Békés Megyei Hírlap, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-25 / 146. szám

2001. JÚNIUS 25., HÉTFŐ - 7. OLDAL K UL TÚRA Történelem viaszba öntve A jaltai trojka: Sztálin, Roosevelt és Churchill D-FOTÓ: NYUGATI JELEN Borisz Jelcint és Mihail Gorbacsovot is láthatták azok a szerencsések, akik június 21-én, szerdán részt vettek Temesváron a Bánát Múzeum legújabb kiállítá­sának megnyitóján. Temesvár ________ Mi előtt azonban valami nagy, vi­lágra szóló eseményre gondolná­nak olvasóink, sietünk leszögezni: a Bega-parti város múzeumának Mercy utcai képzőművészeti rész­legén mi is megtekinthetjük azt a 27 alakos, Szentpétervárról érke­zett hasonmásgyűjteményt, amelyben helyet kapott Jelcin és Gorbacsov viaszfigurája is. A meg­tévesztésig élethű bábuk között láthatjuk többek között a jaltai trojkát, Sztálint, Rooseveltet és Churchillt, Nagy Péter cárt és a vi­lág legkövérebb emberét. Az alko­tók állítják, hogy „a három nagy” kedélyes hangulatban döntött a II. világháború utáni világ, ezen belül Közép-Európa sorsáról. A kiállítás augusztus 1-jéig te­kinthető meg a Bánát egykor kis Bécsnek nevezett fővárosában. M.GY. Művelődés helyett tévéznek? Ahol a képviselők is ritkán látogatják a kultárházat Nehéz helyzetben van a kul­túra, nemcsak a kistelepülé­seken, hanem országosan is. Nem könnyű feladat az embereket otthonról kimoz­dítani és becsalogatni a kul- túrházakba. Kistelepülése­ken pedig az is gond, hogy kevés a pénz, ami miatt nem tudnak igényes műso- rdkat szervezni — hangzott el a kardoskúti képviselő- testület június 21-i ülésén. KaRdoskút Lengyel Györgyné, a Móra Fe­renc Művelődési Ház vezetője beszámolójából kiderült, hogy az állami normatíva és az önkor­mányzati támogatás egyre kevés­bé elegendő a művelődési ház ki­adásainak finanszírozására. A pénzhiány nem teszi lehetővé, hogy közművelődési szempont­ból értékes műsorokat szervez­zenek. A kistelepülési kultúrhá- zak a pályázatokon is hátrányba kerülnek. A művelődési ház ve­zetője értékelése szerint a köz- művelődési tevékenység irányítá­sában, szervezésében a helyi ér­telmiség csak kis mértékben vesz részt. A közművelődésben dol­gozni nem jelent sem társadalmi, sem erkölcsi megbecsülést. Lengyel Györgyné utalt rá, a lakosság befelé fordul, a közössé­gi művelődés helyett sokan in­kább a tévézést választják. Az egyik képviselő azon véleményé­re, hogy be kellene csalogatni az embereket a kultúrházba, a veze­tőnő válaszában elmondta, eb­ben a képviselőknek is példát kellene mutatniuk, hiszen ők is csak ritkán látogatják a művelő­dési intézmény programjait. Eb­ben legfőképpen a gyerekek és a nyugdíjasok járnak az élen. Ramasz Imre polgármester ér­tékelésében kiemelte, elmúlt már a hatvanas évek világa, amikor teltházas színházi előadásokat szerveztek. Tudomásul kell ven­ni, hogy ma már mindenkinek van tévéje, sokaknak videója is, ami miatt Kardoskúton a mozi is megszűnt. A polgármester hang­súlyozta, a körülményekhez és a lehetőségekhez képest jól műkö­dik a művelődési ház. A vezetőt arra kérte, hogy az elhangzott hozzászólásokat, véleményeket, szívlelje meg. kovács erika Se túl jobbra, se túl balra nem tartanak Az Amerikai Magyar Hírlap 13 éve teljesíti feladatát Los Angelesben Jancsó Zsuzsa, az Amerikai Magyar Hírlap főszerkesztője volt a gyulai Czene-tanyán tartott hagyományteremtő va­sárnapi teadélután fővendége június 17-én. Jancsó Zsuzsa csak névrokona Jancsó Miklós filmrendezőnek. Mint mondta, csak egy Jancsót ismer, a férjét, aki Los Angeles­ben a Csárdás éttermet vezeti. Az Angyalok városában ki­adott Amerikai Magyar Hírlap 13 éve áll a kinti magyarság szolgálatában, a szerkesztés a középutat választotta. Ösz- szetart, tájékoztat, segít, mint az étterem is. Gyula- Az Amerikai Magyar Hírlap 1989-ben indult, most vagyunk a 13. évfolyamunkban — mondta el kérdé­sünkre Jancsó Zsuzsa főszerkesztő. — A célunk az volt, hogy olyan lapot készítsünk, amely a magyarok­nak és a magyarul nem beszélő családtagoknak is nyújt valamit. A 12 oldalunkból egy angol nyelvű. Próbáltunk olyan középutas újságot teremteni, amely se túl jobbra, se túl balra nem tart, hanem tárgyilago­san ír és tájékoztatja a Los Angelesben élő magyarsá­got. A lap hetente egyszer jelenik meg. Sokáig saját zsebből fizette a férjem - aki a Csárdás magyar étte­rem tulajdonosa - a négy alkalmazottat, most ketten vagyunk, szerencsés esetben hárman. Nagyjából én készítem a lapot, amelyet mára a hirdetők tartanak el, csak keveset kell hozzá adni.- Milyen számban élnek magyarok Los Angeles­ben?- Nagyon sokan! Sajnos, most már nem számol­ják, csak az indiánokat különböző törzsek szerint. Az európaiakat és a fehéreket egy kalap alá veszik, így újabb adat nincs. Tudtommal 50 ezren élnek Los Angelesben és 200 ezren egész Kali­forniában. A magyarok különböző csoportokban kerültek ide, jórész­ük ötvenhatos, vannak, akik már jóval előbb kint voltak és vannak, akik később érkeztek, mint mi magunk is. Mi 1975-ben mentünk ki.- Milyenek a kint születettek?- Meglepően lelkesek és használhatóak „magyarsági” célokra, rendezvényekre. Szépen is beszélnek magyarul. Vannak, akik elfelej­tették a nyelvet. Általában azok, akik meg sem tanultak angolul és mindjárt magyarul is elfelejtettek, de a fiatalokban van remény.- Mennyire alkotnak közösségeket Los Angelesben?- A magyaroknak sok szervezete van, köztük olyanok is, amelyek kissé egymás ellen harcolnak. Az egyházak még talán a legjobb csomópontok, amelyek szép rendezvénye­ket szerveznek és összefogják a magyarságot. Van re­formátus egyház, a Szent István Katolikus Egyház, a baptista egyház... Legutóbb például magyar egyház­nál - tudtommal — először volt holokauszt- megemlékezés külföldön, annak kapcsán, hogy az egyik munkatársunknak, Előd Lászlónak az édesany­ja meghalt. A papa zsidó volt. Neszlényi Judit versét én fordítottam le. Működik Los Angelesben az Arany János Kultúrkör, Neszlényi Judit köre a Corvina, ahol zenei területen alkotnak, gyermekekkel, fiatalokkal foglalkoznak és időnként kitüntetnek arra érdemes magyarokat. A magyarok összejövetelei általában kul­turális jellegűek.-Alap mit nyújt a kapcsolattartáshoz?- Az apróhirdetés az egyik módja annak, hogy ha keresnek valakit vagy valamit, megtalálják. Sokszor ír­nak például arról, hogy nagyon beteg valaki, szüksége lenne kezelésre. Ilyenkor rövid közleményt helye­zünk el a lapban és a számlaszámot a segítségnyújtáshoz. Akkor is díjmentesen jelentetünk meg közleményt, ha keresnek valakit, aki ek­kor és ekkor jött ki, de nem tudnak róla semmit... Mi is segítünk és az egyházak is.- Hogyan fogadták a fiatalnak számító hírlapot az olvasók?- Nincs túl sok lap a környéken, úgyhogy örömmel. Úgy érzem, nagyon szeretnek bennünket. Igyekszünk színvonalasan, szépen, he­lyesen írni és értelmesen tájékoztatni. Környékünkön az egyik lap megszűnt, a másiknak meghalt a főszerkesztője nemrég, de a fia foly­tatja, a többi lap pedig hol kéthetente, hol havonta jelenik meg. Tehát tudtommal Kaliforniában csak két állandó lap van, az egyik a mienk. Az Amerikai Magyar Szó New Yerseyben jelenik meg, de az országos lap, más közönsége van.- Itthon is van Magyar Hírlap.- Tudom, a testvérlapunk. Sokáig tanakodtunk, mi legyen a ne­vünk. Végül is ezt tartottuk jónak, mert hírlap és magyar, de amerikai magyar...-Mi a hitvallásuk? — Összefogó, tájékoztató szerepet vállaltunk és ta­lán egy kicsit - magam irodalmár vagyok inkább - színvonalas szórakoztatást. Figyeljük a hazai híreket, most már az internetről. Este bekapcsoljuk a kompu­tert és már a másnapi híreket olvassuk, mert itt kilenc órával előbbre vannak. A híreket azonnal közöljük. Az olvasóink kíváncsiak ezekre, de az ottani hírekre is, mert azokat más nem örökíti meg. Ha magyar ren­dezvény van, igyekszünk mindegyikről beszámolni, támogatni kell az ottani művészeket, bármilyen is a színvonal. Kell, hogy a kultúra éljen tovább. — Rokona Jancsó Miklós? — Nem rokonunk, stewardess koromban is ezt kérdezték mindig az olaszok, amikor meglátták a névtáblámat. A férjem, Jancsó Gyula az egyetlen Jancsó, akit ismerek. Övé a Csárdás étterem Los An­gelesben, melyet szintén nagyon szeretnek. Most ala­kítottuk át, három hónapig dolgoztunk rajta. Gyö­nyörű szép, nagy, csupa márvány, a legmodernebb berendezésekkel. Anyák napján nyílt meg újra finom ételekkel. A hírlap és az étterem egymást jól támogat­ja. Lapunkat a Csárdásban is minden betérő el tudja olvasni. Én pe­dig tudok írni róla néha, hogy mi történik a Csárdásban. Olyan il­lusztris vendégeink voltak, mint Teller Ede, járt ott Szepesi György, Albert Flóri, Vándor Kálmán, az Állami Népi Együttes, operaéneke­sek... Állandóan bejár Oláh György Nobel-díjas kémikus, aki ott ta­nít a magánegyetemen.- Járt már Gyulán?- Egyszer, akkor jártam Magyarországon is utoljára, 1998-ban. Czene Ferenctől sokat hallottam már a csodatanyájáról, és egy barát­nőmmel eljöttünk. Egy éjszakát itt töltöttünk, és egy szép csütörtök esti tábortűzön vehettünk részt, ahol volt felolvasás, szalonnasütés... Akkor a városban is voltam. A várba nem jutottam el, de nagyon tetszett Gyula. Azt mondtam, itt tudnék lakni, élni. Barátságos, kedves, han­gulatos város. Az emberek nagyon, .kedvesek. Csupa zöld, csupa virágillat... —. Szeretnek a magyarok Amerikában élni? — Ha nem szeretnének, biztosan nem élnének ott! Megtalálnák a módját, hogy valahová máshová menjenek. Én persze, hogy szeretek. Nem minden tetszik, de azért máshol nem tudtam volna megcsinálni, amit ott. Mégpe­dig azt, hogy kimentem 15 év repülés után, két kisgyermek­kel, öt- és nyolcévesekkel. Amíg megnőttek, dolgoztunk ezt-azt, aztán egyetemre mentem, dip­lomát szereztem olasz nyelv és irodalomból. Azt hiszem, itt nem na­gyon van divatban, hogy munka mellett, esti iskolán egyetemi diplo­mát lehessen szerezni. Ennek nagyon örültem. Elég sok utat is tehet­tem, a nyarakat Olaszországban, Spanyolországban, Franciaország­ban tölthettem nyári egyetemeken. Nagyon szeretek tanulni, és cso­dálatos módot kaptam erre Amerikában. SZŐKE MARGIT Jancsó Zsuzsa: Én mindig azt írom be, hogy más, hogy magyar vagyok D-FOTÓ: VERESS ERZSI Miért számolják az indiánokat?- Nekem ez kicsit szívügyem - válaszolta Jancsó Zsuzsa. - Jártam egyetemre Kaliforniában és visszatérően megkérdezik a bőrszínt, s hogy mi­lyen nyelvet beszél valaki. Az indiánokkal szem­ben az amerikaiaknak valamilyen rosszul értelme­zett bűntudata van — lehet, nem is rosszul értel­mezett —, de most őértük mindent! Az indiánokat teljes részletességgel megkérdezik arról, hogy melyik törzshöz tartoznak, és listán feltüntetik. A fehérekről csak az van, hogy fehér. Az, hogy Eu­rópából jött, hogy magyar, olyanról szó sincs. A fehér az fehér. En mindig azt írom be, hogy más, hogy magyar vagyok. Az egyetemen úgyszintén, a kérdőíveken mindig igyekeztem feltüntetni, hogy magyar vagyok. En eme büszke vagyok, és jólesik leírni is. Mostanában nem sokat foglalkoz­nak azzal Amerikában, hogy ki honnan jött. Amikor szerencsésen találkoznak az érdekek Katedrális, csonka tornyokkal Az önkormányzatoknak körzeti feladatot vállalni rangot jelent Megjelent Bajnai István legújabb könyve A települések nem tudják egyforma szín­vonalon biztosítani a lakossági szolgál­tatásokat, az intézmények működtetését, s az infrastruktúrában is komoly eltéré­sek mutatkoznak. A különbségek mér­sékléséért sokat tehetnek a körzeti szere­pet vállaló önkormányzatok. Kondoros Kondoros önkormányzata egy sor olyan fejlesztést tervez, amely nemcsak a helyben lakók kényel­mét és boldogulását szolgálja, ha­nem a szomszédos települések polgárainak érdekét is szem előtt tartja. Ezen tervek közül Dankó Béla polgármester (képünkön) el­sőként az oktatást említette.- Az iskolánk eszközbeli ellá­tottsága, illetve az épülete jónak mondható. Amennyiben a sport- csarnok mellett megépül á tan­uszoda, adottságait tekintve a környék legszínvonalasabb álta­lános iskolája lesz a kondorosi. Olyan teret jelenthet ez az okta­tásnak, amelyet sem Kardos, sem Örménykút, sem Hunya, de a há­rom kistele­pülés együtt sem tud megteremteni. Szívesen látjuk ezekről a településekről a gyermekeket. Az iskolák közös fenntartására időleges részmeg­oldások vannak. Örménykút most Hunyával közösen próbál­kozik, ami két-három évig bizo­nyára menni fog, ám hosszú tá­von nem működik. Egyre inkább megkövetelik majd a kisiskolák­tól is azt az eszközellátottságot, amelyet sajnos saját erőből nem tudnak teljesíteni. A kis önkor­mányzatok nem a gazdagságuk­ról híresek, s igazán értelme sincs tizenöt-húsz gyermeknek ugyanazokat az eszközbéli körül­ményeket biztosítani, mint az öt­száz vagy ezer fős általános isko­lákban - mondotta Dankó Béla, aki a közlekedési feltételek javítá­sában is feladatot lát. A körzeti szerep a helyi vállalkozók tevé­kenysége révén a kereskedelem­ben és a vendéglátásban is erő­södhet. Kondoros az egészség- ügyi ellátás fejlesztéséről is gon­dolkodik. Keresik a lehetőségét, miként állíthatnának munkába a településen egy ügyeleti kocsit, amely állandó felszerelésével a mentők kiérkezéséig az ügyeletes orvos segítségére lehet, s igény szerint a környező kistelepülése­ket is ellátja. A polgármester a szennyvíz és ivóvíz témájában is lehetőséget lát az együttműkö­désre.- Önálló vízmüvünk van. An­nak nincs realitása, hogy a vizet mi biztosítsuk a településeknek, ám azt elképzelhetőnek tartom, hogy ehhez kapcsolódó szolgál­tatást átvegyünk a megyei vízmű­től. A szennyvízkezelésben is ér­demes közösen lépni. Tudom, Gyomaendrődnek is vannak ha­sonló elképzelései, de a kondo­rosi változatnak talán nagyobb a realitása: célszerűbb, ésszerűbb, gyorsabb és olcsóbb is. Dankó Béla további lehetőség­ként említette a több telephellyel megvalósuló inkubátorház prog­ramot. Az inkubátorház szarvasi és kondorosi telephellyel, egy me­nedzsmenttel működne és egy sor település vállalkozóinak lenne elérhető. Egyebek mellett a mező- gazdasági termékek feldolgozásá­ban, csomagolásában jelenthetne ez komoly előrelépést. A polgár- mester szerint, amennyiben ez a szándék minden érintett települé­sen megvan, akkor mielőbb pon­tosan ki kell munkálni, hogy amint támogatási lehetőség kínál­kozik, a pályázat benyújtható le­gyen. Hozzátette: a települések pályázati szempontból akkor le­hetnek igazán sikeresek, ha előre megfogalmazzák a lakóhely, illet­ve a kisebb térség fejlesztési irá­nyát, ehhez igazodva készítik el a terveket, s keresik a pályázati le­hetőségeket. CMTHRÓZA Bajnai Beke István mezőhegyesi espe­resplébános írja legújabb könyvé­nek, A battonyai ró­mai katolikus egy­házközség történe­tének előszavában: „Batonya: így, egyetlen t-vel. Nem nyelvtani hiba. Sze­les Sándor, a battonyaiak egykori, ma is sokak által emlegetett apátplébánosa mondogatta viccesen, hogy aki két t-vel ejti a település nevét, sosem járt Battonyán.” Battonya A helytörténészként, templom- tárlat-szervezőként is jeleskedő Bajnai István (aki a városban el­terjedt szóbeszéd szerint hama­rosan örökébe lép a közelmúlt­ban elhunyt Dusik Péter címze­tes apátnak, székesegyházi kano­noknak) utal arra, hogy az 1960- as, '70-es években megjelent helytörténeti sorozat­ban, a Battonyai Füze­tekben senki sem írt az egyházakról. Pedig az itteni történelmi egy­házak papjainak élete, tevékenysége méltó a megismerésre, hiszen ezek a személyiségek formálták a batto­nyaiak hétköznapjait, ünnepeit, lényegében a település történelmét. A 108 oldalas kötet borítóján a battonyai római katolikus temp­lomnak - egy korabeli újságcikk találó jellemzésével élve a „falusi katedrális”-nak - a főoltára lát­ható, a város nagy szülöttének, Molnár-C. Pál-nak a képeivel. Falusi katedrális? Ha kézbe vesszük Bajnai István új könyvét, vagy ha belépünk a battonyai vá­rosképet impozáns méretével és csonka tornyaival ma is meghatá­rozó templomba, megértjük, hogy egyáltalán nem túlzott a né­hai zsurnaliszta. MÉNESI GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents