Békés Megyei Hírlap, 2005. július (60. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-16 / 165. szám
4 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. JÚLIUS 16., SZOMBAT GYULAI VÁRSZÍNHÁZ Fantáziakeltés tükörrel vendégjáték Világhírű litván színház A litván Oskaras Korsu- novas Színház ma este mutatja be a gyulai Erkel Ferenc Általános Művelődési Központban Shakespeare Szentivánéji álom című darabját. A rendező a világhírű oskaras korsu- novas. Szőke Margit Oskaras Korsunovas 1991-ben végzett a rigai művészeti akadémián. Társaival színházat alapított, amely a rendezőről kapta a nevét. Ez volt az első magánszínház Litvániában. Előadásaik újszerű látásmódot tükröznek. A Szentivánéji álom című darab 1999-ben született. Az előadással nagy sikerrel szerepeltek többek között Helsinkiben, Rigában, Szentpéterváron, Belfastban, Berlinben, Londonban és Franciaország harminc városában. A rendező szerint ebben az előadásban a darab fantazma- górikus jellegét próbálják a színpadi játékon keresztül közvetíteni. A hallgatóság kevés színpadi kelléket lát. Egy tábla — amely a színpadtervet és a fényes jelmezeket pótolja a darabban - segíti a nézőt fantáziája szárnyra kelésében. A tábla, amely mögött a színész áll nem pajzs, hanem tükör, ami visszatükrözi a néző képzeletét. Az előadásban nagy szerepe van a világításnak, a zenének, a táncnak és a szövegnek is, amit magyar nyelven a színpad felett elhelyezett kivetítőn keresztül lehet követni. A darabot a Shakespeare-fesztivál gré- miumjának döntésével hívták meg a Gyulai Várszínházba, vendégelőadásra. Oskaras Korsunovas ma már a világ egyik legjelentősebb rendezője igen fiatalon. Másik híres alkotása a Rómeó és Júlia. A litván társulat tagjai huszonévesek, lendületesek, ötletesek. Macbeth ukrajnai élete KUEV Nem szó-, hanem látványszínház Vladislav Troitsky rendezésében a kijevi DAH Színház lép a Gyulai Várszínház várszínpadára vasárnap este. A rendező darabját játsszák Előszó a Macbeth-hez címmel. Szőke Margit A kijevi DAH Színház Ukrajna első és egyetlen magánszínháza. Vladyslav Troitsky alapította 1994-ben. A fiatal rendező Kijevben végzett, majd társulatot hozott létre, melynek neve DAH Kortárs Művészeti Központ. Az Előszó a Macbeth-hez című előadásukat tavaly Beregszászon is bemutatták, melyet az ottani színház vezetője, Vidnyánszky Attila ajánlott a Gyulai Várszínház figyelmébe. Az újszerű, érdekes előadás a Macbeth feldolgozása. Felhasználják az ukrán népművészetet, ruhák, szőttesek láthatók a színpadon és játszik egy zenekar is, amely az ukrán és más népek zenéjét ötvözi. Ez a világzene szolgál kíséretként a színpadi játékhoz. A darabot Vladyslav Troitsky írta. Lejátszódik Shakespeare műve, a Macbeth, de úgy, ahogyan ma Ukrajnában megtörténhetne. A mai ukrán valóságot is tükrözi látványosan, érdekesen. Ahhoz a vonulathoz tartozik az előadás, amikor visszanyúlnak a népi gyökerekhez, de a legmodernebb eszközökkel dolgoznak fel régi klasszikus műveket. A nézőknek a darab magyar nyelvű szövegkivonatát adják át, hogy a zene, a tánc mellett szövegben is követhessék a játékot. Bár nem „szószínház”, hanem látványszínház érkezik Gyulára. Tévedések szomorújátéka várszínház A Craiovai Nemzeti Színház Vízkeresztje feledhetetlen OIMa grófnőt (Cerasela losifescu) szolgája, Fabian (Angel Rababoc) szállítja szerelméhez, a férfiruhába bújt Violához. Az előadásban kiemelt szerepet kapott a tükör. Silviu Purcarete rendezését, Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok előadását Románia legrangosabb színházi elismerésével, az Uniter-díjjal tüntették ki tavaly. A Gyulai Várszínház nézői csütörtök óta tudják, miért. Beszterczey Judit A világhírű román társulat bámulatosan fegyelmezett, egyetlen üresjáratot sem tartalmazó, megkapó, olykor vicces, olykor szívszorító és mindenekelőtt szép előadással ajándékozta meg a közönséget És mintha még az égiek is segítették volna őket A kezdés előtt nem sokkal hatalmas zivatar söpört végig Gyulán. Ez kellő hangulatot biztosított, hiszen a darab is egy égi- háborúval kezdődik, melynek során a hajótörött ikertestvérek, Sebastian és Viola elveszítik egymást A dráma végére mindketten révbe érnek, Sebastian Olivia hercegnőt veszi el, míg Viola Orsino herceghez megy feleségül, ám eddig tévedések lenyűgöző szomorújátékán át vezet az út És korántsem biztos, hogy e házasságok boldogok lesznek, sugallja a finálét nagyon keserűre hangoló rendezés. A Vízkereszt úgy él az elemzők és a közönség emlékezetében, mint a nemek összecserél- hetőségének, a nemi identitás bizonytalanságának drámája. Az álruhát öltött szereplők olykor már önmagukkal sincsenek tisztában. Es érzelmeik is kaotikussá válnak, amit Purcarete is bemutat. De mintha egy kicsit tovább menne: nála a szereplők egyre inkább bábuszerűvé válnak, személyiségük magva nem látszik. Róluk elmondható: ruha teszi az embert. Ezt a gondolatot szolgálja a színpad szélén elhelyezett hatalmas jelmeztár. Innen bárki kiválaszthatja a hozzá illő álcát, hogy ezzel megváltoztassa személyiségét is. Ruha teszi az embert: Oliviát is, aki egy lélegzetelállító jelenetben válik gyászruhás bús dámából miniszoknyás, asztalon táncoló vadmacskává. A testi sztriptíz lelki vetkőzés lesz itt. És Malvolio, az udvarmester is akkor váltja át személyiségét, aki felveszi a sárga harisnyát, mert azt hiszi, Olivia ezt kívánja tőle. Malvolio megőrül, és a sárga közismerten e téboly színe, az egyetlen eltérő szín ebben a csak feketefehér jelmezeket felhasználó előadásban. Egy kultúra végén Purcarete rendezésében nyilvánvaló, hogy egy kultúra végén járunk, a könyveket lomta- lanították, a díszletül szolgáló patinás könyvszekrények üresek, tetejüket pedig elfoglalta a kerti törpék giccses serege. Ebben az üres közegben csak jelmezes bábuk élhetnek már. A társulatban nincsenek sztárok, mindenki teszi a dolgát alázattal, ezért kiemelni senkit nem illendő közülük - az egész szín- lapot kellene idemásolni Mindannyian fizikailag-szellemileg egyaránt remekül képzett művészek, akik a legnagyobb odaadással szolgálják Shakespeare halhatatlan szövegének ügyét A végére aztán elvonult a vihar is, a felejthetetlen este után tisztultabb lélekkel léphettünk ki az üde levegőre. A skót király drámáját Orson Welles fllmesítette meg elsőként Macbeth véres tragédiája A vállalkozó szellemű, technikailag újító és képzeletgazdag rendező, Orson Welles 1948-ban fil- mesítette meg Shakespeare királydrámáját, a Macbethet. Az amerikai filmet vasárnap 18 órától a gyulai Petőfi mozi nézői is megtekinthetik a Shakespeare- fesztivál keretében. Beszterczey Judit Orson Welles különleges Shakespeare-tri- lógiája, a Falstaff, az Othello és Macbeth közül az utóbbi bizonyult a legkísérlete- zőbbnek, nem is csoda talán, hogy hatalmasat bukott a negyvenes évek derekán. Welles nem a filmen találkozott először Macbeth véres történetével. John Housemann színházi rendezővel az oldalán korábban sikeres előadást alkotott, „woodoo Macbeth” fantázianévvel, hiszen valamennyi szerepet fekete bőrű színész játszott. A filmváltozatot sem bízta a véletlenre Welles: a rendezésen és a forgatókönyvön kívül Macbeth szerepét is magára osztotta a művész zseni. A francia újhullám meghatározó kritikusa, André Bazin szerint ugyan kissé egyenetlenre sikerült a film szereposztása, ám mégis alapvető műnek tartja. „A tudatosan vállalt szegénység, a felvállalt színpadiasság, a kosztümök nevetséges barbársága, a papírmasédíszle- tek kemény stílusa és a világítás meghökkenti a közönséget” - vélekedett a nagy kritikus Welles Macbeth-filmjéről. Skócia királyának véres drámáját Roman Polanski is filmre vitte 1971- ben. A Magyarországon három évvel később bemutatott filmet minden idők egyik legvéresebb, ám legjobban sikerült Shakespeare-feldolgozásának nevezték a kritikusok. Sok méz és hal a terítéken reneszánsz A szakácsok füstöltek, de még nem hűtőitek A reneszánsz konyha egyik meghatározó élelmiszere a méz volt. Nemcsak a bort édesítették vele, hanem fűszeres mézet is fogyasztottak. Sőt, húsokat is tartósítottak mézzel! Beszterczey Judit A tejjel-mézzel folyó reneszánsz Kánaán egyik alapvető eledelének a hal számított. Természetesen eleink nem használhattak hűtőszekrényt, ezért más tartósítási módokat alkalmaztak. Leggyakrabban sóban pácolták, vagy tették el a húsokat, ám nem volt ismeretlen a méz, mint tartósítószer sem. A reneszánsz konyha egyik alapfogása a mézes gyümölcs és a mézes kacsa volt, amely ma már nem annyira ismert eledel. A mézet egyébként fűszerezték, és előszeretettel keverték a fehér- és vörösborba is. Ugyancsak kedvelt konzer- válási mód volt a füstölés: a szárnyas, patás és vadhús mellett számos halfajtát is megfüstöltek. Közkedvelt étel volt a füstölt sajt mellett a füstölt gomba is. Mi is szívesen megkóstolnánk! Sajnos korunk magyar embere egyre kevesebb halat fogyaszt, ám nem volt ez mindig így. Mátyás konyhája bővelkedett az édesvízi és tengeri halakban, hiszen az akkori két tengerünk gyümölcseit naponta szállították az uralkodó udvarába. A jelenleg ritkaságszámba menő halak - például csíkhal, tokhal vagy kecsege - nemcsak a nemesek, hanem a parasztság körében is rendkívüli népszerűségnek örvendtek. Érdekesség, hogy őseink előszeretettel öntötték nyakon mártásokkal a halakat, vadakat és a húsokat. Egyik legkedveltebb mártásuk a mentaszósz volt, de nem vetették meg a kaprimártást sem, melyet - magától értetődő módon - olívaolajjal fűszereztek. A reneszánsz ízeit Gyulán két étteremben kóstolhatják meg, a Corvinban és a Kisködmönben. Felvételünkön az utóbbi vezetője, Jalecz Lajos. D-FOTÓ: KISS ZOLTÁN
