Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23-26 / 300. szám
2000. december 23-26., szombat-kedd Karácsonyi magazin vii «•íz m, __________ St. Martin a pályájáról, a kedvenceiről és a szeretetről______________ Az ÜNNEPRE A ZENÉSZ IS „MEGTÉR” CSALÁDJÁHOZ St. Martin szerint az ünnepek „szigetek” az évben, de a szeretet egész esztendőben „működik” D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Gondolták volna, hogy St. Martin fia már 15 éves? És azt tudták, hogy Ázsiában három hónap alatt aranylemezt „csinált” a sztár? A hó közepén Békéscsabán járt a híres szaxofonos, látogatása során útba ejtette a Békés Megyei Hírlapot is. Az érzelmes melódiák előadójával új lemeze piacra kerülésének apropóján beszélgettünk. A művész pályájáról, zenei hivatásáról, családjáról és a karácsonyról meséli el történeteit, osztja meg velünk gondolatait. — Kezdhetjük az elején? Hogyan indult a pályája? — Hatéves koromtól zenélek, a szüleim szerencsére támogatták, hogy zeneiskolában keressem az önmegvalósítást. Annyira jól sikerült a próbálkozás, hogy tizenkét évig játszottam, tanultam első hangszeremen, a trombitán. Nem elégített ki azonban önmagában ez a hangszer, más irányokba is „kacsintgattam” a kezdeti évtizedben. Két új instrumentum is belépett az életembe, a dob és a basszusgitár. Ezeket aztán főleg a katonaság alatt kamatoztathattam, ahová gyakorlatilag azonnal elvittek a középiskola befejezése után.-— A zeneművészeti szakközépiskola után? — Nem, nem zenei középiskolába jártam, hanem vendéglátást tanultam Hódmezővásárhelyen, ahonnan származom.. Végül is Budapesten elvégeztem a zeneművészeti főiskolát, így lett papírom a zenész szakmáról. — Hogy jött képbe a szaxofon? — A fordulat a katonaságnál következett be: abba kellett hagynom a trombitálást, így kerültem a szaxofon közelébe. Végül is sikeresnek bizonyult a hangszerválasztás, a budai várban zenéltünk kezdetben. Ott fedezett fel bennünket egy olasz menedzser, aki szerződést hozott össze az USA- ba, így tizenhét amerikai szigeten jártunk egy év alatt. — Mikor kezdődött valójában a könnyűzenei karrierje? — Miután hazatértünk a tengerentúlról. Az Első emeletben, a Névtelen nullában, a Prognózisban játszottam. Ugye a Névtelen nulla ismerősen cseng itt Békés megyében, nos, én nem az első formációban játszottam, hanem már egy teljesen megváltozott együttes tagja voltam. A saját, önálló pályám nyolc évvel ezelőtt kezdődött. Első instrumentális, szóló albumom 1993 végén jelent meg, egy év múlva Ázsiába is eljutott. Malajziában, Szingapúrban és a Fü- löp-szigeteken akkora sikert aratott az anyag, hogy három hónap alatt aranylemez lett belőle. Bármilyen furcsa, az ottani eredmény segítette az itthoni ismertségemet is, egy év után végül Magyarországon is aranylemez lett az alkotás. Erre jött azután a „Hiányzol” című nagysikerű dal, amely az Életjel címmel forgatott film nagy slágere lett. — Ha külföldön ilyen sikereket tudott elérni — és ugye, sokszor halljuk, hogy az itthoni siker nem érhet fel a határon túlihoz —, nem fordult meg a fejében a kinti érvényesülés? — Nem, pedig '95-ben újabb meghívást kaptam Ázsiába, ezúttal ráadásul a világ hét legjobb szaxofonosának számító csoport tagjaként. Olyan nagy nevekkel szerepeltem, mint Eric Marienthal vagy Candy Dulfer, kiadtunk egy közös lemezt „Sax for lovers” címmel, úgy érzem ez elégtételt nyújtott számomra. Itthon van a családom, a feleségem és gyerekem, már régen eldöntöttem, hogy Magyar- országon maradok. Egyébként szeretek itthon lenni, ez a bázisom, ettől függetlenül persze járom a világot is, elismernek, megbecsülnek. Ha csak az utóbbi időket nézem, voltam Portugáliában, Prágában, Londonban, a Borkum-szigeteken és Svájcban is. —Az új lemeze október 17-én jelent meg. Mit mondana a sajátságait, újdonságait illetően? — „Tovább utazás” címmel hoztuk ki az albumot, gyakorlatilag az előző munkánk hanganyagát hangszereltük át, gondoltuk újra. Ami érdekes, hogy a négy új dallal együtt összesen tizenöt számot vettünk fel a hanghordozóra 73 perc 59 másodperc időtartamban, azaz mindössze egy másodpercet pazaroltunk el a lemezen a lehetséges maximális időből. Sajátos hangzást adnak a kollekciónak a pánsípos dalok, amelyeket egy éve mutattam be Aggteleken, ahol minden év júliusában játszom a Boróka fesztiválon. Rendkívül megkapó hangzás érhető el a cseppkőbarlangban. Az új lemezt egyébként november óta tartó koncert- körúton mutatjuk be, melynek a következő állomása önökhöz viszonylag közel, a szegedi Nemzeti Színházban lesz december 26-án. A fellépést jótékony céllal, a szegedi klinikán ápolt koraszülött gyerekek részére rendezzük. — Kimutatható-e valamilyen különbség elfogadottság vagy keresettség szempontjából a tisztán hangszeres zene és az énekes műfaj között? — Négy saját lemezt készítettem, és még egyet, amelyen másokkal közösen játszom. Ha azt nézzük, hogy ezek közül öt aranylemezt, két platinát és egy gyémántot tudok felmutatni, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs ilyen különbség. Mégis azt kell mondanom, hogy az instrumentális muzsika nem áll annyira a középpontban. Sokkal többet kell letennie az asztalra egy hangszeres zenésznek az ismertségért, mint amikor énekes is van a csapatban. — Nem gondolta még, hogy levonja ebből a tanulságot? — De igen, ezzel felfedem egy titkomat: elképzelhető hogy az elkövetkezendőkben énekelek is majd. Klasszikus éneket tanultam, nem áll távol tőlem az operai hangzás, azt hiszem körülbelül bariton hangszínt tudok megszólaltatni. — Tartok egy kötetet a kezemben, versek olvashatók benne. A címe Utazás, a szerző St. Martin... — Igen, tíz éve verselek komolyabban, de „foszlányokban” előtte is próbálkoztam már. Ez most az első kötetem — jövőre tervezek egy nagyobb kiadványt is —, 37 költeményt tartalmazó összefoglaló jellegű mű. Úgy vagyok ezzel, mint a fotózással: hangulat függvénye, hogy mikor, hogyan írok meg egy verset, s hogy végül napvilágot láttak írásaim, Győrffy András festőművész barátomnak köszönhető, ő sarkallt a publikálásra. — Említette a fotózást: úgy tudjuk, ezen a területen már több tapasztalattal rendelkezik... — Tizenkét éves koromban a szüleim elengedtek egy barátommal a fotószakkörbe, és bár abba maradt egy ideig a fényképezés, amerikai turném során újra felelevenítettem ezt a hobbit. Egyébként kiállításaim nyíltak az országban és még Erdélyben is — most a legutóbbi Herenden, a prágai képeimből. — A hobbikon kívül egyéb „kedvencei" is vannak? — Nagyon szeretem az állatokat, tele vagyunk velük a lakásban: három kutya és két macska szaladgál állandóan körülöttünk. A leghuncutabb talán a cocker-spániel, van ezenkívül egy boxerunk és egy németjuhászunk. Ha kirándulni megyünk, természetesen ők sem maradhatnak otthon, az egész család nagyon szereti a természetet. — Hogyan telik a karácsony St. Martinéknál? — Már karácsony előtt érződik a kellemes hangulat, folyik a készülődés, a díszítés a házban. Egyébként nem a vásárolt tárgyakra helyezzük a legnagyobb hangsúlyt az ajándékozásnál, főleg a tizenöt éves fiam szeret készíteni valami személyeset. Tavaly például külföldről érkeztem, addigra a srác írt nekem egy dalt — zongorázik egyébként. A másik lényeges eleme a karácsonyainknak a verselés, most már hagyománnyá vált nálunk. Én kezdtem el, de már Norman is benne van nyakig: az is a múlt évben történt, olyan mókás költeménnyel lepett meg, hogy folyt a könnyem a nevetéstől. Visszatérve az ajándékokra, én például néha régi fotókat hívok elő, amelyeket még senki nem látott, és azzal lepem meg a családtagjaimat. Azt hiszem rendkívül hangulatosan telnek az ünnepeink. Elmondhatom, nálunk egész évben „működik” a karácsony, vannak ugyan vitás kérdéseink, de azokat megoldjuk. Veszekedni viszont nem szoktam. — Abból nincs probléma, hogy keveset van a családdal? — Valóban keveset töltöttem a fiammal, de rendkívül toleráns gyerek volt egészen kicsi kora óta. Ha például épp akkor jött hozzám, hogy játszani szeretne, amikor nagyon elfoglalt a munka, engedett dolgozni: „Jó, jó, apa, nem akarlak zavarni” — mondta ilyenkor. Hála istennek ilyen jó családi háttérrel alkothatok, és ami még fontosabb, élhetek... Vandlik János A kisebb városok pszichológusai tudják, hogy rendelőik látogatottsága eléggé rapszodikus. A nyár kissé uborkaszezonnak számít, nem így az őszi hónapok, egészen december elejéig, amikor a karácsonyt megelőző várakozás hetei az embereket újra reményekkel töltik el, és a pszichológus kisebb szerepet kezd játszani életükben. Január második hetétől újra elindul a lavina, tolonganak a rendelők előtt, majd ez a helyzet áprilisig, májusig fokozódik, hogy nyár elejére újra lecsendesedjen. A karácsony nagy dolgokra képes. Összemelegíti azokat a családokat, ahol talán egész évben veszekedtek, de valamennyi toleranciával mégis bírnak egymás iránt, hiszen még nem váltak el, ugyanakkor szétszedi azokat, ahol értékzavar van, ahol semmi sem elég, ahol nincs megelégedettség. Maslow amerikai pszichológus az ember szükségleteit egy hierarchikus rendszerbe állította fontosságuk szerint. Hét szükségletet sorol fel, melyeket egy piramis alakzatban tárgyal. * Legalul az ember élettani szükségletei találhatók legnagyobb felületen, mivel az ember számára ezek a legfontosabbak, mint például az éhség, a szomjúság, a szexualitás stb. Táplálkozás nélkül az egyed elpusztul, szexualitás nélkül kihalhat a faj, ami az egyed halálát is okozhatja. * Második helyen a biztonsági szükségletek állnak. Veszélyektől mentesen, biztonságban élni és biztonságban tudni szeretteinket is, fontossági sorrendben mindjárt az alapszükségleteink között található. Biztonság nélkül szinte lehetetlen hosszú távon létezni az embernek, hiszen ennek hiányában leghamarabb az idegrendszer mondja fel a szolgálatot, de egyéb testi tünetek is jelen lehetnek. * A szükségleteink hierarchiájában a harmadik helyen a szeretetet találjuk; szeretni valakit, szeretve lenni, tartozni másokhoz, befogadottnak lenni. Karácsony táján a legpozitívabb élményt élhetjük át, ha viszonzásra talál a csaKarácsonyi remények ládtagjaink felé sugárzott szeretetünk, de nagyon kegyetlen és fájdalmas élményben lehet részünk, ha közeledésünket nem fogadják, esetleg eltaszítanak maguktól és magányra, egyedüllétre kényszerülünk. Nincs kínosabb érzés a mai ember számára, mint a frusztrált szeretet. Az érzelemvilágunk nehezen befolyásolható, negatív érzéseink, csalódásaink nehezen mozdítha- tóak az intelligenciánk irányultságával és ezt az ellentétet nehezen tudjuk feloldani, bár karácsonykor egyeseknek néha ez sikerül, és akkor ők a nyertesek. Más szavakkal, ha tudunk szeretteinknek megbocsátani, akkor a mi érzelmi szükségleteink elégülnek ki, mi éljük át újra a katarzist és a mi egyensúlyunk tér majd vissza. * Negyedik helyre kerül a megbecsülés szükséglete. Elnyerni mások tiszteletét, dicséretét, megbecsülését, jól teljesíteni és kompetensnek lenni abban a közegben, ahol élünk. Nagy megbecsülést nyújthat ° családtagok rendszeres visszajelzése az elvégzett munkákról. Például gyakran találkozunk olyan házassági helyzetekkel, amikor a férj a házi munkát, a gyermeknevelést, az otthon esztétikus létrehozását nem értékeli, természetesnek tartja, számára csak az a fontos, amit ő végez, a pénz bebiztosítása a család számára. Ez a férj, ha nem értékeli és nem becsüli a felesége munkáját, ne várja el feleségétől, hogy majd ő ezt megteszi azért, mert pénzt hozott haza. Ez a feleség férje pénzét ugyanúgy nem értékeli, ahogy az ő munkáját sem értékelik, és pillanatok alatt úgy elszórja, mintha nem is létezett volna. Ám a két fél munkájának kölcsönös elismerése és rendszeres dicsérete az év folyamán (nem csak karácsonykor) olyan egyensúlyi állapotot teremthet a családtagok számára, amely segíti a harmonikus személyiségfejlődést. * Az ötödik a kognitív szükségletek területe, melynek lényege: tudni, érteni, megismerni a körülöttünk zajló dolgokat, történéseket. Karácsony táján a szülők általában igyekeznek gyermekeik számára olyan eszközöket, tárgyakat (számítógép, könyv stb.) bebiztosítani, melyekkel gyermekük megismerési szükségleteit kielégítheti. Ilyenkor egy kérdés merül fel az emberben csupán: miért kell ezzel karácsonyig várni? szimmetriának. Karácsony tájékán ez felfokozott igény, hiszen a karácsonyfa méltóságteljes jelenléte megköveteli a rendet, a tisztaságot, az esztétikailag szépen berendezett szobát. A karácsony hangulatához hozzátartoznak azok az illatok, amelyek a konyhában szabadulnak fel; és keveredve a karácsonyfa illatával, az esztétikai képpel, szinte varázslatot hoznak létre. Igen, nagyon sok feleség, anya, nagyanya tud ilyen dolgokat varázsolni akkor, ha kiegyensúlyozott a személyisége, és a férje, partnere oldalán jól érzi magát. Ezek hiányában a varázslat elmarad és nagyobb teret kap a közöny, a ridegség, a megjátszott érzelmek, melyekbe időnként bele lehet halni. * A piramis csúcsán elhelyezkedő hetedik szükséglet az önmegvalósítási szükséglet, vagyis az önkiteljesítés elérése és a lehetőségek megvalósítása. * A hatodik lépcső az esztétikai szükségletek területe, ahol óriási szerepe van a rendnek, a szépségnek, a A Mint láttuk, ez a hierarchia az £ alapvető biológiai szükségletek- H tői terjed azon komplexebb <■ pszichológiai motivációkig, me- $■& ■ lyek csak akkor válnak fontossá, ■ ha az alapvető szükségletek már I kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak. Amikor nehéz élelemhez jutni és biztonságot teremteni, ezeknek a szükségleteknek a kielégítése határozza meg a személy cselekedeteit, és a magasabb rendű motívumoknak kevés a jelentősége. Az egyén csak akkor lesz képes esztétikai és intellektuális érdeklődésre időt szakítani, amikor alapvető szükségletei könnyen kielégíthetők. A művészi és tudományos vállalkozások nem fejlődnek olyan társadalmakban, ahol az embereknek táplálékért, hajlékért és biztonságért kell küzdeniük. A legmagasabb szintű motívum, az önmegvalósítás csak azt követően teljesíthető, ha minden más motívum kielégülést nyert. Az emberek a társadalomban különböző szintű szükségleteiket elégíthetik ki aszerint, hogy nagyjából melyik réteghez tartoznak a fentiek értelmében. Karácsony és újév tájékán többen visz- szapillantanak az elmúlt évre, hogy mit sikerült teljesíteni, mennyire valósították meg önmagukat. A kiborulások többnyire a felvázolt szükségletek kielégületlenségéből adódnak. Űjgaz- dagék abban reménykedtek, hogy a toronyóra láncai mellé az idén megszerzik az egész templomot a hittel és az egész hitközösséggel együtt. Mivel vágyuk karácsonyig csak részben teljesül, újgazdagné még kivár, reménykedik az újévi csodában. Ám szilveszterkor kiderül, hogy csak a fél hitközség lett az övék, a pápa is azt üzente, hogy a hit nem eladó és egy az Isten. Ekkor újgazdagné először szép csendesen, majd mind hangosabban kiborul, és azonnali időpontot kér pszichológusától. Középrétegék, akik már nagyon kevesen vannak és mindjobban szegényék félé csúsznak le, azon borulnak ki, hogy ha kifizetik nagyobbik gyermekük egyetemi költségeit, akkor ruházkodásra már nem futja. Szegényéknek megdöglött a disznójuk, nem lesz mit adni enni a gyerekeknek, és ugyan mit keresne egy pszichológusnál, hisz gyerekeinek ő sem tud enni adni. Marad a jó öreg kocsma, ahol kicsit el lehet felejteni, hogy közeledik a karácsony. A karácsony akkor is jelentős ünnep az ember életében, ha felszínre hozza gondjait, problémáit, nyavalyáit és talán pszichológushoz kell járni miattuk, mert 2000 évvel ezelőtt, amikor egy új időszámítás kezdődött, egy új értékrend bontakozott ki, melynek hatása az emberi viselkedésre ma is pontosan kimutatható. Jézus születése nélkül valószínű, soha nem jutottunk volna el arra a szintre, melyen az emberiség most van. Dr. Bordás Sándor
