Békés Megyei Hírlap, 2005. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-19 / 194. szám
NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGÉ 2005. AUGUSZTUS 19-, PÉNTEK 3 ■ Kiss Vámosi Éva szociológus diplomamunkájában összegyűjtötte az 1945 óta az augusztus 20-i ünnep alkalmából a napilapokban megjelent vezércikkekfő gondolatait. Ezekből szemezgettünk. 194-5. Szabad Nép: Révai József vezércikke - Munkásegység - munkás-paraszt szövetség; A Szent István-i napok, állam- alapítás, munkás-paraszt szövetség. Népszava: a szociáldemokrata párt- kongresszus első napja, Szent István napján fel kell lobogózni a házakat. Magyar Nemzet: A vezércikk címe: István király napja; Államformáló magyar király. 1949. Szabad Nép: a vezércikk címe - Az alkotmány ünnepe; Néphatalom, munkások és parasztok állama, a népköz- társaság, az alkotmány - az új honfoglalás szentesítése (augusztus 18.), a népi demokrácia, a szocializmus, a népi demokratikus egység. Népszava: Rákosi Mátyás előadói beszéde az Országgyűlésben: A dolgozó nép igazába és a szocializmusba vetett hit gyümölcse a Magyar Népköztársaság Alkotmánya; Az Országgyűlés megszavazta az alkotmányról szóló törvényjavaslatot. Magyar Nemzet: A vezércikk címe: Hármas ünnep; Szent István napja, az új kenyér ünnepe, országalapítás, az új magyar alkotmány ünnepe. 1970. Népszabadság: Losonczi Pál beszédének részletei a címlapon. - Az alkotmány napja, István király születésének ezredik évfordulója, a szocialista társadalom teljes felépítése, az új kenyér, a szocialista hazafiság. lamalapítónak, hol a háború utáni alkotmányt, hol az új kenyér jelképét hangsúlyozzák erőteljesen, hol meg a Trianon előtti Magyarországban gyökerező nemzettudatunkat. A kalandos életű augusztus 20-án ma az új kenyér mellett ismét ünnepelhető Szent István, az államalapítás és a kereszténység. Változatlanok viszont a parádék, meg az a törekvés, hogy az ünnepet ismét a maguk értékrendje szerint vegyék birtokba a politikusok. Leggyakrabban meglehetősen tapintatlanul rontanak be a történelem porcelánboltjába, kissé túllihegett öntudattal kosai készült, a láncokéihoz képest viszont még mindig sokkal jobb minőségű is: az árverseny a klasszikus technológiával dolgozó pékségek zömét szomorú kompromisszumokra kényszerítette, a boltokat eluralta az igénytelenség - mondta a szövetség szakmai titkára, Werli József. Persze aki igényes és a pénzt se sajnálja, ma is talál jó kenyeret, vannak kis- és közepes üzemek, ahol nem sokat engedtek a negyven- nyolcból (a hentesek is ilyen helyekről szerzik a kenyerüket, amelytől mindig extázisba esek a meleghús-osztályon), sőt van még egy jó hír: augusztustól újra lesz kovászolt kenyér, pékmesterek kenyere néven - tette hozzá. Kérdés persze, hogy a publikum - amelynek jó része sosem evett igazi kenyeret, tehát nem tudja, milyen is az - mennyire fog ráúszni az opcióra (pláne, hogy nem is lesz olcsó). Ha a jó magyar embernek ozsonnaidőben bekúszik egy kép, azon akkor sem baguette, hárommagos bajor, kornspitz van, hanem egy derék, vastag szelet fehér kenyér, leginkább zsírosán, lilahagymával, jól megsózva, paprikázva; olyan szép, hogy összefut tőle a nyál. Werli József szerint ma durván kétszáz kenyérféléből válogathat a közönség, egy-egy nagyobb üzletben har- minc-negyvenféle fajta igyekszik eljutni polcról a kasszáig. A többségnek ez azonban ritkán sikerül, a magyar emberek zöme ugyanis a történtek dacára kitart a klasszikusoknál: a fehér, a félbarna és az ún. házi kenyérnél. Ez a három uralkodik a háztartások legalább nyolcvan százalékában, a többiek - rozs, teljes kiőrlésű, magos etc.: futottak még. És ez nem jó, hiszen tudvalévő, hogy a Népszava: Losonczi Pál ünnepi beszéde. Alkotmány napi és millenniumi ünnepség Székesfehérváron. - Az alkotmány, I. István születésének ezredik évfordulója, az államalapítás, a néphatalom, a Szovjetunió. Tűzben a vigasság rónát úsztatnak a Dunán, petárdákat lőnek a levegőbe, túlzott buzgalmukban felgyújtva olykor vízen ringatózó uszályt, vagy magát a Gellért-hegyet. Fontoskodó beszédet mondanak a rockkoncerten, egyházzal való összesimulásukat közös ünnepségekkel hitelesítik. Azt azért még ebben jelenkori lelke- sültségben sem merik megtenni, amit elődeik a századforduló évében, amikor a tűzijátékot két nappal korábban, Ferenc József születésnapjának előestéjén rendezték meg, felülírva ezzel minden szabályt, amit a történelem rájuk hagyományozott. Magyar Nemzet: Losonczi-beszéd Székesfehérváron: Ez az állam minden becsületes magyar állampolgár édes hazája; Az alkotmányünnep, István király születésének ezredik évfordulója, államalapítás, a néphatalom alaptörvénye, a szocialista társadalom teljes felépítése, új kenyér, testvéri országok. 1984. Népszabadság: Pozsgay Imre vezércikke: A nép és az alkotmány; A népi demokratikus forradalom negyven éve (lezárult az alkotmánnyal), az új államalapítás, az alkotmány, a haza és haladás, a nép uralma érvényesül, az alkotmányos rend, szocialista nemzeti egység, a gazdaság megszilárdítása a fontos. Népszava: Munkás-paraszt találkozó Miskolcon. Maijai József ünnepi beszéde. - Az alkotmány, az új kenyér, I. István király. Magyar Nemzet: Soltész István vezércikke: A kor érzékenysége. -1. István király, az új kenyér. 1989. Népszabadság: Ünnepi vezércikk nincs, a 4. oldalon beszélgetés Szűrös Mátyással. - Átmenet a parlamenti demokráciába, Szent István, új alaptörvény szükséges, rcformszocial izmus. Népszava: Kiss Dénes vezércikke: Hol vagy István király? Magyar Nemzet: Soltész István vezércikke: Az istváni jelszó; - Szent István uralkodásának jelentősége, újrakezdések. SZABLYÁR ESZTER „Ragyogóan megvilágított, zászlódíszes hajók cirkálnak a Dunán, nyomukban lampionos csónakokkal. A Citadella bengáli fényben ragyog. Ebben a magasztos hangulatban, gyönyörű képben röppennek föl egymás után a színes rakéták. Mindegyiket szűnni nem akaró, harsogó taps fogadja” - írja a korabeli tudósító 1927. augusztus 20-án. Az első magyarországi tűzijáték óta, amit Hunyadi Mátyás és Beatrix esküvőjén rendeztek, lankadatlan lelkesedés fogadja a látványos mulatságot. Az államalapító Szent István ünnepén 1829 óta tolongunk a „magasba törő fénynyalábokért” „színes rakéták, röpA tűz egyben a születés és halál szimbóluma. A sötétből hirtelen megszülető fény a teremtést idézi, a genezis élményét. - A kibomló fény az életet jelképezi, az elhaló fény pedig az elmúlást. A'születést újra és újra átélni alapvető emberi igény - magyarázza a jelenséget Hankiss Elemér szociológus. - A félelem érzését keressük, de csak a távolból akarunk szemtanúvá válni. Szeretjük a veszélyt, de csak, ha nem fenyeget. Izgalmas dolog flörtölni vele - fűzi hozzá Hankiss. A tűz erejének tisztelete mellett a tűzzel való játék, az elemi erő megfékezése elégedetté teszi az embert. Magabiztossá válunk a tudattól, hogy felülkerekedhetünk az erőn, aminek egyébként sokszor kiszolgáltatottjai vagyunk. - Olyan jelenséget tudunk ilyet, amikor a hatalom gyönyörködtetni akart, a panem et circenses jól bevált elve szerint. A nagyszabású eseményre különleges alkalmakkor került sor, demonstrálandó a hatalom jelenlétét, erejét, a kisemberre fordított figyelmet. Ez mára annyiban változott, hogy - ha nem is a húszadikai léptékben -, de kertünkbe, teraszunkra, sőt nappalinkba , is rendelhetünk tüzes mulatságot. Szikrázó jegygyűrűt, tűz- kígyókat vagy épp 2840 lövésszámból álló Arany estet legyező alakú szökő- kúttal 400 ezer forintért - magunk szórakoztatására. Az 1946 óta érvényben lévő, a magán tűzijátékokat tilalmazó rendeletet ugyanis 1993-ban feloldották és ezzel elmúlt a párt előjoga lenni a robbantgatás. A tűzijáték demokratizálódott, avagy privatizálómagasabb rosttartalmú kenyerek jóval egészségesebbek. 1960-ban 120 kiló kenyeret vettünk magunkhoz évente per koponya, ma durván nyolcvan kilót. A csökkenés nagy - oka többek között persze anyagi -, de még ezzel a fogyasztással is az elsők között vagyunk a nemzetközi mezőnyben. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és más, táplálkozás- tudománnyal foglalkozó szakemberek mennyiségi ajánlása nem korlátozódik a kenyerekre. A gabonafélékkel foglalkoznak, általában (köztük a még nem említett magokkal, müzlikkel, tésztákkal), és csak annyit javasolnak, hogy mindezeket napi 6-7 egységben célszerű fogyasztani; vagyis nem tudtuk meg, hogy a nyolcvan kiló kenyérrel hosz- szaSbítjuk-e vagy rövidítjük az életünket. A szövetséget elnöklő Antal Emese szerint egyébként nem a számokkal lehet a baj, hiszen a gabonafélék - köztük a fehér kenyér - adják az egészséges táplálkozás alapját. Sokkal inkább a szerkezettel. Werli Józseffel látatlanban is egyetértve úgy látja, hogy a kontingensben minél nagyobb helyet kellene adni az egészségesebb fajtáknak (teljes őrlésű, magokkal dúsított kenyereknek, pékáruknak), sőt az egyéb, gabonaalapú ételeknek, mint amilyen a például nálunk egyelőre elég gyengén szereplő gabonapehely. A magyar embernek azonban a kenyér az fehér, ha fel van fújva, akkor is, punktum. így alakult. A hipermarket kenyér-péksütemény osztályán ólálkodom, mert tudom, milyen sokat számít a személyes tapasztalat. Nagy sunyi csönd van éppen, néhá- nyan ímmeTámmal pakolgatnak, jelöletlent, csomagokat, gömbölyűt, hosz- szúkást, fehéret, feketét, tarkát, de látom, a szereplők fél szeme egy üres tárlón csügg. Egyszer csak félrelök valaki, hatalmas tolongás kezdődik, már szinte harc, a tek. vásárlók egymást taposva, egymás hóna alatt átbújva, feje fölött kinyúlva kilószám kapkodják a tárlóból az ötforintos zsemlét. Megjött a friss sütés, éljen az Új Kenyér Ünnepe. pentyűk fénycsóvájából kirajzolódó alakzatokért”, „nemzeti szín csillag- cseppekért”. Először a Városligetben tettük, ahol egy bizonyos Hoer panorámatulajdonos pirotechnikai ténykedésével örvendeztette meg ünneplő közönségét. Hoer hagyományt teremtett, a „felleg és por hajtó szél” dacára, ami miatt kevésbé fényesen sikerült a mutatvány. Tömeg. Éljenzés. Zajgó tapsvihar - azóta is. Az eredetileg egyházi ünnepből - Mária Terézia kezdeményezésére - szép lassan állami ünneppé avanzsáló esemény világi jellegét erősítő látványosság óriási népszerűségnek örvend ma is. A pár kerületre zsúfolt ország a perecárusok között szlalo- mozva vadássza be helyét, hogy aztán hering pózban vizslassa az eget, bámulja a hatalmas tűzesőt.- Kultúrtörténetünk sajátossága, ha egy közösséget öröm ér, tüzet gyújt - mondja Hammer Ferenc szociológus. - A nagy népi vigadalmak, királyválasztások is mind rituális tűzrakással, tűzgyújtással zárultak. Az égés egyben megtisztulást jelent - teszi hozzá, egy korszak lezárását, mint például a busójárás végén a telet szimbolizáló szalmafigura felgyújtása. produkálni, ami a természet ember feletti erejét hivatott szimbolizálni. És még játszhatunk is vele - mondja Bánki György pszichiáter. - Egyszerre élhetjük át az alkotás és a pusztítás hatalmát. A monumentális esemény monumentális térben zajlik. Jó egy kicsit aprónak érezni magunkat, alárendelődni a nagyságnak, az élménynek. Emellett kulcsmomentum a sötétség. - Pszichológiai tapasztalat, hogy az emberek erősebben élik meg az összetartozás érzését a sötétben gyújtott fények, tüzek közelében, fáklyás felvonuláson, tábortűz körül, tűzijáték alkalmával - mondja Hammer. - Másrészt a sötétben az emberek egy kicsit elvesztik arcukat, belemosódnak a tömegbe, önkontroll nélkül, felszabadultabban tudnak rácsodálkozni. A rácsodálkozás pillanatai pedig megállítják az idő folyását. A rend időleges felrobbanása lenyűgöz bennünket. - Az embereknek szükségük van intenzív létélményekre, amikor pár pillanatra kiszabadulhatnak a mindennapok szűk és unalmas, bár szükséges rendjéből - mondja Hankiss. Korábban az is vonzóvá tette a tűzijátékot, hogy csak ritkán láthattunk dott, ahogy Hammer fogalmaz. Azaz újra demokratizálódott. A magántűzijáték ugyanis nem finnyáskodó újgazdagjaink legújabbkori kiváltásága. 1835-ben Engei Ferenc szüreti mulatságokra, név- és születésnapokra ajánlja „különös szépségű, n agyáé nyű rakétáit, melyek legnagyobbika fel- emelkedett helyen felbocsátva, közelről, olly nagyságú, mint a Nap és egy tíz mérföldi távolságra úgy világít, mint a Vénus csillaga”. Magánakciók ide vagy oda, az augusztus 20-ai tűzijátékot minden évben óriási várakozás előzi meg, és komoly indulatok dúlnak a közönség soraiban, ha nem kielégítő a látvány. Ha „snassz és kicsinyesen smucig a csi- nálmány, általános és méltó a felháborodás a Duna-partra csalt és lóvá tett százezernyi közönség előtt” 1935-ben. De a tömeg magát az alkotót is bünteti, ha teheti, mint tette azt 1860-ban Ulrik kolozsvári tűzművésszel, aki a Szigetvár ostromát ábrázoló részt technikai okok miatt elhalasztani kényszerült, „s ez oly mértékben felbőszítette a látványra éhes tömeget, hogy az haragjában nem csak a városligeti padokat, hanem a tűzművész egész berendezését is összetörte. ”
