Békés Megyei Hírlap. 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-24 / 172. szám
8 2004. JÚLIUS 24., SZOMBAT hétvége NÉPSZABADSÁG • • Összekeverték a fajokat? Az egyed felnőtt korában halt meg - szétmarcangolta egy nagymacska Majdnem egymillió éves koponyatöredékeket találtak Kenyában, Olor- gesailiében. Az új leletek azonban nem „tisztítják", hanem tovább bonyolítják az emberré válás folyamatáról eddig alkotott képünket. A 930 000 éves töredékek nagy valószínűséggel a Homo erectus fajhoz tartoznak, habár a koponya kisebb, mint azt a kutatók ettől az emberelődtől „elvárnák". Eddig főként Afrikából, de Ázsiából és Dél- Európából is kerültek elő Homo erectus- leletek. Ez a faj hatékonyan használható kőszerszámokat készített és csoportokban élt. A lelet kapcsán újra fellángolt a vita arról, miként csoportosítsák e fajt. Akadnak, akik úgy vélik, hogy Homo erectus egyedei méretben és alakban eléggé változatosak. Mások szerint viszont az eltérést éppen az okozza, hogy eddig nem azonosított, egy időben élt, egyébként önálló fajokat sorolnak a Homo erectus fajba. Az érdekesség az, hogy mind a két tábor úgy érzi, a most megtalált lelet az ő véleményét támasztja alá. A jelenleg általánosan elfogadott nézet szerint a Homo erectus 2 millió évvel ezelőtt fejlődött ki és mintegy 400 000 évvel ezelőtt halt ki. Az egyetértés nagyjában eddig tart. A földrajzi helyszínt illetően már eltérőek a vélemények. Egyes kutatók szerint a Homo erectus Afrikában jelent meg, és ez a faj volt az, amelyik elindult más földrészek felfedezésére. A fajt elsőként Eugene Dubois azonosította á XIX. században Jáva szigetén talált lelet alapján. Azóta számos lelet került elő, ezek alapján állították össze a képet a tudósok arról, hogy miként változott ez a faj az évezredek alatt. Bizonyos „logika" megfigyelhető a változásban, de nehéz megállapítani, hogy a Homo erectus faj volt alkalmas ilyen fokú változásra vagy más fajokat kavartak eggyé. Tény, hogy akadnak, akik minden ilyen korú, vagyis 2 millió és 400 000 év közöttire tehető leletet Homo erectusként azonosítanak. Ők a leletek kora szerint csoportosítanak, mások arra fordítanak figyelmet, hogy milyen antropológiai jegyek mutathatók ki a csontmaradványok alapján. Az új koponyát Richard Potts, a washingtoni Smithsonian Institution munkatársa találta meg. Noha az egyed felnőtt korában halt meg, koponyamérete jóval kisebb, mint más Homo erectus- koponyáké, és meglehetősen eltér a jávai lelettől, az úgynevezett jávai embertől. A jávai koponya homlokcsontja például elég hosszú, kissé kiugró szemöldökcsontja van. A Potts találta koponya homlokcsontjának más a szöglejtése és a A jávai ember koponyája és rekonstrukciója szemöldökcsont is eltérő. Más fajról van-e tehát szó? Határozott választ egyelőre senki nem ad. Tim White, a Berkeley professzora szerint elképzelhető, hogy női egyedet talált Potts, más hominidáknál is megfigyelhető, hogy a férfiak és a nők csontméretei nem egyformák. A megtalált csontok alapján azonban a kenyai egyed nemétnem tudják meghatározni. A koponyatöredék mellett Potts olyan kőfejszéket is talált, amelyeket a nagyobb termetű Homo erectus használt. Ezért úgy véli, hogy olyan különleges csoport egyik egyedére bukkant, amelyben együtt éltek a nagyobb termetű és a kisebb Homo erectusok. Ez pedig arra utalhat, hogy a faj egyedeinek méretei valóban változóak voltak. Potts a vitában nem kíván egyébként határozatban állást foglalni. Szerinte elképzelhető, hogy az általa megtalált egyed csoportja generációkon át elszigetelten élt és az antropológiai eltérésnek ez az oka. Az is tény azonban, hogy ekkoriban már több homofaj élt egymás mellett. Talán ez a koponya is egy önálló fajt képvisel, amelynek azonban még nem kerültek eddig elő maradványai. A most megtalált egyed feltehetően tragikus halált halt. Egy nagymacskaféle marcangolhatta szét. Legalábbis a koponyacsonton lévő nyomok erre utalnak. JUHARI ZSUZSANNA Távrengés amélyben 2002 novemberében az utóbbi 150 év egyik legerősebb, 7,9 magnitúdójú földrengése pattant ki az alaszkai Denali-törésvonal mentén. Ebben még nincs semmi különös, hiszen Alaszkában gyakoriak az erős földmozgások és az sem ritka, hogy a rengésektől megváltozik a környékbeli források viselkedése. Az viszont már nem mindennapos, sőt eddig példa nélküli, hogy egy ilyen távoli földmozgás időlegesen megváltoztassa a tőle 3000 km-re fekvő híres geotermikus terület, a Yellowstone Nemzeti Park gejzírjeinek és meleg forrásainak működését és természetét. Tanulmányaik eredményét a közelmúltban tették közzé a Utah Egyetem geológusai, akik mintegy 18 órával a nagy szeizmikus esemény után a Yellowstone területén is mértek mintegy ezer kisebb földmozgást. Ezek erőssége -0,5 és 3,0 magnitúdó között változott. A laikus számára valószínűleg furcsa, hogy létezik negatív magnitúdó is. Ennek oka az, hogy a modern szeizmikus műszerek képesek kisebb földmozgások érzékelésére is, mint a logaritmikus magnitúdóskála bevezetése előtt. Hajdan a kutatók úgy vélték, a földrengések csak a környékbeli felszín alatti vizekre hatnak ki. 1992-ben azonban egy 7,3-as kaliforniai földrengés nyomán már észleltek változásokat a Yellow- stone-ban is, de az az esemény „csak" kb. 1200 km-re történt. Robert Smith utahi szeizmológus úgy véli, hogy mivel a Denali- törésvonal északnyugat-délkeleti lefutású, segítette a felszíni hullámok terjedését a pont irányban fekvő Yellowstone felé. Az első különös jeleket a Norris gejzírmedencében észlelték. Néhány kisebb meleg vizű forrás, mely Meleg vizű forrásból gejzír lett korábban sosem lövellt ki, egyszerre gejzírré változott, forrásba jött és egy méter magasságig lö- vellte vizét. Egyik forrás vízhőmérséklete 42 fokról 93 fokra szökött, és a szokottnál kevésbé savassá vált, egy másiknak az egyébként tiszta, átlátszó vize zavaros, iszapos lett. Közben más gejzírek gyakrabban vagy éppen ritkábban törtek fel a szokásosnál. A különös jelenség magyarázatát még keresik, ám valószínű, hogy a Denali-rengés hullámai kihatottak a gejzíreket tápláló repedéshálózatra azáltal, hogy megváltoztatták a víz nyomását. Némelyik forrás egyszerűen kiköpte az ásványlerakódásokat, melyek addig eldugaszolták a víz fölfelé vezető útját. Előfordulhatott, hogy az ásványok kitakarításával megnőtt a repedések átmérője, ezért csökkent a nyomás és a gejzír ritkábban tört ki. NÉMETH GÉZA Agyműtét lékelés nélkül Zágrábban áprilisban adták át, Bukarestben is hamarosan üzembe helyezik, nálunk viszont továbbra is kétséges, hogy mikor műthetnek először az egyik legkorszerűbb idegsebészeti eszközzel, a Gamma-késsel. A Gamma-kés megnevezés kissé megtévesztő, hiszen nem hasonlít a konyhai szeletelőeszközökre. Vágni is csak erős túlzással lehet vele. Egyébként is, az agysebészetben nem szokás a vagdalko- zás. A XIX. században élt brit tudós, Sir Victor Horseley döbbent rá, hogy noha az emberi koponyaformák meglehetősen változatosak, az agy esetében célzott beavatkozások végezhetők, mivel a külsőleg könnyen meghatározható nevezetes pontoktól az agyi struktúrák elhelyezkedése szinte tizedmilliméteres pontossággal megadható. Sokáig elektródákat, kanülöket juttattak az agy megfelelő helyeire, mígnem 1968-ban Lars Leksell, a stockholmi Karolinska Intézet idegsebésze előállt azzal az ötlettel, hogy koponyalékelés nélkül, a koponyán áthatoló gamma-sugárzás segítségével is kezelhetők a betegek. ■ A svéd kutató hamarosan egy berendezést szerkesztett, amely gammasugár-forrásként a kobalt hatvanas rendszámú izotópját használta. Egyetlen kobaltsugárnak önmagában nincs értékelhető biológiai hatása, azonban a svéd egyszerre 206 sugarat használt, amely egy pontra fókuszálva már a szöveteket is elroncsolta. A berendezés segítségével a koponyák megnyitása nélkül, vértelen módszerrel megoperálható számos agydaganat és bizonyos érfejlődési - gyakran agyvérzéshez vezető - rendellenesség. Az eszközzel tizedmilliméteres pontossággal, egy adott pontra fókuszálva műthetnek. (Az emberi test más részein nincs szükség a tizedmilliméteres pontosságra, az agynál viszont már ekkora tévedés is végzetes lehet.) A beteg fejére egy félgömb alakú, ólommal leárnyékolt sisakot tesznek - ismertet meg az eljárással Nyáry István, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet vezetője. Ezen a sisakon található a sugarak bejuttatására szolgáló, nagy pontossággal elkészített 206 furat. Lars Leksell Gamma-késnek keresztelte sebészeti eszközét, találmánya azonban jó ideig nem terjedt el, mivel az orvosok sokáig nem tudták, hogy a gammasugarakat hova összpontosítsák. A képalkotó diagnosztika - CT, MR, PÉT - és a Gamma-kés ötvözésével viszont már ezt is tudták. Gamma-késes centrumot eddig a világ 150 pontján állítottak fel, a legtöbbet az USA-ban és Japánban. Az eszközökkel eddig közel 300 ezer beteget kezeltek. Egy- egy központban évente átlagosan 300 betegen segítenek. Gamma-késsel elsősorban az agy kis kiterjedésű területén tudnak a koponya megnyitása nélkül hatást elérni. Nagyobb terület kezelésére is alkalmas a berendezés, de akkor több pontot kell befogni. A besugárzás előtt a diagnosztikai eszközökkel pontosan meghatározzák a műtét helyét, majd rögzítik a fejet, nehogy rossz helyre hatoljon a sugár. Az eljárás nagy teljesítményű számítógépes hátteret igényel. Besuga- razni egyébként más eszköz; is lehet - például lineáris gyorsítóval. Ilyen eszköz itthon is segíti az orvosok munkáját. Tíz év alatt ezer beteget kezeltek ezzel a módszerrel az országos intézetben, ugyanakkor hazánkban évente hatszázan igényelnék a nagy pontosságú célzott sugár- kezelést. Egy Gamma-kés mintegy tízmillió embert szolgál ki. Az intézet évek óta készül a berendezés fogadására. A munkatársak közül öten éveket dolgoztak külföldi Gamma-kés- centrumokban. Megtanulták a módszert, így ugrásra készen várják, hogy végre itthon is működjön egy ilyen eszköz. Beteg bőven lesz, hiszen az intézet Európa harmadik legnagyobb forgalmú idegsebészeti központja. A megfelelő helyszín is adott. Az intézet új épületét ugyanis már úgy húzták fel, hogy a CT és az MR mellett már eleve ott van a Gamma-kés helye. Nem máshonnan kell hozni az adatokat, nem kell épületek, emeletek között mozgatni a betegeket. A Gammakés érkezése némi bontással is jár majd. A terjedelmes, negyventonnás berendezés beépítéséhez először meg kell bontani az épület falát. Ugyan- j csak bontani kell f az izotóp cseré- I jekor - a felezési idő miatt hétévente új töltetre van szükség -, ám ez nem jelent különösebb problémát, hiszen az épületet eleve így építették meg. Ä helyszín tehát adott, azonban az eszköz 1,1 milliárdos árát eddig nem sikerült előteremteni. A kés igazi haszna a betegek életminőségének javulásával mérhető. Egy példa. Az agyban áttétek révén is alakulhat ki rosszindulatú daganat, sokszor nem egy, hanem egyszerre több fejlődik ki. Nyáry professzor pályájának kezdetén csak az egyetlen agyi áttéttel rendelkező betegeket műtötték. Ma már a több- gócú előfordulásokat is tudják kezelni - sugátsebészettel és/ vagy a koponya felnyitásával. A folyamatos kontroll eredményeként olyan elváltozásokat is ész- revesznek, amelyek még nem okoznak tüneteket. A Gammakéssel ezeket az elváltozásokat a koponya megnyitása nélkül is gyógyíthatják. Ráadásul a Gamma-késsel nincs fertőzésveszély, emellett jóval rövidebb a kórházi tartózkodás ideje. ÖTVÖS ZOLTÁN
