Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-24 / 300. szám
18 ráesőmy 2DD4BÉKÉS MEGYEI HlRLAP- 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK Weisz Julianna az orosházi földijeinek Bécsből küldi adományait A szabadságát koptatja, hogy segíthessen másokon A boldogság pillanatai — a felvétel egy orosházi rendezvényen készült, ahol Vélsz Julianna (kis képünkön) ajándékait is átadták. Az élet produkál váratlan fordulatokat. A szülőhelyéről a fővárosba került Pusztai Julika kislányként nem tudhatta, merre veti a sors. Szülei válása után megszakadt a kapcsolata Orosházával, merthogy ott látta meg a napvilágot, ott cseperedett, ott volt édesapja fényképész üzlete. Később, második férje mellett, Bécsben lelt új otthonra. Élete azóta újabb fordulatot vett. Pusztai Julika nevét mostanában gyakran emlegetik Orosházán,, igaz, hivatalosan ma már Weisz Julianna. Annak ellenére, hogy Bécsben, az osztrák Egészség- és Nőügyi Minisztérium gyógyszerengedélyezési osztályának a munkatársa, gyakran látni szülővárosában, ahova soha nem jön üres kézzel. Nemcsak idős édesapját látogatja meg ilyenkor az orosházi vegyész. Erről is beszélgettünk egy jótékony- sági rendezvényre való készülődése előtt- Igaz a hír, hogy 30 évi távoliét után, 1979-ben látogatott újra Orosházára?- Bizony így volt. A születési dokumentumaimra volt szükség, hogy férjhez mehessek osztrák jegyesemhez. Azóta rendszeresen jövök. Újra úgy érzem, kötődöm ehhez a városhoz. 2004 augusztusa óta Orosházának is szervezem a gyűjtéseket. Eddig 40 millió forint értékű adományt hoztam ide.- Karitatív tevékenysége kapcsán egyre többen ismerik a nevét, sőt! Hálásak a juttatásokért.- Osztrák állampolgárként főállású anya voltam, miközben tanultam, hitelesíttettem a diplomáimat, így kerültem később az egészségügyi minisztérium sugárvédelmi osztályára. Az osztrák Szociáldemokrata Párt nőmozgalmában olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik befogadtak és ottragadtam. 1989-90-ben, a határok átjárhatósága után a magyar nők számára tanfolyamokat szerveztem. Az osztrák nőügyekért felelős miniszter akkoriban kért fel, hogy vegyem fel a kapcsolatot a magyar testvérpárttal. Sok száz magyar képviselő és szakember számára szemináriumokat hirdettem, miközben a párt népsegély tagozata rendszeresen küldte adományait Romániába, Ukrajnába és Afrikába.- A jótékonykodásnak ekkora hagyományai vannak az osztrákok körében? — Az osztrákok a kinőtt, de nem elnyűtt dolgaikat a kukák mellett felállított gyűjtőkbe helyezik el. Az orosházi rászorulóknak sok zsáknyi ruhaneműt hoztam ennek köszönhetően. Ha az osztrák orvosok például felszámolják a praxisukat, a műszerparkjukat nem adják el, hanem felajánlják a népsegélynek. így hozhattam fogorvosi rendelőbe való eszközöket, gyógyászati segédeszközöket, 100 ezer euró értékű bolti terméket, 10 komplett számítógépet és rengeteg édességet. Hirtelen most ezekre emlékszem.- A munka mellett honnan van ideje minderre? A szó igaz értelmében társadalmi munkában végzem ezt a feladatot, a szabadságomat „koptatom el”, hogy segíthessek másokon. Úgy érzem, lelkem kiegyensúlyozottsága érdekében szükségem van erre. Amíg én jobb körülmények között élek, miért is ne tehetném ezt meg?! Kérkedhetnék is, hogy eny- nyit, meg annyit gyűjtöttem már az embereknek. Nem teszem. Egyszerűen büszke vagyok rá, hogy képes voltam mindezt elérni. Csete Ilona Jókai német mintára szalonczukkedlinek nevezte az édes fáravalót A reformkorban „kopogtatott'" a polgári lakások ajtaján A szaloncukor az 1800-as években született a mestercukrászok keze alatt. Első készítői azonban aligha gondolták, hogy a karácsony jellegzetes édessége lesz, s az is marad egészen napjainkig. Márpedig a csemege jött, látott és győzött. S most, amikor bőséges kínálatból válogathatunk kedvünkre, ugyan ki P* gondol arra, hogy az édes fáravalót maga is elkészíthetné? A szaloncukor a reformkorban „kopogtatott” a polgári lakások ajtaján. A fogadószobákban, azaz szalonokban karácsonyfát állítottak, így lett a fára akasztott, díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Az édességet Jókai még szalonczukkedlinek nevezte, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. Hegyesi József magyar-francia szakács 1891-ben megjelent kézikönyve már tizenhétféle szaloncukrot említ, többek között pisz- táciásat, krémeset és ananászosat. A század- — fordulón és a két világháború között a cukrászok már nagy mennyiségben kínálták az édes fáravalót. Akinek azonban cukrászdáira nem futotta, az otthon készítette el. Az itt közreadott recept alapján olvasóink is megpróbálkozhatnak vele. Szaloncukor házilag hozzávalók: 1 kg bamacukor, 3 dl víz, tesítő anyagok: darált dió, kakaó, mogyoró, marcipánmassza, kókusz, citrom. A bevonáshoz: csokoládés tortabevonó. A cukrot a vízzel főzzük addig, amíg szálasodni nem kezd. Vékony drótból hajlítsunk gyűrűt, mártsuk bele a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni úgy, mintha szappanbuborékot fújnánk. Ha ez sikerül, akkor már megfelelő a cukor állaga. A masszát öntsük vízzel kiöblített porcelántálba, öntsünk a tetejére is egy kis vizet és tegyük hideg helyre. Amikor már nem meleg, akkor fakanállal keverjük addig, amíg hófehér pép nem lesz belőle. A pépet osszuk annyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük hozzá az ízesítőket. Ezután egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 centiméter vastagságban. Amikor megdermedt és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis téglalap vagy kocka formákra. Végül vonjuk be csokoládéval. Selyempapírt és színes csomagolókat vágjunk méretre, rojtozzuk be a széleit és csomagoljuk be a cukorkákat. József Attila Betlehem A gyolcs ködökben puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király. Az asszony leszáll a kamrai létrán, - Mennyből az angyal! - zeng öt atyafi. Az öreg kapás az ólban ganét hány, kántálnak sírva lompos tyúkjai. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a zsupp s fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a danával mennyezetre fut. Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papírbarmok közt örül satűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül. De ez nem igaz. Részes-szalmát hajszol az úri szél és gőzlik a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakai Erdélyben a gyökerek A magyar karácsonyi ünnepkör legkedvesebb szokása a betlehemezés. Hajdan a legények házról házra jártak, hogy némi harapnivaló és itóka fejében bemutassák a játékukat. A hagyományos játékban Jézus születésének eseményei elevenednek meg, a szent család szálláskeresése, a pásztorok imádása, illetve a háromkirályok látogatása. A betlehemezők ma már jellemzően gyermekek. A középkorban még az egész karácsonyi eseménysort felnőtt férfiak mutatták be misztériumjátékok keretében a templomban. A 19. századtól a betlehemezés két formáját ismerjük: a bábokkal és az élő szereplőkkel megjelenített karácsonyi játékokat. A bábtáncoltatást a középkorban az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból. Csupán a betlehemi istálló és a szent család kicsinyített mása maradhatott meg a szentelt falak között. Betlehemes játékaink legarchaiku- sabb rétege Erdélyből származik, ezek egyes részletei, motívumai egészen a 17. századig vezethetők vissza. Az, hogy ez a szép szokás napjainkban is él, a hagyományőrző közösségek érdeme. Majd kiskarácsonykor - Az ünnepek előtt együtt, csak mi ketten Edit lehunyta szemét, fejét a medence falához támasztotta - élvezte a gyógyfürdő vizét. Érkezéskor (mert mindig, mindent megfigyelt, elolvasott, s igyekezett észben tartani — szakmai ártalom) átfutotta a gyógyvíz alkotó elemeinek táblázatát, de most csak a kén, jód, fluor, kalcium meg ilyesmik jutottak eszébe. A férfihoz fordult, aki ott nyúlt el mellette a medence vizében, s tán szunyókált is. - Mit gondolsz, hány komponense van ennek a víznek? A férfi kicsit horkantott (tényleg szunyókált), majd, mint akit a kérdés legkevésbé sem érdekel, odavetette: tudja a fa... a fene. Csaknem kicsúszott száján a közkeletű, drasztikus kifejezés. A nőnek jólesett, hogy mégse mondta ki az obszcén szót. Jól ismerte azokat a hímeket, akik az első szeretkezés után már pucéron járkálnak, fenekére vernek partnerüknek, nem fárasztják magukat a kommunikációval, viszont cigarettáznak, vedelik az italt, A majd elalszanak, s még fogat sem mosnak ébredés után. Szerencsére Gábor nem ilyen. Az természetes, hogy kicsit elengedte magát, hisz több mint kétszáz kilométert vezetett, hogy idejében érkezzen, hogy jól sikerüljön találkozásuk: a kiskarácsony... Majd kiskarácsonykor! — mondogatták egymásnak futó találkozásaikkor, meg telefonba. A „kiskarácsonyt” még idegenek előtt is játszották; gesztusokkal, vagy mimikával, s nagyon élvezték ezt a cinkosságot. Az volt a legjobb, hogy intellektuálisan az első perctől kezdve remekül értették egymást. Később persze másként is. Az igazán jó szinkrontolmács (s Edit az volt) az adott nyelv fölényes ismeretén túl, nem élhet meg fejlett logikai gondolkodás, asszociációs készség, s persze invenció, rátalálás nélkül. - Ilyen nő kell nekem! - mondta Gábor, mikor sikeres üzletkötés után az angol vendégeket elbúcsúztatták. - Nő vagy tolmács? - kérdezte Edit csöppnyi kacérsággal a hangjában. A férfi némán, de már kicsit sem szertartásosan, kezet csókolt. Edit érezte, hogy válaszol teste az érintésre. A sorsuk el volt döntve. Még ott, akkor született a kiskarácsony ötlete. Az ünnepek előtt — legalább egy hétig! - együtt lenni. Csak mi ketten. Ez egy kis karácsony. Kiskarácsony! A gyógyvizes medence fölött pára gomolygott. Már csak egy-két megszállott fürdőző sziluettje látszott a karácsonyi színes izzók világításában. A két testnek nem kellett egymást keresnie. Edit, akit volt férje - az utolsó fillérjüket is lóversenyre költ tő színész - frigid p...nak nevezett, most úgy érezte, mindenért kárpótlást kap. A válás óta anyagilag, úgy- ahogy talpra állt, de most lett a társa valakinek; most érzi, hogy nő! Későn találkoztunk, mondta Gábor a vacsoránál, csak úgy maga elé. Soha nem késő! - szorította meg Edit a férfi kezét. Aztán hirtelen jókedvük lett. Nézték a felcicomázott, vacsorázó vendégeket, akik kilószámra hordják az aranyat: láncot, perecet, fülbevalót, kösöntyűt. - Emlékszel a szegvári bálra? - kérdezte Edit. - Persze, mikor Rózsa Sándor elrabolta a bál nemesi népségének ékszereit. Gyertyafény, zene, suhogó báli ruhák, pengő sarkantyúk, aztán egyszerre berobbannak a betyárok. „Lűjjetök!” - parancsolja legényeinek a Gazda. Micsoda remek szituáció. Ki olvas ma Móricz Zsigmondot? - Csináljuk meg mi is a rablást itten, mondjuk holnap - javasolja Edit. - Remek lesz, csak álorcát kell öltenünk - veszi Gábor a lapot. De Edit elkomorul: hagyd a játékot, én mindig a te valódi arcod akarom látni... Ugye ez a valódi? Két nap múlva Edit a fájdalomtól eltorzult arcát látta a férfinak. A fürdőorvos ott tehetetlenkedett Gábor körül a sztetoszkópjával. „Negyvennyolc éves, a legveszélyesebb életkor” — csak ennyit tudott mondani. - Hívd a helikoptert - suttogta Gábor, erőtlenül megérintve Edit arcát. Hetekkel később (Gábor utókezelésen Angliában), a nagy nemzetközi konferencia szomszédos tolmácsfülkéjéből átszól Edit egyik kolléganője a rövid szünetben: - Hogyan ünnepeltél? Most is egyedül? - Nem egészen, nekem is volt egy kis karácsonyom - válaszol Edit és gyorsan elfordul. Gyarmati Béla i i
