Békés Megyei Hírlap, 2005. május (60. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-23 / 118. szám
2 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. MÁJUS 23., HÉTFŐ EVFORDU L Ó Cseres Tibornak senki sem akarta elhinni, hogy sikerül lapot alapítania valahol Szeged és Debrecen között. Három tojásért árulták „Megalapítottam az ország egyetlen három pártra szóló napilapját” Senki nem hitte, hogy lapot alapíthatok Békéscsabán. Veres Péter nem is adott papírt, de később Darvastól mégis kaptam egy felhatalmazást, hogy Szeged és Debrecen között valahol, újságot csináljak a népnek. Gyöngyössy Jánossal, a külügyminiszterrel nem boldogultam Békéscsabán, ha a kisgazdapártnak csinálom, ideadta volna az Alföldi Népújságot. A másik irányban is hiába pro- tezsált engemet Spitz József, régi csabai kommunista, mígnem a lapindulás nagyon a megye körmére égett. Gyuska János, a párt megyei titkára irodájába gyűjtötte a területén található összes újságírókat. Tízen lehettünk. A Pestről letántorult zsurnalisztákat rövid kérdésekkel megforgatva, eltávolította a neki nem tetszőket. Öten maradhattunk tán. Ebből kettőről hosszú vidéki (inkább kiadói) gyakorlat bűzlött s az egykori Propaganda Minisztérium szubvenciója. Zúgolódás nélkül távoztak. Végül magam maradtam Gyuskával. Kacsintott: „Van itt egy pasas, ezt Spitz Jóska ajánlja. De abból nem esznek.” így aztán megalapítottam Viharsarok címen az ország egyetlen három pártra szóló politikai napilapját, amely csak hetenként kétszer jelent meg, piaci napokon: szerdán és szombaton. A milliárdos világban a lapra írott összeg nem volt érvényes ár, mert két, majd három tojást kértünk érte, vagy 15 cm füstölt kolbászt. így is sorba álltak a rikkancsok előtt a piacolók. Készült egy kései lap a munkatársakkal, Dér Endrével s a közben Kossuth- díjassá vált Lipták Pállal, de méltatlan volna, ha Féja Géza, Katkó István, Liska Tibor, Lőcsei Pál, Székely Lajos és Tarkeövi T. István nélkül felmutatnám őket. Amint a forint kiszorította a tojásos világot, s rendes havi fizetés járt a hírlapíróknak, mi vettük a kalapunkat. Gyuska már akkor rég nem működött a megye élén, zavaros ügyeibe és viselt dolgainak hínárába bonyolódva annyi ereje maradt csak, hogy pisztolyt szorítson homlokához. (Részlet Cseres Tibor Elveszített és megőrzött képek című kötetéből.) A Viharsarok árnyékában, 45 tavaszán Cseres Tibor emlékezése a Békéscsabán népszerű Féja Gézára Vidéki laphoz szerződött Féja Géza, aki húsz-harmincévesen Szabó Dezsővel, majd Bajcsy-Zsillnszky Endrével írt és szerkesztett. ....Miután az ostromlott Budáról kiszabadultunk, 45 tavaszán sietve leutaztam Békéscsabára lapot alapítani. (...) Mé g áprilisban is többen ámokfutó pártonkívülinek tartottak, s ráadásul esztelennek, hogy a koalíciós pártok legki- sebbikéhez húzok mégis, a Parasztpárthoz - lapalapítási tervemet lobogtatva. Mert hiszen volt már egy lapja a városnak! De éppen az imént említett, nyilvánosnak tekinthető vonzalmam idézte elő a sikert. A működő lap ugyanis a kisgazdáké volt. (...) A többi három pártnak (Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt - A szerk.) szerkesztőt és lapcímet kellett választania. Két erős vitázó között a gyönge harmadikat hagyták győzni: bennem egyeztek meg, s én meg rövid töprengés után a Viharsarok címben. E döntéseket követőleg találkoztam a csabai utcán Féja Gézával, s akkor jutott eszembe: hiszen ezt a szót vagy tíz esztendeje ő találta ki! Hozzájárulását kértem a címhasználathoz, amit ő nyomban teljesített. Váltságdíjat vagy jogdíjat nem ajánlhattam, s még arra sem emlékszem biztosan, vajon ittunk-e valamilyen áldomást ez alkalommal. De azt tudom, illetlenség lett volna, ha akár formálisan is bár, de meg nem hívom az új lap munkatársául. Akad talán, aki negyedszázad múltán is értékelni és érzékelni tudja e gesztus nevetséges és vakmerő voltát. Az ismeretlen, vidéki újdondász az országos hírű publicistát. Ezt minősítem nevetségesnek. Hogy miért volt a felszólítás vakmerő, mindjárt elmondom. Akkor azonban ő úgy tett, mintha örülne, s nagyon komoly arccal elfogadta a meghívást, amelyről nem tudhatta, puszta udvariasságom terméke volt-e. A lap megindult, s különösen az első hónapokban alig készült szám az ő írása nélkül. Vakmerőség? Vidéki laphoz hívni őt, aki húsz és harminc évesen Szabó Dezső, majd Baj- csy-Zsilinszky Endre társaságában írt és szerkesztett! A változott körülmények persze csökkentették bátorságom értékét, de alapját adták a másik vakmerőségnek: szóhoz juttatni egy hall- gatólagosan hallgatásra ítéltet, ki félig- meddig önkéntes visszavo- nultságra ítélte saját magát. Én az egészből nem sokat értettem. (...) Nem fért a fejembe, kinek mi baja lehet a háromkötetes irodalomtörténet és a viharsarki szociográfia szerzőjével. S napról napra tapasztaltam, váratlan oldalról érik támadások, de védelmező mozdulatok is. Saját ifjú szakállamra sokáig nem adhattam volna teret Féja cikkeinek - kitudódott volna. Ezért az összes érdekelt helyi politikusok véleményét és engedélyét megszereztem tevékenysége számára. A csabai szociáldemokraták csupán annyit kértek, hogy mint eddig is, ezután is névtelenül közöljük a Féja-írásokat, mert ha odafent, Pesten észreveszik a nevét a Pártközpontban, őnekik idelent nagyon kellemetlen volna. Ezt a vélekedést Féja is helyeselte. Éppen akkoriban közölte folytatásokban a Viharsarok Áchim L. Andrásról írott kismonográfiáját. A nyomdászok kéziratból szedték cikkeit, melyeket én szónyi javítás nélkül adtam le - tapasztalatból tudva már, hogy egyetlen hangsúlyában sem fog ellene szólni annak az általános napi és népi politikának, amelyet a három párt együttesen folytatott és tanúsított... Holott minden írásában volt valami egyéni íz, s még azt is állítanám, valami hosszabb érvényű, de aktuális helyi szín is. (...) Azokban a hónapokban Békéscsaba nem politikai közéletében Féja Géza sajátos, érthető, de mégis eléggé meg nem magyarázható népszerűségre tett szert. A szerkesztésem alatt sínylődő lap ehhez nyilván csak annyival járult hozzá, hogy az ingadozók számára engedélyezte, hogy vendégül lássák a legendás férfit. Mert adták házról házra, alig maradt estéje üresen, versengtek az értelmiségi háziasszonyok, hogy őt megvendégelhessék, s utána éjfélig- hajnalig hallgathassák tanításait, kinyilatkozásait s történeteit. A legenda tárgya ott sétált a város utcáin nappal, s hónapokig nem tudtak betelni vele, akik felismerték. Rákaptak a közületek is. Dózsáról, a szabadságharcokról, Áchimról és Kossuthról kívántak hallani. Magam a gyulai városháza tanácstermében voltam jelen egy vasárnap délelőtti ünnepen. - A rendezőség úgy tempírozta az előadást, hogy az istentiszteletek közönsége is hozzájusson a papi prédikációk után. Kossuthról beszélt. Szava oly gyújtó hatású volt, hogy végezetül a közönség, ha fegyvert kap, s még elérheti, Világos felé indul, hogy megfordítsa Görgey döntését. Ha feledni tudja, hogy a pénznek egyre kevesebb értéke lévén, szinte semmi szerepe nem volt életünkben, s ha jó szívvel tud emlékezni rá, hogy cikkei s folytatásos kismonográfiái tiszteletdíját természetben kapta meg — tojásban, kolbászban, olykor szalonna képében -, s naponta, a lap fogyása után, mert a rikkancsok sem pénzért adták a lapot - s ha feledni vagy emlékezni tudja, hogy a honorárium egy része olykor záp volt, ám ez csak ebédcsinálás közben derült ki. De szerencsére a kiadóhivatal tojástárában mindig tartalékoltunk lámpázott valutát is - vastartalékul. Lehet, hogy az a két esztendő, melyről szó esik, Féja Géza írói pályájának, egy bizonyos megítélés szerint, szakadéka vagy nevezzük a terjedelmes idő miatt úgy - mélyalföldje, tengerszint alatti esztendei életének. Mert mije volt a testi ruhán, néhány könyvén kívül, a rántottasütő-serpenyőn kívül? Semmije. És én mégis úgy ítélem, ha az ízek keserűbb felét kitörölte szájából az idő múlása, talán legmelegebb sikereit ezekben az években lelte meg. Mert ki állt ott mellette? Serdülő fia (akiről le nem vette apai gondviselő szemét) s testközelben az egész város, talán az egész megye népe, amelytől nem várt semmit, s amely nem tudott mit kezdeni vele azonkívül, hogy ámulva hallgatta." (Részlet Cseres Tibor Elveszített és megőrzött képek című kötetéből.) A háború vihara után Viharsarok, (n) 1945. május 23-án, szerdán megjelent a Viharsarok első száma. A lap onnantól hetente kétszer, piaci napokon tájékoztatta a megye olvasóit. Felvételünkön az 1948. április 20-ai újság címlapja. * * ■ I #// 1 "■ a iap ToszerKeszioi Viharsarok Cseres Tibor 1945. május 23.-1946. október 4. Vajda Gábor 1946. október 5.-1946. november 19. Gáthi István 1946. november20.-1947. november 14. Márton Miklós 1947. november 15.-1949. április 6. Varga Dezső 1949. április 7-1949. október29. Viharsarok Népe Varga Dezső 1949. október 30.-1950. december 10. Szerkesztőbizottság 1950. december 11.-1956. október 27. Kossuth Népe Szerkesztőbizottság 1956. október 28-1956. november3. Független Újság Kiss Béla* 1956. november 1.-1957. január3. Békés Megyei Népújság Szerkesztőbizottság 1956. november 5.-1959. június 1. Cserei Pál** 1959. június 2.-1975. március 14. Enyedi G. Sándor 1975. március 15 -1984. december31. Árpási Zoltán 1985. január 1.-1990. január 19. Szerkesztőbizottság 1990. január 20.-1990. április 8. Árpási Zoltán 1990. április 9.-1990. április 14. Serédi János*** 1990. április 18.-1991. február 28. Árpási Zoltán 1991. március 1.-1991. március 30. Békés Megyei Híriap Árpási Zoltán 1991. március 31.* Felelős szerkesztőként vezette a lapot. ** 1959. június 2.—1962. június 21. között felelős szerkesztő. *** 1990. április 18.-május21. között megbízott főszerkesztő. „Lánykori nevén” Népújság, (n) Viharsarok, Viharsarok Népe, Békés Megyei Népújság vagy csak egyszerűen a „békésmegyei”. A lap neve többször változott, de a megyei jelleg, tartalom maradt. Felvételünkön az 1956. november 21-el lapszám első oldala. \ i 4 »
