Békés Megyei Hírlap, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-20 / 66. szám

6. OLDAL - 2003. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDO M Á N Y A gyermekorvos és az édesanya hűséges támasza A védőnő célja a csecsemő-, anya- és gyermekvédelem, s ez a legnőiesebb szakma a világon Amíg a kórház felé megyek, gyerekkoromból ködlik fel egy kép, egy hangulat: a falusi kis iskolában nyílik a tanterem aj­taja, magas, csontos arcú, váltig érő hajú nő lép be, felállva üd­vözöljük, s közben sebtiben mind végignézünk magunkon, megigazítjuk a hajunkban a szalagot, néhányan titokban kör­ző- vagy ceruzaheggyel igyekeznek a körmüket megtisztítani. Kicsit tartottunk tőle, ugyanakkor szerettük is, ám a kereszt­nevét ma sem tudom, mindenki csak úgy hívta: védő néni. Szenti Zoltánné Az emlék hatása alatt ki­csit elfogódva lépek be a Réthy Pál Kórházban működő védőnői cent­rum ajtaján, s míg bejár­juk a helyiségeket, Szenti Zoltánné, a védő­nők munkahelyi vezető­je készségesen beszél munkájukról, örömeik­ről és gondjaikról.- A védőnői szolgálat 87 éves, annak idején elsősorban a csecse­mőhalandóság csökkentésére hozták létre. Ma főként a megelő­zés a legfontosabb cél, a csecse­mő-, anya- és gyermekvédelem a munkaterületünk. Attól kezdve, hogy a várandós anya bejelentke­zik az egészségügyi rendszerbe, gondozásba vesszük. Lehetőség szerint otthonában keressük fel, rendszeresen látogatjuk, tanácso­kat adunk, illetve ők is eljárnak ta­nácsadásra. A baba születése után még intenzívebb a kapcsolat, az első hat hétben hetente megláto­gatjuk a családot. Ez egészen ad­dig tart, amíg a gyermek otthon nevelkedik, tehát nem kerül vala­miféle gyermekintézménybe, böl­csődébe, óvodába, mert attól kezdve egészen 18 éves koráig az intézmény keretei között kísérjük fi­gyelemmel minden egyes gyermek fejlődését.- Mit jelent ez ma egé­szen pontosan?- Van egy kötelező vé­dőnői alapszűrés, amely magában foglalja a súly- és magasságmérést, a vér­nyomás, vizelet, látás, hal­lás vizsgálatát, nemi érett­ség vizsgálatát, ortopédiai szűrést. Ha bármilyen eltérést tapaszta­lunk, gyanú merül fel, hogy eset­leg betegség, rendellenesség van kialakulóban, akkor szakrendelés­re irányítjuk a gyereket. Negyed­évente ma is kötelező az a bizo­nyos tisztasági vizsgálat, amire te is visszaemlékszel, és ami magá­ban foglalja a tetvesség szűrését is. Sajnos, közösségben időnként fel­üti a fejét ez a fertőzöttség, teljesen megszüntetni nem tudtuk. A leg- pedánsabb, leggondozottabb gye­rekeknél is előfordulhat. Sokat se­gíthetnek a szülők, ha otthon is rendszeresen ellenőrzik, és a már tetvességgel megfertőzött gyerme­ket nem engedik iskolába, óvodá­ba, míg ki nem irtották az élősdit. A munkánk tehát bővült az iskola­egészségügyi feladatokkal, ami ma már nem csak a szokásos szűrések és védőoltások szervezését jelenti, egyre nagyobb az igény, hogy a közösségi egész­ségnevelési programok­ban is részt vegyünk.- A fő profil persze még mindig a várandó­sok és kisgyerekek gon­dozása. Mennyire igény­lik a szakember jelenlét­ét az anyák?- A várandósok több­sége nagyon igényli azt, hogy va­lakivel beszélhessen életének er­ről a nagyon szép, izgalmas ese­ményéről, hogy ú legapróbb válto­zásokra, jelenségekre is megnyug­tató magyarázatot kapjon a szak­embertől. Ma már igen sokan tu­datosan készülnek az anyaságra, rengeteg szakkönyvet elolvasnak, sok kérdés is merül fel bennük. Az orvosi rendelők azonban gyakorta zsúfoltak, kevesebb az idő nyu­godt beszélgetésekre. Vannak né­hányan, akik nem szívesen fogad­nak bennünket a lakásukon ilyen­olyan okok miatt, mi igyekszünk őket is meggyőzni, hiszen nekünk az otthoni látogatás kötelező elő­írás. Ha a gondozott ennek ellené­re tiltakozik, akkor természetesen Baba-mama Klub Áprilistól indul a Baba-mama Klub, ide fél év és három év közötti gyerekeket várunk az anyukájukkal. Ez valóban klub, találkoznak, beszélgetnek, és persze különböző hasz­nos előadásokat is szervezünk számukra. A háziorvosokkal, gyermekorvosokkal élőbb a kapcsolatunk ma még. Az új cent­rum elmozdulást jelenthet a jó irányba. Ezt a lehetőséget meg kell tölteni tartalommal és polgárjogot kell szerezni a szolgálatnak. van lehetőség arra, hogy itt, a vé­dőnői centrumban találkozzon a kolléganővel, itt kerüljön sor a ta­nácsadásra. Amikor viszont már az újszülöttel együtt hazatér a kór­házból, akkor mindenképpen ott­hon kell felkeresnünk, lehetőleg 24 órán belül, de legkésőbb a ha­zaérkezés utáni 72 órában. Újszülöttkorban hetente, csecse­mőkorban pedig havonta kell meglátogatni a gyermeket. Persze, van azért olyan is, hogy kerek pe­rec ajtót mutatnak. Köszönik, nem kérik a segítséget. Ezt írásban dokumentálnunk kell, hiszen a kolléganő így nem vállalhat fele­lősséget. Ám ez elenyészően ke­vés, általában szót értünk.- Mi foglalkoztatja leginkább az anyákat?- Á táplálási, szoptatási taná­csok iránt van a legnagyobb igény, de a mozgás, öltöztetés, ér­telmi fejlődés terén is sokszor vár­nak megnyugtató válaszokat. So­kan még mindig nem tudják, hogy a fejlődésben óriásiak az egyéni eltérések, és nem biztos, hogy az a legjobb, ha a nyolc hó­napos baba ül a bilin és véletlenül sikerül a dolog, hiszen ennek még nincs köze a tudatos szobatíszta- sághoz. Elmondjuk, hogy milyen jelzésekből mire lehet következ­tetni, hogy az ingergazdag kör­nyezetet hogyan biztosíthatják a baba fejlődéséhez, és számtalan egyéni problémát is meg tudunk beszélni velük. De szeretném hangsúlyozni: csak az egészséges gyermekek gondozása és nevelé­se az, ami ránk tartozik. Ha bármi betegségre utaló jel mutatkozik, az orvosi ellátást igényel.- Milyen változásokat jelent a munkátokban a védőnői centrum?- Tavaly ilyenkor döntött arról a városi önkormányzat, hogy visszahelyeznek minket a kórház­hoz. Mint minden átszervezésnek, ennek is vannak persze előnyei és hátrányai. A centrum azért jött lét­re, hogy a védőnők és a gyermek- orvosok számára legyen egy meg­felelő hely, ahol a betegrendeléstől teljesen elkülönítve tudnak tanács­adást és szűrést végezni. A gyer­mekorvosok ma is tartanak kötele­ző tanácsadást, csak épp a saját rendelőjükben, ahol mondjuk egy órakor befejeződött a betegrende­lés, és kettőkor ugyanott kezdődik a tanácsadás. A városban több he­lyen nem megoldott, hogy ezeket a rendelőket a kétféle tevékenység kö­zött megfelelő módon ta­karítsák, fertőtlenítsék, kiszellőztessék. Az is elő­fordul, hogy tanácsadás közben jön egy anyuka a beteg gyerekével, mert most szóltak az óvodá­ból, hogy lázas. Mi egész­séges emberekkel és gye­rekekkel foglalkozunk, nyilvánvaló, hogy nem célszerű a betegekkel közösen használt helyiségekben végezni ezt a munkát. Sajnos, egyelőre még nem dőlt el, hogy jönnek-e ide a gyermekorvosok, vagy to­vábbra is mi visszük ki a tisztior­vosi szolgálattól (ÁNTSZ) átvett ol­tóanyagot az egyes rendelőkbe, és oda járunk ki tanácsadásra is. Szakmailag az előző megoldás len­ne kívánatos. Jó dolog az is, hogy végre van saját, önálló helyünk, ami jól megközelíthető a liget felől. Ez egy nyitott tanácsadó központ, ide a várandósok, kisgyermekesek reggel nyolc és délután négy óra között bármikor, bármilyen kér­déssel, problémával jöhetnek, mindig van itt védőnő. Ilyenkor behozhatja a kicsit egy súlymérés­re, vagy csak megmutatni, hogy szerintünk jól fejlődik-e, miért pi­ros a popsija, elég-e a mennyiség, amit eszik. Az. anyuka kimozdul, találkozik, beszélget más anyu­kákkal, ez a hely most már erre is alkalmas. Eddig a Baba-mama Klub a Lencsési Közösségi Házban működött, a szülésre felkészítő tanfolyamokat a kórház ebédlőjé­ben tartottuk, most ezeket végre zösen kapunk, ebből kell gazdál­kodnunk. Az egész természetesen a kórház költségvetésén keresztül jut el hozzánk, s ami a béreket il­leti, nincs is gond, de ha egyéb ki­adásról van szó, ha eszközöket ké­ne beszerezni, az már nehezebb Az édesanyák többnyire megfogadják a védőnők tanácsát és szívesen veszik biztató szavait mind „hazahozhattuk”, itt tarthat­juk a védőnői centrumban. A szü­lésre felkészítő nyolchetes tanfo­lyamaink szinte folyamatosan zaj­lanak, ide a várandósokat az apu­kákkal együtt várjuk, és mondha­tom, egyre több az apuka. Ezek a 18-20 fős csoportok nyolc hét alatt igen jól összekovácsolódnak, so­kan a szülés után is tartják egy­mással a kapcsolatot. Most épp a közepénél tart egy tanfolyam. — Említetted, hogy némi gond is van az átszervezéssel...- Sajnos, nem igazán illeszke­dünk bele a kórház szervezeti és főként finanszírozási rendjébe, hi­szen az OEP minket egészen más alapelv szerint fizet. Mi nem fek­vő- vagy járóbeteg-ellátást vég­zünk, hanem egy kötelező pre­venciós jellegű alapellátást, ami teljesen más, mint az itteni mun­ka. Nem mondhatnám, hogy eb­ből komolyabb gondjaink lettek volna, de azért ez a másság okoz néha kisebb-nagyobb zökkenőket. Összesen 29 védőnői státusunk van, 28 körzeti és egy ifjúsági vé­dőnő. Mi egy összegben kapjuk meg erre a pénzt az OEP-től, eh­hez járul még az iskola-egészség­ügyi munkáért egy bizonyos fej­kvóta, amit az iskolaorvossal kö­ügy. Az alapellátási intézménynél ez másként volt, jobban elkülö­nült, és jobban átláttuk a saját gaz­dálkodásunkat, itt még keressük a megoldásokat és a lehetőségeket. Most egy kicsit sok a gazdánk: tisztiorvosi szolgálat, minisztéri­um, kórház, önkormányzat, még­is gyakran úgy érezzük, gazdátla­nok vagyunk. A társszakmák sem mindig használják ki a lehetősége­inket, másutt ez nem így van. Ahonnan én jöttem, ott a szülész- orvos azt mondta: első számú kol­léganőm a védőnő.- Az egészségügyben közhely­számba megy a szakemberhiány. Nálatok mi a helyzet? — A 29-ből ketten nyugdíj mel­lett dolgoznak, vannak, akik köze­lednek a nyugdíjhoz, és mindig vannak néhányan gyesen, ezeket helyettesíteni kell, ami nagyon fá­rasztó. Nehéz a szakember-után­pótlás, mert bár a béreket tekintve most némileg javult a helyzet, semmi egyéb juttatás nincs. Nem tudunk szolgálati lakást adni, nincs munkaruha-juttatás, semmi ilyesmi. Ami a legfájóbb, hogy hosszú évek óta nem tudtuk elér­ni, hogy valamit könnyítsenek a közlekedési gondjainkon. Területi elv szerint dolgozunk, fel van osztva közöttünk a város, és ki- nek-kinek a saját területén műkö­dő gyermekintézmény is a feladat­körébe tartozik. Olyan Csepel ke­rékpárokon járunk, amiket évek­kel ezelőtt egy pályázaton nyer­tünk, de ezekkel is csak a városon belül közlekedhe­tünk. A tanyavüágba kocsival kell kimenni, sokszor járhatatlan utakon kockáztatjuk a saját autónkat, vagy egy ismerősét, aki épp hajlandó kivinni. Tö­megközlekedésre sem kapunk bérlettérítést, csak ezekben a na­gyon hideg téli hetek­ben, pedig nem olcsó mulatság, és hát állan­dóan úton vagyunk. Esetünkben a szak- képzettség diplomát jelent, hiszen a négy­éves egészségügyi fő­iskolát kell elvégezni a védőnőknek, a diplo­más minimálbérünk­ből fedezzük ezeket az utazási költségeket is, a szolgálatnak egyetlen hivatali autó­ja nincs, egy terepjáró sem, amivel legalább a tanyás körzetekbe kijárhatnánk. Pedig ott is születnek gyerekek, de ha ez télvíz idején történik, előfordul, hogy egyszerűen nem tudjuk meglátogatni az újszülöttet. Rá­adásul többnyire a gondozott sem tud bejönni, van, hogy a mentőt is traktorral kell behúzni a városba.- Ez valóban elképesztő, hi­szen egy pénztárgép- vagy játék­gép-szerelőnek is biztosít a cége szolgálati gépkocsit... Sok év tanu­lás, nem túl nagy jövedelem, ren­geteg munka és költség — mit mondasz a fiataloknak, mégis mi­ért legyenek védőnők?- Ez a legnőiesebb szakma a vi­lágon, hiszen a gyermekszüléssel, a gyermekneveléssel és gondozással foglalkozunk elsősorban. Minden gondozottunkkal együtt örülünk, izgulunk, mintegy újra átéljük az anyaság csodálatos időszakát, és ez olyan szép, hogy igazából aki egy­szer közénk állt, többnyire itt is ma­rad. Rengeteg gondunk, nehézsé­günk van, néha megbántanak min­ket, gyakran mostohagyereknek érezzük magunkat az egészségügy­ben, de amikor belépek az ajtón, odaállok a kiságy mellé, a baba rám mosolyog, anyuka pedig ontja a kérdéseket és a mesélnivalót - olyankor semmi sem számít, eltű­nik arra az időre minden rossz. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu Szentkereszty András az első igazgató Emlékére kollégái alapítványt hoztak létre a közlekedés biztonságáért Szomorú évfordulóra emlékez­tek a Réthy Pál Kórházban március 11-én. Tizenegy esz­tendővel ezelőtt ezen a napon vesztette életét autóbalesetben dr. Szentkereszty András bel­gyógyász főorvos, aki az intéz­mény rendszerváltás utáni tör­ténetének első igazgatója volt. A korán elhunyt orvos emlékét márványtábla hirdeti a kórház aulájában, ahol idén is elhelyez­ték a tragédia évfordulóján a ke­gyelet koszorúját. A koszorúzást hagyományosan a dr. Szentke­reszty András nevét viselő alapít­vány szervezte, amelyet orvosok hoztak létre a közlekedés bizton­ságának javítása érdekében. A rö­vid megemlékezésen részt vettek a Réthy Pál Kórház vezetői és dolgozói is. Szentkereszty főorvos már cselédkönyvesként Békéscsabán kezdte pályáját, s akik még is­merték, szeretettel emlékeznek rá ma is: emlegetik kitűnő humo­rát, amely sok nehéz helyzeten átsegítette őt és munkatársait; hi- vatásszeretetét, figyelmes, együtt érző magatartását a betegek iránt, és persze szókimondó ter­mészetét is. Nem volt született békéscsabai, de tősgyökeressé vált az itt töltött évek alatt, s mint mondják: szlovákul is tanult munkatársaitól, hogy idősebb korú betegeihez még közelebb kerülhessen. Korai halálával fáj­dalmas veszteség érte a kórházat, a várost és az egészségügyet. A kórház aulájában koszorúzzák meg minden évben az emléktáblát Háromévente minőségellenőrzés Mint ismeretes, a Réthy Pál kórház rendelkezik minőség- biztosítási tanúsítvánnyal, az ISO 9002: 1996-os rendszere működik az intézményben. Az ISO azonban nem olyan, mint az egyszer elnyert és vit­rinbe helyezhető kitüntetés: háromévente meg kell újítani a tanúsítványt. Ugyanakkor a tanúsítást végző cég évente felügyeleti auditálás során szűri ki az esetleges hibá­kat, hiányosságokat, és javaslatot tesz a szükséges korrekciók el­végzésére. A kórházban a közel­múltban zajlott le ez a vizsgálat. A cég szakembere több, általa ki­választott egységnél vizsgálódott: a szemészeten, a II. belgyógyá­szaton, az ortopédián és a patoló­giai osztályon, továbbá a gégé­szeti, traumatológiai, higiéniai és fiziológiai szakrendelésen. Mind­ezeken túl a vizsgálat kiterjedt az igazgatás, a munkaügyi osztály, a gazdasági hivatal és a műszak munkájára is, és mint megtud­tuk, a Réthy Pál Kórház „csont nélkül” átjutott a hálón. Ezzel azonban még korántsem ért véget a minőségbiztosítás ez évi története. Idén decemberben ugyanis az intézmény egészére kiterjedő, teljes körű audit kez­dődik majd, mivel a kórház át akar térni az ISO 9001: 2000. évi rendszerére. Teszik ezt annak el­lenére, hogy a tanúsítvány egy­előre közvetlen pénzügyi elő­nyökkel, a korábbi ígéretek dacá­ra sem járt. Mégis, a minőségbiz­tosítás rendszerével aktívan fog­lalkozók állítják: nem a papír, a plecsni a fontos, hanem az, hogy valóban jól működjön a rend­szer.

Next

/
Thumbnails
Contents