Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-25-26 / 71. szám
14. OLDAL - 2000. MÁRCIUS 25-26., SZOMBAT-VASÁRNAP ÖNKORMÁNY Z A T I OLDAL CSORVÁSI TAVASZ 2000 A kézimunka lelke a színezés- Eddigi gyűjtőmunkájuk eredményeként hány tájegység motívumával ismerkedtek meg?- Körülbelül 20 tájegység munkáit dolgoztuk már fel. A kiállításaink arra is jók, hogy a legújabb darabjainkat bemutassuk. Az idén például a komádi hímzés jelenti számunkra az újdonságot.- Éva néninek melyik a kedvence?- Természetesen a békési, mert azt senki nem csinálja, hiszen olyan aprólékos, precíz munkát, odafigyelést igényel! Mivel erdélyi származású vagyok, ezért a kalotaszegi, mezőségi motívumok is közel állnak a szívemhez.- Ehhez a munkához különleges fonalakra is szükségük lenne...- Csak az a baj, hogy elég nehéz beszerezni! Pedig a kézimunka lelke a színezés! Ha van is fonal, az meg nagyon drága! De nem kesergünk! Ha összejövünk, varrogatunk, míg a nap le nem megy. Es nem pénzért! A! El nem adnánk egyetlen darabot sem! Ezek a hímzések számunkra megfizethetetlen értéket jelentenek! A díszítőművész szakkör vezetőjének a kedvence a békési motívum A községben 32 éve működik a díszítőművész szakkör. A lelkes gárda szakmai irányítója, összetartója Fejes Ferencné. A nyugdíjas pedagógust otthonában kerestük meg, hogy a lázas készülődés közepette a hímző asszonyokról faggassuk. ___Díszítőművészet- Mióta foglalkozik a felnőtt szakkörösökkel?- Amikor még tanítottam, a gyerekeknek is tartottam szakkört, a nyugdíjazásom után viszont csak a korombeliek maradtak meg. Velük azóta is rendszeresen találkozom, minden hétfőn az iskolában. A volt osztálytermemben varrogatunk, beszélgetünk, esetleg a névnapjainkról emlékezünk meg.- Mi az a varázs, az a titok, ami az évtizedek múltán is összetartja a csoportot?- A családias hangvétel, a közös érdeklődés, a szépérzék. Mert elvitathatatlan, hogy nagyon ügyesen hímeznek a szakkör tagjai. Soha nem a divat érdekli őket, hanem az, hogy minél több hagyományos motívumot megőrizzenek az utókor számára. Citeraszóval, őszinte érzésekkel Gulyás Mihály bácsinál az énekkar lelkes tagja volt Juhász Kálmán. Később azért vette meg első citerá- ját, mert ez a hangszer volt annak a feltétele, hogy bekerüljön a község citeraze- nekarába, majd a népdalkörbe. Azóta az ő irányításával három csoport is dolgozik, énekel, citerázik Csorváson. Népzene Hajnalfény a legkisebbek neve. A Szeredás Ifjúsági Citerazenekar a nagyobbakat fogja össze, míg a Nefelejcs Népdalkörbe csengő hangú énekeseket verbuvált a zenekarvezető. — Amikor a községben az öregek letették a hangszert, úgy ítéltem meg, hogy gondoskodni kell az utánpótlásról. 1993-ban kezdtem foglalkozni a fiatalokkal, 1996-ban pedig összeverbuváltuk a népdalkört. Azóta énekelünk, citerázunk, versenyekre készülünk, miközben munkánkat a zsűri komoly minősítésekkel díjazza - sorolta a hétvégi V. Népzenei Verseny egyik szervezőjeként is számon tartott Juhász Kálmán az előzményeket. így tudtuk meg, hogy a Vas Lajos- emlékversenyről, az országos minősítő versenyekről is arany fokozattal tértek haza, bemutatkozhattak a Duna Televízióban, készült velük rádiós felvétel. — Igazi vegyes kar a miénk, ha a korosztályokat nézzük! Nagyon ritka, hogy az együttesekben olyan fiatalok is lehetőséghez juthatnak, mint a mi esetünkben. Szerencsére nálunk ez bevált. A ■ már hagyományos csorvási népzenei versenyen az idén a Hajnalfény új fellépőruhában mutatko. zik be. Szlovák és dunántúli dalokat énekelnek. A Nefelejcs-Népdalkor Csongrád megyei és szilágysági népdalokkal készült. A Szeredás csapat moldvai és dunántúli népdalcsokrot mutat be a zsűri és a közönség előtt — sorolta a felkészülés eredményeként már kikristályosodott repertoárjukat a vezető. A polgármesteri hivatal és a művelődési központ támogatásával többször jártak külföldön. A helyi vállalkozóknak, segítőiknek köszönhetően kaptak ruhákat. A megjelenéssel már nincs baj, a hozzáállással sem! S hogy mi legyen a színvonallal? — Árra tettük fel az életünket! Most az Arany Páva minősítés a cél, szívvel, lélekkel dolgozunk a sikerért! — mondta őszinte lelkesedéssel Juhász Kálmán. ■ Négy nemzetiség, öt felekezet egy faluban A régészek az ásatások során településnyomokat tártak fel az új kőkorszaktól kezdve a réz-, a bronz-, valamint a vaskorszakból is. Csorvás területe tehát évezredek óta lakott. A község elnevezésével kapcsolatban két feltételezést ismerünk: az egyik szerint ószláv eredetű és homokost jelent, a másik a török eredetű csórva szóra vezeti vissza az elnevezést. Ezt a szót a régi magyarok is használták a homokra. Településtörténet Az I. világháború áldozatainak emlékművét - Horváth Géza szobrász alkotását - 1926-ban avatták fel írásos emlékek a község életéről csak a XV. század közepétől vannak, de az Árpád-kori falumaradványokat és a község templomát 1996-ban sikerült feltárni. Ezek alapján feltételezhető, hogy Csorvás a megye jelentős települése lehetett, hiszen temploma kőből épült, ami a korabeli megyei templomokra nem volt jellemző. A tatárjárás viszont elpusztította a falut, a pusztát 1456ban Hunyadi Jánosnak adományozta V. László király. A község 150 évig volt Mátyás király hű vitézének, Ábrahámffy Tamásnak a tulajdona. A XVI. század elején már jelentős település Csorvás, egyházi asztagrakó hely. 1595 végén a török mellett harcoló tatár segédcsapatok másodszor is elpusztították a települést, így ismét pusztává vált a környék. Amikor Harruckern János birtoka lett, Csorvást az örmény bérlőnek, Kacsemag Miklósnak adták, majd Gyula városa bérelte. 1769- től a puszta fele a gyulai uradalom kezelésébe került, amit nem osztottak fel az örökös főúri családok. Ez a helyzet 1853-ig tartott, ekkor rendeződtek a tulajdonviszonyok. A falu területének közel a felét a Wenckheim család birtokolta, birtokok kerültek a gyulai vármegyei tisztviselők kezébe is, így alakult ki a kisbirtokos réteg a községben. Ezek a változások elősegítették, hogy Csorvás 1857. december 3-án ismét önálló adózó községgé vált. Az 1860-as években gyors ütemű betelepedés történt, mert a kialakult majorságok kedvező munkalehetőséget biztosítottak. Ekkor Békéscsabáról, Szarvasról, Mezőberényből közel 100 szlovák család telepedett Csorvásra, majd jöttek Gömör, Sáros és Trencsén megyékből is. Mintegy 30 család Galíciából érkezett. Ebben az évtizedben jelentek meg a zsidók is, így négy nemzetiség és öt vallási felekezet élt a faluban. 1890-re a település túlnépesedett, az agrár- kapitalizácíó lassú volt, ami a szegényparaszti megmozdulásokhoz vezetett. A polgárosodás folyamata az 1881- ben alakult Csorvási Olvasó Népkör alakulásával indult, 1894-ben pedig létrejött az első politikai párt, az MSZDP is. Az I. világháborúig minden társadalmi rétegnek megvolt a maga szervezete. A világháború során 320 csorvási maradt a csatatereken, akik a csabai 101- es közös gyalogezredben, valamint a nagyváradi 4-es honvéd gyalogezredben, a legveszélyesebb frontszakaszon küzdöttek. A Nagyatádi-földreformot követően (1935-ös adat) a község lakóinak a 79 százaléka volt őstermelő, az ipar aránya csekély, a malmok és a cserépgyártás képviselt nagyobb volument a kisipar mellett. A szovjet csapatok 1944. október 6-án érték el Csorvást, ezzel befejeződött a II. világháború, ami ismét 148 áldozatot követelt. Közülük harminchármán az auschwitzi koncentrációs táborban vesztették életüket. A község kulturális életében kezdetben a körökben és az egyletekben folyó tevékenység dominált (olvasás, színjátszás, éneklés). Később ezen a területen is az állami szerepvállalás volt a döntő, napjainkban viszont megint a civil szervezetek kulturális tevékenysége került előtérbe. A mezőgazdaság szerepe visszaszorult Az 1945-ös földosztás jelentős változást hozott a község életében, továbbra is a mezőgazdaság jelentette a legfőbb megélhetést. 1948-ban megalakult a gépállomás, 1949-ben a termelőszövetkezet. A döntő fordulat 1960-ban történt: a kényszerté- eszesítés hatására a magángazdaságokat felszámolták, a földterület jelentős része a négy szövetkezet és az állami gazdaság tulajdona lett. 1971-ben egy új iparág, a textil honosodott meg. Ebben az időszakban már a lakosság többsége a környező városok ipari munkahelyein dolgozott, így a mezőgazdaság szerepe visszaszorult a megélhetési források között. V, népzenei verseny A Csorvási Tavasz rendezvénysorozat zárásaként Csorvás Nagyközség Önkormányzata és az ÁMK Nefelejcs Népdalköre március 25-én, szombaton 9 óra 30 perces kezdettel V. alkalommal rendezi meg a csorvási népzenei versenyt a település sport- csarnokában. Az ország minden részéből érkeznek népdalkörök, ezúttal külföldi csoportok is színpadra lépnek. Szerbiából és Szlovákiából várnak vendégeket a házigazdák. A verseny ideje alatt a helyi díszítőművész szakkör munkái láthatóak a tornacsarnokban. 10 órakor veszi kezdetét a vetélkedés. Az ebédszünetben a Hudák szövőműhely divatbemutatója színesíti a programot. Az immár hagyományos népzenei versenyen a zsűri tagjai: Borsi Ferenc cite- raművész és Vakler Anna népi énekes, mindketten a népművészet ifjú mesterei. (Támogatók: Csorvás Nagyközség Önkormányzata, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Csorvási Gazdák METÉSZ, Csorvásiak Baráti Társasága, Csorvási ÁFÉSZ, Hudák József és családja, Csorvási Szlovák Önkormányzat, Békés Megyei Önkormányzat Nemzetiségi Etnikai Kisebbségi Bizottsága.) Ez az oldal Csorvás Nagyközség Önkormányzatának támogatásával készült, írta és szerkesztette: Csete Ilona. Fotó: Lehoczky Péter. Hirdetési tanácsadó: Kmetykóné Molnár Márta Csorvás történetében kevés olyan személyi kapcsolat van, mint ami a Bartók családhoz hasonlítható. Bartók Béla anyai ágának leszármazottai, a Voitok a múlt század második felében érkeztek a településre. Az első a családból Voit Lajos volt, aki gróf Wenckheim Gézával végezte el a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiát, majd a gróf Csorvás Károly majori birtokán lett gazdatiszt. 1869-ben már biztosan csorvási, mert ekkor kötött házasságot Krotsák Emma Mária kisasszonnyal a helyi katolikus templomban. Bartók család A család életében 1873 változást hozott: az év közepén meghalt Voit Mór, az édesapjuk. Ezután költöztek Csorvásra, köztük Voit Paula is. Ő hat éven át volt helyi lakos, ekkor végezte el a pozsonyi tanítóképzőt, majd 1879-ben Nagyszentmiklósra helyezték. Ott ismerte meg a földmíves oskola igazgatóját idősebb Bartók Bélát. Ennek az ismeretségnek a következménye a csorvási katolikus templom anyakönyvében olvasható: 1880. április 5-én házasságot kötöttek. Fiuk, Bartók Béla - hazánk egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoristája, népdalkutatója — 1881. március 25-én született meg. A Voit család története hamarosan véget is ért, hiszen Voit Lajos gazdatiszt 1885-ben meghalt. Csorvási földben Bartók anyai nagyanyja, nagybátyja és két unokatestvére nyugszik, míg a család többi tagját a Farkasréti temetőben Bartók Béla közelében temették el. Bartókkal Csorváson (dokumentumok igazolják) csak 1905- ben találkoztak, amikor népdalgyűjtő körútja során a falut is felkereste. A településen két népdalt és a cséplőgépbe esett Farkas Jul- csa balladáját jegyezte le. Ebből adódik a kérdés: honnan származnak Bartók Béla gyűjteményében azok a dalok, amelyek Csorvás nevét tartalmazzák („...ha csakugyan, csakugyan nem találok szeretőt, felszánta- tom a csorvási temetőt”)? A válasz egyszerű. Á dalokat nem Csorváson gyűjtötte, hanem Gyula Benedek-pusztán. A történet a századforduló környékéig nyúlik vissza, amikor a Csorvás Nagy-majori Wenckheim-birtok intézője Galgóczy Géza volt, akinek szintén Krotsák lány a felesége. Házasságukból Csorváson kilenc gyermek született, akik mellé felfogadtak egy lányt, Illés Annát, áld később Gyulára került. Bartók 1906-ban találkozott vele. Erről így írt: „Magyar paraszténekeseim közül eddig a legtöbb dalA Voit család síremlékének alapkövét Göncz Arpádné helyezte el a csorvási temetőben 1996-ban lamot, körülbelül 80-at Békésgyulán jegyeztem le Illés Panna akkor 18 éves lánytól.” Ez tehát a magyarázat a csorvási dalokra. 1980-ban a község akkori könyvtárosa, dr. Koczhó Ferencné kezdeményezte, hogy a csorvási könyvtár Bartók nevét vegye fel. A történet 1996-ban folytatódott, amikor a Csorvási Tavasz rendezvénysorozat keretében meghirdették az első népzenei versenyt Bartók tiszteletére. A csorvásiak számára 1996 máig emlékezetes, mert a népzenei verseny alkalmából Göncz Árpádné, a köztársasági elnök felesége elhelyezte a Voit család síremlékének az alapkövét. Azóta Bartók Béla születésének évfordulója (március 25.) minden év- ben jeles nap Csorváson! ______■
