Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-07 / 157. szám
2001. július 7-8., szombat-vasárnap A női identitás képei Gyomán A Békés Megyei Hírlap Melléklete Kétszáz éve égett le Gyula ,Lázadó piktorínák” kiállítása 8 Emlékezés a pusztító tűzvészre 8 Nagy Imre személyisége jelkép Tudományos műhely az Orsó utcában 9 A PAP ÉLJEN „IZGÁGA JÉZUSKÉNT Liszkai Tamás atyát néhány hete szentelték pappá. Isten békéscsabai származású szolgája első szentmiséjét a szülőhelyének egyik kerületében, Jaminában található Jézus Szíve Templomban celebrálta... — Megfogalmazná érzéseit az első szentmiséjével kapcsolatban? — Abban a környezetben tartottam, ahol felnőttem és ahol a közösség végignézte, hogyan haladok tudatosan választott utamon. Olyanok előtt zajlott tehát az j|| első alkalom — és jelentőségét épp ebben látom —, akiket szeretek és családomnak érzek. —Jól sikerült? — Úgy érzem, igen, a visz- szajelzések, de saját érzéseim alapján is, amint visszaemlék- szem a lelkületre, amellyel a megjelentekre tekintettem. — Tehát nem mindig tudja az ember átadni magát a feladatnak? — Ez természetesen függ az illető jellemétől és a hangulatától is. Néha úgy élünk meg egy- egy pillanatot, hogy az végigkíséri egész életünket és átsegít a nehezebb időkön is. Úgy érzem, az első szentmise mindenképpen így sikerült. — Bizonyára sokszor találkozott a kérdéssel: hogyan került hivatása közelébe, miért választotta az egyházi szolgálatot? — Konkrét tény a kiindulópont, tudniillik családunkban volt már pap; anyai nagyapám bátyja, amikor gyerek voltam, Kétsopronyban szolgált. Életvitele — rendíthetetlen nyugalma, kiegyensúlyozottsága — megragadott. Első érzéseim általa bontakoztak ki a papi hivatás felé. . — Gondolom, családja többi tagja is vallásos. — Igen, bár nem vettünk részt aktívan az egyházközség életében. Elgondolkodtam sokszor ezen, és abban, hogy pappá lettem, érzem az isteni gondviselés jelenlétét. —Milyen körülmények között került a pályára? — Említettem, már gyerekként megfordult bennem a gondolat, de a Névjegy Liszkai Tamás, római katolikus pap Született: 1976. július 22., Békéscsaba Tanulmányok: békéscsabai 10. Számú Általános Iskola (1982—1990); békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium (1990—1994); veszprémi (egy évig), majd szegedi papnevelő intézet (1994—2000); ösztöndíjas a római Collegium Germanicum et Hungaricumban (2000—2001). Pálya: kisegítő lelkész a békéscsabai belvárosi templomban; augusztus 1-jétől a szeged-csanádi püspök Kistelekre helyezte. gimnáziumban határoztam végleg utam felől. Ekkor már a nagybácsi nem élt, de igazából egy-egy írás, gondolatsor eljutott hozzám a tollából, és azok döntően hatottak az életemre. —; Fiatal, egészséges emberrel állunk szemben: mi a véleménye a cölibátusról, szerzett-e valamilyen közvetlen tapasztalatot a földi szerelemről? — Lelki alkatomnál fogva sosem kerültem bizalmas viszonyba a kortárs lányokkal. Ez eleinte zavart, de ma már nem jelent problémát, érett hivatástudatom határozza meg az emberekhez való kötődésemet. — Nem csak a romantikus oldalára gondoltam, hanem moráljuk a családra... — Az évek folyamán ez is a helyére került, pontosan beláttam, hogy nekem soha nem lesz családom. így viszont az emberek bizalmát sokkal nagyobb fokon élvezhetem, osztatlan szívvel csak vv rájuk koncentrálhatok. Ha családos lennék, mindenképpen fontossági sorrendet kellene felállítanom közöttük. — Vagyis egyetért a cölibátussal. — Összességében elég nehéz kérdésről beszélünk. Mindazok az érvek, amelyek a cölibátus mellett elhangzanak az egyházban, néhol talán kifogásolhatók, talán a mai ember már nem tudja elfogadni tartalmukat. Én magammal szemben is világosan és kétség nélkül fejet hajtottam a papi nőtlenség elve előtt. Az biztos, hogy nagyon régi intézményről van szó, létjogosultságát máról holnapra nehéz lenne megkérdőjelezni. Azonban abban is biztos vagyok, hogy léteznek emberek, akik családosként is kifogástalan papok lehetnének. ,m — Egy még nehezebb téma: mennyire követte a volt békés-, csabai plébános, Guliga György körüli botrányt? — Szomorú jelenségnek tartom, de miután emberek vagyunk, az ilyesmi megeshet ugyanúgy az egyházon belül is, mint az élet más területein. Mivoltunkból nem léphetünk ki. Nagyobb nehézségnek tartom, hogy ilyen esetben a társadalom azonnal általánosít, és átfogóan a papságot bírálja. Egy személyt nem lehet azonosítani egy intézménnyel vagy — minthogy az egyház nem is intézmény — felsőbb eszmei valósággal. Az emberek, akik az egyház nevében cselekszenek, emberként hordozzák a felelősséget is. — Választott szolgálatában talált-e olyan „szegletet”, amelynek különös figyelmet szentel? — Papként élni hármas feladatkört jelent. Az egyik prófétai, a másik baráti, a harmadik pedig jelértékű tisztség. A kultúrateremtéshez és értékvédelemhez elvárható, hogy az egyház a művészet eszközeivel lépjen be a kulturális és az etikai nevelés területére. Ehhez mindenképpen olyan szószólók kellenek, akik próféta jelleggel, egész életük példájával tenni képesek a célért. Valamiképpen „izgága Jézusként” kell élnie a papnak, amint azt Ady megfogalmazta. A másik a barátjelleg. Most az embereknek olyan istenképre van szükségük, amely közelebb áll hozzájuk. Ma a barát sokkal értel- mezhetőbb ilyen szempontból, közelebb áll a korszellemhez, mint a régi idők atyaképe. Ne vessük el a régit, hanem tanuljunk meg bán- A pap élete szolgálat, s ennek oltárán a magánéletét is ni az újjal is; az feláldozza d-fotó: kovács Erzsébet emberek igényeit és befogadóképességét nézzük! Ehhez többiek közül. De mindenképpen kép- a gondolatme- viselje megnethez tartozik végül a jelérték is, amely számomra a következőt jelenti: ahhoz, hogy a pap vállalni tudja, amit képvisel, egy egész életmódnak kell a háttérben állnia. Ne egy különc emberre gondoljunk, aki kirí a Így a költő... „Sok-sok Krisztust, de mosolyogva Küldjétek el, friss anyák, hozzánk, Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell, De tűzszekér égig robogva.” (Ady Endre: Az izgága Jézusok) győződését életének minden percében és mozzanatában! Ez a hivatásához és hitéhez hozzátartozik. S bizony azzal is jár, hogy a magánszféra kimarad az életéből. Vandlik ■ - ■ • > ' ’ »' *■! ! Háromszázhat Tiszaug az olimpiáért Akkor most beszélgessünk az olimpiáról! A magyarról, a miénkről, a minden időknél nagyobbról, a 2012-esről. A négy évvel későbbi dátum meg se fordul az ember fejében, hogy a francban ne ítélnék oda nekünk már a tizenkettest? Szóval volt idő megcsócsálni az ötletet, a bombasztikus elképzelést, majdhogynem tisztán látunk immár az ügyben. Csak a költségtervet mókuskálják még egy kicsit, de előbb-utóbb kihozzák az elviselhető összeget. Az olvasó persze nem hülye, böngészi a közgazdászok és olimpiát látott sportvezetők által kiszámolt összeget, s tudja, hogy 4,7 milliárd dollár (1 320 milliárd forint) alatt nincs világjátékok. Ha magyar, akkor se. Hogy fogalmunk legyen az 1 320 milliárdról, gyorsan ide írom: 306 tiszaugi híd ára. Ennyibe kerülne a politikai és nemzetközi presztízs, amit egy sikeres olimpia hozna. Tudom, hogy a befektetés valószínűleg megtérül, ha nem is teljesen, részben bizonyosan. (Csak azt nem értem, ha ez ekkora biznisz, akkor a hülye sógoroknak — akik ugyebár jóval pénzesebbek, mint mi vagyunk — miért nem jut eszükbe olimpiát rendezni?) De hagyjuk a sógorokat, merüljünk inkább alá az olimpia . legalább jobban elférünk. rendezésének gondolatvilágába, s vessünk számot a költségekkel! Először is szögezzük le: az olimpiát Budapest rendezi, mivel ennek joga a városokat illeti, állami garanciák mellett. Másodszor: állapítsuk meg, hogy a versenyekhez stadionok kellenek. Amelyek ugye értelemszerűen Budapesten, esetleg a fővároshoz közel, még esetlegesebben az ország nyugati részén épülnek fel. Harmadszor: megfelelő infrastruktúrára van szükség, ami jobbára feljavított közlekedést, televíziózást, és kereskedelmet jelent. Közlekedni persze a stadionokhoz és a stadionok között szoktak, televízióközvetíteni detto, bevásárolni ugyanúgy arrafelé, ott a környéken. Ha eddig nem jöttek volna rá, most felteszem a kérdést: akkor ki a fene jön majd ide Békésbe, a Tiszán innenre? Az olimpiára utazó románok, moldávok, esetleg ukránok bizonyosan. Nem baj, elleszünk itt magunk is — legalább jobban elférünk. A nagyobb baj — ugye erre is rájöttek —, hogy egyetlen kanyi vas nem jut ide az 1 320 milliárdból. Még szerencse, hogy a tiszaugi hidat átadták. A háromszázhatból legalább egy a miénk. No meg a dicsőség, hogy olimpiát rendez Magyarország. Árpási Zoltán Békés, 1939. A település nevezetes épületei a Vitéz Sósmezey István által kiadott képeslapon
