Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-23 / 118. szám

6 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ ÉVFORDULÓ Tisztelet a nyomdászoknak Közös lelkesedéssel történelmet írtunk A muH Indian át a jövőbe... Nyomdászok, korszakok, technológiák, emlékezés, köszönet és búcsú A hatvan évvel ezelőtt megjelent megyei lapelőd és a Kner Nyomda „házasélete” úgy alakult, ahogy a mon­dás szól: „Míg a halál el nem választ.” Főhajtás azok előtt, akik lapun­kat hatvan éven keresztül nyomták. Mindenekelőtt tiszte­let a békéscsabai nyomdászok­nak, akik ötvenhárom eszten­dőn át estéiket, éjszakáikat la­punkra áldozták. Babusgatták, szerették, féltőn vigyázták, ne­hogy silány munka kerüljön ki a kezük közül. Ők voltak a mi másik felünk. Tüdták és értet­ték mit akarunk, lelkesedtek, amikor látták, hogy nagyot aka­runk, és velünk bosszankod­tak, amikor a sors úgy hozta. Mennyi szép emlék fűz össze bennünket! A közös munka és siker élménye. Az első ofszetlap, és egyben az első, színes fényképpel megjelent napilap Magyarországon, 1976. május 1-jén. Történelmet ír­tunk! Aztán a március 15-ei nemzeti színű grafikák a nyolc­vanas években; illatos újság nő­napra, szintén elsőként az or­szágban; április elsejei beugra­tások; végül az utolsó lapszám kinyomtatása Békéscsabán — fájdalmas búcsúval. Akik es­ténként kiszedték a nyomdába küldött szöveget, összerakták Pali bácsi, Krizsán Pál, a nyomdász szakma nagy öregje, élő legenda. Nyolc­vanhárom évesen még ma is fürgén járja szombaton­ként a csabai piacot, ahol olykor felelevenítjük a ré­gi idők szép emlékeit. Az ólomszagú szedőtermet, a csi­korgó-nyikorgó magasnyomású rotációs gépet, amelyből néha úgy kellett kiimádkozni az újságot Pa­li bácsi több mint ötvenöt eszten­dőt töltött Gutenberg kései műhe­lyében, a kéziszedőinastól a telep­vezetői beosztásig végigjárta a ranglétrát. A Körösvidék Rt. nyomdájában kezdte 1936-ban, a tanulóidő harmadik évében már a Körösvidék című lap szedője volt A háború elvett tőle négy eszten­dőt, de visszatért a nyomdába, pontosabban nagy szerelméhez, az újsághoz. A Viharsarok, majd a Viharsarok Népe, meg az 56-os la­pok után a Békés Megyei Népúj­ság előállítása töltötte ki az életét Halk szavú, kiváló szaktudású, a hivatását megszállottan szerető ember volt és maradt nyugdíjas­az oldalakat, filmet, lemezt ké­szítettek róla, megtisztították a hengereket, felszerelték a le­mezeket, beállították a werkeket, majd nekilódították a gépeket, végül ezerpéldá­nyonként ellenőrizték a nyo­mást, s persze az újságot is - szétszóródtak valamennyien. Van, aki már az égi nyomdában szedi a szöveget, vagy nyomja a lapot. Köszönet az élőknek és a holtaknak. Köszönet mind­azoknak, akik hitüket, életük egy darabját erre a lapra áldoz­ták. Hét éve, 1998. július 2-ától la­punkat Kecskeméten nyomják. A gazdasági ésszerűség diktál­ta a váltást. Egyetlen újságra, a miénkre korszerű, új nyomda­gépet nem lett volna kifizetődő vásárolni. így került lapunk a Szilády-nyomdába. Újság nincs nyomda nélkül. Hálásak vagyunk azért, hogy e hat évtized alatt derék nyomdá­szokkal hozott össze a sors bennünket. Ezen az ünnepi na­pon szeretettel és barátsággal gondolunk rájuk. ■ Árpási Zoltán ként is. Túcatnyi fiatal nyomdászt nevelt szakmára, tisztességre, ma is sokan szeretettel említik nevét: mert szíve is volt, nem csak szigo­ra. Amikor végleg elköszönt a Kner nyomdától, többen azt mondták, belehal. — Köszönöm jól vagyok, és ha felteszem a szemüvegem, még a nonpareillet is látom — mondja mosolyogva. — Csak néha nehezen veszem a leve­gőt. Az a sok ólom nem tett jót... Azután felidézünk az újságíró és a nyomdász rémálmaiból, a saj­tóhibákból néhányat Amikor a hatvanas évek végén „fejre állított” kép jelent meg a legújabb szovjet autócsodáról, mi is majdnem fejre álltunk - meséli; vagy amikor a köztársasági elnököt köztisztasá­gi elnöknek szedték, a partépítés helyett pártépítés jelent meg. Szent volt számára az újság, és törvény, hogy a lapnak reggel meg kell jelennie. Egyszer haj­nali kettőkor felzörgették, jöjjön gyorsan, mert leégett a rotációs gép motorja. Bement, összetrom­bitálta az embereket, és reggel ötkor utcán volt a lap. ■ Seleszt Ferenc • A szerkesztőség jogelődnek a Viharsarok első számát tekinti. Szíve joga, de írnunk kell a 85 évvel ezelőtt történtekről is. 1920. január 12-én Békéscsa­bán, a Szent István tér 18. szám alatt megalakult a Békésmegyei Keresztény Nyomda és Lapki­adó Részvénytársaság, amely júliustól már a „Körösvidék rt.” címet viselte. 1920. március 20- a kedd volt, amikor Békéscsaba utcáin megjelent a Körösvidék I. évfolyamának 1. száma. A Körösvidék 1944 szeptemberi megszűnésekor 14 fillérért kí­nálta magát. Amikor a háború vihara átzúgott Békéscsabán, testi és lelki sebeket ütve, 1945. május 23-án, szerdán megjelent a Viharsarok. A kezdetek kez­detén a Körösvidéket, majd a Viharsarkot ívben, négyoldalan­ként nyomták egy régi Frankenthal gyorssajtón. A múlt század közepének jelentős nyomdászegyénisé­ge volt Botyánszky Pál (1912—2003). A kisinas Botyi szedőtanulóként kezdte a zegzugos lapnyomdában, majd felszabadulván munka- nélküli lett, valcolt, Pesten kitanulta a monoszedést, és mit ad isten: 1947-ben annak az üzemnek lett vállalatveze­tője, ahonnan 18 évesen az utcára tették. Tevan 1949 elején felajánlot­ta nyomdáját államosításra, mi­vel előre látta helyzetét az álla­mosítások kezdetén. Az üzem élére a 37 éves Botyánszky Pált nevezték ki. Új üzemnév hono­sodott meg: Békési Nyomda, amit 1964-ben váltott fel a Kner Nyomda cégér. A végére a búcsú maradt. „Tisz­telet a nyomdászoknak” cím­mel búcsúzott Árpási Zoltán f& szerkesztő a békéscsabai lap­gyártástól 1998. július 1-jén a lap hasábjain. Búcsúzott dr. Tóth Miklós is, a kiadó ügyveze­tő igazgatója. És búcsúzott Ba­log Miklós, a Cofmec Hungary Rt. vezérigazgatója, aki „A bé­késcsabai lapnyomda történe­te" című emlékkönyvben indo­kolta, miért ment át a lap Kecs­A Körösvidék Nyomda 1949. november l-jétől ide tartozott egészen 1955. január 1-jéig, amikor a Békés Megyei Nyom­daipari Vállalathoz csatolják, melynek központja Gyulán volt, Kendra György igazgatása alatt. A lapnyomda telepvezető­jévé Romvári Györgyöt nevez­ték ki, de őt csakhamar felvál­totta Krizsán Pál. Seleszt Ferenc egykori szer­kesztő Krizsán Pált (1922—) a lapkészítés doyenjének nevez­te, hiszen 46 esztendőt dolgo­zott a nyomdában, a keze alatt nőtt fel az új nemzedék. 1936- tól négy éven át volt kéziszedő inas, azután életébe beleszólt a háború: bevonult, fogságba esett. 1947-ben tért haza, vissza a nyomdába, előbb tördelő, majd korrektor és 1956 áprili­sától 1977-ig a nyomda telepve­zetője. Kendra György nyugdíjba vo­kemétre: a 22 éves Solna elöre­gedett, a laptulajdonos Axel Springer technikai követelmé­nyekkel lépett fel. Az igazság­hoz tartozik, hogy a kecskeméti nyomócentrum létrehozása a kiadó gazdasági érdeke volt. Akárhogy is: a Kner Nyomda nyomdászkollektívája sajnálja az újságot, a veszteséget, annál is inkább, mert ezzel kezdődött tulajdonképpen e neves nyom­daüzem bomlása. nulása után a megyei vállalat igazgatója Háromszéki Pál (1929-1990) lett 1973-ban. A Kner Nyomda műszaki vezetői tisztségében vált neves szemé­lyiséggé, országos hírnévre szert tett vezetővé. A megyei nyomdaüzemet a szakmai-szel­lemi színvonal felemelésével, a központ Békéscsabára helyezé­sével (1974-ben a Dürer Nyom­da nevet vették fel), a könyv­gyártás fejlesztésével, az ofszet napilapgyártással tette naggyá. Amikor 1980-ban az egyesített Békés megyei nyomdák vezér- igazgatója lett, folytatta a Kner Nyomda sikertörténetét, a mű­szaki vezetőként korábban ki­harcolt beruházási programok­kal, az ország első-második he­lyére felemelve ezt a nagy múl­tú céget. 1949. október 30-án megje­lent a Viharsarok Népe. Felelős szerkesztője Varga Dezső volt. Ez a lap 1956. október 27-én a forradalom hatására megszűnt és november 5-én megindult a Békés Megyei Népújság. Amikor 1974-ben a megyei nyomdaüzem új helyre, a bé­késcsabai Szerdahelyi utcába, az egykori „csirkekeltető” he­lyére költözött, a lapkészítés még a régi helyén, a Szent Ist­ván téren maradt. 1977-ben tör­tént a nagy változás: a Dürer Nyomda központjában üzembe helyezték a Solna rotációs of­szetgépet. Az ősi nyomtatási eljárás, a magasnyomás évszázadokig uralkodott Gutenberg óta. A lapgyártás esetében a nyomó­forma Linotype sorszedőgép ál­tal szedett szövegből és kéziszedéssel előállított címek­ből állt össze. A tördelés, ellen­őrzés után következett a matri- cakarton-préselés, majd a kör­íves lemez készítése. 1977. május 1-jén a Dürer Nyomda felhívta magára a nyomdászság figyelmét: ekkor indult - az országban harma­dikként - az ofszet napilap­gyártás a svéd gyártmányú Solna gépen. A grafikai megál­modója Szántó Tibor könyv­művész volt. Aztán egy évtize­den belül sorra jöttek a fordu­latok: 1988-ban, május végén, június elején a lapüzem beköl­tözött a központba. Azután a '90-es évek elején óriásit lépett előre a szakmai tudás: eltűnt az ólomszedés, győzött a fény­szedés, majd ismét egy ugrás: ma már a számítógép az ural­kodó. A ma is olvasható Békés Me­gyei Hírlap 1991. március 30- án köszöntötte először olvasóit Jó lapot kívánunk” című vezér­cikkével. A Hírlap terveit Kállai Júlia, a Kner Nyomda kiváló grafikusa készítette. Mielőtt a búcsú sorait nehéz szívvel leírnánk, meg kell em­lékeznünk a lapcsinálás „kato­náiról” (akik közül jó néhányan már az „égi” officinákban mun­kálkodnak). Szarvas András (1937—) a Szerdahelyi utcai telep vezető­je, a beköltözés után a lap- és könyvgyártás vezetője. Molnár József (1950—) a lapgyártás szolgálatából 1991-ben került a szerkesztőségbe, majd a ki­adóba. Mészáros Béla (1947—) szedőtermi csoportvezető, majd fényszedési műszakveze­tő, 1991-től pedig a szerkesztő­ségben tervezőszerkesztő. Bo­ros László (1940—) szedőtermi művezető, majd üzemvezető a Szerdahelyi úton. Bacsa And­rás (1950—) a lapgyártás szol­gálatából előbb a Népújságnál, majd a Békés Megyei Nap ter- vezőszerkesztőjeként dolgo­zott. Furák Gábor (1941—) a Dürer főmérnöke, majd az egyesítés után fejlesztési fő­mérnök. Betkó György (1948) a Solna vezető gépmestere volt 22 éven át. Balog Pál (1951—) fényszedési csoportvezető. Czene Zoltán (1951—) fénysze­dési csoportvezető, majd 1996-98 között a lapgyártás vezetője. ■ Malatyinszki József Pali bácsi, az élő legenda A békéscsabai lapnyomda története jíckrxnaha. tsr>f>. mArrut* J<f. i.rrfittj&M a**?». f.hv* rtt 19. Z&<*Kv*H4 CACW-C ^ x&Mtg f,*. Pfiijynttm j*tlitíkui vHftilftV fiUlr’j-'1« K'rtfSI -ÍZ K. *f&vA, «V«,- .«1Uv m *$£• . > K. ifi aAfctou '-fi fäW HOZSANNA ? »(fcawfeii £ h Wsawi Mító ífcwú fcjsft: MSwflfcrt a foeü£v fxo'z SOS ttfjiOíJt. poiNT* H&ííStfv.' jfoittf MfrúWISQ- JMRUJIÍNrjjJpíiWífcr.'Kíi Ä’ '&ÜXKS Xflút ! ifi. fctóS;' tttfy a «rés* 4 k‘«>* «AjíjfjMíg'« ■&. kassám- l-;vi tdtó oswttt >W>£Ci,áoxct {Ja t$»»A >£? MimSf-g, át t< ídjáő. 3&r.fv, >: SMSWt •insißt« «sankst. **S5í!tf*är * ntsjlyí tufeS»», wÁ»* h> Kföapfyt jgp íí • I«» * fswva >»* MM <*. t *&**&*. m i haar**» fttarigfr») W«fr>Sui>K öfefe* S ** ngt**» í.wtftrtit «rtft:; síit «jft« {onto «taifeä&fcti wflgjw <**!»* i Unt | «‘w* w«f? wwílik*. | *r **> * $ t ;• SKWWfí ****■ ;»■>«<*». * f»M»***l it,fé !• I «0*4 M •« «jfxtó & {6* w.iM-j í í ** tíiMíw S'teÄMt&t, S X!á »Ví '«■***■ "*<#»#**** «iM í mS » táncát. Nt»} tóf ? . ■. íiVtká neu» ytom. .•*$*. 1 «**-*«tW A uvsasm »sut |vmrrtr ow As * 'iffiSÄW, i/rttsA&tÁ. KWtóSMlk-ok ’ I y*'? MsywfeSftt.í« I fs i k-mittl». msi Ííttwus** susn* «m iH bifáj&X I». ;tw-s is&sb' aú tókí»: «4* lübütf «««»*, msim, 1 vwiwk liAf J *&'*.#** ««ij iíftMMgbpír: útpwK ükt «M. ttwttz s* árniii mim fi Mnirfi itnnn-l liiin.ail.t.a.sfift.taKfrii.Km A Körösvidéket 1944. szeptemberi megszűnésekor 14 fillérért kínálták. A XXI. század nyomdája Közel kétmilliárdos beru­házás eredményeként az ország egyik legmoder­nebb nyomdája épült fel Kecskeméten. A Békés Megyei Hírlapot is nyom­tató Szilády Nyomda bő­vítése során három svájci gépet szereltek be. Az új csarnokban beállított nyomdagépek sokkal nagyobb mennyiségben, példányszám­ban tudnak újságot nyomni, mint az eddigiek, de óriási mi­nőségi változást is hoznak az egyes lapok megjelenésében, látványában, a mai igényeknek megfelelően - tudtuk meg Bo­ros Gábortól, a Szilády nyomda ügyvezető igazgatójától. Ez már egy műszakilag teljesen új ge­neráció még akkor is, ha a gé­pek nem újonnan vásároltak, hanem külföldről behozott, használt, ugyanakkor még mindig tökéletes minőséget produkáló berendezések. Pél­dául egyben tudnak harminc­két oldalas újságot nyomni úgy, hogy minden második oldal színes lehet. A nyomás minősé­géről is érdemes néhány szót ejteni, hiszen látható minőségi változást hoznak az új gépek. A Hírlaphoz tartozó lapcsalád va­lamennyi kiadványa „új kön­tösbe” öltözik ennek köszönhe­tően 2005-től. Az új technika szebb, élvezhetőbb fotók, job­ban olvasható szövegek és a gyorsabb gyártás lehetőségét rejti magában. Az Axel-Springer Magyaror­szág Kft. tulajdonában lévő Szilády nyomdában nyomják jelenleg a Békés Megyi Hírla­pon kívül a Petőfi Népét, a Szol­nok és Komárom megyei, illet­ve az újonnan indult Reggel cí­mű napilapot, a Vasárnap Reg­gel című hetilapot, a Grátisz, a Tempó című lapokat. Ezen kí­vül a színes tévéújságok mel­lett olyan népszerű rejtvényma­gazinokat, mint az Ügyes, a Kó­pé, a havonta megjelenő Csók és Könny is a hírős városban készül. Az új nyomdagépek be­állításával bővült a Kecskemé­ten nyomott újságok köre is, hi­szen megkezdődött a Világgaz­daság című országos üzleti na­pilap (zöld újság) nyomása is. A Szilády Nyomda három svájci gépe a termékbővítésre és a minőség javítására is lehetőséget ad. 1 1 * 1

Next

/
Thumbnails
Contents