Békés Megyei Hírlap, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-29 / 304. szám
SÉTA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP-2005. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Diákhumor a Táncsicsból vicces, de nem röhögtetős $A7TÓ ti TANütÁ$ Agresszív kismalac ül a fán. Arra megy egy róka, és megkérdezi:- Mit csinálsz kismalac?- Meggyet szedek!!- De hát ez egy fenyőfa!- Nem baj! Hoztam meggyet. Két gyertya beszélget:- Mit csinálsz ma este?- Azt hiszem, végre kialszom magam! Mi az abszolút pofátlanság?- Kopasz embertől fésűt kérni! Egy ember begipszelt lábbal horgászik a folyóparton! Arra megy egy másik horgász, s kérdi:- Harapnak a halak?- Nem, csak elestem.- Te képzeld tegnap leestem a létráról!- És történt valami bajod?- Á, semmi hál’ Istennek.- Te, képzeld tegnap leestem a létráról! Az országúti járőr leint egy száguldó autóst. A sofőr azonban csak lassít, és kiszól az ablakon:- Bocsika , de tovább kell stoppolnod, mert hozzánk nem férsz már be! Megy a púpos ember az erdőben. Egyszer csak elélép az ördög, és megkérdezi:- Neked meg mi van a hátadon?- Púp - válaszolja a púpos. Az ördög fogja magát, és hipp-hopp, eltünteti a púpot. Az ember boldogan , egyenes háttal gyalogol vissza a faluba. Újságolja a többieknek, mi történt vele. A sánta ember vérszemet kap, és ő is elindul az erdőbe, hátha találkozik az ördöggel. Úgy is lesz, egyszer elélép az ördög, és megkérdezi:- Neked meg mi van a hátadon?- Nekem? Semmi- Akkor nesze, itt egy púp! ■ Gyűjtés a Táncsics Mihály Gimnáziumból Orosháza A káromkodás hétköznapi életünk szerves része lett csúnya szó Ma már szinte mindenkié Nemrég láttam egy fűmet. Elég rövid volt, de tanulságos. Poénos, bár sok benne a csúnya beszéd. A címe: Úris- ten@menny.hu. A csúnya szavak és kifejezések is az életünk szerves részévé váltak. A film arról szólt, hogy Isten elejti a Mennyország kapujának a kulcsát, s leszáll a földre, hogy megkeresse. Keresés közben sok emberrel találkozik, s néhány barátra is szert tesz. Ezek is káromkodással vezetik le a feszültséget. Az egészen fiatal gyerekek is korán kezdenek csúnya szavakat használni. Szerintem a köztük élőtől, például szülőktől, nagyszülőktől, testvérektől tanulhatják ezeket. Oda kellene figyelnünk, hogy mit mondunk mások társaságában. Lehet durvább, lehet kevésbé sértő és vannak azok a bizonyos b.... és f... kezdetű szavak. Ugyanakkor a magyar nyelv is „alkalmas” ezen szavak használatára. A csúnya szavak sajnos nem fognak eltűnni az életünkből. ■ Pataki Balázs 11/b Erkel Ferenc Gimnázium Gyula Az oldalt szerkesztette Bede Zsóka. A diákok írásai elérhetőek még az interneten a www.bmhirlap.hu/seta, vagya www.beol.hu/seta címen. A szép verstől más az ember Horatius „Szórakozást nyújt vagy használni szeretne a költő..” Borbiró Judit a versekben örömet, megnyugvást és tisztaságot talál, ezektől gazdagabb a lelke. Még igen kicsi lehettem, amikor nagyszüleimnél voltam, éppen nagymamám születésnapját ünnepeltük. Papám egy verssel lepte meg mamámat, melyet ő írt. Akkor még nem tudtam, mi lehet olyan különleges egy versben, hogy akár még sírni is lehet rajta. Ma már tudom... Amikor először mentem édesanyámmal könyvtárba, egy Zelk Zoltán verseskötetet kölcsönöztünk ki. Kezdetben csupán a szép képek fogtak meg benne, hiszen akkor még olvasni sem tudtam. Anya olvasott fel nekem belőle verseket. „Szórakozást nyújt vagy használni szeretne a költő, vagy mi az életben gyönyörű s jó mondani egyszerre.” - írta Horatius. A versek ajándékok, lehetőségek, melyeket maximálisan ki kell használni az embernek. Ha valaki képes egy-egy költemény lényegét meglátni, az előtt mil- lió-egy apró titok tárul fel. Megnyílnak előtte a világmindenség, a szív, az értelem titkai. Amikor az ember szomorú, szerelmi bánata van, boldog vagy csupán lelki felüdülésre vágyik, a versekben megtalálhatja mindazt, amit keres, amire akkor vágyik: vigaszt, örömöt... Sőt, megtalálhatja önmagát. A költők verseikben örök életű sorokat alkottak, melyek nélkül üres lenne az életünk. Ezekben nagy igazságokra, bölcsességekre vezetik rá a tudatlan embert. Miben leltek volna vigasztalást a szerelmi bánatban szenvedő műkedvelők, ha nem olvassák, hogy „a szerelem sötét verem”? A vers olyan, mint egy emberi élet a Földön. Van eleje, van vége, fordulatokban gazdag, formálódik, rengeteg titkot rejt magában, van célja, nem hiábavaló. Vers... Sokak számára sajnos ez csak egy szó. Számomra valami, melyben örömet, megnyugvást, tisztaságot találok. A versírás művészet, a versek remekművek, melyekre szükségünk van, hiszen pótolják az életben azt, amit nélkülözünk. ■ Borbiró Judit 11/c Péter András Gimnázium Szeghalom Levél ágyból, párnák közül Gyerek szeretnék lenni! Fekszem itthon, letepert a betegség, már lassan két hete. Furcsa. Van időm gondolkozni. Most semmi másra nem vagyok jó, csak gondolkodásra. Mikor kutyabajom, akkor egyesek ezt is kétségbe vonják. Sebaj! Most gondolkodom, tehát vagyok! Igaz, nem latinul vagyok, mint a tanáraim szokták mondani, hanem csak így magyarosan, mezőkovácsháziasan. Szóval gondolkodom. Például arról, hogy a hétköznapi dolgokat észre sem szoktam venni. Most meg veszettül hiányoznak! Rájöttem például arra, hogy nem is olyan rossz dolog suliba járni, diáknak lenni Battonyán. Ámbár... a dolgozatokat és a feleléseket egyáltalán nem hiányolom. A barátaimmal viszont jó lenne már találkozni. Hiányoznak a jó poénok. Mert az mégsem nevezhető poénnak, ha két hétig ágyhoz köti az embert valami tréfát nem ismerő nyavalya. Úgy mennék már suliba! De azért itthon is kibírom, koszi az érdeklődést. ■ Dajka Tímea 11/a Mikes Kelemen Gimnázium Battonya 18 éves lány vagyok. Igaz, hogy felnőttnek számítok, de gyerek szeretnék lenni. Ebben a mai világban nem szeretek felnőtt lenni. Mindenki dolgozik, fáradt, feszült és alig jut ideje saját magára, a családjára, a barátaira. Éjszaka már nem lehet biztonságosan egyedül sétálni a parkban vagy bárhol, mert bármi megtörténhet. Megerőszakolhatnak, kirabolhatnak, megölhetnek, elüthetnek... Már nem tudok úgy elmenni szórakozni akár egy közeli diszkóba, hogy ne történjen körülöttem valami rossz. Sajnos néhány fiatal túl korán kezdi a szexuális életet is. Sokakat látok alkoholba vagy drogba menekülni a gondok elől. Nem szeretném ha az én gyermekem ilyen világban nőne fel. Rongálják a szobrokat, épületeket, lakóházakat. Igen erkölcstelen és undorító dolgokra képesek csakhogy pénzhez jussanak az emberek. A Föld a szemünk láttára haldoklik, gyógyítsuk meg a saját érdekünkben! ■ Török lusztina 10/g osztályos tanuló Szent-Györgyi Albert Gimnázium Szakközépiskola és Kollégium Észt és Németországból jöttek Orosházára a cserediákok nyelvtanulás Boldogok, ha néhány szót már magyarul beszélnek a barátaikkal, ismerőseikkel A tanév elején két külföldi cserediák érkezett az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolába: Helen Lindvere az észt fővárosból, Tallinból, Veronika Kral pedig a németországi Passauból költözött hozzánk egy évre, hogy megismerje a magyar nyelvet, hagyományainkat, mindennapjainkat. — Miért Magyarországot, a magyar nyelvet választottátok? Helen: - Igazából nem sok mindent tudtam Magyarországról, úgyhogy lényegében a kíváncsiságom hajtott. Veronika: - Az AFS szervezet, amely az utamat intézte, rengeteg helyet ajánlott. Elsőnek Dél-Afrikát jelöltem meg, hogy fejlesszem az angol nyelvtudásom, másodikként Magyarországot. Az iskolámnak testvériskolája van Miskolcon, voltam már ott, magyar barátaim is vannak. Végül Magyarországon kaptam helyet, aminek nagyon örülök.- Milyennek találjátok a Táncsicsot? Helen: - Nekem nagyon tetszik az iskola. A 11/a osztályba járok, mindenki nagyon kedves. Veronika: - Én is szeretek ide járni. Az osztálytársaimmal is jóban vagyok. Én a 10/f-be járok.- Milyen a vendéglátó családotok? Helen: - Nekem elsőre nem találtak megfelelő családot. A fogadó anyukám sokszor éjszaka dolgozott, úgyhogy én egyedül voltam. Még a megérkezésemkor sem tudott ott lenni. De végül átkerültem egy másik családhoz Székkutasra, ahol nagyon jól érzem magam. Veronika: - Én viszont remek családhoz kerültem. Az anyuka angol tanár, az apuka pedig tud németül. Úgyhogy egyszerre három nyelvet is használunk.- Mit csináltok a szabadidőtökben? Helen: - Délutánonként otthon vagyok, vagy Békéscsabára megyek magyarórára. Ez egy olyan óra, amin a megyében lakó összes cserediák részt vesz. Főként a mindennapi szituációkat beszéljük át és a nyelvtannal foglalkozunk. Veronika: - Igen, én is eljárok ezekre az órákra. Az iskolai házibajnokságon is részt szoktam venni: játszom az osztály kosárlabdacsapatában. Az őszi szünetben a vendéglátó családommal elutaztunk a Mátrába, az osztállyal pedig átmentünk Szegedre. Nagyon jól éreztem magam.- Mi volt idáig a legjobb dolog, ami itt történt veletek? Helen: - Az egész utazás feledhetetlen élmény. Veronika: - Nekem is. Jól esik, amikor találkozom valakivel és már tudok vele pár szót magyarul beszélni. ■ Szabolcsi Petra Táncsics Mihály Gimnázium Orosháza Helen (balról) és Veronika szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet. 4 t
