Békés Megyei Hírlap. 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-24 / 172. szám
2 2004. JÚLIUS 24., SZOMBAT hétvége NÉPSZABADSÁG Az ötven szóval definiált ember A sok millió menekültre az ENSZ-nek mintegy hatezer szakmunkatársa jut Egyesekben részvétet, másokban ellenszenvet keltenek. Fenyegetettségükben kelnek útra, jobb sorsukra azonban nincsen garancia. Ok a világ menekültjei. Öt földrészen legalább 45 millióan élnek. SZŐCS LÁSZLÓ John Howard ausztrál miniszterelnököt ellenfelei sem tekintik kegyetlen alaknak. Három évvel ezelőtt mégis megakadályozta, hogy a Tampa norvég teherhajó kikössön az országához tartozó Karácsonyszigeten. Pedig a fedélzeten több mint négyszáz, főleg afganisztáni menekült várta, hogy valahol végre megfürödhes- sen, meleg ételhez jusson, és reggel ne csótány ébressze. Howard viszont választásokét akar nyerni. A fejlett világnak márpedig - ne pellengérezzük ki külön az ausztrál szavazókat - nem hiányoznak a menekültek. A Tampa esete nemcsak annyiban érdekes, hogy hol nem köthetett ki. Abban is, hogy hol igen. A csendes-óceáni Nauru szigetországnál - háromheti hányódás után. Ausztrália gazdag, Nauru szegény - előbbi tehát fizet utóbbinak, hogy fogadja már be a menekülteket, mert nagyon kiabál a világsajtó. És nemcsak érdekes a Tampa, hanem tipikus is. Korunk csónakosait, a „boát people"-t, a vietnamiak elől menekülő kínaiak kései sorstársait menekítette. Az elmúlt két hétben a Cap Anamur segélyszervezet egy hajója és afrikai utasai kaptak kiemelt nyilvánosságot. A tengeri menekülés általában biztonságosabb a szárazföldinél, s bármi más módnál olcsóbb. A nemzetközi hajózási jog ráadásul ad egy-két kiskaput, ami kedvezhet az üldözöttnek. A menekült státusról szóló 1951-es nemzetközi egyezmény angol szövege nyakatekerten, ötven szóban határozza meg a menekültet. Összehasonlításul: a Pitagorasz-tétel huszonnégy szóból áll. De félre a kesrű iróniával: sokszor tényleg nem könnyű meghatározni, ki vagy mi elől kell menekülnünk, s milyen profillal kell bírnunk ahhoz, hogy üldözöttnek nyilváníttassunk. A szövegszerű körülár- kolásra annál is inkább szükség van, mert végső soron az 1951-es egyezményt és (vagy) az 1967-es jegyzőkönyvet életbe léptetett 145 államon múlik, kit ismer el Szudáni menekült anya gyermekeivel, Darfur térségében ■ AZ ENSZ ÁLTAL REGISZTRÁLT MENEKÜLTEK (ideértve a menedékkérőket, frissen repatriáltakat, valamint a belső menekültek és a hontalanok egy részét) 1 HONNAN? 1 Ázsia 9 578 900 | Afrika |j| 4 593 200 Európa I| 4 403 900 Észak-Amerika JJ 1 061 200 Latin-Amerika jj 1 050 300 Óceánia 1 ÖSSZESEN: J 69 200 20 556 700 Forrás: UNHCR NÉPSZABADSÁG-grafika menekültnek. Még akkor is, ha az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) éber őrként követi a nemzetközi gyakorlatot. Két alapelv: a menekült nem lehet fegyveres és/vagy háborús bűnös. Sokszor nehéz közös nevezőt találni: csak néhány állam ismeri el például üldöztetésnek a női körülmetélés kényszerét. Világszerte mintegy húszmillió segélyezett (menekült, menedékkérő, frissen repatriált menekült stb.) él az UNHCR tevőleges látókörében. Durván számolva a felük Ázsiában, 4,5-4,5 millió Afrikában és Európában, a többi az amerikai kontinensen. Közöttük azonban csak kevesebb mint hatmillió ún. belső, államon belüli menekülttel számolnak - holott világszerte összesen 25 millióan lehetnek. (Csak a polgárháborús Kolumbiában milliós nagyságrendben élnek.) Teljesen külön statisztikába és ENSZ-ügynökséghez tartozik több mint négymillió palesztin. Ők - pontosabban immár szüleik, nagyszüleik - Izrael állam kikiáltása, illetve az első arab-izraeli háború idején, 1948-49-ben hagyták el szülőföldjüket. Hozzájuk kell számolni végül a világ több millió hontalanját, akiket semmilyen állam nem tekint polgárának. Igaz, a fenti csoportok között átfedés lehet. Mindösszesen a 45-50 milliós becslés reálisnak tűnik. A jelen akut menekültválsága és első számú humanitárius krízise a szudáni. Az afrikai ország nyugati, Darfur nevű térségében etnikai konfliktus szedi áldozatait. A fekete lakosság az arab milíciák elől menekül - utóbbiakat a kartúmi, szintén arab államvezetés tűri-támogatja. Mintegy 170 ezer ember már átmenekült a határon Csádba. Egymillióan belső, államon belüli menekültek. Az UNHCR honlapjára látogatók pénzfelajánlást teA befogadó európai közösség NAGY BOLDIZSÁR-KŐSZEG FERENC 2004. június 22-én a menekültek világnapja alkalmából Berlinben nemzetközi konferenciát szervezett az Evangélikus Akadémia és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviselete, amelyen a hivatalban lévő köztársasági elnök, Johannes Rau nagy tapssal fogadott beszédében a következőket jelentette ki a világ 17 millió nemzetközi és belső menekültjéről szólván: „E milliók szenvedése iránt nem maradhatunk közömbösek. A nemzetközi közösségnek, de mindenekelőtt a jóléti demokráciáknak és polgáraiknak a dolga a segítségnyújtás: egyrészt az érintettek kívánságára, másrészt saját jogos érdekükből. A szenvedés és a szükség tengerében huzamosan nem lehet a jólét szigetét fenntartani. Meghazudtolnánk az emberi jogok elidegeníthetetlenségéről vallott nézeteinket, ha vállrándítva szemlélnénk a menekültek szenvedéseit. A menekültek megsegítése és a menekülési okok leküzdése összetartoznak." Kezdjük a menekültek számával. Az Európai Unióban a menekült státust kérelmezők száma 2003-ban 288 000 volt, 85 000-rel kevesebb, mint 2002-ben. Idén a tendencia folytatódott mind az unión belül, mind Európa egészében, mind világNagy Boldizsár nemzetközi jogász (ELTE, Közép-európai Egyetem) Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke méretekben. Németország tizedannyi menekülőre számít, mint az 1992-es csúcsesztendőben, az Egyesült Királyságban húszszázalékos csökkenést tapasztaltak a tavalyi adatokhoz képest, amelyek viszont 30 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint 2002-ben. Többen jönnek vagy kevesebben? A menekültek száma két tényező függvénye: egyrészt a kibocsátó országokban zajló konfliktusoké, másrészt az európai országok között alkalmazott, a menekülők ügyében eljárni hivatott országot kijelölő mechanizmusoké. Ha elcsitul Afganisztán, Koszovó, Irak, onnan kevesebben jönnek, ha nő a csecsének elnyomása, Oroszországból többen. A részletes európai menekültstatisztikák jól mutatják ezt. Nincs arról szó, hogy békés, de szegény országokból kérelmezők tömege érkezne. Magyarországon a menedékkérők számának csökkenése jelentős mértékben meghaladta az európai átlagot. 2003-ban mindössze 2401 személy kért menedékjogot, ez az előző évhez képest 62 százalékos csökkenést jelent. Idén az első fél évben 736 kérelmező érkezett hazánkba, vagyis az újonnan érkezők száma az év végéig aligha fogja elérni a 2000-et. A jelenségnek feltehetőleg két oka van. Az egyik az, hogy a menekülőket Magyarországon egyéves idegenrendészeti őrizet fenyegeti. Ilyen hosszú ideig tartó fogság szinte példa nélkül áll Európában. Bár a ténylegesen őrizetben lévők száma június 28-án „mindössze" 110 fő volt, tökéletesen kiszámíthatatlan, hogy ki kerül menekülteket befogadó állomásra és ki a határőrség fogdájába. A fogva tartás körülményei olyan súlyosak, mintha a külföldiek fegyházbüntetésüket töltenék. Holott semmiféle bűncselekménnyel nem vádolják őket, a tiltott határátlépés is csak szabály- sértés... A másik ok, hogy a határőrség az unió külső, azaz az ország déli és keleti határára csoportosította át az erőit hőkamerák és más technikai eszközök bevetésével, valamint a „gyanús" idegeneket bejelentő lakosság jutalmazásával növelve hatékonyságát... Az így elfogott külföldieket mindenekelőtt az fenyegeti, hogy a kétoldalú egyezmények keretében visszaküldik őket abba az országba, ahonnan átlépték a határt. Ez főképpen attól függ, hogy a szomszédos ország visszaveszi-e harmadik országok állampolgárait. Az ukrán határőrséggel kialakított jó együttműködés alapján az ukrán hatóságok 2003-ban 13 afgánt, 35 irakit, 20 törökországi kurdot vettek vissza magyar kollégáiktól. A határőrség arra hivatkozik, hogy a felsoroltak nem kértek menedékjogot. A meghallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint azonban a külföldiek között volt olyan, aki kijelentette, „a háború miatt, politikai okokból hagytam el hazámat". 2003 februárjában visszaküldték Ukrajnába egy háromgyermekes, veszélyeztetett terhes iraki asszonyt, holott előzőleg a határőrök megnyugtatták a fehérgyarmati kórház ügyeletes orvosát, hogy a beteget a Nyírbátori Határőr Igazgatóság épületében fogják elhelyezni, ahonnan szükség esetén rövid idő alatt kórházba szállítható. Mindennek az a következménye, hogy a menekülés útvonala Szlovákia, Csehország felé terelődött át: ezekben az országokban az európai tendenciával ellentétesen megnőtt a menedékkérők száma. Szlovákiában 2003-ban tizenegyezren kértek menedékjogot, túlnyomó többségük illegálisan továbbment feltehetően Ausztriába, vagy Csehországon át Németországba. A menedékkérők számának alakulása egyelőre semmiképpen sem alapozza meg A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal előrejelzését. Május 7-i sajtótájékoztatóján a hivatal főigazgatója Áusztria példájára hivatkozva azt feltételezte, hogy az uniós csatlakozás révén meg fog nőni a menedékkérők száma, és egyúttal bejelentette, hogy 20 százalékkal növelik a menekülteket befogadó állomások kapacitását. Jelenleg az összesen 2500 főnek férőhelyet biztosító befogadóállomások (Békéscsaba, Bicske, Debrecen) félig üresek. Május elején megalapozottabbnak tűnhetett az a másik aggodalom, hogy az unió régi tagországai tömegestül fogják visszaküldeni az újonnan csatlakozott országokba azokat a menekülőket, akik a tízek országaiból érkeztek illegálisan a tizenötök országaiba. Ennek alapja két rendelet: a 343/2003-as a menedékjog iránti kérelem megvizsgálására illetékes tagállam meghatározásáról (amelyet Dublin II néven szoktak emlegetni) és a 2725/2000-es az ujjlenyomatok összehasonlítására szolgáló központi adattárról és mechanizmusról, az Eurodacról. Ezek együttes hatása az, hogy az a menekülő, aki először hazánkban adott be kérelmet, vagy aki illegálisan lépte át az unió külső határát jelentő határszakaszunkat, a menedékjogi eljárás lefolytatása végett visszaküldhető Magyarországra. Ez a lehetőség
