Békés Megyei Hírlap. 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-24 / 172. szám
NEPSZABADSAG hétvége 2004. JÚLIUS 24., SZOMBAT 9 Miért nincs szobra Nemecseknek? FARKAS TÍMEA Mászókának használtuk, bújócskát is játszottunk a két hatalmas, egymásba fonódó, kőből készült munkáskézen. Gyerekfejjel nem tudtuk, hogy a miskolci Kilián György lakótelep parkjában a hetvenes években felállított szobor a munkásosztály mementójának készült. A monumentális emlékmű remekül szimbolizálja a kort, amelyben a köztéri alkotások leginkább a szocialista kultúrpolitika útmutatásai alapján születtek. A rendszerváltozás azonban nem hozott lényegi változást a köztéri szobrászatban. Sem tartalmában, sem formájában - legalábbis a laikus szemében. Jóllehet, ma nem a munkásosztálynak, Kun Bélának vagy a szovjet-magyar barátságnak az emlékművei készülnek, hanem a millennium az uniós csatlakozás memen- tói. Most évente csaknem kétszáz köztéri alkotást állítanak fel az országban. A főváros tulajdonában, illetve a Budapest Galéria gondozásában például megközelítőleg 700 szobor és 200 dombormű van: Ennél azonban több, csaknem 1300 műalkotás található a fővárosban. A köztereinken látható műalkotások csaknem 70 százaléka emlékmű, a többi országos és helyi hírességek, jelentős személyiségek portréja. Ami tehát a darabszámot illeti, nincs okunk panaszra, a Stem című német magazin egyik riportere egyenesen szoborarzenálnak nevezte a fővárosi kínálatot. De az alkotások többségéből hiányzik a derű, a vidámság, a köztéri emlékművek zöme még műidig történelmi, politikai eseményeknek, személyiségeknek állít emléket, nem autonóm alkotás. Szilágyi András, a Budapest Galéria köztéri képzőművészeti osztályának vezetője szerint noha kevés visszajelzést kapnak a külföldiektől, az biztos, hogy a Hősök terei millenniumi emlékműről, a budai várbeli Szent István-szoborról elraAz Erzsébet téri kiállítás egy darabja gadtatással beszélnek a turisták. Ugyanakkor - mondja Szilágyi - a napjainkban készülő szobrok korszerűsége kérdéses, köztéri szobrászatunk még mindig-a XIX. században kialakult hagyományt követi. Hasonlókkal bővül az idén is a szoborállomány. 2004-ben a kulturális kormányzat húszmillió forintot szán a Balassi Bálint- és Bocskai István-emlékévre készülő köztéri szobrok kivitelezésére, 40 millió forintot egyéb új alkotásokra. A nemzeti évfordulók titkársága által meghirdetett pályázatra érkezett munkák minősítése nemrég befejeződött. A készülő szobrok is konkrét személyábrázolások lesznek. Szakemberek egybehangzó véleménye szerint a „hiba" a megrendelőkben van, az alkotók csak a kiírásoknak, a felkéréseknek kívánnak eleget tenni, ennek tudható be, hogy az alkotások java része egy kaptafára készül. A civil szervezetek, alapítványok éppúgy meghirdetnek pályázatokat, mint az önkormányzatok. A. kiírások jellemzően történelmi események és személyek születésének vagy halálának kerek évfordulói okán születnek. Ilyen volt a tavalyi Deák Ferenc-emlékév vagy államalapításunk ezredik évfordulója. A millennium évében több mint 130 Szent István-szobor készült. Ugyancsak jó okot szolgáltatott köztéri szobrok készítésére két éve a Kossuth- centenárium. Győr városvezetése is állíttatott szobrot. A szakmai zsűri Szabó Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész munkáját minősítette a legjobbnak. A városatyák azonban nem az övét, hanem a harmadik helyezett Szórádi Zsigmond szobrát választották. Szabóé portré volt, a másik a politikust feleségével együtt ábrázolja. A győri önkormányzat kulturális Szabó Tamás Carl Lutz-emlékműve a Dob utcában Egy idei diplomamunka. Erőss Ildikó: Fürdő irodájának tájékoztatása szerint az idevágó törvény értelmében a város közgyűlése szavazással döntött a kétalakos szobor mellett. Nagy valószínűséggel érzelmi okok miatt: Kossuth felesége győri születésű volt. Az önkormányzati törvény értelmében az önkormányzat mint kiíró azt a pályaművet állítja fel, amelyiket akarja. A törvény mindössze arra kötelezi, hogy szakértői állásfoglalást kérjen, de azt már nem írja elő, hogy a véleményt kötelező elfogadnia.- Az a tapasztalat, hogy a megrendelők tudomásul veszik, és el is fogadják az egy-egy művészettörténészből, építészből és szobrászból álló szakmai zsűri állásfoglalását - állítja Prokai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus művészeti osztályának vezetője. Vagyis a győri eset egyedi. Lehet, hogy ez igaz, nemrégiben Cegléden mégis hasonló történt. Uniós csatlakozásunk emlékére kívánt a település köztéri plasztikát állítani. A csaknem negyven beérkezett pályamunka közül a zsűri a sólyában álló, építése közben látható hajót, Szabó György konstruktivista munkáját tartotta magasan a mezőny legjobbjának. Második helyezett nem volt, volt viszont három harmadik helyezett alkotás. A város az utóbbiak közül választott magának egyet. A polgármester, Sós János azt mondja, ilyen jelentős alkotás felállításához szükségesnek tartották a ceglédiek véleményét is kikérni. Szavazásra bocsátották hát a legjobb pályamű- veket, és mert a lakosságnak és a helyi művészeknek Farkas Ádám munkája tetszett leginkább, ezt állították fel. Szabó Tamást egyébként két éve három pályázatra is hívták, de egyik munkájából sem lett semmi. Szabónak 1985-től kisebb- nagyobb rendszerességgel készültek köztéri szobrai. Az ő nevéhez fűződik a salgótarjáni 56-os emlékmű, a kisvárdai háromalakos, bibliai témájú Érintés című szobor vagy a budapesti Carl Lutz-emlék- mű. Azt mondja, ha nem hívják, nem is pályázik, mert a pályázatok többsége nem vág érdeklődési körébe. Miként másokéba sem. Körösényi Tamás, a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékének vezetője azt tapasztalja, a növendékek hasonló okok miatt elsősorban nem köztéri szobrásznak készülnek. A Tanszékvezető szerint a társadalmi közeg a köztéri szobrászatot nem művészetnek, hanem még mindig a politikai akarat kiszolgálójának tekinti, vagy csak helyi emlékállításra használja. Az egyetemen arra nevelik a hallgatókat, hogy gondolataik, érzéseik felhasználásával önálló, saját inven- ciójú szobrászatot teremtsenek, mert szerintük ez a művészet lényege. A végzős diákok diplomamunkái többnyire azt bizonyítják: a hallgatók nagyon kreatív, gondolkodó és szakmailag felkészült művészek. A magyar társadalom azonban nem készült fel arra, hogy a köztéri szobrászatot önértékén mint művészetet kezelje. Angliában például a parlament előtt Henry Moore angol szobrász alkotása áll, a németek pedig nemrég Chillidá- tól rendeltek szobrot, mert jó művészetet akartak. Itthon a Parlament előtt van Kossuthnak, Rákóczi Ferencnek, József Attilának és másoknak a szobra, de alkotóik nevét sem igen ismerjük. Szilágyi András szerint újra kell gondolni a köztéri művészet szerepét. Többször is próbálkozott a kiírókat rávenni a hagyományostól eltérő megoldásokra vagy legalább olyan figurális alkotásokra, amelyek kellemes érzést kelthetnek, megszeretik őket az emberek, s elszakíthatat- lanokká válnak a városképtől. Felvetette, hogy az olvasás évének apropóján örökítsék meg például Molnár Ferenc közismert művének szereplőit, a Pál utcai fiúkat. De mert az diktál, akinél a pénz van, nem váltak szoborrá Nemecsek és társai. Pedig, akárcsak Körösényi Tamás, fontosnak tartja azt is, hogy a forgalmas csomópontokra valódi, kortárs képzőművészetünket jellemző alkotások kerüljenek. Hasonló véleményt fogalmazott meg Budapest kulturális bizottságának elnöke, Körmendy Ferenc is. Azt mondja, szívesebben látna téromamentikát szolgáló alkotásokat, mint konkrét személyábrázolásokat, de a fővárosnak szoborállításra nincs pénze. Évente milliókat fordítanak a megrongáltak rekonstrukciójára. Pályázatokat sem hirdetnek, legfeljebb elvétve. Legutóbb Pest és Buda egyesítésének 125. évfordulójára. A Duna allegóriája című alkotás tehát ugyanúgy évforduló kapcsán született, mint sok más. Hogy mit lehet tenni az uralkodó tendencia ellen? Például megmutatni, mit tudnak művészeink. Budapesten például, az Erzsébet téri Gödörben a Magyar Szobrász Társaság kiállítást rendezett, a tárlat tele van újszerű ötletekkel. Orosz Péter, a társaság elnöke azt mondja, a kiállítók nem egy-egy személynek, hanem az életnek és az embernek állítottak emléket. Olyan autonóm művek ezek, amelyekhez hasonlót nemigen látni nálunk köztereken. Pedig Orosz szerint a szobrászok alapvetően szeretnek nagy köztéri szobrokban gondolkodni. Egyesek szerint a jelenlegi köztéri alkotások ábrázolásmódjának mechanikussá válásában szerepet játszik az is, hogy jobbára ugyanazok készítik őket. Szakemberek azt tartják: egy-egy pályázatra illik meghívni a köztéri szobrászatban elismert alkotókat. így volt ez a múlt században is, Stróbl Alajos, Zala György számos szobor megformálója. Az utóbbi évtizedekben Varga Imre, Marton László és Kő Pál kaptak és kapnak sok-sok állami megbízást - korántsem érdemtelenül. Kő Pál Munkácsy-díjas, érdemes művész azt mondja, nem lehet kizárólag a megrendelőkre fogni, hogy köztéri szobrászatunk olyan, amilyen, jóllehet az alkotók általában nem portrékban vagy emlékművekben gondolkodnak. Kő Pál ivókútötletei például a Köjál és anyagiak miatt nem valósulhattak meg. Kollégái pedig többször beszélték le a szokásostól eltérő alkotásainak felállításáról. A hetvenes évek közepén például úgy gondolta, patás madarat készít, mesébe illőt. - De hát nincs is a madárnak patája - hangzott a kritika. Mindenesetre az egyik újpesti óvodának tetszétt a szobor, azóta is ott áll az intézmény udvarán, a gyerekek pedig fényesre simogatták a bronz alkotást. Egész alakos szobor 5-6 millió forintnál kezdődik A köztéri alkotásoknak elenyésző hányada készül csak pályáztatás útján. Domborműre, mellszoborra ugyanis nem szokás pályázatot hirdetni, jellemzőbb, hogy a megrendelő közvetlenül kéri fel az alkotót. Jobbára nagyobb szobor vagy emlékmű állítására írnak ki pályázatot, már csak azért is, mert a pályáztatás költségesebb. A meghívásos esetében minden felkért alkotót részvételi díj illet meg, ennek mértéke a kiíró-pénztárcájától függ. Nyílt pályázatokon első, második és harmadik díjakat osztanak. Ezek a kiadások nem tartalmazzák a készülő mű költségeit. Máskülönben és általában a megrendelő és az alkotó állapodik meg a készülő mű szerzői-kivitelezői díjában. Az pedig megint csak függ attól, ■ hogy a vevőnek mennyi pénze van. A lektorátus munkatársai szerint nehéz átlagárat mondani, a mű szerzői-kivitelezési díját befolyásolja a szerző kvalitása, továbbá függ az anyagtól, a mű méretétől, szükség esetén további kiadást jelent a helyszín rendezése is. A portrédomborművek költségigénye általában egymillió forint alatt van, a mellszobor átlagára 1,5-2,5 millió forint, az életnagyságú, egész alakos szoboré 5-6 millió forintnál kezdődik, a többalakos ennek többszörösébe is kerülhet. # HIRDETÉS RUBIN SZILARD CSIRKEJÁTÉK „Kerülve a nagy szavakat: a közelmúlt magyar irodalmának elfeledett, nagy könyvét olvashattam. ” — Magyar Narancs
