Békés Megyei Hírlap, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-29 / 253. szám

6 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. OKTÓBER 29., PÉNTEK HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Csorvás a Hírlapért Mint már közismert, június­ban „Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért” elne­vezéssel előfizető-gyűjtő ver­senyt hirdet­tünk meg Bé­kés megye vá­rosai és közsé­gei között. A benevezett ön- kormányza- toknak Hírlap- előfizetőket kell gyűjteni- ük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóri­ában zajlik. Mindegyik kategó­riában a százalékosan a leg­több előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet la­punk a település által megjelölt alapítvány javára utal át A má­sodik és harmadik díjakat el­nyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kap­nak a Hírlapban. A kiindulási alap a júliusi előfizetői szám, a ver­seny decem­ber közepéig tart. Benevez­ni november végéig lehet, ám az adott települést csak abban az esetben tud­juk előzete­sen bemutat­ni, ha a jelentkezés november 1-jéig megtörténik. (Bővebb fel­világosítás a 66/527-202-es te­lefonszámon.) A versenyző települések közül ma Csorvást mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok A településen nyilvántartott háztartások száma 2180. Jú­liusban 392 előfizetővel szá­molhattunk, ami 17,98 szá­zalékos lefedettséget jelentett. Azóta ez a szám vagy eggyel nőtt, vagy eggyel csökkent. Pillanatnyilag az utóbbi vari­áció él, így a lefedettségi mu­tatónk 17,94 százalékon áll. la információ egyre nagyobb érték Csorvás is benevezett a Hírlap előfizetői­nek a gyűj­tési akciójá­ba. Szilágyi Menyhért polgármes­terrel az indíttatásról beszél­gettünk. — Korrekt az együttműkö­désünk a megyei napilappal évtizedek óta. A segítségük­kel eljut a jóhírünk más tele­pülésekre. A jövőben erre még nagyobb szükségünk lesz, szeretnénk, ha Csorvást minél többen megismernék, hiszen a mindennapjaink mellett országos és nemzet­közi hírű rendezvényeink vannak. Azok is igénylik a hí­reket, akik elkerültek a szü­lőfalujukból. A megyei lap a helybéli lakosság tájékoztatá­sára kiváló fórum, a mi Csorvási Hírmondónkkal na­gyon jó az együttműködés — sorolta tapasztalatait a pol­gármester, aki annak a véle­ményének is hangot adott, hogy az információ egyre in­kább érték, ezért is fontos, hogy a nagyközségben emel­kedjen az előfizetők száma.- Élünk a Hírlap által kí­nált lehetőséggel, az önkor­mányzati oldalak megjelente­tésével. A lap ugyanis doku­mentál: a majdani olvasók ké­pet kapnak a fejlődésünkről — tette még hozzá az elmon­dottakhoz a polgármester. Szilágyi Menyhért Az idegen, aki mégsem az Gulyás Mi­hály Buda­pesten él, de gyakori vendég szü­lőfalujában, Csorváson. — Szoros a kötődé­sem a településhez, hiszen 1925-től 1968-ig itt éltem. Édes­apám köztiszteletben álló peda­gógus volt, nagyon szerették az emberek. Az én gyermekko­romban nagy volt itt a szegény­ség, ma már állítom, igazán szegény ember nem él a köz­ségben. A külsőségeket látom: van víz, gáz, járda, kövesút, ká­beltévé. A komfort adott - kul­turális értelemben is. Bezzeg az én időmben! Ennek ellené­re, évtizedekkel ezelőtt meg­kaptam azt a kulturális ingert, amelynek köszönhetem a munkámat, a még ma is tevé­keny életemet. Úgy is fogal­mazhatok: jó indíttatást adott nekem ez a falu. Amikor be­mentem a könyvtárba a minap, elmondták, hogy mennyi olva­sójuk van, jó érzés töltött el. Gulyás Mihály Az oldalt szerkesztette: Csete Ilona. Fotó: Veress Erzsi. A Csorváson átutazóknak he­tekkel ezelőtt szemet szúrt, hogy a bazárosok nem bíznak semmit a véletlenre: lakóautói­kat időben leparkolták a vásár­téren, hogy jusson hely az ő szolgáltatásuknak is. A vásáro­zókat megelőzték a céllövöldé- sek, a játékvárak felfújói is. De nemcsak a szórakoztatóipar emberei készülődtek, hanem a csorvási háziasszonyok is. Bú­csú idejére ugyanis megsokszo­rozódik a település lélekszáma, mert hazalátogatnak a roko­nok, az ismerősök. Csoda-e, ha Csorváson évente kétszer vé­geznek igazi nagytakarítást ab­lakmosással, külső meszeléssel a pedáns asszonyok (húsvétkor és búcsúváráskor)? A Csorvási- ak Baráti Társasága is ekkor tartotta ünnepi közgyűlését. Dr. Körmendi János elnök így fo­galmazott:- Közös élmények sorakoz­nak mindannyiunk emlékeze­tében, ilyenkor kitárjuk a lel­künket egymás előtt egy baráti beszélgetés erejéig, emléke­zünk gyermekkorunkra, szülé­inkre, elhunyt szeretteinkre, la­tolgatjuk jövőnket az európai népek közösségében. Röviden: előretekintünk és visszaemlé­kezünk. A nagyközség központjá­ban, a művelődési ház falán ekkor avatták fel a diószegi testvértelepülés emléktáblá­ját. Zsillé Béla, a CSEMA- DOK járási vezetője köszön­tőjében elmondta, a millen­nium évében Csorvás ado­mányozott minden test­vértelepülésé­nek emléktáb­lát. Most, ami­kor a felvidéki magyarság szervezete fennállásának az 55. évfordu­lóját ünnepli, jelezni szeret­nék a két település barát- % ságának a kezdetét. 55 EVES A DIÓSZEGI CSEMADOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK JELKÉPEKÉNT CSORVÁS IÁK BARÁTI TÁRSASÁGÁNAK BjÓSZEG, 2004. OKTÓBER 23. Az országos hírű csorvási búcsú állítólag azért utolsó kis ha­zánkban, mert ez az az időszak, amikor még szép, őszi időben viga- dozhatnak a népek. Ezt cáfolta meg 2004-ben az időjárás: a Teréz- naphoz kötődő búcsúi forgatagot ugyan nem mosta el az eső, viszont alaposan eláztatta a résztvevőket. Ottjártunkkor azonban volt né­hány száraz óra, s közben érdekes dolgokat tudtunk meg a nagy­község életéről, az ott élő emberek szokásairól. Körhintások, légvárasok, céllövöldések és vásározók gondoskodtak az idei, búcsúi hangulatról a békési településen. Búcsúi forgatag, vendégjárás, aranymise Csorváson Az elszármazott csorvásiak minden esztendőben, a búcsú Idején haza térnek. A Csorvásiak Baráti Társasá­gának az ünnepi közgyűlése után, fehér asztal mellett elevenítették fel ifjúságukat, az elmúlt évtizedeket.- Eljutottunk odáig, hogy Diószeg és Csorvás egymás fe­lé gesztusokkal is él. Nem csak együtt aratunk, horgá­szunk és halászlét főzünk, ha­nem maradandó emléket is ál­lítunk kiváló kapcsolataink­nak köszönhetően - fogalma­zott a szónok. A csorvásiak a Teréz-napi búcsú napját a katolikus temp­lomban kezdték, ahol Szőke János tartotta meg aranymisé­jét. A vasárnapi időjósok ma­guk sem hitték, hogy az égi ál­dás ilyen mennyiségben zúdul majd a vidékre, ám a legkitar-' tóbbak egyhangúan állították: eső ide, szeles, hideg idő oda, a búcsúi hangulatot nem lehe­tett megkeseríteni! ria, az édesanya egyedül neve­li gyermekeit, kedvünkért a család fő koordinátora, Tóth Józsefné, a nagymama is csat­lakozik a társasághoz), aki szerint égtek a telefonok Zsu­zsi szereplése után.- Anyukám a szerénysé­gemmel kapcsolatban annyi­szor mondta, csadort kellene viselnem. Nem tudtam, mi az, de elolvastam. Vágó István já­tékában éppen ez volt a kér­dés. így jutottam el addig a magas, bűvös székig. A félmil­liós kérdésnél az orosz nyelv­tudás hiánya miatt elúszott a pénz - sorolja a kvízműsor bá­jos játékosa, akiről kevesen tudják, hogy francia és angol nyelvből perfekt.- Az unokám nem élt a tele­fonos segítséggel, pedig itthon szurkoltunk neki volt csorvási tanítóival, tanáraival - mondja a nagyi, aki reggelente elbú­csúzik szeretteitől (Ákos és az anyukája Békéscsabára indul, Zsuzsi a Szegedi Tudomány- egyetem orvostudományi ka­rának elsőéves hallgatója), majd jó elemózsiáshoz méltón hazavár mindenkit. Marika néni aktív csorvási nyugdíjas, imád táncolni, az énekkarnak is a tagja volt, ahogy ő fogal­maz, csak tátikázni járt oda, és a barátnők kedvéért. Marcsi, a gyerekek édesanyja erőn felül dolgozik azért, hogy lányának és fiának megadhasson min­dent. Méltán büszke rájuk. Szépségénél csak a szerénysége feltűnőbb. A családi legenda szerint a társastáncot is azért fejezte be, mert a parkett csillogó világa zavarta a fia­tal, csorvási lányt, Kereszt­úri Zsuzsát. Ennek ellenére 18 évesen felfigyelt rá Ma­gyarország és természetesen a szülőfalu apraja-nagyja. Zsuzsi van a Vágóban! - aki nem értené, annak elmeséljük, hogy ez a felkiáltás miért fogal­mazódott meg sok csorvásiban és még több szegedi egyetemis­tában a minap.- Családunk esti programja a tévézés. Szeretjük a kvíz­műsorokat. Anyukám évek óta biztatott, nevezzek a já­tékra. Anya! Én még nem vagyok 18 éves! - ezzel védtem ki az ő lel­kesedését. Annyira nem akartam, de 2004 májusában nagykorú lettem - mesél a fekete hajzuhatag való­ban szerény, de annál okosabb tulajdonosa, Ke­resztúri Zsuzsi, akit csorvási ott­honában keres­tünk fel. A nő­uralom ellen­pontja a fiatal hölgy öcscse, Ákos (Tóth Má­Zsuzsi a csadornak köszönheti szereplését a „Vágóban” Ákos, a nagyi, Zsuzsi és a gyerekek édesanyja, Marcsi — a család életében fontos a zene.

Next

/
Thumbnails
Contents