Békés Megyei Hírlap, 2000. október (55. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-25 / 250. szám

KULTÚRA 2000. OKTÓBER 25., SZERDA - 5. OLDAL tKÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Barokk jelmezbe bújtatott mai Tartuffe Moliere és korunk színházteremtőinek sorsa rokon Tartuffe! — mondjuk ma is a kétszínű emberre. Sokszor álszent maga az ítélet is, hi­szen megannyiszor a világ kényszeríti ránk a képmu­tatást. S mi hazudunk egy­másnak kíméletből, szána­lomból, számításból, go­noszságból és néha szeretet- ből is. Szarvas A Tartuffe-ben megrajzolt jelle­mek, a figurák magatartása a mai ember erényeibe, gyengeségeibe, szenvedélyeibe is beleillenek. Moliere 1664-ben írta a szín­művet. A szerző akkor már túl volt a társulatalapítás és színház- teremtés kezdeti megpróbáltatá­sain. A király és az udvar kegyelt­je. Ám a Tartuffe-öt támadó klé­russal szemben az uralkodó párt­fogása is kevés. A szentségtelen- nek kikiáltott darabot a szerző to­vábbi két felvonással kénytelen megtoldani, ám az ekképpen fi­nomított változat is csak öt év el­teltével kerülhet színpadra és nyomdába. Moliere egyéni sorsa rokon ko­runk színházteremtőinek sorsá­val. A komédiások felütik a sátrat, s megkezdődik az ismerkedés. Színház születéséről csak akkor beszélhetünk, ha megtörtént a színész és a közönség egymásra találása. Erről a közönséggel való ismerkedésről szól Gergely Lász­ló rendezésében a Weöres Sándor Regionális Színház produkciója. A társulat, mint vándorszínészek csapata, nyikorgó vasajtó mögül lép a közönség elé. Megtörténik a szereposztás, s immár nyoma sincs a megilletődöttségnek, kez­dődhet a játék. A történet jól ismert. Az ál­szent Tartuffe (Bicskey Lukács) beférkőzik a hiszékeny Orgon Elmirára (Szőcs Erika) vetette ki hálóját az álszent Tartuffe (Bicskey Lukács) D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET (Pálfai Péter) bizalmába, házába, s kis híján mindenéből kiforgatja. Az utolsó pillanatban önmagát leplezi le azzal, hogy szenvedé­lyének nem tud parancsolni, s megpróbálja elcsábítani házigaz­dája feleségét, Elmirát (Szőcs Eri­ka). A filozofikus gondolkodású sógor, Cléante (Vízi György) és a szókimondó dajka, Dorine (Deák Éva) hasztalan próbálják jobb be­látásra téríteni Orgont, akinek os­tobasága miatt a komédia kis hí­ján tragikumba fordul. Mindezért nem is igazán a darabbéli Tartuffe okolható, hanem korunk, amely­ben érvényesülhetnek a Tartuffe- ök, a társadalom, amely sokszor megkívánja ezt a magatartást. A közönség a nézőtér jótékony sö­tétjében hol önfeledten nevetve, hol fanyar mosollyal látszólag a barokk ruhás Moliere-figurákon, valójában a jelenkor álszentségén mulat. CSATH RÓZA Budrióban énekeltünk Váratlanul érte kórusunkat, a gyulai Erkel Ferenc Vegyes Kart a felkérés, hogy Rázga József Erkel-díjas karnagy vezetésével az olaszországi Budrióban, Gyula testvérvárosá­ban október 14-én, az őszi rendezvénysorozaton egy hang­versennyel szerepeljünk. Lázas szervezés és hosszan tartó esti próbák következtek, hiszen a fellépésig már csak két hét volt hátra. A kétórás koncert reperto­árja végül szépen összeállt, és az utazás megszervezése körüli bo­nyodalmak is megoldódtak. Nagy izgalommal indultunk út­nak, hiszen közülünk sokan most utaztak először Budrióba, de olya­nok is akadtak, akik huszonegy évvel ezelőtt már jártak ott, így az énekkar­ból többeknek személyes ismerősei vannak testvérvárosunkban. A fellépés előtt két nappal, csü­törtökön este indultunk útnak, és egy fárasztó éjszakai utazást köve­tően másnap délelőtt megérkez­tünk úti célunkhoz, ahol már vártak ránk. A polgármesteri hivatalban köszöntöttek minket, majd a város kómsa részéről egy kiadós megven- dégelésben volt részünk. Este va­csorát rendeztek számunkra egy nagy sátorban. A vacsora után rög­tönzött hangversenyre került sor; mi is énekeltünk és vendéglátóink is előadtak néhány kórusművet. Szombaton délelőtt néhány órás városnézésben volt részünk Bologna régi negyedében. Aztán eljött az este, a fellépés ide­je. A zeneszerető helyi közönség nagy tapssal jutalmazta az elhang­zott műveket. A legnagyobb sikert az olasz nyelvű dallal arattuk, több­ször is visszatapsoltak minket. Jó hangulatban ért véget az este, mind­annyian örültünk, mert úgy éreztük, a hangverseny nagyon jól sikerült. Másnap, vasárnap délelőtt in­tettünk búcsút vendéglátóinknak, és a busz elindult velünk hazafelé. Velencében azonban megálltunk néhány órára — hisz nem jöhet­tünk el úgy, hogy ne nézzük meg a lagúnák városát. A dagály elön­tötte a főteret, de ez sem vette el kedvünket a városnézéstől. Az el­helyezett pallókon egyensúlyozva - volt, aki mezíüábasan, fél láb­szárig a vízben - jártuk körül a Szent Márk teret és környékét. Szép élményben volt részünk, gazdagabban tértünk haza, és bi­zonyára a Gyula és Budrio közöt­ti testvérvárosi kapcsolat erősíté­séhez is hozzájárultunk. KOCSIS JÁNOS KÓRUSTAG Szokják az emberek a postát A környezetet folyamatosan rendezik, a belső tér feladatait meghatározzák Tegnap vehették birtokba a gyulaiak az új postát. Környe­zetében még javában tartanak a tereprendezési munkák, de az épületen belül zavartalan az ügyfélfogadás. Gyula Az Eszperantó téri építkezés még nem fejeződött be, az új posta környéke munkagépek za­jától volt hangos. Tegnap az üz­letsor előtti fákat emelték ki markológépekkel és a szökőkút körüli díszburkolatot fektették. A bejárat előtti ülőköveket máris birtokba vették a gyulaiak. Igaz, nem a tervező szándéka szerinti funkciót töltik be. Nem készült még el ugyanis a kerékpártároló, így egyelőre e célra használják a betonkockákat. A mozgássérül­tek, valamint a babakocsik szá­mára kialakított feljáró meg­könnyíti a betegek és a kisgyer­mekkel érkezők bejutását az épületbe. A Petőfi téren ez szinte lehe­tetlen volt a szűk és magas bejá­raton keresztül. Az üvegajtó mellett nagyméretű postaláda várja, hogy felkerüljön méltó he­lyére, a falra. Egy készséges fér­fi segített tudósítónknak megke­resni a levelek bedobására szol­gáló nyílást. A ládára egyelőre nem kerültek még fel . a külde­mények elvitelét jelző időpont­ok. A tágas előtérből jobbra nyí­ló helyiségben zajlik a csomag- felvétel, a postahelyi kézbesítés és a fiókbérlők ügyeit is itt inté­zik. Az újságárusító helyiség is a közös előtérből nyílik. Szeren­csés, hogy míg a Petőfi téren ki­zárólag az alkalmazott adhatta ki az újságokat, addig ide betér­het az olvasólés kedvére válogat­hat. Az előtérben elhelyezett in­formációs táblát az első napon szinte mindenki átnézte, az egy­értelmű kifejezések jól segítik a tájékozódást. A jobbra nyíló ajtó mögött található a tágasabb ügy­féltér. Valójában itt intézik a Pe­tőfi téri főépületben megszokott tevékenységeket. Tíz kiszolgáló­ablak közül választhatnak az ügyfelek. Új lehetőség az infor­mációs pult, ahol délelőtt érdek­lődésünkre az alkalmazott még nem tudta megmondani, hogy az ügyféltéren belül hová dob­hatjuk a felbélyegzett levelet. Hiányzik a korábban megszo­kott belső láda a helyiségből. A számlák befizetésénél dél­előtt a szokásos sort ugyan ki kellett várni, de a korábbinál jó­val tágasabb helyiségben nem tűnt elviselhetetlennek a zsú­foltság. Ennek ellenére néhá- nyan megjegyezték, hogy hiába a nagyobb épület, ha a sorban állás ideje nem csökken. Dél­után kettő tájban a szokásos nyugalomban telt az idő, szinte üresnek tetszett a ház. Az ügy­féltérben egyszerre tizenketten tudnak a külön világítással fel­szerelt asztaloknál ülve írni. To­vábbi lehetőség is adódik a papí­rok kitöltésére azoknál a pultok­nál, amelyeket a napfényes abla­koknál és a helyiség legbelsőbb zugában helyeztek el. A kiszol­gálóablakoknál arra is mód nyí­lik, hogy az ügyfél a táskáját a pultra helyezve írjon. ______ _____ B.M. Két hét a természetbarát finneknél Finnországban töltöttek két hetet a szarvasi Vajda Péter Gimnázium diákjai. A fiatalok a környezetvédelmet tanul­mányozták, megismerték az ottani családok mindennapjait s a természet iránti felelősséget, amely érezhetően belső igénye a finneknek. Szarvas Dr. Darida Andrásné, a Vajda Pé­ter Gimnázium angol nyelvtaná­ra, hogy a tanítványai nyelvgya­korló levelezését elősegítse, 1988- ban vette fel a kapcsolatot a finn­országi Joroinenben tanító finn angoltanárnővel. A két pedagó­gus tavaly határozta el, hogy kü- lön-külön angol nyelvi csereprog­ramra pályázik. Á Tempus Köz- alapítvány középiskolai nyelvta­nulást és környezetvédelmet se­gítő csereprogramja támogatta a szarvasiak pályázatát. A negye­dik évfolyam speciális angol nyel­vi tagozatának tizenöt diákja, dr. Darida Andrásné és Vidácsné Szurgent Éva német nyelvtanár kíséretében szeptember,^.-án ült fel a Helsinkibe tartá-íépülőgép- re. Innen utaztak tovább Joroinenbe, a kilencezer lakosú városba. A kéthetes út költségve­tése 2,2 millió forint volt, a kiuta­A vendéglátók húsz kilométeres kenutúrával lepték meg a szarvasiakat. Már a túrához be­öltözve ült le a fényképezőgép elé a szarvasi diákok egy csoportja zóknak önerőként ennek a tíz százalékát kellett vállalni. Mint azt dr. Darida András- nétól megtudtuk, a részvétel felté­tele a biztos angol nyelvtudás volt. A diákok mindegyikének kö­zépfokú nyelvvizsgája van. A program a finn környezetvéde­lemre, ezen belül is az erdőgaz­dálkodásra irányult, amelynek a faiskolától a fafeldolgozásig min­den mozzanatát nyomon követ­ték a fiatalok. Megismerték az er- dőirtjisnál alkalmazott fejlett tech­nológiát, többek között a compu­ter vezérlésű fakitermelő gépet. — Finnország megélhetését alapvetően a természeti környezet biztosítja. A társadalom azonban nem kizsákmányolóan, hanem alázattal közelít a természethez. A kiirtott erdő területének újratelepí­tését, az ipari üzemek környezet­kímélő termelését, a szelektív hul­ladékgyűjtést nagyon komolyan veszik - mesélte a tanárnő. A cso­port családoknál szállt meg, ezért a finn emberek hétköznapjairól, . lakáskultúrájáról, szokásaikról is közvetlen tapasztalatot szereztek. A vendégszeretetet lesz mód vi­szonozni. Jövő márciusban a finn diákok jönnek Szarvasra. A pusz­tával ismerkednek majd, s az alföl­di szép városaink műemlékeivel. A magyar és a finn diákok közös projektben összegezik és népsze­rűsítik majd az utazások tapaszta­latát. A Bárka két legújabb számáról Az irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat, mely immáron kéthavonta jelenik meg, legutóbb szinte egy időben két számmal is meglepte olvasóit. Bábjáték - csak felnőtteknek Dráma, amelyben a Békés Banda is játszik Békés megye Augusztus végén millenniumi kü- lönszámot adtak ki, a negyedik Bár­ka számot az évben. Az Ezer éve a Körösök mentén című összeállítás, írja a főszerkesztő, Elek Tibor az előszóban, arra tesz kísérletet, hogy bemutassa térségünk ezeréves múltját, kulturális, művészeti, tu­dományos élete fejlődésének fő tendenciáit, azon értékeit és ered­ményeit, amelyekkel hozzájárult a magyarság, illetve a világ gazdagítá­sához. A szám anyagálak összeál­lításában Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltá igazgatóhelyettese volt a főszerkesztő segítségére. A nyitó tanulmány, Békés me­gye ezer éve Erdész Ádám munká­ja. Havassy Péter megyénk kiala­kulásáról és korá történetéről ír az Árpád-korba kalauzolva bennün­ket; Novák László mezővárosaink- nak a protestáns kultúrához való viszonyát elemzi írásában, míg Erdmann Gyula reformkori törté­nelmünk korszakváltó nagy egyé­niségeit szedi számba. Kereskényi Miklós Békés vármegye millenniu­mának szentelte írását. Nagyné Varga Éva megyénk irodalmi életé­nek múltjából villant fel munkájá­ban pillanatképeket, ahogyan az alcímben ígéri művelődéstörténeti kitekintéssel, a kezdetektől a ki­egyezés koráig. Sziklavári Károly az Erkel család szerteágazó zenei működését és megyénkhez való kötődését mutatja be. Krupa And­rás tájékunk furfangos népi hősei­nek, kincskeresőinek, boszorká­nyainak, betyárainak szenteli írá­sát, mely részlet egy tervezett kö­tetből, ami a Kis békési néprajz cí­met kapja majd. Medvigy Endre a sárréti népi irodalomról ír; Pomogáts Béla Sinka Istvánnak a balladához mint költői műfajhoz való vonzódásáról jegyez írást a fo­lyóiratban. Igen izgalmas Voit Krisztina a két nagy nyomdász egyéniség, Tevan Andor és Kner Imre kapcsolatát bemutató írása. Á záró írás Banner Zoltán művé­szettörténész munkája, aki hiány­pótló munkájában a reneszánsz korból vett fogalmon, az újjászüle­tésen keresztül elemzi az alföldi művésztelepeket és festőiskolákat az újkortól szinte napjainkig. Most lapozzunk bele az ötödik számba. Benne a nyári, gyulai lí­rafesztivál anyagának mintegy fe­lével találkozhatunk. Nyolc ran­gos magyar költő, Kovács András Ferenc, Buda Ferenc, Nagy Gás­pár, Kemény István, Tőzsér Ár­pád, Grecsó Krisztián, András Sándor és Tolnai Ottó verseit ve­heti a kezébe az olvasó. A folyó­irat legutóbbi száma közli a Békés Megye Önkormányzata Millenni­umi Bizottsága, a Békéscsaba Vá­ros Önkormányzata Millenniumi Bizottsága, a Körös Irodalmi Tár­saság és a Bárka által a millenni­um és az ezredforduló alkalmából Békés megyében élő alkotók szá­mára kiírt irodalmi pályázat próza kategóriájának első és második helyezett alkotását, Kiss Ottó Ná­lunk kedden hirdették ki a pat­kányirtást, valamint Újházy Lász­ló Tűzben fürödni estelente című novelláját. (Utóbbi írásról annyit érdemes megjegyezni, hogy köz­lésére a nyolcvanas évek végén még nem mert vállalkozni a Moz­gó Világ). A Bárka ötödik számát Lono- vics László számítógépes grafikái illusztrálják. A záró tanulmány Cs. Tóth János művészeti író tollá­ból Lonovics László művészetével foglalkozik. PÁNICS SZABÓ FERENC Szombaton 18 órától lát­ható Békéscsabán, a Bé­kés Megyei Jókai Színház Stúdiótermében Balázs Béla: A kékszakállú her­ceg vára című darabjának bábjátékváltozata a Nap­sugár Bábegyüttes előadá­sában. Békéscsaba- Ha felnőtteknek készítenek bábjátékot, többnyire valamilyen parodizálás céljával teszik — mondta Nagy Kopeczki Kálmán, a békéscsabai Napsugár Báb­együttes vendégrendezője szom­bati'bemutatójuk kapcsán. Sze­rinte azonban a bábművészet tel­jesen önálló ág, bármilyen műfa­jú alkotás színre vihető a bábok tehetséges mozgatásának esz­köztárával. A kékszakállú herceg vára ezúttal komoly drámaként találta meg kifejezésmódját eb­ben a műfajban. A darab leginkább Bartók-ope- raként ismert, de amit a szomba­ti premieren láthatunk, az erede­ti szövegből építkezik és zenei aláfestése is különbözik: a Békés Banda két tagja szolgáltatja akusztikus hangszerekkel a nép­zenei alapokon nyugvó háttér­muzsikát.- Régen foglalkozom a témá­val - magyarázta a választást az erdélyi rendező —, szerencsésen egybeesett a békéscsabaiak azo­nos ötletével. Egyébként a darab szimbolikája jól érvényesíthető a bábozás nyújtotta lehetőségek segítségével. A bemutató után októberben még 31-én, novemberben pedig 4-én, 12-én, 19-én és 28-án látha­tó az előadás ugyanott 19 órai kezdettel. v.j.

Next

/
Thumbnails
Contents