Békés Megyei Hírlap, 2005. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-03 / 206. szám
4 MAGAZIN BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT gmimmm, mmmmmmm$mmmm$ $ » INTERJÚ Minden iskolának zenés DVD-t! A világhírű Benkó Dixieland Band vezetője, dr. benkó Sándor nagy tervet forgat a fejében. Erről kérdeztük a minap. S Í évekkel ezelőt- I ti: mi történne, évszázad törtéágyazva, sorozattá szerkesztve közkinccsé tennénk. Ehhez jó keretet nyújt az a több éve tartó koncertsorozat, amelyen a jazz történetét mutattuk be a Kongresszusi Központban. Kínálta magát a neves színészek tolmácsolásával, korabeli filmrészletekkel is megjelenített amerikai életforma. Nem akarok kritizálni senkit, de látható, hogy a kultúra nagyon furcsa helyzetbe került. Már csak azért is, mert az elmúlt 10 év vezető magyar zenészeit, énekeseit — Vukán Györgytől Jandó Jenőn át Szabadi Vilmosig, vagy Geiger Györgyig - egyedül nekem sikerült egy színpadra összegyűjteni, és ennek során mi, 120-an letettünk egy korképet az asztalra. Szeretném, ha ezt közkinccsé tennénk, hogy szerkesztett változata ott legyen a legeldugottabb falusi kisiskola könyvtárában is. A közeljövőben felkeresem a kulturális minisztert. Szeretném megnyerni, összefoglaló DVD-nket felajánlva, jusson el minden iskolába, ingyen. Egy sajátos, mondjuk úgy, tankönyvvel talán gyarapodik minden oktatási intézmény ezáltal. Hiszem, hogy Debussyt így is meg lehet ismertetni a gyerekekkel - fogalmazott dr. Benkó Sándor. ■ (f) Nincs pontos magyarázat a franciák állítására Már a hírtől is megfájdul a fejünk: a legsúlyosabb migrénes esetek nyolcvan százalékát éppen a fájdalomcsillapítók állandósítják, ha hihetünk az erre a kérdésre specializált francia kutatócsoport állításának. A fejfájással foglalkozó francia kutatóközpont kutatói két évig 30 ezer migrénes beteg kortörténetét követték nyomon. E betegek 7 százaléka tartozott a legsúlyosabb, krónikus esetek kategóriájába: akiknél — ha nem kapnának kezelést - egy hónapból legalább tizenöt napig, napi négy órán át, vagy tovább jelentkezne a fejfájás. A csoport tagjait legalább három hónap óta kezelik. A kutatók egyelőre nem tudnak pontos magyarázattal szolgálni arra, hogy mi lehet az oka a tartósan szedett fájdalomcsillapítók inverz hatásának. Genetikai hajlamra gyanakszanak, és azt sejtik, hogy a rendszeres gyógyszerfogyasztás a központi idegrendszerben olyan változásokat idézhet elő, amelyek hozzájárulnak a fájdalmak krónikussá válásához. Jótékonysági koncert A református templomtorony felújításához szükséges források előteremtése érdekében szeptember 11- én 17 órától Pintér Béla keresztyén énekes szolgálatával jótékonysági koncertet rendeznek Okány- ban. Jó időben az internátus szabadtéri színpadán, esőben a helyi művelődési házban rendezik meg a koncertet, melynek teljes bevételét a templomtorony felújítására fordítja az egyházközség - tájékoztatta lapunkat Lakatos Zoltán lelkipásztor. ■ (b) Víziók és különös érzések tárlat Beghdadi Badreddine (Badri) szintézisei a Jankay Galériában Beghdadi Badreddine, azaz Badri Szintézis című kiállításának tegnapi megnyitójára Békéscsabán, a Jankay galériában gyülekeztek a meghívottak. A tártat október 11-élg tekinthető meg. Felvételünkön balról Badri és Körtvélyessy Zsolt Előre leszögezem, elfogult leszek Badri iránt Két okom is akad; részint a több évtizedes barátságunk. A másik még fontosabb: szeretném, ha még többen megismernék különös világát, képei segítségével. Fábián István Két évvel ezelőtt első hazájában, Algériában kezdte valóra váltani álmai közül „a másikat” is. Persze, jócskán megmártózva már az európai kultúrában, s Párizs levegőjét is sokszor és alaposan beszippantva. Elérkezettnek látta az időt, hogy egy kicsit letegye az ecsetet, helyette papírt, tollat fogott és Oranban franciául megírta első versét Jó, hogy most megmutatta beszélgetésünk elején, hiszen némi kapaszkodót is adott az 1970-től kisebb megszakításokkal Békéscsabán élő Beghdadi Badreddine, szóval Badri. Az ott keltezett gondolatok segítenek megérteni képeit is: „A hangszínek a szín- árnyalatok, a stanzák keringője / Magával sodor s transzba visz (...) Örömömben, tüzességem- ben / Bánatomban, lelki szenvedésemben / írok, festek, hogy enyhítsem terheimet”. Kezdetben Dali világa vonzotta leginkább, de aztán elkezdte jól behatárolható, saját útját járni, mindinkább a tisztaságra törekedve, jelképeihez makacsul ragaszkodva. Azt mondja, az aprólékosságban keressük a precizitását, mert úgy gondolja, a világban mindennek meg kell találni a helyét, azokat funkcionalitásuk szerint méltatva. Hogy alkotásai innen kezdve nem engednek szabad teret a fantáziájúnknak? Dehogynem! Az elmúlás és a teremtő képzelet úgy egészítik ki egymást, mint a szorongás és a reménység. „Nézd meg ezt a csendéletet! Te kértél, hogy magyarázzam meg, miért helyeztem feltétlenül a barlangsötét háttér elé, pusztán csak amiatt, hogy szembe helyezkedjem a klasszikus, derűt sugárzó, egymás mellé helyezett almákkal, körtékkel? Nem, nem emiatt. Különben is, másféle gyümölcsöket látsz ott, aminek természetesen létezik üzenete, ám legalább olyan fontosnak tartom, hogy tudassam: a gonosz továbbra is létezik, vele kell élnünk, harcolnunk muszáj ellene, ha tudjuk is, még sokáig létünk része lesz.” Badri biztat, lassan kész arra, hogy a pár évtized alatt szívébe befészkelődött alföldi tájat is átadja nekünk valamelyik galériában. Izgalmas találkozás lesz vele az is, annyi szent. Az ecset és toll keringője Szabadosáé Szászfalvi Ilona köszöntötte a vendégeket, és dr. Cs. Tóth János művészeti író méltatta Badri alkotásait a tegnapi megnyitón. A Móra Kiadó vezérigazgatója igazi ismerője ezeknek a képeknek, egyik-másiknak ihletője is. Körtvélyessy Zsolt Jászay-díjas színművész sem „felkértként” tolmácsolta Badri gondolatait. Az egykor patinásabb békéscsabai színészklubban köttetett a barátság, amely most ismét felerősödött. Milyen a tejútrendszerünk közepe? csillagászat A galaktikánk központját hasáb alakú csillaghalmaz alkotja Ovális kiterjedésű csillaghalmaz, vagy keskeny hasábba tömörült csillagok alkotják a tejútrendszer központi részét? A tudósok most már az utóbbit valószínűsítik. Tejútrendszerünk tucatnyi csigavonalú „karjában”, a csillagászok becslése szerint, legalább százmilliárd csillag található. Galaktikánk alakja leginkább óriási - 100 ezer fényév átmérőjű - diszkoszra emlékeztet: vastagsága a közepén 16 ezer, a peremein 3 ezer fényév (egy fényév az az út, amit a fény egy esztendő alatt fut be). Naprendszerünk, s benne a Föld az egyik spirálkarban, a központtól nagyjából félúton kering. Magáról a központi részről nincsenek részletes ismereteink, mert azt a távcsövek elől a közöttünk és a központ között keringő spirálkarok galaktikus pora és a csillagok tömege eltakarja. így azt sem tudjuk, hogy a tejútrendszer középpontját egy ovális csillaghalmaz, vagy egy egyenes, gerendaszerű csillagtömörülés alkotja. A világűrben megfigyelt, más spirálkaros galaktikák esetében ez is, az is előfordul. A wisconsini egyetem kutatói most egy olyan hullámhosz- szon dolgozó infravörös távcsövet készítettek, amely a látható fény tartományában működő optikai távcsöveknél sokkal kevésbé érzékeny a galaktikus por által okozott zavarokra, így jobban átlát a galaktikán. Az infratávcsővel további 30 milliónyi új sugárforrást érzékeltek, sokat a központi régióban. Rövid idő múltán arra a következtetésre jutottak, hogy a galaktikánk központja „gerenda típusú”, azt egy 27 ezer fényév hosszúságú, főleg kihűlő, vörös óriásként ismert csillagokból álló, hasáb alakú csillaghalmaz alkotja, amelynek mindkét végéről indulnak spirális karok. Eldőlni látszik tehát a csillagászoknak a galaktikánk középpontjával kapcsolatos elméleti vitája. Ezúttal ünneprontásról, a sport és a közérzet összefüggéseiről szeretnék elmélkedni. Apropót nyújtott erre az augusztus végén lezajlott kajak-kenu világbajnokság a horvát felségvizeken. Mi is történt Zágrábban? Nyertünk hat aranyérmet, három-három ezüst- és bronzérmet. Szép teljesítmény, második helyen végeztünk az éremtáblázaton. Igen ám, de lehettünk volna elsők is, ha nem tartjuk talonban a világ két legjobb női kajakozóját... Persze, hogy tudom, a Kovács-Janics kettős három aranyérmet (tehát maximumot) gyűjtött be, a vetélytársak- ra nézve megalázó fölénnyel. De mi lett volna, ha egyéniben is hajóba ülhetnek? Mondjuk Kovács Katalin 1000 méteren, Janics Natasa pedig 500-on? Le- tehetjük a nagyesküt: megelőztük volna a németeket Ehelyett nagyon elégedett értékeléseket hallottunk a nem is oly’ rég világverő csapat vezetőitől. Különös tehetségünk van arra, hogy meglévő értékeinket elpazaroljuk. Maradjunk egyelőre a közelmúltnál: őrségváltás történt vízilabdában is. Világverő férfi csapatunk két olimpiát nyert egymás után (Sydney, Athén). Ausztráliában óriási fölénnyel, a tavalyi olimpián a sírból visszahozva nyertünk. Sokáig tartó lakodalmas ihaj-csuhaj korszak következett, volt bőven magnum áldomás; aztán törvényszerűen jött a kijózanodás. A világbajnokságon már fordított eredmény (7-8) született a szerbek ellen, de még gyógyírnak vehettük a női csapat diadalát. A mélységben rejtőző áramlatok titokban maradtak, mert hat nem láttuk, nem akartuk látni a rossz irányba induló folyamatokat. Ha reálisan értékelünk: Szerbia átvette tőlünk a hegemóniát. Az elmúlt fél évszázadban a sport területén három dédelgetett álmunVsikerélményünk volt: labdarúgásban, vízilabdában, kajak-kenuban. (Most igazságtalanul tegyük félre a vívást, az úszást, az öttusát, a tornát, a céllövést, a birkózást, az ökölvívást, az atlétikát, stb.) Valamikor, az elátkozott ötvenes évek elején csupán a sporteredményekkel hívtuk fel magunkra a világ figyelmét, leginkább itt bizonyíthattuk a nemzet életrevalóságát. Úgy néz ki, most erről is le kell mondanunk, vagy visz- szafogottabban kell nyilatkoznunk. Mi lehet ennek az oka? Fejünkbe szállt a dicsőség, felelős a sportvezetés is. 1954-ben a legjobb labdarúgó-válogatott Magyarországon volt: az Aranycsapat. (Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor - ha még nem felejtettük el a klaszszikus összeállítást) Több mint négy éven át verhetetlenek voltunk, csak a legfontosabb meccset veszítettük el: a berni világbajnoki döntőt Ilyen lehetőségünk tán sohasem lesz többé. Hiába kérdezzük már, hogy miért kellett fólforgatni a világ legjobb csatársorát Szárnyak nélkül akartunk repülni, s akkor még cserélni sem lehetett. Vagy a vízipólóban miért kellett megbontani a jól bevált védelem összetételét? A Steinmetztestvérekről van szó: Barnabás indokolatlan mellőzése nyomot hagyott Ádám teljesítményén is. Mi lett volna a nóta vége? Egy góllal kikaptunk a világbajnokság döntőjében, s a világkupán már játszadoztak velünk a szer- bek. Rövid időn belül három vereség jelezte az őrségváltást Kajak-kenuban már szóltunk a megmerevedett vezetői felfogásról. A baj ott kezdődött, amikor Rozsnyai Katalin csapatépítő alapelveit néhány kis- és nagyokos megkérdőjelezte. Csupán mi adtunk előnyt ellenfeleinknek, mikor legjobbjainkat a stégre ültettük, hadd szurkoljanak a helyezésekért. P. S.: Jól tudom: vannak ennél fontosabb dolgok is mostanában. Mégis jó lenne, ha meglévő lehetőségeinkkel okosabban sáfárkodnánk, ha nem tékozolnánk el igazi értékeinket Persze, utólag mindig bölcsebb az ember. Szász András Sport és össznépi közérzet i í* í 4 t D-FOTÓ: KISS ZOLTÁN
