Békés Megyei Hírlap, 2000. július (55. évfolyam, 157-177. szám)

2000-07-22-23 / 170. szám

6. OLDAL - 2000. JÚLIUS 22-23., SZOMBAT-VASÁRNAP KULTÚRA ■■■ «^BÉKÉs MEGYt-i hírlap Kulturális centrumot alakítanak ki Egybenyitják a Ladics-házat és a Százéves Cukrászdát A magyarok Verdije, Európa Erkelje A Kolozsvári Állami Magyar Opera előadása a Gyulai Várszínházban A fürdőváros vendégei számára értékes és kedves látványosság a Százéves D-FOTÓi LEHOCZKY PÉTER A gyulai képviselő-testület legutóbbi ülésén döntött arról, hogy a Százéves (Reinhardt) Cukrászdát a mellette találha­tó Ladics-házzal egybenyitva, kulturális centrumként mű­ködteti. Az épületben lévő négy bérlemény lakójának cse­reingatlant ajánl fel a város, a virágüzletből ajándékboltot alakítanak ki és a regionális idegenforgalmi bizottság iro­dáját is kiköltöztetik az Erkel tér 1-ből. A város alapítványi vagy közhasznú társasági formában kívánja működtetni a cukrászdát. Gyula A Százéves (Reinhardt) Cukrász­da fenntartása évről évre nehe­zebb feladatot mér üzemeltetőjé­re. Az Erkel téri épületben műkö­dő kávézó átfogó felújítása óta ti­zenhat év telt el. Az 1840-ben emelt falakra ismét ráférne egy alaposabb restaurálás, de egy­előre még kilátás sincsen az A anyagi fedezet megteremtésé­hez. A cukrászdát a '80-as évek közepén vásárolta meg Jánosi Imrétől a város és az ÁFÉSZ-szel közösen, a Mű­emlékvédelmi Felügyelőség segítségével újította fel. Ké­sőbb az ÁFÉSZ visszaadta az üzemeltetés jogát a helyi ön- kormányzatnak és hét éve Kósa Zsuzsa magánvállalko­zóként vezeti a cukrászdát. Az asszony egyedül tartja fenn a kávézót, a bérleti díjon és az egyre magasabb üzemelési költségeken túl a falak, a bútorok és a gépek karbantartása is őt ter­helik. Az asszony legutóbb azzal a kéréssel fordult az önkormány­zathoz, hogy mérsékeljék a több mint egymillió forintos éves bér­leti díjat vagy a befizetett össze­get részben, esetleg egészen for­dítsa a város a cukrászda állapo­tának fenntartására, javítására. Idén januárban a gyulai polgár- mester munkacsoportot kért fel a Százéves Cukrászdát is magában foglaló Erkel tér 1. számú épület hasznosításának kidolgozására. Az alpolgármesterek, a kulturális tanácsnok, a kulturális bizottság elnöke, a városgazdálkodási igaz­gatóság vezetője, a városi főépí­műemlék történeti múltja Az Erkel tér 1. sz. épületben 1840 óta van cukrászda. Emeletén polgári lakások és gépíróiskola működött, majd az álla­mosításkor a lakásokat felosztották. Az épület részben alápincézett, ezt a másfél évtizeddel ezelőtti felújítás során homok­kal töltötték fel, mely a vizesedést tovább fokozta. Az épület tervezésének támoga­tására az önkormányzat 250 ezer forintot nyert pályázaton. Jelenleg tart a tervezési program jóváhagyása. tész, az intézményi osztály főta­nácsosa és az idegenforgalmi és nemzetközi kapcsolatok bizottsá­ga elnöke négy ülésen tárgyalta meg a hosszabb ideje húzódó problémát. A júliusi képviselő- testületi ülésre előterjesztés ké­szült megállapításaikról. Ebben az áll, hogy szerencsés lenne az Erkel téri épület azonos funkciójú hasznosítása. A munkacsoport kulturális központként működve látná legszívesebben a házat. A cukrászdát egybenyitnák a Jókai utcára néző Ladics-házzal, az így felszabaduló nagy alapterületű, zárt udvart rendezvények hely­színéül használnák, illetve a cuk­rászda hasznosítható felületét nö­velné. Az elképzelés megvalósításá­hoz előbb a cukrászda felett talál­ható négy bérlakást kell kiüríteni, hasonlóan a két másik bérle­ményhez. Az egyik helyiségben működik a Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság (DARIB), a másikban virágüzlet üzemel. Ez utóbbiból városi Sou­venir boltot alakítanának ki, a DARIB a volt Pandúrlaktanyába költözne. A bizottság az üzemeltető kérését, mi­szerint mérsékeljék a bérleti díjat, nem tartotta indokoltnak, de az ösz- szeg visszaforgatását igen. A munkacsoport a kialakítandó kulturális centrum működtetésére alapítványi vagy köz­hasznú társasági formát javasolt. Az elképzelések szerint ezek valamelyik­ének feladatkörébe tar­tozna a kiállítások, ren­dezvények lebonyolítása, a cuk­rászda bérbeadása és a működési feltételek megteremtése. Az aján­dékbolt bevételét is a megalakí­tott társaság kezelné. A bevéte­lekből és pályázaton nyert pénz­ből az épület fenntartása megol­dódna - véli a bizottság. A társa­sági forma létrehozása vélhetően az októberi testületi ülésen kerül a képviselők elé. BARACSI MAGDOLN A magyar líra az ezredfordulón Noha a Békés Megyei Könyvtár hetek óta zárva tartja kapuit, július 26-án délelőtt tíz órától szeretettel vár minden érdeklődőt az ezredforduló magyar költé­szetének tudományos érté­kelő konferenciájára. A konferencia első részére dél­előtt kerül sor, amikor Görömbei András, Margócsy István, Keresztury Tibor tart előadást. Délután Bányai János, Nyilasy Balázs, Szigeti Lajos Sándor elő­adását hallgathatják meg az ér­deklődők. A program érdekessé­ge, hogy a felkért hozzászólók az esti gyulai lírafeszüvál költő ven­dégei lesznek. Este érdemes lesz tehát átutazni Gyulára, mert a konferencia társrendezvényé­nek, az azonos című líra- és ze­nei fesztiválnak a Gyulai Várszín­ház ad otthont este fél kilenctől. A magyar költészet színe-virága, András Sándor, Balia D. Károly, Bella István, Buda Ferenc, Imre Flóra, Kányádi Sándor, Kemény István, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Nagy Gáspár, Oravecz Imre, Rakovszky Zsu­zsa, Térey János, Tolnai Ottó, Tő- zsér Árpád, Zalán Tibor olvassa fel majd verseit a színpadon. Bu­da Ádám, Huzella Péter, a Kaláka együttes és Sebő Ferenc az el­múlt századok, illetve évtizedek és a jelen nem lévő kortárs költők megzenésített verseit adják elő. A konferenciát és a fesztivált a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztérium millenniumi titkársá­ga, valamint Békés Megye Önkor­mányzata millenniumi bizottsá­ga támogatja. A jegyek a líra- és zenei feszti­válra a Gyulai Várszínház igazga­tóságán, a várszínház jegypénz­táraiban és a várszínház békés­csabai, orosházi, budapesti jegy­árusító helyein vásárolhatók meg. PANICS SZABÓ FERENC Felnőttként konfirmáltak A szabad vallásgyakorlás­hoz mindenkinek joga van. Felnőttként választott vallást az a néhány vész­tői, aki a napokban konfir­mált a helyi református templomban. VÉSZTŐ Nagy érdeklődés mellett felnőtt konfirmációt tartottak a napok­ban a vésztői református temp­lomban. Juhász Sándor, a Vésztői Református Egyházközség lelké­sze érdeklődésünkre elmondta: a kilenc frissen konfirmált személy közül a legfiatalabb 17 éves, a leg­idősebb pedig 39 esztendős (he­ten nők, ketten férfiak voltak). Az egyházi ünnepségen országosan ismert személyiségek is felléptek. Budai Ilona népdalokat énekelt, Széles András a Rákóczi búcsúja című történeti éneket adta elő, dr. Szabó Pál köszöntőt és áldást mondott, Pálft G. István pedig Ke- resztyénségünk és magyarságunk vállalása és megvallása címmel tartott nagy sikerű előadást, m. b. Próbáljuk a Bátori Máriát, és egyre kevésbé értem, mi­ért nem játszották ezt a mű­vet közel másfél évszáza­dig?! Már a próbák előkészí­tési fázisában, a helyszínek kitalálása, a szöveg, a zene rétegeinek felfejtése-inegfej- tése, a játékrendszer-válto­zatok szerkesztésének sza­kaszában sejtem, a mű kö­zönségsiker. A „csapat” is nagyon türelmesen, össz­pontosítva dolgozik — a fel­fedezés izgalmával, érzik a lehetőséget. Ha sejtelmem nem válik be, az csak az én hibám. Hinnem kell a mű­ben, „örökzöld történet” — magyarosítva. Kolozsvár Az Árpád-házi herceg és „rangon aluli” szerelmének, Bátori Máriá­nak tragikus meséje izgalmasan, érdekfeszítően szerkesztve: sze­relem a politika, intrika árnyéká­ban, felemelő és megrendítő, szo­rongást vagy felháborítást kiváltó, máskor jókedvre derítő tömegje­lenetek sorozata keretezi a törté­netet a nélkülözhetetlen balett- és táncjelenetekkel fűszerezve. A műfaj minden kellékét ismerik a szerzők, és kitűnően bánnak a hatásokkal. Zenéjében már ott villog mindaz, amivel Erkel elva­rázsolta közönségét. Egyértelmű, hogy ezen első művéből virágzott ki a Hunyadi László, a Bánk bán dallamvilága, sőt felpompázik benne a Himnusz motívuma is. A határon átívelő Erkel-soro- zatot Havasi István gyulai és Si­mon Gábor kolozsvári igazgatók találták ki. Havasi István nem ér­te meg a sorozat kiteljesedését, már az új vezetőség vállalta an­nak legnehezebb előadásait és a költségek egy részét. Az István, a király, a Névtelen hősök, a Bátori Mária zenei anyagának megszer­zése sokkal bonyolultabb volt, mint az előző három mű (Hunya­di László, Bánk bán, Brankovics György) esetében. Mossóczy Vil­mos budapesti karnagy (ő vezé­nyelte az István, a király gyulai bemutatóját) múlhatatlan érde­meket szerzett, heteket töltött a Széchényi könyvtárban Szerző Katalin (a zenei osztály vezetője) ügyszerető támogatásával. Si­mon Gábor igazgatónk „futárszolgálatot” teljesített, hoz­ta a már előkerült, izgalommal várt anyagot Kolozsvárra, és ha ideje engedte, maga is részt vett a kutatásban, majd zenei drama­turgként is csatlakozott a csapat­hoz (István, a király, Névtelen hősök). A fentiek alapján alakí­totta ki végül Háry Béla karmes­terünk előadásaink alappartitúrá­ját, melyen — próbák közben — kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölt rendezői kérésemre. Kassai István zongoraművész ta­nulmányértékű leveleivel bizta­tott, és az utóbbi időben mun­kánkat Tallián Tibor, a Zenetudo­mányi Intézet igazgatójának értő figyelme kísérte. Úgy érezzük, ők a vállalkozás barátai, akik ha (előfordulhat) majd bírálnak is, értünk teszik, s nem ellenünk. „Nem barátainkat” nem is­merjük. Néha érezzük a háttér­ből a suhanó ellenérzés, az ellen­propaganda vagy éppen a rossz- indulat szellőjét. Feltehetően olyan oldalról settenkednek kö- rénk, ahol nem értik, nem akar­ják érteni. Erkel történelmi ope­ráinak fontos szerepe van az er­délyi magyarság identitástudatá­nak őrzésében, feltámasztásá­ban. E testetlen rosszindulat el­len nehéz védekezni, még nehe­zebb a megfontolt közöny ellen. Az ignorancia nem érv, csak az előadások tényével lehet hatni rá. De az ignorancia ignorálja a szembesítést is. Sajnos úgy tűnik, hogy a leg­felsőbb körökbe is besettenkedik néha a „szellő”, és hat is. A kul­turális örökség miniszterét júliu­Dehel Gábor, a Bátori Mária opora rendezője (ARCHÍV FELVÉTEL) si, kolozsvári látogatása alkalmá­val nem az érdekelte, hogyan hat a nézőinkre a Székelyfonó, vagy milyen az, amikor Kolozsvár kö­zönsége „személyesen találko­zik” István királyunkkal. Olyan előadást tekintett meg (az előbbi kettő is fel volt ajánlva), mely ér­dekes színfolt ugyan repertoá­runkban, de nem képviseli intéz­ményünk hosszú távú, kulturális örökséget ápoló-felfedező-őrző törekvéseit. Áz előadásnak sem a rendezője, sem díszlettervezői, sem kosztümtervezője nem volt kolozsvári; nem szerepelt benne a közel ötventagú énekkar, a kö­zel harminc főt számláló balett­kar szereplőinek egy része szin­tén nem volt a társulat tagja... Nem hiszem, hogy olyan szegé­nyek lennénk művészi erőkben, hogy ilyen „ömlesztett” segítség­re szoruljunk. Anyagiakban igen nagyon szegények vagyunk (50- 120 dolláros fizetések). Közben folytak a Bátori Mária próbái. A „csapat” ignorálta a malőrt... A „csapat” jól tudja, miért játsszuk éppen Erkelt - és soro­zatban (vagy akár a Nabuccót, mely szintén különleges kicsen­gést kap a kolozsvári közegben). Úgy tűnik, ügyszeretetük kikezd­hetetlen. Nem lehetek szerény, hinnem kell bennük — és fordít­va... Hiszen ők azok, akik az üze­netet eljuttatják nézőiknek a hangszálak húrjain, akik hang­jegyről hangjegyre, lépésről lé­pésre életet lehelnek a színpadi műbe. Az opera előadás, nem koncert, abban alapvetően fontos az, ami a színpadon történik (sok pénzbe is kerül). Úgy érzem, az eddigi Erkel-bemutatók igazol­ták, hogy hivatástudatuk már- már küldetéstudattá nemesedett. Nincs a magyar nyelvterületen olyan operakórus, mely hat Er- kel-mű szólamait énekelheti el egy évadban, de ezzel a tudással nem lehet külföldi vendégszerep­lésre indulni, pedig az Erkel-ope- rák minden szólama legalább olyan nehéz, mint a világhírű „slágeroperáké”. Marton Melin­da hat női főszerepet énekelhe­tett (Melindát, Gara Máriát kivé­teles lehetőségként a pesti Operá­ban is). Molnár János teljesítmé­nye is egyedülálló, a Hunyadi László, Bánk bán, Brankovics György, István, a király (tenor és basszbariton szerepek!) címsze­replője, fontos szerepet alakított a Névtelen hősökben, és ő sze­mélyesíti meg Kálmán királyt a Bátori Máriában. Szabó Pétert Hunyadi Lászlóként, Ottóként, a Brankovics György Murát szul­tánja alakítójaként láthatta a gyu­lai közönség, de ő volt az egyik epizodista az István, a királyban, majd a Névtelen hősök és a Bátori Mária férfi főszereplője. És a többiek, a sorozat kisebb, fon­tos szerepeit alakító Szeibert Ist­ván, Merk István... És mindenki! Közel 180 személy, akik látható­an vagy láthatatlanul részt vesz­nek Erkel-előadásainkon. Köszö­nöm munkájukat. Bátori Mária - előadási főpró­ba. Román újságíró barátunk, aki mind a hat Erkel-előadásunkat is­meri, néhányat többször is látott, kérdezi: „Nevezhetem cikkemben Er­kel Ferencet a magyarok Verdijé­nek?" — „Ha úgy érzed...” — vála­szolom. Sokáig foglalkoztat a kér­dés, mely egyben megállapítás is, de csak este dereng fel bennem: A magyarok Verdije?... Miért nem Európa Erkelje?! Életműve talán a leggazdagabb operairodalmunk történetében, de a magyar köztu­datba csak a Hunyadi László és a Bánk bán véste be magát. Játszot­ták még ritkán a Brankovics Györgyöt, még ritkábban a Dózsa Györgyöt; a többit csak Kolozsvár és Gyula nézői láthatták színpadi előadásban. Külföldön talán nem is tudják, ki Erkel Ferenc. Kultúrdiplomatáink, a zenei élet hangadóinak érthetetlen hanyag­sága lenne ennek oka?! Tudjuk, vérszegény kísérletek történtek... Próbálkozni kellene újra és újból! Erkel történelmi operáinak java a látszat ellenére nem „röghöz kö­tött”. Történelmi keretük több­nyire ürügy és azt túlfeszítve, ál­talános egyetemes üzenetet hor­doznak. A magyar, a magyaros zene rendkívül népszerű külföld­ön, Erkel zenéjének magyarossá­ga vitathatatlan, operái meséjé­nek magyarsága pedig még ér­deklődést fokozó egzotikum is le­hetne... Erkel megtette a magáét... DEHEL GÁBOR RENDEZŐ Halmozták a győzelmeket A mezőkovácsházi Barátság Nyugdíjasklub keretein belül 1988 óta működik a Vadvirág népdalkor, akik évről évre több meghívásnak tesznek eleget, illetve fellépéseiken eredményesen szerepelnek. ____ Mezökovácsháza Az ének megszépíti az életün­ket és tartalommal tölti meg a szíveket — vallják a mezőko­vácsházi Vadvirág népdalkor tagjai, akik a pávakörök számá­ra rendezett versenyeken évek óta emlékezetes sikerekkel di­csekedhetnek.- Tavaly is sok meghívást kap­tunk, de az idei év mindezt felül­múlta - mondta Maczkainé Tóth Anna Piroska, a klub vezetője. A nyár eleji nagyszénási Ki mit tud?-on -első helyezést értek el, ezenkívül Máthé Lászlóné, Kúrái Béláné szólóéneke és Pintér Fe­renc szájharmonika játéka érde­melt kiváló eredményt. A közelmúltban Abasáron, a katonai fesztiválon mutatkoztak be, ahol a szakmai zsűri a nap legszínvonalasabb műsoraként emelte ki a kovácsháziak szerep­lését. Nemrég Tiszafüreden jártak és szintén első helyezettként tértek haza. A dalkör szólóénekeseinek bemutatkozása minden fellépé­sen elismerést váltott ki, így leg­utóbb Deszken szerepeltek nagy sikerrel. A hátralevő hónapokban Csongrádra, Kecskemétre és az ország számos más településére szóló meghívásnak tesznek ele­get. _________________H. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents