Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-17 / 13. szám

KULTÚRA 2000. Január 17., hétfő - 5. oldal OBERES MEGYEI HÍRLAP „A jó szerencsém legyen veled!” A Tessedik Főiskola rektora a türelemről, a politikáról és a fociról Dr. Patay István 1951-ben született a Fejér megyei Mezőszilason. A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem (GATE) mezőgazdasági gépészmérnöki karán diplomázott. A pályá­ját a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi főiskolai karán kezdte tanszéki mérnökként, a ranglétrán a tudományos fő­igazgató-helyettesi posztig jutott. 1980-ban egyetemi doktori címet szerzett, '87-ben a mezőgazdaság-tudományok kandidátusa lett. '97-től a GATE mezőtúri főiskolai kará­nak főigazgatója, 2000. január elseje óta a Tessedik Sámuel Főiskola rektora. Felesége Ka­talin gazdasági agrármérnök. István fiuk informatikát tanul a műszaki egyetemen, Katalin lányuk állatorvosnak készül, Krisztina ötödik osztályos.- Volt tanítványai úgy emlegetik Önt: jó tanár volt és nagyon szi­gorú.- Nem szigorú, hanem igényes. A diákokat igyekeztem maximáli­san kiszolgálni és tőlük ugyanek­kora lelkesedést vártam. De ha a hallgatók ezt úgy élték meg, hogy szigorú voltam, elfogadom.- Tessedik Sámuelt sokszor állítják példának az utókor elé. Ám legalább ennyiszer hallani azt a vé­lekedést is, a polihisztorok kora lejárt. Ön szerint kellenek ma polihisztorok?- Tessedik Sámuel polihisztorsága törvénysze­rű volt. Sötét korszakban, a korához képest is el­maradott világban élt. Bármihez nyúlt, mindenen változtatnia, formálnia kellett. A tanárembernek ma is széles látókörűnek kell lennie, ám ez még nem polihisztorság. De a régi korok polihisztorai sem voltak mások, mint széles látókörű, érdeklő­dő emberek. Igazán érteni azonban csak szűkebb szakterület dolgaihoz lehet.- Mik azok a tulajdonságok, amelyeket legin­kább becsül a másik emberben?- A kitartást és a türelmet, mert nagy dolgok rit­kán születnek gyorsan. És a világ dolgai és az embe­rek iránti toleranciát. Fontos, hogy érdeklődő legyen és olyan munkát végezzen, ami leköti a szakmai vá­gyát. Alapvető továbbá az érzelmi intelligencia. Ez különösen a vezetők esetében nélkülözhetetlen.- A küzdeni tudást kihagyta, pedig ebben Ön alaposan megedződhetett.- Voltak nehéz esztendőim. Mindegyik máskép­pen volt nehéz. Hol azért, mert beosztott oktatóként nem értettem egyet bizonyos döntésekkel, hol veze­tőként immár fordítva találkoztam hasonló élethely­zettel. A jó szerencsém legyen veled! — a mezőtúri főiskolán utódomnak, Gulyás Lászlónak ezekkel a szavakkal adtam át a stafétát. Szerencsésnek mond­hatom maga. Voltak nagyon jó főnökeim, akiktől megtanultam, hogyan kell csinálni és voltak kevésbé jók, akiktől megtanultam, hogyan nem szabad. Vi­szonylag fiatalon mindezt ki is próbálhattam. Mező­túron olyan jó kollektívával dolgoztam együtt, amely a magyar felsőoktatásban párját ritkítja.- A szarvasi főiskola megalakulása körül a po­litika végig jelen volt. Hogy lesz ez a jövőbeni — Sokféle pályára készültem. Zsenge koromban futballistának, majd jó zenésznek, később gépész­mérnöknek. Politikus életem egyik fázisában sem akartam lenni. Am az ember bármilyen beosztásban dolgozik, a politikától nem tudja magát függetleníteni. A politikával mindig szőrmentén bántam. A Tessedik Főiskola kialakításának erős politikai színezete volt. A me­zőtúri főiskola főigazgatójaként azonban a csatározásban se pró, se kontra nem voltam jelen. A név­adást helyeslem, mert Tessedikkel a főiskola múltat kapott. Márpedig a múlt az, amit sem megvenni, sem pályázaton elnyerni nem lehet. A szarvasi székhelyről szóló döntést is ésszerűnek tartom. Úgy gondolom, felsőoktatási intézmény vezetője nem lehet politikus, ugyanakkor mértéktartó távolságot tartva jól kell élnie az indirekt politizálás eszközeivel. A főiskola a politikával és a politikusokkal kapcsolatban van, ha kérik véleményt mond, de aktív szereplője a politikának nem lesz.- És milyennek szeretné évtizedek múlva a Tessedik Főiskolát?- Nos, a férfiak várható élettartamát tekintve statisztikailag még húsz-huszonöt évig figyelhe­tem a főiskolát. Remélem, a formálásában még jó pár évig aktívan is részt veszek. Nos, ha előre te­kintek, a mostaninál több karú főiskolát látok, ahol a régi és az új tudományterületek egyaránt je­len vannak. Európai színvonalon bocsát tó diplo­mákat, komoly kutatókapacitása van és szerteága­zó nemzetközi kapcsolata.- Hobbija van?- Több is. Az első helyen a foci áll. Korábban versenyszerűen is futballoztam, ma már csak hob­biból. Már nem olyan gyorsan, de változatlan hév­vel kergetem a labdát. A másik szenvedélyem a kertészkedés, ami főként a szőlőművelést és a borászkodást jelenti. Szívesen horgászom is, erre jut a legkevesebb időm. És szeretek gitározni. Ha igazán kikapcsolódásra vágyom, félrevonulok és szaggatom a húrokat, csak úgy, a magam örömére.- Rektor Úr! Köszönöm a beszélgetést, csath róza Verselő fiatalok A Csabai Ifjúsági Ház és a Tevan Kiadó Kft. verspá­lyázatát Gyucha Viktor, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, valamint Puravecz Péter, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola diákja nyerte. Másodikként a sarkadi Ady-Bay Gimnáziumból Major Katinka és a Széchenyi Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnáziumból Kovács Klaudia végzett. A pályázat különdíját a zsűri Aleksza Tímeának, a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyetem hallgatójának ítélte. Dicséretben Ulmann Zsuzsanna, Dobos Mónika és Balázs Zsolt részesültek. mi Vőfélytalálkozó A millenniumi év alkalmából a máriakálnotó pol­gármesteri hivatal országos szintű, népszokásokat felelevenítő vőfélytalálkozót rendez. A programot a Győr-Moson-Sopron megyei Máriakálnokon tartják augusztus 11—13-ig, s a jelentkezés határideje má­jus elseje. Részletes felvilágosítást Soós Mihálynétól, a máriakálnotó polgármesteri hivatal 06-96-215-288-as, illetve Komka Tamás vőfélytől 06-96-209-040-es telefonszámon kérhetnek az ér­deklődők. ______________________________ca Tudja-e, hogy...? ...ki és mikor találta fel a sakkot? Feltételezik, hogy az első sakk­játszmát a 6. században játszot­ták Indiában. Az első teljes játszmaleírás 1020-ból maradt fenn, amit egy perzsa költő ve­tett papírra. Állítólag arab hajó­zó kereskedők honosították meg Amerikában, ahonnan 1000 körül Európába került. ...hogyan teszik az egész körtét a pálinkásüvegbe? Sehogy, mert a körte nő bele az üvegbe. Amikor a körtefa levi- rágzik és a termés még csak 1 cm nagyságú, üres üveget húz­nak rá, amit rögzítenek. Addig hagyják rajta, amíg a körte elég­gé nagy lesz. Aztán az üveget csak le kell „szüretelni” a körté­vel együtt, s szesszel megtölteni. ...hogyan írjunk láthatatlan tintával? Használjunk tinta gyanánt tejet, ecetet vagy citromlevet. A kész levelet a címzett óvatosan kiva­salja, s akkor előtűnnek a bar­nás vagy pirosas betűk. ...kiről nevezték el a pralinét? A világszerte közkedvelt édes­ség az egyik francia gróf és föl­desúr, César du Plessis-Praslin szakácsától származik. Pirított mandulát, cukrot, csokoládéön­tetet használt ennek elkészítésé­hez. Annak idején a finomságot prasline-nak nevezték. Ebből lett a praliné. ...ki adta a börzének a nevét? Egy németalföldi kereskedő, Mijnheer van der Burse, akinek a brügge-i házában a 15. század­ban élénk kereskedés folyt. Ott jött létre az első tőzsde - börze - is. _____ FEB Emléktábla Paulinának Mezőhegyes A Szent György plébániatemp­lomban január 19-én avatják föl Pfiffner Paulina emléktábláját. A márványtáblát Battó Ottó csaná- dapácai kőfaragó készíti, a bronz- plakéttet pedig Széri-Varga Géza békéscsabai szobrászművész. (Pfiffner Paulina arcvonásai egy kőnyomaton maradtak az utókor­ra.) Az 184849-es szabadságharc legendás alakja 175 évvel ezelőtt, 1825. január 19-én született Me­zőhegyesen. Emlékének megörö­kítését egyetlen élő, oldalági leszármazottja, a szegedi Feke- téné Rapcsányi Sarolta és a me- zőhegyesi római katolikus egy­házközség szorgalmazta. A terv valóra váltását egy önzetlen ado- mányozó segítette. ________m.cy. Tanuljunk meg tanulni! Kedves Szülők és Gyerekek! Egy olyan témával szeretnék foglalkozni e rovat keretében, amely kivétel nélkül érint minden gyermeket. Ez pedig nem más, mint a tanulás és az iskola. A lurkók egy része biztos összerezzenne e két rémséges szó hallatán. De én bizony ragaszkodom ehhez a témához, mert van egy ajánlatom. Olyan információkat szeretnék megosztani az olvasókkal, amelyek betekintést engednek a tanulás ter­mészetének rejtelmeibe, és segítséget nyújtanak a különböző tanulási nehézségek lehetséges okainak feltárásában. Szót ejtek majd azokról az intézményekről, ahová probléma esetén fordulni lehet. Reményeim szerint azok érdeklődését is sikerül felkelteni, akiknek csemetéje jó barátságban van a tankönyvével. Szeretném, ha időről időre játszanának velem. A fenti megszólítás jelzi, nem csak a szülők, hanem gyermekeik számára is tartogatok meglepetéseket. Ha beküldik a felkínált feladatok megoldásait, azt akár az újság lapjain is viszontláthatják. (Moráljuk a legszebb gondolatokat a fogalmazá­sokból.) Ezen kívül az összegyűjtött anyagból tervem szerint kiállítást rendeznénk. ígéreteken kívül egy olyan témával szeretnék foglalkozni az első alkalommal, ami látszólag nem kapcsolódik szorosan a tan­uláshoz. Arra kérem Önöket, hogy egy pillanatra gondolják át, gyer­mekük körülbelül mennyi időt tölt játékkal a mindennapokban. Ez a kérdés azért fontos, mert a játék tevékenység (nem a parttalan számítógépezés és videózás!) számtalan olyan képességet fejleszt, ami egyrészt szükséges a tanuláshoz, másrészt oldja a felgyülemlett feszültséget. Vegyük például a kockavár építését. Az apró építmény elkészítése folyamán tapasztalatokat lehet gyűjteni a formák világából, az elemek anyagának tulajdonságairól, térben való elhe­lyezkedéséről, statikai törvényekről. Az önfeledt szórakozás közben fizikához és matematikához nélkülözhetetlen alapismeretek megsz­erzésére nyűik mód. Az alkotás öröméről se feledkezzünk meg, amely megelégedéssel tölti el a mű létrehozóját, így építi személyiségét. Emellett a képzelőerő gazdagodásának jelentőssége nem kevésbé fontos. Azt remélem, érzékelhetővé vált e pár sor után is, hogy a játék nem hiábavaló, haszontalan cselekvés, iskolai időben sem. A tizenéveseket nyilván nem arra biztatom, hogy elő az építőkock­ákkal. Minden korosztályt a neki való (építő) kikapcsolódásra szeretnék rábeszélni. Igen ám - gondolhatják sokan önök közül -, és mikor készül el a lecke? Meg ott a zongoralecke, balettóra és így tovább. Sőt, biztos vagyok abban is, a legtöbb szülőnek nem mond­tam újdonságot, és maga is azt szeretné, ha mindenre elég időt tudna szánni gyermeke. Én mégis megnyugtatóbbnak találnám, ha egyen­súlyba kerülne a megterhelő munka és a pihenés az egészséges személyiség védelmében. Még tovább megyek! A házi feladatot is lehet játékká alakítani. Ezt a későbbiekben a gyakorlat oldaláról is bemutatom. Örömmel várom levélben feltett kérdéseiket, észrevételeiket, és igyekszem rá érdemben válaszolni. A mai házi feladat kicsik és nagyok számára egyaránt, hogy írják vagy rajzolják le, milyennek képzelik az ideális iskolát! (Piros pontot kapnak azok, akik családi programnak tekintik és minden korosztály részt vesz a munkában!) ____ BRAUNNÉ TÚRÁK ÉVA Szent Margit emlékezete Mezőhegyes Árpád-házi Szent Margitra emlé­kezik a Mezőhegyesi Katolikus Tájékoztató. A szerkesztő, Bajnai István esperesplébános idéz XII. Pius pápának a Margi- tot szentté nyilvánító határoza­tából. A dokumentum a „mag­yar nemzet díszének” nevezi IV. Béla király leányát, aki a veszp­rémi apácáknál nevelkedett, majd az atyja által emelt kolos­torban, a mai Margit-szigeten él­te le rövid (30 évet sem számlá­ló) életét. Az íráshoz jól illesz­kednek a Rómában élő pap-fes­tőművésznek, Prokop Péternek a rajzai (Szent Margit, Szent Kinga, Boldog Jolánta), illetve Bajnai Beke Istvánnak a verse (Árpádházi Margit balladája). A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevélrészletéhez írott beveze­tőből megtudható, hogy a mezőhegyesi egyházi lap úgy szándékozik megemlékezni a 2000. jubileumi évről, hogy minden idei számában fölidézi egy-egy magyar szentnek az éle­tét. A tájékoztató 4. oldalán a 175 éve Mezőhegyesen született hős honvédleány, Pfiffner Pauli­na élettörténete, majd pedig egy kisgyermeknek a szülőkhöz in­tézett tíz kívánsága olvasható. A lap - hagyományosan - az egy­házközség eseménynaptárával zárul. M. OY. Hobbijuk a hivatásuk Tízéves a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar Tizenhat muzsikus ember tíz évvel ezelőtt nagy bizakodás­sal kamarazenekart alakított Békéscsabán. Kezdetben minden esztendőben 8-10 koncerttel örvendeztették meg vidékünk zeneszerető közönségét. Mostanában ünnepi ajándéknak számít, ha itthon is tanúi lehetünk sikerük­nek. A karácsonyi készülődés hetében Gyulán, a Mogyoróssy könyvtárban és Békéscsabán, a városháza dísztermében adtak nagy sikerű hangversenyt: választékos programmal, a megyéből elszármazott, remek szólistákkal, érett, igényes előadással. Talán, ha többen részesei lehet­tek volna hazai környezetben ennek a szép estnek...- Miért ilyen ritka a helyi publi­kum találkozása mostanság a békéscsabai vonósokkal? — ül­tünk le Tóth István művészeti vezetővel egy kis születésnapi beszélgetésre. - És miért ilyen megtizedelt a közönség? — Torzul a világ. Sokszor úgy tűnik, a művészetnek szélma­lomharcot kell vívnia az ellen­széllel. Minden vidék, mondhat­nám azt, hogy minden település más értékrendet alakít tó. Á ter­jesztett és naponta ömlesztve kapott zaj- és hírözönben még az értő fülnek is labirintusi fel­adat eligazodni. Más a néző­pont. A művészeteknek egy a hi­vatása - legyen az festészet, ze­ne vagy színház -, makacsul elégedetlennek lenni. Vinni az ügyet előre.- Az együttesben tíz alapító tagot számláltam. Első pályáza­tukban, a megyei alkotó ösztön­díj elnyerésekor ezt írták: A ze­nekar tagjait a művészet szerete- te, a tenni akarás késztette arra, hogy öntevékenyen, anyagi áldo­zatokat vállalva működjön.- Ez azóta is igaz. Szeretjük, amit csinálunk. Én meg nyugta­lan ember vagyok, ahol kettő van, ott keresem a harmadikat, akár műsor-összeállításról, akár anyagi erőforrásról van szó.- A karácsonyi ajándékkon­cert borítóján a támogatók cím­szó alatt két név szerénykedett: Megyei Művelődési Központ és Békéscsaba Polgármesteri Hiva­tala. Alatta dekorációként egy fé­lig égett gyertya... Ennyi lenne?- Az MMK mindenben segít: terem, fűtés, világítás, plakát, fénymásolás, amit kérünk. Csemballót a zeneiskolától ka­punk. A városi önkormányzat évi félmilliós támogatást biztosít az utóbbi időben. Nagyon kö­szönjük, ám továbblépésre ke­vés. A cégek, bankok sokszori megkeresésünkre sem vagy nemlegesen reagáltak. A Keres­kedelmi és Hitelbank a kezdetek óta kezeli a pénzünket, még so­ha nem adott segítséget. Az OTP-hez egyszer fordultunk, ám a hosszas utánajárással ka­pott 10 ezer forintról tételesen (!) kellett elszámolnunk. Meg­alázó. Közhasznú társaság va­gyunk, a felajánlott 1 százalé­kokból 50 ezer forint jött össze tavaly. Jólesett a segítség, noha 1 zenekari próba díját fedezte. Spanyol, japán meghívásaink-, nak pénz hiányában nem tud­tunk eleget tenni. Tóth István a zeneművészeti főiskola elvégzése után, 35 évvel ezelőtt hegedűtanárként került a Sárhelyi Jenő vezette zeneiskolá­ba. Emellett dolgozott a Jókai Színház és a Balassi táncegyüt­tes zenekarában, orvos és ze­nész barátaival TIT-előadásokon szerepeltek, a békéscsabai szim­fonikusok koncertmestere lett, tanítványok sokaságát nevelte.- Olvastam a zenekar emlék­könyvében egy bejegyzést, hege­dűs diák írta: ,,A jó zenész szer­zetes. Amikor muzsikál, meg­szűnik számára a külvilág, csa­lád, munka, ellenség, jó barát. Rabszolga is, vállán a meg nem oldott hangok súlyát cipeli. De nem vágyik szabadságra: a zene bűvöletében él. "Költőigondolat, de ide illő.- Zenekarunk tagjai tanár­emberek. Kinek családja, kinek egyéb gondja van. Mégis sok órát töltenek gyakorlássá, hogy a csapatmunka létrejöhessen. Á zeneirodalom gazdag, gyönyörű dolog lenne például Csajkovsz­kij: Vonósszerenádját eljátszani a csabai közönségnek. Tóth István emberei Szarvas­ról, Békésről, Gyuláról és Békés­csabáról jönnek össze hetente, hogy ritka szép művekre irányít­sák figyelmünket. Nőnapon, ka­rácsonykor muzsikájukkal aján­dékoznak meg sokakat, karitatív célokért első szóra bármikor ke­zükbe veszik a hangszerüket. Játszanak Vivaldit és Biharit, Bartókot és Johann Strausst. Re­pertoárjuk, igényességük gazda­godik a Budapesti Tavaszi Feszti­válokon, a Zempléni Művészeti Heteken, ahová a legnagyobbak­kal együtt rendszeresen hívják őket. Á Liszt Ferenc Kamaraze­nekar elismerő szavai és gesztu­sai róluk, Kossuth-díjas előadók és zeneszerzők együttműködése velük — igazolja értékeiket. Nincs ezen a környéken egy igazi fejedelem? f. pálfy zsuzsa ^<|i— a i A Daganatos Gyermekekért Alapítvány bálján a békéscsabai Fiume Szállóban _____________________________________________________ A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents