Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-14-15 / 62. szám

2000. MÁRCIUS 14-15., KEDD-SZERDA - 7. OLDAL femsmctHMiP ■■■ NEMZETI ÜNNEPÜNK Az európaiság már kossuthi álom volt Interjú Katona Tamás egyetemi tanárral A fiatalság volt az 1848—49-es történelmi léptékű változások mozgatórugója. A mai if­jabb nemzedék feladata sem más, mint hogy korszerű európai, polgári országot teremt­sen - vallja Katona Tamás történész (ké­pünkön). Az Antall-kormány egykori kül­ügyi-, majd miniszterelnökségi államtitkára lapunk számára adott interjújában néhány '48-as emlék mellett beszél arról is, vajon az 1848-as szabadságharc miért jelent többet sokunknak bármely más ünnepnél, hogy va­lóban Petőfi csontvázára bukkantak-e Szibé­riában, de arról is: a 68. évében járó egyete­mi tanár mitől érzi magát ma is fiatalnak. Történelemkutatás- A szerencsés országokban egy­szer visznek győzelemre egy harcot, s aztán annak emlékét őrzik, fénye­sítik napról napra. A szerencsétlen országokban - és mi ezekhez tarto­zunk - minden nemzedéknek újra és újra ki kell vívnia szabadságát. Azt reméljük, hogy a rendszerválto­zással ez végérvényesen megtör­tént, de a rendszer csiszolása koránt sem fejeződött be.- Több, mint ISO évvel a '48-as események után mire taníthat még minket a forradalom és szabadságharc?- A jobbítás szándékára, a meg nem elégedés tenni akarására mindenképpen. Az 1800-as évek közepén, amikor Magyarországnak volt alkotmá­nya, volt országgyűlése, akkor például Ausztriá­nak nem volt. Ahelyett, hogy a magyar fiatalok saját vállukat veregetve megelégedtek volna a helyzettel, többet akartak. így történhetett, hogy az 1847—48-as utolsó rendi országgyűlés megte­remtette a korabeli Európa legkorszerűbb demok­ráciáját. Elvitathatatlanul óriási feladat volt a feu­dális Magyarországot át­alakítani az akkori idők egyik legkorszerűbb álla­mi berendezkedésévé.- Mit emelne ki a 48- as célkitűzések közül, amely ma is követendő cél lehet?- Az európaiságot, amelyet már akkor na­gyon komolyan vettek. Nem csak a trónfosztó nyilatkozatban írja le Kossuth, hogy Magyar- ország tagja akar lenni az európai státuscsalád­nak, méghozzá egyen­rangú és szomszédaival békében élő társa, hanem ezt mondja Görgey is, aki komáromi kiáltványában így fogalmaz: „Ne higgyétek, hogy ez Magyarország és Ausztria kö­zötti harc csupán. Ez európai ügy. A legszentebb nép jogi küzdelme a bitor zsarnokság ellen.”- Görgey szerepéről megoszlik a történészek vélekedése.- Görgey árulásában nem hiszek. Ezt az em­bert - minden hibájával együtt - Mátyás király és Bethlen óta a legzseniálisabb magyar hadve­zérnek tartom. Az aradi vértanúkról szóló köny­vemben, valamint a Görgey emlékiratokban igye­keztem mindezt alátámasztani.- Elvitathatatlan, hogy ha van olyan ünnep, amelyet a fiatalok minden körülmények között magukénak éreznek, az március 15. Minek tulaj­donítható, hogy más ünnep nem ennyire népsze­rű?- Az akkori történelmi idők igen elevenek ma is. A sodró lendületű események ma is lekötik a fiatalokat, annál is inkább, mivel annak akkor ők voltak aktív részesei. Én magam rendszeresen járva az ország közép- és szakiskoláit, szívesen beszélek '48-ról, mert a gyerekek nagyon köny­nyen adják át magukat a rengeteg ta­nulsággal teli emléknek. Augusztus 20. túlságosan teoretikus, megfogha­tatlan, október 23-ával kapcsolatban pedig a korábbi értékítéletek még ma is éreztetik hatásukat. De ez esetben az is riaszthatja a fiatalokat, hogy az 56-os szervezetek nemegyszer egy­más szemét vájják.- Folynak-e ma olyan kutatások, amelyek eredményeként valamelyest másképpen láthatjuk a forradalmat és szabadságharcot?- Van egy óriási adóssága a magyar történet- írásnak, amelyről azonban nem tehet. Annak el­lenére, hogy csakúgy, mint az 56-os forradalmat, az 1848—49-est is végül az orosz csapatok verték le, a mai napig nem Mutathatóak az orosz levél­tári források.- Lehet, hogy az ottani kutatások fényt derít­hetnének arra is, vajon Petőfi Segesvár mellett vagy Szibériában nyugszik?- Nem tartom valószínűnek, hogy Petőfi Barguzinban halt volna meg. Legjobb tudomásom szerint a magyar hadifoglyokat az osztrákok kap­ták meg. Oroszországba a lengyeleket vitték. Saj­nos, azt kell mondjam, az járt jól, akiket az oro­szok kaptak meg, mert onnan már két év múlva el lehetett szabadulni. Ezért szinte lehetetlen, hogy Petőfi Szibériába került, azt pedig lélektani képtelenségnek tartom, hogy ha mégis, akkor ne próbált volna üzenni imádott feleségének, és gyermekének.- ön annak idején miért éppen 1848-at vá­lasztotta fő kutatási terü­letének?- Szemtelenül korán kezdtem el olvasni. Az első nézegetnivaló köny­vek egyike egy ötkötetes mű volt a szabadság- harcról. Világéletemben Széchenyi, Kossuth, De­ák, Görgey és Bem rajongója voltam, így teljesen természetes volt számomra ennek a kornak a ku­tatása. Ugyanakkor ez a téma a mindenkori fiata­loknak érdekes, tanulságos múlt, amelyet tanítva én is fiatalabbnak érezhetem magam a koromnál. HORVÁTH MAGDOLNA Katona Tamás - névjegy 1932-ben született Budapesten. 1990-ig a szegedi JATE-n oktatott. Az MDF parlamenti képviselője 1990-94. között. Előbb az Antall-kormány külügyi-, majd miniszterelnökségi államtitkára. 1994-98. között a Budavári önkormány­zat első embere, kerületi polgármester. Két éve a Károly Gáspár Református Egyetem oktatója. Nős, felesége tipográfus. Két felnőtt lánya után egy 13 éves fiúgyer­mek gondoskodik arról, hogy a történész ne szakadjon el a mindennapok apró- cseprő gondjaitól. Új tárlatok a Hadtörténeti Múzeumban A legfiatalabbak előtt is szent Kossuth emléke A Budai Várban két holdon elterülő Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2000 tavaszán is számos új látnivalóval, érdekes­séggel várja a látogatókat. A közgyűjtemény az elmúlt na­pokban több száz tárggyal bővült — a kanadai, torontói Ma­gyar Királyi Fegyveres Erők Múzeumából érkezett ritka, lát­ványos kiállítási anyag. Torontói gyűjtemény A gyerekek gazdag fantáziavilága elevenedik meg a Hadtörténeti Múzeum márciusban nyíló kiállí­tásán. A Barcsay Gyermek-képző­művészeti Alapítvány hirdette meg azt az országos gyermek- rajz-pályázatot, amelynek témája Magyarország történelmi sorsfor­dulóinak ábrázolása volt. A pá­lyázatra közel 200 iskola 1700 pá­lyamunkát küldött be. A külön­böző technikával készült gyer­mekrajzok közül több, mint két­százat díjazott a zsűri. Az ifjú alkotók a magyar törté­nelem nevezetes eseményeit és személyiségeit; a magyarság és az itt élő nemzetiségek gazdag néphagyományait ábrázolják ké­peiken. A díjnyertes munkák ka­talógus formájában is eljutnak a művészetpártoló közönséghez. A kiállítást Jancsó Miklós Kossuth- díjas filmrendező nyitja meg. Sokunk gyermekkori emlékei­ben él még a kép a nagyszülők hajdanvolt lakásairól, a falakon ékeskedő képekről. Igazi fest­ménynek láttuk a míves olajnyo­matokat és sokáig bámultuk a Millenniumi hódolatot, a Rákóczi elfogatását és a többit. Gyakran a főhelyen ékes aranykeretben volt egy kép. Kar­csú, kicsit ismerős férfi hófehér köpenyben ült egy lovon, és a fel­túrt barázdák fölött nézett a messzeségbe. Kérdésünkre, hogy ki ez, azt a választ kaptuk: Petőfi a nagyszebeni csatában. Ha most, felnőtt fejjel március 27-től valaki ellátogat a Hadtörténeti Múzeum­ba, ismét találkozhat a köpenyes fiatalemberrel. Kiállítják Jan Styka, a lengyelek híres csatakép­festője és Vágó Pál, akit a kortár­sak „az ecset Petőfijének” nevez­tek, közös alkotását, amelynek cí­me Erdélyi Panoráma, azaz Bem és Petőfi a nagyszebeni csatában. A mű 120 méter kerületű és 15 méter magas körkép, pontosab­ban az, ami a körképből megma­radt, és amit a tarnówi múzeum meg tudott menteni az enyészet­től. A hányatott sorsú, darabjai­ban megmentett kép abban a te­remben várja a látogatókat, ahol Vágó másik híres, az 1900-as pári­zsi világkiállításon nagydíjat nyert képe, „A magyar huszárság diadalútja” látható. Hazatért gyűjtemények címmel májusban nyílik meg a Hadtörté­neti Múzeumban az a kiállítás, amelynek anyaga néhány nappal ezelőtt érkezett meg a torontói Magyar Királyi Fegyveres Erők Múzeumából. A jegyzékbevétel és a tárgyankénti fotózás után május­ban nyfló kiállításon a látogatók megismerkedhetnek az emigráci­óban összegyűjtött hadi relikviák­kal. Mintegy 6,5 mázsa a XX. szá­zadi magyar történelmet szemlél­tető anyag, amelyet az amerikai földrészen élő magyarok gyűjtöt­tek össze, s most haza került. A torontói múzeum alapítói annak idején feltételként szabták, hogy a múzeumi anyag akkor tér­hessen haza, amikor megbecsülé­sét az itteni politikai rendszer ga­rantálja. Az értékes műtárgyakat a Malév ingyen szállította Buda­pestre, ami azért említésre méltó, mert az így megtakarított pénzt restaurálásra fordíthatják. A hazatért műtárgyak között van többek között Habsburg Jó­zsef főherceg egyenruhája, a Jász-Kun Huszárezred zászlaja, amelyből összesen csak négy ké­szült, különféle relikviák, serle­gek. A májusban megnyíló tárlat a gazdag anyagnak csak egy töre­dékét tudja berhutatni, ezért azt folyamatosan frissítik majd, hogy a nagyközönség minél többet is­merhessen meg belőle. STS A szó sem szállt el, az írás is megmaradt A szabadságharc irodalmi feldolgozásai őrzik az idők emlékét Az 1848-as forradalom és szabadságharc mindmáig élő pél­da arra, hogy az igazán sorsfordító történelmi események emléke nem halványul el sohasem. Az 1848-as március tör­ténéseiről fennmaradt a szó - a híres 12 pont, Petőfi lángo­ló költészete, Kossuth számos lebilincselő beszéde — s örökbecsű a korabeli irodalom: Táncsics a Nép szava Isten szava című könyve, a reformeszméket közvetítő Pesti Hír­lap, hogy csak néhányat említsünk. Könyvkiadás Ezt az irodalmi örökséget idén to­vább gazdagította Mitták Ferenc „Fényesebb a láncnál a kard...” cí­mű összeállítása (Tóth Könyvke­reskedés és Kiadó Kft.), amely szemelvényeket ad 1848-49. tör­ténetéből. Milyen szerepet játsza­nak a személyiségek a történelem­ben? - ez a kutatók állandó vitaté­mája. A szabadságharc krónikája minden kutatásnál pontosabb vá­laszt ad erre a kérdésre. Széchenyi István elindította a reformmozgal­mat. Bem József Erdély hőse volt. Damjanich János tábornok sok nagy csata győztese. Egyik kortár­sa így jellemezte őt: „Kemény nyakú, vakmerő vezér, kinek lé­nyében valami medveszerű volt, szerette az erőteljes kifejezéseket, csatában szeme villámokat szórt, csak a józan ész szavára hallgatott és gyűlölte a katonai tudálékossá­got, minden katonája a pokolba is elment volna érte.” Kossuth Lajos a nép ajkán „Kossuth apánk” lett, s ez ponto­san jelzi, mit tett ő a forradalo­mért. Torinói temetésén a gyász- szertartás egyik papja mondotta: „Nagy dolog az eszmékben hinni, megvalósítására törekedni, dol­gozni, szenvedni érte. Egységet és nagyságot ad az embernek. Akit most siratunk, az utolsók utolsója egy oly hősi kornak, mely hitt az eszmékben.” Batthyány Lajos és Szemere Bertalan, Dembinszky Henrik és Klapka György - mind-mind tör­ténelemformáló személyiségek voltak. 1848 tíz főszereplőjéről szól a könyv második fejezete, hű portrét rajzolva róluk. De nem csak ők élesztették a forradalom és a szabadságharc tüzét. Ott volt a tűz csiholásánál Andrássy Gyu­la, Arany János, Deák Ferenc, Eöt­vös József, Gábor Áron, Mészáros Lázár, Teleki Blanka, Vasvári Pál is. Róluk és még 52 ismert politi­kusról és katonáról közöl rövi- debb-hosszabb életrajzot a könyv harmadik fejezete. A 48-as évek kutatói nagy ha­szonnal forgatják Batthyány Lajos reformkori beszédei, levelei és írásai című könyvet (Zala Megyei Levéltár), amely segít képet alkot­ni magunknak a reformkor politi­kai közéletéről. A kötet a politikus valamennyi felkutatott, 1839. júli­us 24. és 1848. március 14. közöt­ti, érdemi közéleti megnyilatko­zását tartalmazza, s mint ilyen, a miniszterelnök első válogatott gyűjteményét alkotja. A kötet feltárja Kossuth és Bat­thyány, valamint Széchenyi és Batthyány kapcsolatának ellent­mondásait, ezek társadalmi és gazdasági kérdésekben egyaránt jelentkeztek. Bár Sedlnitzky akko­ri rendőrminiszter így nyilatko­zott: „Batthyány mentora Kos­suth, a gróf teljesen Kossuth befo­lyása alatt áll.” Ez nem mondott ellent annak, hogy Batthyány ter­mészetes közege az arisztokrácia volt, kitartóan szervezte a főrendi ellenzéket. A gyűjtemény 103 dokumen­tum közreadásával sokat tesz an­nak érdekében, hogy az első fele­lős független magyar kormány tragikus sorsú miniszterelnök­ének nézetrendszere és tevékeny­sége tisztán álljon az utókor előtt. Ezt segítette a könyvben megfo­galmazott értékelés, amely sze­rint „a reformellenzék élére emel­kedett gróf politikai arculata nem igazán egyénített..., a rendi ellen­zék többsége által is hangoztatott szabadelvű nézeteket vallotta ma­gáénak. Kiváló szervezőkészségé­re támaszkodva összefogni és egységesíteni próbálta az ellenzék egyes szárnyainak időnként elté­rő nézeteit, törekvéseit. Nem elvi irányítója, hanem gyakorlati vezetője volt az egysé­gesülő ellenzéknek, született pártvezér. Olyan politikus, aki nem csupán szavai és tettei által vált vezetővé, hanem már születé­sétől kezdve, alkatánál fogva ma-. gában hordozta ezt az adottságot, és csupán megfelelő körülmé­nyekre volt szüksége, hogy veze­tésre termett személyisége érvé- nyesülhessen.” _____________ivt. A szabadságharc főszereplőin kívül a mellékszereplők is meghatározták a jövőt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents