Békés Megyei Hírlap, 2006. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-26 / 22. szám
12 SÉTA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP — 2006. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK Önarckép kritikus szemmel Nézem magam a tükörben... (Az egyik szemgolyóm beljebb van, közelebb az orromhoz, de szinte észrevehetetlen a különbség). Fura dolog. Épp önmagam szeretném látni, de csak egy idegen áll velem szemben, aki - mellesleg - már középiskolás. írjak Szabó Dóráról! Szeretek rajzolni, énekelni és beszélgetés nélkül nem tudnék létezni. Ha a barátnőm (szinte nővérem), nem lenne, érzem, valami hiányozna. Rengeteg barátom van, és úgy gondolom, bárkivel kapcsolatot tudnék teremteni. Egyszóval: társasági lény vagyok. Mégsem vagyok nyugodt, nem érzem biztonságban magam. Vége az első napnak. Úgy gondoltam, hogy ezután a nap után a kétségeim, félelmeim is elmúlnak. Rosszul gondoltam! Már, ha az iskolára gondolok, görcsbe rándul a gyomrom- lehet, hogy jót tenne egy magne B6!- Pedig szeretek iskolába járni, és ezt tényleg nem a hecc kedvéért írom. Szeretem ezt a suli-sürgést. Ez mind szép és jó, de rajtam kívül még több száz ember mondhatja ezt el magáról. Lehet, hogy ugyanúgy rajzolnak, és ugyanúgy fogják a ceruzát, mint én (dupla ujjal támasztom a jobb felét). Talán őket is leköti annyira az éneklés, mint engem... Ki mondja, hogy két ember nem lehet ugyanolyan? Nem is tudhatom, és nem is tudhatja senki sem, óriási ez a vüág. De a lényeg a sok felmerült kérdés között: hogy mutassam másnak a papírra vetett önmagam, mikor én sem ismerem igazán?! Azt hiszem, hogy jó lenne, ha most a tükröm -, amiben folyamatosan ferde szemmel bámulom ferde szemem -, átváltozna valamiféle varázstükörré. A tükör meg tudná mutatni valódi énem, és mindenben biztosabb lennék. És legfőképpen nem kéne tartanom egy zavaró tényezőtől: önmagámtól... (Barna a hajam; szürkés a szemem; sültem a csirke; szeretett festőm Van Gogh, kis túlzással - rajongok Stingért; kedvenc időtöltésem a fogalmazás.) ■ Szabó Dóra, 9./e Diákok a porondon,azaz diákszínpad az Erkelben Endrész Dorottya, Kovács Tamás, Pataki Balázs, Tóth Szandra, a diákszínpadosok. Nem akarunk mi a vüágot jelentő deszkákra lépni, se Oscar-t vagy Golden Globe-t kapni. Csak egyszerűen érdekel minket a színház világa és hát, valljuk be, több bennünk a szereplési vágy, mint a legtöbb emberben. Ki- - egészítjük egymást, ugyanakkor egymás ellentétei vagyunk, tehát tökéletes csapatot alkotunk. És aki a csapatot összefogja, a mi kis színpadunk rendezője: Győri Etelka tanárnő. Legutóbbi műsorunk címe: Stílus- gyakorlatok. A kellékek minimálisak, a hangerő maximális. A darab sok próba során éri el végső változatát, de addig se kell nélkülöznünk a sikert és a jókedvet. A gyakorlás alatt sok tapasztalatot lehet gyűjteni: például, hogy hogyan lesz a lyon-i pályaudvarból angolosan mondva „lájöni” pályaudvar. A darabban pedig bemutatjuk, hogy hányféleképpen lehet tálalni egy történetsort. És még csak a hangokról beszéltem, a többi is legalább ennyi figyelmet érdemelne: például hogy hogyan lehet eljátszani azt, hogy az ember egy tömött buszban utazik, persze tömeg és busz nélkül. —— Legközelebb a szalagavatón kedveskedünk a negyedikeseknek egy rövid műsorral, majd az EDÜ-n képviseljük magunkat és ^iskolánkat. Addig is rendületlenül próbálunk, ez kemény munka, de szórakoztató is. Az önbizalmunkat is növeli, főleg ha siker a vége. És miért ne lenne az?! «Toth Szandra, 11/b Az oldalt a gyulai Erkel Ferenc gimnázium diákjainak írásaiból szerkesztette Bede Zsóka. Felkészítő tanár: Győri Etelka. A diákok írásai elérhetőek még az interneten a www.bmhitiap.hu/seta, vagy a www.beol.hu/seta címen. Kampány a seregnek diákbuü Megelevenedett vidám kábeltévé műsor a gimnáziumban Hogy lehet szórakoztató a téli szünet előtti utolsó néhány nap az iskolában? Ez jórészt a végzőseinken múlott, akik az idén úgy alakították át a sulit, hogy sokkal inkább egy hatalmas kábeltévére emlékeztetett, mintsem gimnáziumra. Kiss Szabolcs (a 12/d jelöltje) megmutatta, hogyan lehet egy átlagos diákból pókember, majd egy kis angyali beavatkozással superman, végül drakula. Ezt követően minden szuperhőstől mentes halloweenes hangulatot teremtettek a 12/d.-sek a 2. emeleten. Sztriptíz, jövendölés és zene minden mennyiségben, na meg persze boszorkányok. A hangulatot már nem lehetett fokozni. Mindenesetre voltak, akik megpróbálták, így például: Szilágyi tanár úr, aki magántáncával feledtette velünk a tanárdiák közötti távolságot. Ezt a produkciót a földszinten láttam, az „isteni” 12/c. kampányának keretében. Fülbemászó latin zene (Három Amigó) csábított, amely az A valóságshowk szegényes produkciók a ml mulatságunkhoz viszonyítva. első emeletről, a „bazi nagy brazil buzera” színhelyéről áradt mindenfelé. Volt már brazil, halloweenes, isteni kampány, de a java még hátra van: a harmadik emelet. Pindur-pandúrok, popcorn, csocsó, koncert... mindezek felett pedig Végvár'y Zoli a 12/a. képviseletében, akik szintén kitettek magukért, még ha némi kis zavart is keltett a kampányfilmükben szereplő Pindur-kandúrok formáció. Bárcsak sose lenne vége ennek a napnak, bár az óráinkat Másnap a suliban, mint mindig, most is nagy volt az izgalom, hiszen ekkor került sor az eredményhirdetésre: ebben a tanévben a d-sek nyertek. A hagyományaink közül talán ez a legemlékezetesebb, amely ugyanúgy megtartották, mint máskor. ■ Valastyán Vanda 11/b. nemcsak színesebbé varázsolja mindennapjainkat, hanem látványosan jókedvűvé teszi és összekovácsolja a diákságot. Nem véletlenül kapta a diákhét nevet... ilyenkor valóban minden rólunk szól. Minden rólunk szólt, a d-sek nyertek is Az egyik legsikeresebb kórus a miénk edü Bármikor szívesen újra dalolnak, ha rendzevény lesz a jó eredmény biztos A kórus összetart, a hangzások szépek, mert komolyan gyakorolnak. Ahogy az első próbán ott ültem kezdőként, hamar megértettem, hogy minek is köszönhető az osztatlan elismerés. Válogatott tagokból áll a kórus, de az igazi eredményt a szorgalmas gyakorlás hozza meg. Beleznainé Marika néni ezt követeli legjobban a lányoktól. Személyesen emlékeztet, üzen mindenkinek, hogy ne feledjük, ma próba van. Az éves repertoárunkban szinte mindig megtalálhatóak Bartók művei, ismert népdalcsokrok, és néha amerikai nótával is bővül a program. A másfélórás próbákon lehetőség szerint az összes dalt átvesszük, a problémás hangzásokat addig gyakoroljuk, amíg tökéletes nem lesz. Amint hosszas kísérletezés után sikerül, megyünk tovább. A nehézségek miatti elkeseredésünk hamar elillan, amikor egy részlet végre hibátlanul cseng. A magas hangok legtöbbször a szopránnak okoznak problémát, főleg ha még nem vagyunk beénekelve, a másik két szólam pedig mindig jót derül „nyekergésünkön”. Ekkor, Marika néni állandó és hasznos tanácsokat ad. Egy félelemmel kevesebb, hogy majd a színpadon elrontjuk. A fellépések előtti örökös lámpaláz egy csapásra elmúlik, amint énekelni kezdünk. Marika néni biztató mosolygásával önt belénk lelket a színpadon, rá ügyelünk, mindenki a szólamára összpontosít, és megfeledkezünk másról. Az utolsó dal elhangzása után feltörő tapsvihar bizonyítja, hogy a többhónapos kemény munkának megérett a gyümölcse, elismerést szerezve ezzel a kórusnak és ezáltal az Erkel Gimnáziumnak is. ■ Igricz Dorottya, 11/a Kicsinyke testamentum Varró Dániel sikeres ifjú költő után szabadon Most 2005-ben Én, 12. B-s diák, Lógást, lapítást abbahagytam, Bevégezvén az iskolát, Számomra megszűnt egy világ - Fordulhat-e sorsom naposm? - Hűlt helyemen legyen virág E csöppnyi testamentumocska. Egy tanteremben üldögélek, Befúj a szél az ablakon, Belül már szárnyat bont a lélek, Kakukk egy őszi hajnalon, Hittem, hogy lesz oly alkalom, Mikor szívemre gyűlne minden- Azt gondoltam, hogy itt lakom, S lám, mégis el kell mennem innem m. Pedig szerettem idejárni Mikor még szinte csillagos Az égbolt, elindulni, várni, Hogy jönne már a fránya busz, Az ember persze hajlamos Mérgelődni, míg van, a kincsem Jaj, minden olyan kajla most! Szerettem szabad lenni, léha Lábat lógázni könnyű kedvvel, Óra helyett csocsózni néha (Hiába no, gyarló az ember), Szerettem kicsit késni reggel, Ha nem biosz volt (mert Boros tanár úr Ha késnek, bősz akár a tenger, a diák visszaszólni, ugye, nem mer...) Szerettem a tanári önkényt, Mert nem volt öngúny nélküli, A menzát is csütörtökönként, Meg pénteken, ha volt süti, Bendőmet már a hold süti, S a szél babrál az ingemen, Szívem sok limlom mért üli? Szétosztom íme mindenem. T n Item, Etelka és Elekné tanárnő Kik segítenek mindig boldogan, Belül meg annyi lelkűk van, Hogy jut minden diákra kettő, Megkapják búsuló szavam: „Bárcsak ne volnék elmenendő!” VB. Item, Bottyánná tanárnőre Testálom hitvány kiejtésemet Nem lesz szegénynek annyi gondja, Ha óráin a puskám már nem remeg. Vili. Item, jó osztályfőnökömre, Ki volt türelmes mesterem, S kihez oly illő büszke modora (E földön párja nem terem) Szeretett volna szemtelen- Nek látni olykor, jó fiát - Toliamról az iróniát Ezennel ráfrecsegtetem T K Item, hogy ne gyötörjék kínok, Két világbajnoki rímemet Czoldánné tanárnő, a kézilabdások Lelkes vezére kapja meg Szeméből, tudom, könny pereg, Midőn e dicsbe belekóstolt Ügyeljen rá, ha nem leszek, Ne szenvedjen hiányt a sport Silány rímként nyekeg a nincsen. Item, a kedves Kunstár tanárnő, Matektanoncok oktatója, Ki sosem enged szigorából, Amíg véget nem ér az ónt, Szert tesz kiszolgált vonalzómm - Szép, hosszú szárú vonalzó ez -, A számok mind lekoptak róla, De kormost osztogatni jó lesz Q n O ha már ily bőkezű vagyok, Minek tartanám meg a csücskét Annak, mit elszórtam? Hagyok A titkárságra hát valamicskét Bár fénymásolhatnék én magam! m De jaj, batyumból fogy az olcsó Portéka, és sokat beszélek, Kicsinyke hagyatékról volt szó, S lám, egyre duzzad, nő az ének, Bűn volna már az, szörnyű vétek, Ha még hosszabm nyúlana; Az elköszöngetés balladája Belőletek, hogy mit se látok Többé okosok, ostobák, Biztonsági őrök, magyartanárok S ti sok sínylődő kisdiák (Nektek se légyen mostohább A sorsotok, mint volt nekem), Szívembe kardok kínja vág S hiány ül majd a lelkemen Rosszakaróim, jóbarátok, temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Csocsópartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát1 Hiány ül majd a telkemen. Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok, Kerámiák, köcsögdudák, Könyvtárosok és csillagászok, Vegyétek szívem búcsúját! Nem vágok hozzá bús pofát, Ha könnyem csorran, elkenem, De mit tagadjam, sok pupák, Hiány ül majd a lelkemen * Ajánlás az igazgató úrnak- Hát nem is folytatom tovább, Ha nem lakom már iskolád, Hiány ül majd a lelkemen ■Átírták: Tóth Kata, Pálü Ágnes, Tóth Tibor
