Békés Megyei Hírlap, 2003. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-31 / 126. szám

2003. MÁJUS 31., SZOMBAT - 11. OLDAL tBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Súlyosabb esetben öngyilkossági kísérlethez is vezethet Korunk sokakat sújtó betegségéről, a depresszióról A Mindentudás Egyetemének egyik legutóbbi előadásán dr. Tringer László pszichiáter, egyetemi tanár korunk népbetegségéről, a depresszióról be­szélt. Történelmi áttekintést adott a kór leírásáról, szólt a betegség kiala­kulásának biológiai hátteréről, a legfőbb tüneteiről és a kiváltó okokról, amelyek egy részét a gyermekkorban kell keresni. A depresszió súlyos be­tegség, amely az esetek 15 százalékában öngyilkossági kísérlethez vezet. A depresszió egyik első leírását a Bibliá­ban olvashatjuk: Saul király búskomor­ságát számos műalkotás is megörökíti. Hippokratész melankóliának nevezte, mivel úgy vélte, arra vezethető vissza, hogy a fekete epe (melainé cholé) túl­súlyba kerül a többi nedvekkel szemben. A melankólia kifejezést a 19. század vé­gén a hangulat nyomottságát kifejező de­presszió váltotta fel. A depresszió bizonyos formáiban za­var keletkezik az idegsejtek közötti infor­reménytelenség, önleértékelés, önutálat, önvád, bűntudat, ellenségesség érzése, halálvágy, öngyilkossági fantáziák. Ha a depresszió elsősorban szubjektív tünetek formájában jelenik meg, sokáig rejtve maradhat, miközben elviselhetet­len szenvedést okoz a betegnek. Gyako­ri, hogy csak egy „váratlan”, „érthetet­len” öngyilkosság után derül ki, miről is van szó. A depresszió egyes formáit hosszú tá­vú megfigyeléssel lehet elkülönítem. Az A depresszió tünetei EOmMEÍ Tünet Gyakoriság (%) lehangoltság 95-100 alvászavar 95 koncentrációzavar 90 öngyilkossági fantáziák 80 étvágyzavar 86 fáradtság 75 reménytelenség 50 téveszmék 35 öngyilkossági kísérlet 15 pótban is örökös pesszimizmussal, pa­naszkodással terhelik a környezetüket. A depressziók harmadik típusát az élet ne­hezen feldolgozható eseményei: a szere­tett hozzátartozó váratlan elvesztése, há­borús katasztrófák, természeti csapások, balesetek, erőszak, bűntettek stb. váltják ki. Ilyenek ellen senki sincs biztosítva. A depresszió biológiai gyógymódjai között a gyógyszereké az elsődleges sze­rep, a gyógyszeres kezelés azonban nem helyettesíti a lelki gyógyítást. Az érintet­tek gyakran a környezetüket, a családju­kat okolják betegségükért, s ha megisme­rik bajaik valódi természetét, elképzelé­seik közelednek a realitásokhoz. E folya­matot pszichoedukációnak is nevezik, amelybe a hozzátartozókat is bevonják. A depressziós karakter gyökereit a gyermekkorban kell keresnünk: a szülők általi nyílt vagy rejtett elutasítás, a csa­ládban uralkodó brutális légkör, a szülők súlyosan kóros személyisége és egyebek mind okai lehetnek a karakter kialakulásá­nak. A depressziós személyiség az in­formációkat nega­tív irányban torzít­ja: emiatt sajáto­san egyoldalú képet alkot önmagáról, másokhoz fű­ződő viszonyá­ról, a világról és a jövőről is. Értékte­lennek, új dolgokra képtelennek érzi ma­gát, úgy érzi, mások kai összehasonlít­va alulmarad, és nem le­het rajta segíteni. Úgy gondolja, őt nem lehet szeretni, a jövőképe reménytelen. Túlzó általánosítással egyszeri tapaszta­latból törvényt szerkeszt: „Elhagyott a szerelmem - engem mindenki elhagy.” A depressziós karakterű személyiség korrekciójára leggyakrabban az úgyne­vezett kognitív terápiát alkalmazzák, de az időrabló pszichoterápia, sajnos, a ma­gánrendelők falai közé szorul. A betegek negatív önértékelésén átsej- lik az, ami nincs, de ott kellene lennie. A depressziós lét tehát léthiányok eluralko­dása, ahol a világ színes gazdagsága né­hány alapszínre, többnyire fehérre és fe­ketére redukálódik. Valószínű, hogy Ady is felismerte magában nincsei halmozó­dását: „Nézz, Drágám, kincseimre, / Lá­záros, szomorú nincseimre / S legyenek neked sötétek, ifjak: / Őszülő tincseim­re”. Számos adat szól amellett, hogy a ma­gyar nyelvi kultúrkör hajlamosabb a melankóliára, mint mások, ám nem állítható, hogy vala­mely „nemzeti” sajátság és a depresszióban rejlő álta­lános emberi problémák között különleges kap­csolat áll fenn. A melan­kólia különböző törté­nelmi korok meghatáro­zó szellemi áramlataként is megjelenik, de nem csak hazánkban, és nem csak korunkban. De­pressziós hajlamaink szerint is Európá­ban vagyunk. mációátvitelt megteremtő anyagok for­galmában. Bizonyos depressziós kórké- • pek hátterében e jelátvivő anyagok, pél­dáit},á szerotonilinak a hiánya áll. Ma­gyar kutatók összefüggést találták a szerotonin hiánya és az öngyilkosság sú­lyos formái között. Az agy biokémiai za­varainak nagy szerepük van a depresszi­ós állapotokban, de az is kiderült, hogy a jelenség jóval bonyolultabb annál, hogy kizárólag a jelátvivő anyagok hiányával lehetne megmagyarázni. A depressziók többségében az egyéni lelki hajlam jut szerephez, amelyet az élet kedvezőtlen eseményei betegséggé súlyosbíthatnak. Orvosilag a depres­szió tüneteit három csoportba sorol­ják.- testi (vegetatív) tünetek: alvásza­var, fáradtság, étvágyzavar, fogyás vagy hízás (a testi tünetek az orvost meg­tévesztve testi betegség gyanúját kelthe­tik),- magatartási tünetek: lehangoltság, koncentrációzavar, döntésképtelenség, az aktivitás csökkenése, munkaképtelen­ség, visszahúzódás, bezárkózás, a moz­gás lassulása, görnyedt testtartás, sajátos arckifejezés, öngyilkossági kijelentések, esetleg kísérlet; a betegre az örömképes­ség és a humorérzék elvesztése is jellem­ző,- szubjektív, lelki tünetek: szomorú­ság, kedvetlenség, szorongás, félelem, epizodikus vagy fázikus lefolyási formák esetén a betegség időszakosan je­lentkezik. Az úgyneve­zett unipoláris formában a depressziós időszako­kat egészséges életszaka­szok követik, a bipoláris formában a depressziós időszakok között felhan­Dr. Tringer László a depressziós hajlamaink szerint is Európában vagyunk már golt- sággal, túlzott aktivitással jellemzett állapotok for­dulnak elő. Az idült, hullámzó lefolyású de­pressziók egy része az agy károsodására, sérülésére vagy szervi betegségére vezet­hető vissza. E csoportot organikus de- preszszió névvel illetik. A személyiségszerkezethez köthető depressziók teszik ki e betegségcsoport nagyobb részét. E személyek még jó álla­Kismocsok Erről most nem kellene írnom! Nevezete­sen Kismocsok leveléről, amelyben felké­ri a miniszterelnököt, legyen a gyermeke apja. Csupán biológiailag, mesterséges, nem pedig természetes úton. Azért nem kellene erről írnom, mert a másodpercek tévésztárjának épp ez a szándéka: minél töb­ben, minél többet fog­lalkozzanak vele. Azt követően azonban, hogy az egyik bulvár- újság címlapjára tette a hölgy fényképét, a kormányszóvivő pedig válaszolt a lap megke­resésére, ,,beemelve" ezzel hősünket a nagypolitikába, Irak­kal és a kórháztörvénnyel egy sorba, nincs miért hallgatnom. Belenyugszom abba, hogy ez Magyarország, ahol min­den megtörténhet: az óvodások atomerő­mű-robbanásról szóló esemesezésétől kezdve Kismocsok komolyan vételéig. Ám, ha belegondolok abba, hogy Auszt­riában több ........................... tu cat hölgy jelentkezett, hogy gyere­ket szeretne Ötzitől, ak­Több, mint gyönyörű! kor a mi tör- .................................... té netünk szót sem érdemel. Mellesleg a több millió éves, jégbefagyott ősember most egy mú­zeum hűtőkamrájában várja, hogy ko­moly tudósok döntsenek róla, lehet-e gyereke, ha megkésve is. De térjünk vissza Kismocsokhoz, aki tévésztár, szintén Magyarországon. Ez ilyen ország, mi tettük azzá, akik estén­ként leülünk a képernyő elé és érdeklőd­ve vagy bosszankodva - felháborodás­ból, hogy mi jöhet még ezután -, néz­zük Kismocsokot és másokat a villában. Jut eszembe, a tévécsatorna, amelyik sztárrá emelte hősünket, most szerző­dést bontott vele és élettárs-barátnőjével, mert rangon aluli fotósorozatot engedtek közölni magukról egy újságban. A tévé­csatorna - most csodálkozzanakf!) - azzal az indokkal tette lapátra a hölgye­ket, hogy nem kíván kötődni olyan lap­hoz és a mögötte állókhoz, amilyenben a hölgyek képe megjelent. Az olyan nem kíván kötődni az olyanhoz - több, mint gyönyörű! Szóval, Kismocsok gyermeket akar a miniszterelnöktől! Rendben, álmodni jo­ga van mindenkinek. De miért hír az, ha egy állampolgár álmodik? S ha hír, akkor miért kell annak helyet szorítani a politikában? S ha helyet szorítottak, ak­kor a kormányszóvivőnek miért kell megfontoltan, komolyan reagálni a lap miniszterelnök válasza után érdeklődő kérdésére, s miért kell Kismocsok felkéré­sét megtisztelőnek nevezni? Magyaror­szág, ez is Magyarország, ahol az atom­erőmű körüli kommunikációs zavarok sorozata után, az amiatti páni félelem­től vezérelve, azonnal tájékoztatnak. Ha cinikus lennék, azt mondanám, a lé­nyegtelenről már megy. Nem vagyok ci­nikus, de Kismocsok természetes vagy mesterséges úton való teherbe ejtésénél azért mégiscsak vannak fontosabb dol­gok ebben az országban. Árpást Zoltán Bárka _ 5aroR Grecsó Krisztián Viharsarki tavasz A tavasz itt miná- lunk érettebb, íz- letesebb és lakta­tóbb, mint mond­juk az Alpokal­ján, a viharsarki tavasz, és ezt biz­tosra mondjuk, kedves olvasó, akácillatú, ben- zinszagú és bo­dzaszörp ízű. Bizony, bodzaszörp ízű, szentséges mindenség, micsoda ital az, a mi édesanyánk sok citrommal készíti, fölszakadozik a lelkünk, mikor látjuk hajózni a hordónyi uborkásüveg tenger­szintjén a bodzavirágokat, nem is tu­dom elmondani, igazából. Csak azt, hogy kitavaszodni egyszerre üdvös és bánatos itt a Viharsarokban, mert ürül a kamra, kikopik a házi kolbász és a cigányka is (Teremtőm, ha valakinek volna eladó...), meg aztán nagyapánk szíve is nehezen bírja a sivatagi klímát, és ettől, jogosan, szorongós lesz min­den unoka - baj ez, nagy baj. Viszont öröm is akad: ki lehet fáradni a Pedró udvarára egy pint sörrel, és ez jó, körbe lehet kémlelni a békési kék eget, hogy milyen eszeveszetten tágas, ez is jó, dongó lélekkel ki lehet hallgatni, ahogy a Borozó teraszán félig tótul sugdolóz- nak valakik a hátunk mögött - hát ez is remek. De vigyázzunk, mert a viharsarki ta­vasz szeszélyes, mint mondottuk, két­arcú, épp olyan, mint amikor élő állat ajándékkal állít be hozzánk egy kedves rokon, barát, ellenség, mint amikor az egyik csöndes, pimpósodó napról a má­sikra egy ugandai papagáj, egy ékszer- teknős vagy istenneadj egy macska dúl­ja föl lakásunk nyugalmát. Békésben ilyen a tavasz: egyik szemünk, ahogy mondani szokás, sír, de a másik se iga­zából nevet, csak afféle alföldi fegyel­mezettséggel egy kicsit megmagasod­nak szemünk sarkában a szarkalábak. Jómagunk csendes, alázatos természet­tel bírunk, hiába sorakoznak rövidszok­nyás süldő lányok a Körös partján, ugyanúgy magunk elé nézünk, a dom­boktól, hátságoktól tarka békési beton­ra szegezzük a tekintetünk, mint január derekán, és hosszú nadrágot viselünk, mert a hosszú nadrág erősíti a fegyel­met, az erkölcsöt és segíti a tisztánlá­tást, fagyit csak elvétve nyalunk, mert a fagyi a tavasz mételye, de mindeköz­ben, bevalljuk, azon morfondírozunk, kit lephetnék meg mi is egy igazi tavaszi kedveskedéssel. Mondjuk egy kismacs­kával. Merthogy mi már kaptunk egyet, és szeretnénk, ha más is átélné, ha tud­ná, egy kisállat segít, kitisztítja a lélek pórusait, a halandó filozófiára lesz haj­lamos, melankóliára, és azonnal a csontvelőjében érez minden bölcsessé­get. Például hamar megérkezik a felis­merés: milyen meglepő is a békési ta­vasz! Egy mindent szétkaparó, összerá­gó macskakölyök átrendezi a napot, az életet, a tanrendet, a fürdésidőt, ezért szilárdan hisszük, ha sikerülne laká­sunk újdonsült tigrisét valahogyan to­vábbpasszolnunk, akkor azzal az öröm­mel térhetnénk nyugovóra, hogy egy embertársunkat megajándékoztuk a lel­ki élettel, átélheti a létezés abszurditá­sát, az évről évre megújuló természet csodáit. Miközben vadul nyávogva ka­parja az a macskakölyök az ajtót. És mi­kor hajnal fél hat tájban felsikítja, hi­szen éhes a drága, akkor bizonyára az új gazdi is észreveszi végre, és megcso­dálja, hogy tavasszal kicsi bolygók nő­nek a platánok ágain, és úgy köröznek azok az apró termések, mintha rajtuk múlna, valahol megvirrad-e, kigazlik-e az út partja. Megvilágosodik, mert a szenvedés segít. Biztosak vagyunk ben­ne. A napokban ugyanis majdnem ször­nyethaltunk, mert hátulról megtáma­dott minket Jenő, a friss ajándékmacs­kánk. Aztán mikor sétáltunk be a város­ba, észrevettük, hogy a Csaba origójá­ban egy gyönyörű akácfa díszük, egy igazi vad, édes illatú, falusi akác, éppen a Csabagyöngye emléktábla mögött, és ilyenkor tavasszal olyan mellette állni, mintha az életben egyszer még újra gyerekek lehetnénk. És eddig nem lát­tuk, hogy az a fa ott van! Úgy megörül­tünk neki, hogy fertályóráig előtte topo­rogtunk. A bokrok közül mély sóhajok és cuppogás jutott el hozzánk. No igen, el is felejtettük mondani. A viharsarki tavasz szenvedélyes, kiéhezett és fiatal. Mindig csak szeretni akar.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents