Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08-09 / 83. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Csepregi Éva marad A jövőben csak mint Ádám párjával találkozhat vele a közönség M. Kempf József idézése Emlékezés egy földbirtokos- mintagazdára Fővárosok versenye A győztes Koppenhága, az örök város a sor végén kullog Negyven éve lengi körül a nyomdaszag Immáron két kezén kell megszámolnia Balog Miklósnak, a Cofinec Hungary Rt. elnök-vezérigazgatójának, a Cofinec nemzetközi vállalatcsoport vezérigazgatójának azokat a díjakat, melyeket a nyomdaipar egészét érintő', több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért kapott. Most azonban egy aranygyűrű számára a legbecsesebb ereklye, hiszen ez is, járt” a közelmúltban átadott Magyar Nyomdászatért elismeréshez, amit Jászkuti Lászlótól, a Magyar Nyomdász Szakmai Szövetség elnökétől vett át Budapesten, a Duna-palotában. A millennium alkalmából alapított Magyar Nyomdászatért díjat elsőként Balog Miklós kapta meg , d-fotó: lehoczky Péter —Azt hallottam, hogy a díj átvételekor nem csak örült és meghatódott, hanem egy kicsit meg is illetődött. Pedig aki már átvett Szakmai Kultúráért Érdemrendet vagy például Eötvös-díjat is... — Valóban igazak a hírei, egyszerre voltam boldog, meghatódott és megilletődött. Részben azért, mert amikor elmentem az ünnepségre, még nem tudtam, hogy a millennium alkalmából alapított Magyar Nyomdászatért díjat én kapom meg először. Másrészt a fenti érzéseket az is előhozta, hogy ez mégiscsak egyfajta életműdíj, és eszébe juttatja az embernek, hogy már negyven éve lengi körül a nyomdaszag. — Kéziszedő-tanulóként jegyezte el magát a nyomdászattal 1960- ban, majd a Lipcsei Nyomdaipari Főiskoláról 1965-ben már mérnökként került vissza a Kner Nyomdába. Friss diplomásként egy rekonstrukció és technológiai váltás előkészítésében, majd végrehajtásában vállalt tevékeny szerepet. — A hagyományos, magasnyomású technológiáról ipari termelési méretekben ekkor tértünk át a Kner Nyomdában az ofszet- és a mélynyomtatásra. Mai „alakját” is az 1968—71 közötti rekonstrukcióban nyerte el a nyomda, és végső soron ennek köszönhetően lett egy kis üzemből nyomdaipari nagyüzem. Ebben az időszakban a külföldi ösztöndíjasok közül többen tértünk haza, és egyből a beruházás és fejlesztés sűrűjében találtuk magunkat. Ugyanakkor a nyomdai szakemberképzés helyben is lendületet kapott a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskola 1964-es beindításával. — Ha már a Tevan név szóba került, műszaki igazgatóként a '70-es években a békéscsabai Tevan-üzem kiépítéséhez is „köze volt”. — A címkegyártást és a flexibilis, azaz a rugalmas falú csomagolóanyaggyártást telepítettük ide. A későbbiekben ugyan a címkegyártást visszahoztuk a központba, de a flexibilis csomagolok gyártása maradt a Tevan üzemben, sőt folyamatosan fejlesztettük is ezt a területet. Ezáltal hazánk legnagyobb, ilyen jellegű mélynyomtatási technológiájával rendelkezünk. — Még az „antivilágban", 1985— 87-ben világbanki hitelt is felvett a Kner Nyomda, és az ehhez kapcsolódó beruházás lebonyolításában szintén tevékenyen részt vett. — Akkoriban egy ilyen pályázat nem számított mindennaposnak. A terveket első menetben el kellett fogadtatni a Könnyűipari Minisztériummal és a Nemzeti Bankkal, majd az engedélyeket megkapva fordulhattunk közvetlenül a Világbankhoz, ahol szintén támogatták az elképzeléseinket. A hitelből további ofszetnyomó gépeket vásároltunk, bővítettük a címke- és dobozgyártást, az elavult gépek helyére újakat állítottunk be. — 1989-ben aztán már új szelek fúj- dogáltak, a társasági törvény megszületése után a Kner Nyomdát állami vállalatból állami tulajdonú részvény- társasággá alakították át. — Ehhez kapcsolódóan — bár a tulajdonos a Kner Nyomda Rt. maradt — a gyulai Dürer Nyomda és a gyomai Kner Nyomda kft.-ként, külön telephellyel, üzletrésszel és ügyvezetővel működött tovább. — A következő lépcső az 1992-es sikeres privatizáció, amikor a francia székhelyű — később hollandiai központú — Cofinec lett a tulajdonos. — Kivéve a gyomai Kner Nyomdát, melyet más, kiadói és nyomdaipari tevékenységgel foglalkozó befektetők — a mostani Láng Rt. — vásároltak meg az Állami Vagyonügynökségtől. Vállalták, hogy továbbviszik a gyomai nyomda hagyományait — említhetem ezek közül példaként a könyvnyomtatást —, öregbítik a Kner nevet, és részt vesznek a Kner Múzeum működtetésében. A Cofinec az általa megvásárolt üzemegységekben hozzálátott egy újabb bemházási program végrehajtásához. Vonatkozott ez a formakészítés, a nyomtatás, a nyomdai kikészítés modernizálására is. Mindezek révén európai színvonalúra „jött fel” a cég technológiában és a gépek, berendezések tekintetében egyaránt. Nem véletlen, hogy a hazai nyomdaiparban elsőként kaptuk meg az ISO 9001-es minőségbiztosítási tanúsítványt. 1996-ban pedig végrehajtottuk a Kner és a kecskeméti Petőfi Nyomda összevonását a Cofinec Hungary Rt. berkein belül. — Nemrégiben a Cofinec eladta részvényeit, és 70 százalékban a Frantschach AG, 30 százalékban pedig a Raiffeisen Privat Equity Fund lett a tulajdonos. Milyen változásokat jelent ez a cég életében? — Az elnevezés maradt Cofinec, és ugyanúgy működik a cég, mint eddig. Az viszont látszik, hogy az új tulajdonosok az üzleti egységek, termékcsoportok — doboz-, címke-, öntapadócímke-, flexibilis csomagolóanyag- gyártás, hagyományos nyomdai tevékenység — önállóbbá tételére törekszik, az adott területek élén egy-egy felelős vezetővel. — Önhöz „tartozik" a Cofinec nemzetközi vállalatcsoportjának irányítása is. Beavatna, hogy külföldön milyen gyárak tartoznak a cég tulajdonába? — Csehországban és Lengyelországban csomagolóanyag-gyártó nyomdái vannak a cégnek, emellett 40 százalékos befektetése Temesváron, a Helicon Bánát Nyomdaipari Társaságban. — Ezek alapján bizonyára nincs kilométerhiánya. — Valóban sokat utazom, tárgyalok az üzletfelekkel, a szállítókkal, felügyelem a nyomdákat. Napi 10-12 órát dolgozok keményen, egyszerűen ennyi idő kell ahhoz, hogy elvégezzem a feladataimat. — Ha mégis jut ideje a kikapcsolódásra, mivel tölti legszívesebben a szabadidejét? — Az első a család, ezenkívül úszással, kertészkedéssel, pontosabban nyüzsgéssel a kertben. Két komondor kutyánk is igényli a velük való foglalkozást, így általában „kutyás ruhában” kezdem a napot. — Két éve költözött a fővárosba feleségével. Megszokta már a pesti levegőt? — Szokom, szokom, de azért én mindig békéscsabai maradok, így Békéscsabára jövök haza, és itt vagyok itthon. Nyemcsok László Névjegy Született: 1942-ben, Békéscsabán. Szakmai pályafutása: 1960 — kéziszedő-ta- nuló a Békési Nyomdában (a Kner Nyomda elődje), 1965 — nyomdaipari mérnöki diplomát szerez Lipcsében, beruházási-fejlesztési mérnökként tér vissza — immáron — a Kner Nyomdába. 1972 — műszaki igazgató, 1980 — vezérigazgató-helyettes, 1989 — vezér- igazgató, 1996 — a Cofinec Hungary Rt. elnök-vezérigazgatója, 1997 — a Cofinec nemzetközi csoport vezérigazgatója. Családja: felesége, Zsuzsanna asszony jelenleg a háztartást vezeti és a nyugodt családi hátteret biztosítja. Két gyermekük van, Zsuzsi és Tamás. A nemek szerinti „egyensúly” az unokáknál is megvalósul, hiszen két fiú- és két leányunoka rajong a nagyszülőkért. Hobbija: ha nincs családi program, akkor úszás, nyüzsgés a kertben, foglalkozás a két komondor kutyával. Anyázás éjszakai bevetésben Van a környéken egy hetente jelentkező rádióműsor. Vezetője előtt nincsenek tabuk, nem ismeri Kazinczy Ferenc és Péchy Blanka örökségét, az érték fogalmát. A műsorban a trágárság „ül” trónt. A k... jó, a szar, a hülye és a buzi kifejezések hovatovább felüdülést jelentenek a szövegben, amelyben a sok b... meg szinte összekötő szóként szerepelnek. A békéscsabai Jamina szar hely, az ottani Madách utcai iskola gettó, a tanárnő pedig ... Nos, a tanárnővel — aki tiltakozik a műsor hangvétele, a szálkás szavak ellen — semmi egyéb nem történik, mint pellengérre állítják, személyiségi jogait semmibe véve nevén szólítják. Mondjuk épp férfi és női nemi szervek emlegetése közepette. Mellesleg az előbbit kapja be, az utóbbiba pedig menjen el (vissza), akinek nem tetszik a műsor. Akárhogy nézzük is, szellemi környezetszennyezés folyik állami, pontosabban Országos Rádió és Televízió Testület-i (ORTT) engedéllyel. Nagyobb baj, hogy az emberi és a szakmai tisztesség korlátái is megszűntek, s a műsor hangvétele ellen berzenkedők csak a jog eszközeiben reménykedhetnek. S ha már a korlátokról esik szó, nem lehet hallgatni arról, hogy a rádió mikrofonja mögött értelmiségi ül, a jelek szerint egyáltalán nem értelmiségi felelősséggel. Ha pedig felelősségének híján van, legalább a szakma minimumát tiszteletben tartaná: ha nem tudsz használni, legalább ne árts! Mert viszonyulhatunk a dologhoz bárhogy, nyilvánvaló, itt tudatos fertőzés, ha úgy tetszik, megrontás folyik. Olyan fertőzés, amelyre nem lehet magyarázat a pökhendien odavetett kijelentés: akinek nem tetszik, tekerjen más állomásra. Ugyanezen a logikán haladva nyugodtan oda lehet piszkítani fényes nappal a csabai főutca kellős közepére, behugyozni (bocsánat) a szökőkútba, s nyilvánosan szerelmeskedni az Élővíz-csatorna partján. Ide is érvényes lehet ugyanis: akinek nem tetszik, ne menjen arra, ne nézzen oda. Aki egyszer is belehallgatott az adásba, tanúsíthatja, zömében fiatalok fülelik a műsort. Nem kerülhető meg a kérdés: kinek jó beavatni őket a mocskos beszédbe, normává tenni számukra a káromkodást? Egy normális országban a rádiók felügyeletét ellátó intézmény ilyen műsorok sugárzása esetén hetekre betiltja a rádiót. Nagy kérdés persze, hogy egy magát keresztény-nemzetinek valló kurzus médiafelügyelete normálisnak tekinti-e magát. Más megközelítésben: felhallik-e odáig az intézményesült trágárság ellen tiltakozók hangja. Árpási Zoltán ...ha nem tudsz használni, legalább ne árts! . íáJ Mezőhegyes, 1911. 19-es major, igazgatósági épület. Egy különleges, nagyon régi képeslap. Alighanem, csak akik nagyon ismerik Mezőhegyes történetét, azok tudják, hol is volt közel kilencven évvel ezelőtt az igazgatósági épület
