Békés Megyei Hírlap, 2003. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-07 / 32. szám
BÉKÉS MEGYEI A BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE AGRÁRHÍRADÓVAL legközelebb 2003, március 6-án, csütörtökön jelentkezik. Bővebb információ kérhető a(66) 527-214-es telefonszámon. A Békés Megyei Hírlap FVM pályázatok nyomában jártunk Rekonstrukció az EU-csatlakozás jegyében Az ókori görög filozófus szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni — azaz minden örökké változik — a gyomaendrődi Hármas Körös halászai ugyan elfogadják, hogy (időnként) minden más lesz, ám az öreg folyót tartják öröknek és állandónak, s a változásokat inkább a partján érik meg. Korábban, amikor jónéhányan a Körösi Halász Szövetkezet alkamazottaiként a fizetésért dolgoztak, nem kerestek any- nyit, mint mostanában, amikor az új típusú Halértékesítő Szövetkezet tagjaiként csinálják ugyanazt, ugyanabban a folyóban, csak éppen most őstermelők, akiktől piaci áron veszik meg a halat. Hol? Hát a Körösi Halász Szövetkezet tulajdonát képező Halfeldolgozóban, amelyet munkahelyük, a Halértékesítő Szövetkezet bérel a tulajdonos szövetkezettől... Ha eddig világos, akkor könnyű belátni, hogy a nagy perspektíva előtt álló - FVM pályázat segítségével korszerűsített - üzemnek az iraki válsághoz éppúgy köze van, mint a karnyújtásnyira lévő Európai Unióhoz. Csak az egyik a múlt, a másik a jövő. A feldolgozó ugyanis egykor a hasított nagytestű növényevő halak — elsősorban — iraki exportjára alapozott halüzem mellékterméket feldolgozó részlegeként indult. Amikor az elmúlt évtized elején, az akkori háborús konfliktusoknak áldozatul esett a halexport, megrendült az erre épülő termelés is. A főüzem, a Viharsarok Halászati Tsz feldolgozója megszűnt (aztán nyúlfel- dolgozó lett, most viszont nyulat nem dolgoz fel !). A közben feldolgozóvá alakított melléküzemet megvette a mai tulajdonos, üzemeltette is feldolgozóként, mígnem szükségessé vált a felújíMérlegelés után a fagyasztóba kerül a tálcás halszelet Busák a szalagon. A hasításra előkészített halat szállító konvejorpályát is teljesen felújították tása. (Aki eddig követni tudta az eseményeket, boldog ember.) Mint dr. Csorna Antal, a gyomaendrődi Körösi Halász Szövetkezet elnöke elmondta, a pályázat célja az volt, hogy Európai Unió követelményeinek megfelelő üzemmé alakítsák a szövetkezet halfeldolgozóját. A teljes rekonstrukciót jelentő beruházás összköltsége 29 millió forintot tett ki, melyből 7 milliót nyertek a szaktárca pályázatán. A többit saját erőből fedezték. Vadász üzemvezetőtől tudjuk, hogy a két éven át tartó átépítés során szinte „tetőtől talpig” megújult minden, s ezúttal az élelmiszerhigiénés feltételek megteremtése volt a fő célkitűzés. Ennek érdekében mind az épületet, mind a halfeldolgozási technológia berendezéseit átalakították, kicserélték, s ahová kellett új gépeket, eszközöket vásároltak. A gépfelújításból nem maradhatott ki a pikkelyezőgép, a halszállító konvejorpálya a szeletelő- a hasítógép és a pépgyártó berendezés sem. Az eddig használt szénacél alkatrészeket saválló rozsdamentes acélra cserélték. Szerencsés velejárója a tavaly ősszel befejeződött gyomai rekonstrukciónak, hogy öt dolgozóval többet tudnak azóta foglalkoztatni. Az üzemvezető elmondta, hogy az immár uniós szinten működő feldolgozó jelenleg évi 340 tonna halat dolgoz fel - melyek egy részét a természetes vizek halászaitól vásárolják, nagyobb hányadát a saját halastavakból szállítják az üzembe — de a teljes kapacitása évi 700 tonna. A kész- és félkész terméket előállító „gyár” gyorsfagyasztott halszeleteit, halfiiéit és az egyre kedveltebb halászlésűrítményt legnagyobb mennyiségben a megyénkben is érdekelt multinacionális bevásárlóközpont forgalmazza. Emellett a gyomaendrődi az egyetlen hazai feldolgozó, amely a Magyarországon működő bébiétel-gyártóknak szállít alapanyagot, nevezetesen szálkamentes halpépet. Hogy mégis miért nincs halas bébiétel a magyar polcokon? Nos, azt csak a gyártók tudják. Ők egyrészt a szláv piacokra, másrészt nyugatra szállítanak. Ott már a gyerekek is szeretik a magyar halpépet... Határhelyzet a megyében Sok „hű” hó, avagy a pótolt csapadék Volt már minden ezen a télen, „megtévedt nyárutótól” dermesztő fagyig, ónos esőtől rekordvastagságú hótakaróig, amely most, hogy közel egy hónapon át nem távozott a földekről, kiérdemli kitartásáért a „hű” hó címet. Hogy sokáig megmaradt, legföljebb a közútkezelőket és az autósokat bosszantotta, ám a mezőgazdaságra jótékony hatással volt. Hasznosnak ítélik a gazdák egyrészt, mert a napokon át tartó kegyelten hideg, a kőkeményre fagyott gyökérszaggató talaj megviselte az őszi vetésű kalászosokat, repcét, s a bőven hullott hó védőlepelként akadályozta meg a felső hajtásaiban elfagyott, de tőrózsáiban még ép növényállomány kifagyását, másrészt volt mit pótolnia az égi csapadékfelelősnek. Mint Lipták János, a Békés megyei FVM-hivatal főfelügyelője — szokásos határszemlénk készítője — elmondta, az elmúlt hónapokban mutatkozott 28 millimétemyi csapadékhiányt a januári havazás nemcsak kiegyenlítette, hanem bőségesen pótolta is. A szakember szerint a múlt havi — 40 centiméteres átlagvastagságot elért — hótakaró 61,6 milliméter esőnek felelt meg.’A hideg napok rekordja egyébként a megyénket vigyázó KÓVIZIG területén mínusz 22 fokos volt. Miután a hóborítás „hűségesből” lassan átment makacsba, néhány helyen fennáll a veszélye, hogy az utóbbi napokban az olvadás és az esők miatt összeesett, tömörödött takaró levegőtlenné vált. Amit korábban megvédett a kifagyástól, azt most károsíthatja a kipállással, a hópenésznek is nevezett állománypusztulással. Előny viszont, hogy megyénkben a legtöbb területen a kiolvad hóié egyenletesen szivároghat a ta lajba, ami így nem túltelített, ha nem feltöltött lesz, belvíztől a jelel szerint errefelé nem kell tartanunk A hosszan tartó hóborítás után olvadni kezdett, azt újabb havazással búcsúzott a január. Az eddigi jelek szerint belvízveszély a hóolvadás után sem fenyeget A Haladás Mg.-i Szövetkezet, Lökösháza, egész évben az egyéni és társas vállalkozások rendelkezésére ált az alábbi szolgáltatásaival: • mezőgazdasági gépi munkák (szántás, talaj-előkészítés, vetés, betakarítás stb.) • növényvédelmi szolgáltatás • terményszárítás/ -tisztítás. VÁRJUK megrendeléseiket! CÍMÜNK: LÖKÖSHÁZA, TANYA 126. TELEFON: (66) 244-133. SZEMES TERM FELVÁSÁRLÁS a legmagas napi áron, azonnali, készpénze fizetéssel. HAGYMAMAGI „Piroska" a tulajdonostól! 1. osztályú cg magas terméshozam csr sokáig tárolható l® fémzáras n5 csávázott US’ szükség szerint osztályozott, származási és minősítési bizonyítvánnyal postai utánvétellel is eladó. Érd.: 06 (60) 369-700, 06(30)9359-894. 3 Szerintem „Helyzetbe hozott” parasztság Érdeklődéssel olvastam az Agrárhíradó előző számában indalt sorozat nyitóírását, amelyben az aniós csatlakozás előkészületeiről mondja el gondolatait a rendszerváltás utáni első országgyűlés egyik - megyénkből bekerült - sokat emlegetett képviselője. Azt mondja az első szabadon választott kormány (mezőgazdasággal foglalkozó) képviselője, hogy „az európaivá válás alapjait teremtettük meg a magyar parasztság helyzetbe hozásával". Kérdezem én, mely európai részre, a nyugatira vagy a balkánira gondol, mert akik már közel másfél évtizede szenvedő alanyai, azok az utóbbira szavaznak. Ha az első szabadon választott parlament kormánya 1990-94-ig „az európai kihívások” ismeretében hozta meg a törvényeket, az akkori magyar mezőgazdaságról, akkor a kérdés önként és jogosan vetődik fel, miért jutott ebbe a „lejjebb már nincs" helyzetbe. Érdekek lévén (beleértve a tőkét, beleértve a föld áruvá válását magyar állampolgárnak és külföldinek egyaránt) kétféle parasztember lett az országban egy csapásra. Lett először a kárpótolt dupla földterülettel (500 Ft/aranykorona), akinek mindent szabad volt ellenőrzés és számonkérés nélkül. Az így birtokba vett földön hozzáértés, tőke, eszköz nélkül elkezdődött egy olyan növénytermesztés, illetve állattenyésztés (tisztelet annak a néhány kivételnek), amitől a magyar termőföld (beleértve a 40 százaléknyi erdőket, szélfogó fasorokat) eljutott a senki földjéhez hasonlítható állapotba. A másik, a mesterségesen kategorizált parasztember a részarány-tulajdonos, aki kapott ugyan 30 aranykoronát, ami a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok, és nagy része elveszítette a munkahelyét. Azok a szövetkezetek, amelyek még lábon tudtak maradni a megmaradt eszközökkel (mert közben volt kiválási lehetőség), a felparcellázott földterületeken kevés szolgáltatást tudtak végezni a modem, nagygépekkel, időnként azt is jó ha 60-70 százalékos hatásfokkal. Ezért előállott egy olyan paradox helyzet, hogy ezeket a modem, viszonylag jó állapotban lévő gépeket ki kell vonni a földművelésből (gazdaságos üzemeltetés hiánya miatt) és helyette olyan erő- és munkagépeket alkalmazni, ami kisteljesítményű és üzemanyagfaló, ráadásul olyan országokból származik, amelyek a történelem folyamán még soha nem tudták jóllakatni a saját lakosságukat sem, nemhogy exportra termeljenek. Szeretnék még idézni: „véghezvittük a kárpótlási törvény keretein belül azt a történelemformáló földosztást, amely minden idők legnagyobb szabású tulajdonrendezése volt”. Ez az én értelmezésen szerint legalább 30 évvel visszavetette a magyar mezőgazdaságot, ami az eddiginél a legigazságtalanabb volt, de az igaz, hogy történelem- formáló. A termőföld nagy része sok esetben avatatlan, hozzá nem értő kezekbe került, így képtelenség megítélni betakarítás előtt a növények terméshozamát. Attól függően, hogy a technológiát ki hogyan alkalmazza, nagyon szétszórt eredmények születnek. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a dűlőutak gazdátlanná váltak, egy részük járhatatlan, eltűntek a fasorok a táblák széleiről, felerősítve ezzel a szélviharokat, amik óriási károkat tesznek a kultúrnövényben. Nincs betartva a vetésforgó, ami a gyomosodási folyamatot némileg gátolná, így rezisztenssé vált egy részük a gyomirtó szerrel szemben. A helytelen technológia alkalmazásával a földek nagy része veszített a termőképességéből, sőt a monokultúra következményeképpen megjelent a kukoricabogár, ami ellen egy-két gazda hiába védekezik szakszerűen, ha a többi nem. Közel másfél év múlva EU-tagok leszünk. Felteszem a kérdést: hogyan birkózunk meg ekkora feladattal, kik vezénylik ezt le, és milyen módon? - mert hiszen az ÉU országaiban ezek a problémák ismeretlenek, vagy ha voltak is, már rég megoldották őket. Hogyan tud a magyar mezőgazdaság és vele együtt a vidék az előírt követelményeknek megfelelni? Felmerül a kérdés minden földtulajdonosban, hogyan tudunk mi ennek megfelelni, s ha nem, kik lesznek érte a felelősek? Én úgy gondolom, elsősorban azok a politikusok (tisztelet néhány kivételnek), akik 1990-94 között aktívan tevékenykedtek, akik előidézték ezt a káoszt és ezt a lehetetlen helyzetet, akik annak idején könnyűszerrel tudtak hatni a parasztember szívére a földtulajdonon keresztül, és felültették egy meseszekérre, s nem mondták meg, hogy tőke, eszköz, piaci kapcsolatok és tudás nélkül ez a szekér hova megy és mi vár rá. Valószínű, tudták, hogy ezek a földtulajdonosok a felsoroltak híján előbb vagy utóbb tönkre fognak menni, mert csak azok között alakulhatott ki igazi versenyhelyzet, akik nagyon gyorsan hozzájutottak 100-200 hektár földhöz. Akik a 90-es évek elején irányítottak, nagyon is tisztában voltak azzal, hogy az ingatlan mindig jó befektetés, a termőföld meg különösen, így nem volt nehéz a zavarodott és sokak számára cseppet sem érthető új helyzetet kihasználva fillérekért felvásárolni a földeket. Így tudott létrejönni egy évtized alatt ez a birtokrendszer, ahol még van sok ezer 1-2 hektáros és pár ezer több száz hektáros. Én ügy látom, a kisparcellás parasztemberek kivégzése megtörtént vagy éppen folyamatban van, csak hát felvetődik bennem a kérdés a gyakran hallott vidék felzárkóztatási programmal kapcsolatban: hogyan is lesz ez megoldva, miből is fog élni a vidék amúgy is elszegényedett embere. A nagy földterületet művelő gazdáknak valószínű, nem lesz gondjuk az unióban sem, mert kaphatnak kvótát és miért is ne, termelhetnek tovább, ha netalán nem megy, akkor még mindig eladhatják busás haszonnal majd az idegennek, de hát kérdezem én, ez vajon hány százaléka a lakosságnak? Akkor hogyan is lett európai helyzetbe hozva a magyar mezőgazdaság az elmúlt 12 évben? Ennek megítélését a tisztelt olvasóra bízom. __________________________________________________________________TÓTH MÁTYÁS, KUNÁGOTA Lipták Jánoshoz a múlt hét végéig belvízveszélyre utaló bejelentés nem érkezett a megye gazdálkodóitól, de egyébként is: lapzártakor újra havazott és újra fagyott...
