Békés Megyei Hírlap, 2002. szeptember (57. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-03 / 205. szám

6. OLDAL - 2002. SZEPTEMBER 3., KEDD CSALÁD I TÜKÖR Sorscsapás vagy következmény? Haltelepítés összefogással A WWF Magyarország, a Viza 2020 Bt. és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a júniusi szigetközi akciót követően újabb 5000 kecsegét telepített a Dunába júliusban. A halak, amelye­ket az Aranyponty Rt. ajánlott fel természetvédelmi célokra, ezúttal Ercsinél kerültek a folyóba. A telepítés a Duna menti országok összefogásával indult Viza 2020 című természetvé­delmi program keretében történt, amelynek egyik fő célja, hogy 2020-ra a Duna ismét megfelelő élőhelyként szolgáljon a mára megfogyatkozott tokféléknek. A kecsegetelepítés a faj és az élő­helye szempontjából is fontos. A Viza 2020 program hosszú távú célja így nemcsak a tokfélék kuta­tása és szaporítása, hanem a fo­lyóvízi élőhelyek újjáélesztése és fejlesztése annak érdekében, hogy az EU víz-keretirányelvében meghatározottakkal összhangban 2020-ra a folyóink elérjék a jó öko­lógiai állapotot. Ennek az az egyik fontos lépése, hogy a folyókon biztosítani kell a hosszanti és a ke­resztirányú átjárhatóságot, vagyis a vízi szervezetek zavartalan ván­dorlását, és a régi ártér mára elszi­getelt részeit (például a holtága­kat) ismét össze kell kapcsolni a folyó rendszerével. Amennyiben a Duna jó ökológi­ai állapotának helyreállításához ál­talános indikátornak elfogadjuk a folyón az emberi beavatkozások előtt kétszer is végigvonuló vizát, akkor az ökológiai javulás elérésé­hez szükséges beavatkozásokat is ennek megfelelően kell megtervez­ni. A Viza 2020 programban meg­határozott 20 év elegendőnek tű­nik arra, hogy realitássá váljon a tokfélék tömeges megjelenése és fennmaradása a Kárpát-medencé­ben. A Dunán egykor előforduló tokfajok a kecsege kivételével ma már közel állnak a kipusztuláshoz. A veszélyeztetett tokfélék megőr­zéséhez a következő intézkedések szükségesek: az eredeti állomá­nyok még létező maradványainak megőrzése és erősítése, az egyes tokfajok egyedfejlődésében meg­határozott szerepet játszó élőhe­lyek védelme és rekonstrukciója, a fajok mesterséges szaporítása és telepítése a még megmaradt és a helyreállított élőhelyekre, a fajok folyamatos nyomon követése, a halkereskedelem és a fajok halá­szatának szigorú szabályozása. A szigetközi kecsegetelepítést élőhelyfelmérés előzte meg. A hely­színválasztást az indokolta, hogy Ercsinél (Százhalombatta és Sina között) kifejezetten jók a feltételek a gyors folyású, mély vizet kedvelő kecsegék számára. A Duna jó öko­lógiai állapotának elérése a folyó vízgyűjtőjén lévő államok szoros együttműködését igényli, a konkrét célkitűzések eléréséért pedig az egyes államok felelősek. A Viza 2020 intézkedési programban a ko­ordinációt a WWF hazai és Duna menti társszervezetei vállalták ma­gukra. „Tekintettel arra, hogy Ma­gyarországon a vízfolyások jelentős részét a gyenge és közepes ökológi­ai állapotú kategóriákba sorolták, a jó ökológiai állapot eléréséhez olyan, határokon átívelő és a termé­szetvédelmi szempontokat figye­lembe vevő intézkedési programo­kat kell kidolgozni, amelyek ered­ményeként a tokfélék ismét otthon­ra találhatnak vizeinkben”, hangsú­lyozta a Viza 2020 program jelentő­ségét Márkus Ferenc, a WWF Ma­gyarország igazgatóhelyettese a te­lepítési akció helyszínén. A veszélyes hulladékról Nem is gondolnánk, hogy közvetlen környezetünkben - otthon, a munkahelyen, vagy épp az iskolában - mennyi veszélyesnek mondható anyag vesz körül bennünket. Talán még a veszélyes­ség fogalma sem tisztázott pontosan. Egy anyag akkor minősül veszélyesnek, ha radioaktív, veszélyes biológiai vagy kémiai tu­lajdonságokkal rendelkezik. Sok termék az alább felsorolt tu­lajdonságok közül egyszerre többel is rendelkezik. A maró hatású anyagok roncsol­ják a fémek felszínét és az élő szö­veteket. Amivel érintkezésbe ke­rülnek, azt kémiailag megváltoz­tatják. Lehetnek: savasak (pH érté­kük 2 vagy ennél alacsonyabb), il­letve lúgosak (pH értékük 12,5 vagy ennél magasabb). Maró hatá­sú anyag például a tűzhelytisztító (nátriumhidroxid = lúgkő), a für­dőszoba-tisztító (foszforsav) és a medencékben használatos vegy­szerek (hidrogénklorid = sósav). A robbanékony anyagok szer­kezete nagyon könnyen felbomlik és kapcsolatba lép a környezeté­ben lévő anyagokkal. A robbanás mellett néha mérges gázok is fej­lődnek. Az iskolában és otthon ta­lálható robbanékony anyagokra példa a pikrinsav (régebben fizikai és kémiai kísérleteknél használ­ták), a forrasztóanyag (kalcium- karbid) és néhány rágcsálóirtó (cink-foszfid). A gyúlékony anyagok lángolni kezdenek, ha bizonyos hőmérsék­A modern kor embere köny- nyen hiheti, hogy vannak dol­gok, amelyek csak az utóbbi év­tizedekben jelentkeztek problé­maként. Vegyük például a kör­nyezetszennyezés ügyét! Felü­letes szemlélet alapján köny- nyen úgy tűnhet, mintha a ben­nünket körülvevő természet tönkretétele csak a múlt évszá­zad végén kezdődött volna meg. A levegőszennyezés Nagy-Britan- niában közel 800 éve politikai kér­dés. Amikor Eleanor királynő 1257-ben meglátogatta a notting- hami kastélyt, a kellemetlen sza­gú, szénfüsttel teli levegő miatt in­kább átköltözött a Tutbury- kastélyba. Már a tizenharmadik és a tizennegyedik században szá­mos kísérletet tettek arra, hogy szabályozzák a szén égetését és a szabályok megsértőit megbüntes­sék, de ezek a törekvések általá­ban sikertelenek maradtak. Maga I. Erzsébet királynő is „nagyon szomorú és elégedetlen” volt ami­att, hogy a Westminster Palotában szénfüstös a levegő. A királynő pa­nasza miatt a helyi sörkészítők a széntüzelésről áttértek a fatüzelés­re. A tizenhetedik század első éve­iben a növényzet nagymértékű létén szikrával vagy tűzzel érint­keznek. Azt a hőmérsékletet, amin ez bekövetkezik, gyulladás­pontnak nevezzük. A gyúlékony folyadékok gyulladáspontja 108 Celsius-fokon van. Otthon fellelhe­tő gyúlékony anyagok a köröm­lakklemosó (aceton), a festékoldó (toluol, xilol) és a hajlakk (bután). A mérgező anyagok azonnali vagy hosszú távú egészségkároso­dást, sérülést, betegséget vagy ha­lált okozhatnak. Ezek a mérgező anyagok nem csak az emberre le­hetnek veszélyesek, hanem a kör­nyezetbe kerülve az ott élő élőlé­nyekre is hasonló hatást fejthet­nek ki. Bizonyos anyagok bejutva a táplálékláncba, komoly pusztí­tást végezhetnek az egész életkö­zösségben. Sőt visszajuthatnak az emberi fogyasztásra szánt élelmi­szerekbe is. Otthon található mér­gező anyagok a festékoldók (pl. a metilénklorid), a rovarirtók (pl. a klordane) és a fakonzerváló anya­gok (pl. a pentaklór-fenol). ■ pusztulásáról számolták be, és ar­ról, hogy az otthonokban a búto­rok és a falakra függesztett tárgyak hamar porossá válnak. 1659-ben John Evelyn azt írta, hogy Londont „olyan füstfelhő bo­rítja, amely a Földet a pokollal te­szi hasonlatossá”. Negyedszázad elteltével sem volt jobb a helyzet, 1684 januárjában Evelyn a követ­kezőket írta: „Londonban a hideg levegő megakadályozza, hogy a füst felszálljon, ezért a kormos füst úgy beborítja a várost, hogy alig lehet átlátni az utca túloldal­ára. A füst az emberek tüdejét dur­va szénszemcsékkel tölti meg, ez gátolja a tüdő működését, ezért mindenki nehezen lélegzik.” Még később, a tizennyolcadik század végén Gübert White termé­szettudós megfigyelte, hogy az ál­tala nagyon szeretett Selbome vá­rosát „kék színű köd borítja, ami­nek olyasféle szaga van, mint a kő­szénfüstnek, és akkor észlelhető, amikor északkeleti szél fúj, tehát feltételezhetően Londonból jön a füst. Erős szaga van, és valószínű­leg káros az egészségre”. Markham Adam: A Brief History of Pollution (A környezet­szennyezés rövid története) (Lon- don, Earthscan, 1994) ________ ■ Cs aládi témákban keressen bennünket az interneten is:. www.kiskegyedhu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu Gyűjtsük szelektíven a szemetet! A legutóbbi Sziget Fesztivál előtt a környezetvédelmi tárca meghirdetett egy akciót, ami a szelektív hulladékgyűjtésre volt hivatott irányítani a figyelmet. A sajtóban beharangozottak szerint a szigeti szelektív gyűjtés sikere is bizonyítja majd, hogy érdemes csinálni. Az eredményről később nem sok hír lá­tott napvilágot. Meglehet, hogy ennek oka a kudarc volt. Pedig a szemléletformálást valamikor csak el kell kezdeni. Iskolá­inkban mindenképp. Már amennyiben e téren is Európához szeretnénk tartozni. A szelektív hulladékgyűjtés isko­lai bevezetésének sikere a fokoza­tosságon múlik. Nem szerencsés egyszerre nagyon sokfelé válo­gatni a keletkező szemetet. A gyerekeknek, tanároknak, dolgo­zóknak meg kell ismerniük, meg kell szokniuk az új módszert, er­re pedig időt kell hagyni nekik. Helyes út lehet az, ha először csak egy-két dolgot (pl. a papírt, használt elemek) gyűjtjük külön. Majd ha ez már jól megy, akkor fokozatosan kibővíthetjük a fo­lyamatot más anyagok különvá- logatásával (szerves anyagok, fé­mek, üvegek stb.). Ügyelni kell azonban arra, hogy csak akkor vezessük be egy új komponens különgyűjtését, ha annak elhelyezését, újrahasz­nosítását meg tudjuk oldani. A papír és a szerves hulladék vis­szaforgatását mindenhol meg le­het valósítani. Később, amikor az ország minden régiójában ta­lálhatók majd hulladékudvarok, akkor be lehet vezetni más anya­gok különgyűjtését is. Akkorra viszont már természetessé válik a szelektálás. Az egész folyamat csak akkor lesz eredményes, ha a résztvevők egyértelműen tudják, miért csi­nálják, és látható, kézzelfogható eredménye van. Ennek igazolásá­ra nagyon jó a papír újrahaszno­sításának bemutatása. Ha az is­kolában sikeresen működtetünk egy szelektív hulladékgyűjtési rendszert, akkor a gyerekek a megtanult cselekvésformákat, tapasztalatokat átadják majd a családtagjaiknak, ismerőseik­nek. Ezáltal a szelektív gyűjtés egész településre történő beve­zetésének alapjait tesszük le. A jól működő, sikeres iskolai szelektív hulladékgyűjtési rend­szer bevezetéséhez a következő tevékenységeket célszerű elvé­gezni: állapotfelmérés (első lépés a jelenlegi hulladékhelyzet fel- térképezése az iskolában, a tele­pülésen, a régióban, majd az esetlegesen már létező részfolya­matok összegyűjtése); a szelek­tív hulladékgyűjtés elméletének és gyakorlatának megismerése, megismertetése a tanárokkal, a technikai dolgozókkal, a tanu­lókkal. A munka sikere nagyban függ attól, hogy kellően felké- szültünk-e, felkészítettük-e a programban résztvevőket arra, hogy mi a lényege a folyamat­nak, és hogy miért csináljuk. Elengedhetetlenül fontos to­vábbá a folyamat végrehajtásá­hoz szükséges személyi felada­tok megbeszélése, rögzítése. Csak akkor lesz sikeres a prog­ram, ha mindenki tudja a felada­tát, és a „munka” arányosan van elosztva. ......*,............................-......-.........i Az árvizek ott okozzák a legnagyobb katasztrófát, ahol az ártereket és a vizes élőhelyeket elvágták a folyótól Napjainkban Európát és a világ más tájait áradások sújtják. A Földünkön jelenleg is tapasztalható szélsőséges időjárási ese­mények egyik legfőbb okának a WWF az éghajlatváltozást tartja. Az édesvízi öko­szisztémák kezelésének mai gyakorlata ugyancsak kulcsfontosságú tényezője a folyamatnak. A WWF felhívja a Johannes­burgban megrendezésre kerülő Fenntart­ható Fejlődés Világtalálkozón részt vevő vezetőket, hogy fogadjanak el közös állás- foglalást a folyóvölgyek bölcsebb haszno­sításáról, hiszen nem csupán az egyre gyakoribb árvizek elhárítása a cél. A fo­lyók biztosítják ivóvizünket a halászat és a mezőgazdaság révén. Az elmúlt 150 évben az intenzív mezőgazda­ság térhódítása és a gazdasági növekedés mi­att az árterek lecsapolása egész Európában óriási méreteket öltött. Új épületek, utak és egyéb infrastruktúra jelent meg azokon a tér­színeken, amelyek az árvizek elvezetésére hivatottak. Az európai folyókat gátak közé kényszerítették. Ezeket a beavatkozásokat azért hajtották végre, hogy a folyók hajózha­tóbbak legyenek, villamos energiát termelje­nek, valamint helyet adjanak a mezőgazda­ságnak és az építkezéseknek. Azonban ezál­tal vészesen meggyengült a folyóvizek erede­ti regenerációs képessége. Természetes körülmények között folyóink árvízkor szétterülnek ártereiken. Az ártér al­kalmas a szennyezett folyóvíz megtisztításá­ra, ivóvizet adhat, a vízszint emelkedésekor pedig a többletvíz felfogására szolgál, ezenkí­vül hihetetlenül gazdag élővilággá bír. A fo­lyók normális esetben hosszan tartó esőzé­sek hatására lépnek ki medrükből, de az ég­hajlatváltozás által okozott szélsőséges időjá­rás különösen nagy árvizeket produkálhat. Az árvizek ott okozzák a legnagyobb ka­tasztrófát, ahol az ártereket és a vizes élőhe­lyeket elvágták a folyótól, vagy területüket az intenzív mezőgazdaság céljaira használják, a vizet mesterségesen túl szűk csatornába tere­lik. Komoly az árvízveszély ott is, ahol a víz­gyűjtő területen történt túllegeltetés vagy er­dőirtás következtében az esővíz nagyon gyorsan talál utat a folyóhoz. Az erdők és a vizes élőhelyek szivacsként működnek, így ezek hiányában jelentősebb csapadék esetén nincs semmi, ami felfogja a víztöbbletet és egyenletesebbé tegye a folyó vízszintjét. Az árvízkezelést a természettel karöltve, és nem ellene harcolva kell megoldani. A biztosítótársaságok adatai alapján 2000- ben az egész világon mintegy 2,5 milliárd dollárt (kb. 625 milliárd forint) fizettek ki ár­vízkárokra, ami az eddigi legmagasabb éves érték. Ha ez a tendencia folytatódik, felmerül az a kérdés is, hogy a továbbiakban elvárhat­juk-e a biztosítási cégektől a teljes kockázat átvállalását. Minthogy az árvizek száma és az azok­ból származó károk évről évre növekednek, tettekre van szükség. Az áradások által oko­zott gazdasági és társadalmi költségek nö­vekedése azáltal előzhető meg, hogy felis­merjük az árterek fontosságát és fenntartha­tó kezelésük szükségességét, továbbá, hogy hozzálátunk ezeknek a területeknek a hely­reállításához. Folyóinkat összetett vízi rend­szerek helyett keskeny csatornákká silányí- tottuk, melyekből a víz semerre sem tud ki­lépni. A további tényezők - erdőirtás, erózió és éghajlatváltozás - hatására a helyzet egy­re csak romlik. Az árterek helyes kezelésére soha nem volt annyira szükség, mint épp most. Eljött az idő, hogy a politikusok is felismerjék ezt, és cselekedjenek. A johannesburgi világtalál­kozón most az a legfontosabb, hogy a kormá­nyok olyan konkrét programokról állapodja­nak meg, melyek keretében egy-egy folyó mentén az érintett országok a vízi ökoszisz­témák és az árvízvédelem érdekében a ter­mészetes rendszerek helyreállításán dolgoz­nak. Ez teljes összhangban van a WWF-nek azzal a felhívásával, melyben a vüág vezetőit arra biztatja, hogy tegyenek hathatós lépése­ket az éghajlatváltozás megállítására és egy fenntartható energiaforrásokon alapuló jövő megteremtésére.__________________________■ A környezet szennyezése A szeltektív gyűjtés szemlélet dolga is fotó: pilisy elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents