Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-04 / 2. szám

2000. január 4., kedd

MEGYEI KÖRKÉP

Miért csak a parlament tervezhet veszteséget?

Január elsejével a mezőgazdasági termelőit kivételével módosultak az iparűzési adók Körösladányban. Az új iparűzési adókról a legutóbbi ülésen döntött a nagyközség képviselő-testülete.

Kovács Imre, a pénzügyi bizottság elnöke hangoztatta: a 2000- es év mezőgazdasági kilátásta- lanságát figyelembe véve nem nyílik lehetőség arra, hogy a mezőgazdaságból élők iparűzési adóját a jelenlegi 6 ezrelékről megemeljék. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a termelők földbérleti és eszköz- használati díjakat is fizetnek.

— Ha a parlament négy-ötszáz milliós veszteséggel tervezheti a költségvetést, akkor az önkormányzatok miért nem számolhatnak veszteséggel? — tette fel a jogos kérdést Pap Károly képviselő.

Böjti János polgármester az ülésre hatféle iparűzési variációt terjesztett be. Körösladány iparűzési adóképessége 73 millió

841 ezer forint. Ezt az összeget legjobban a hatos variáció célozza meg, s a képviselők is ezt fogadták el. így ettől az esztendőtől a ladányi mezőgazdasági vállalkozóknak 6 ezrelék, az ipari egységeknek 15 ezrelék, a vendéglátóknak és pénzintézeteknek 17 ezrelék iparűzési adót kell fizetniük. A jelentős fejlesztést végrehajtó, illetve Kör- ösladányba települő vállalkozások, valamint az induló vállalkozók különböző kedvezményeket kaphatnak. M. B.

Kilencéves a Csaba Tv. (u) Január 15-én ünnepli kilencedik születésnapját az Első Csabai Televíziós Betéti Társaság. A kétezredik esztendő első napjától sokak örömére ismét fogható a Csaba Televízió adása a csabai kábelrendszeren, az S 8-as csatornán, ahol korábban a VOX műsorát láthatták. A megyében közel kétszázezren választhatják a Csaba TV műsorát. A televízió az interneten is elérhető, a csabatv@bekes.hungary.net címen. (A képen a tulajdonosok, balról jobbra Zsilák Pál, Major Gyula, Bede László és Szudár László láthatók. A felvételről hiányzik Simándi Béla.) fotó: csaba tv

Emelés, most a jövedéki adó miatt

Új év, új benzinárak

A benzináremelés bármilyen okból történik, érzékenyen érinti az autósokat. Előfordul, hogy a különböző benzinkutakon áreltéréseket tapasztalunk D-FOTÓ: lehoczky Péter

Január 1-jétől ismét többet kell fizetnünk a töltőállomásokon az üzemanyagokért. A benzinfajtákért literenként átlagosan 8, a gázolajért 7 forinttal.

Néhány megyénkbeli benzinkútnál beszerzett információnk szerint egy-egy áremelés nem viseli meg annyira a vásárlókat, mint régebben, mert hozzáedződtek már ehhez. így valószínűsítik, ha kisebb is a forgalom egyelőre, az inkább „az élet be nem indulásának”, és nem a magasabb áraknak tudható be. Akinek ugyanis autóznia kell, az tankol is. Vannak, akik ugyanannyi összegért teszik meg, amennyiért tették tavaly is, természetesen nekik korábban kell majd újra tölteniük,

vagy visszavesznek a gépkocsihasználatból. Mások ártól függetlenül most is teletankolnak, hogy ne kelljen sűrűbben megtenniük.

Tavaly egyébként 43-szor módosult a benzin és a gázolaj ára. Általában felfelé, és legtöbbször a világpiaci olajárakat követve. A Mól Rt.-nél a mostani áremeléssel kapcsolatban viszont leszögezték: nekik ehhez semmi közük. A parlament fogadta el ugyanis tavaly novemberben azt a törvénymódosítást, mely által megnőtt az

üzemanyagok árában a jövedé- kiadó-tartalom, és ez „kényszerítette ki” az emelést.

A kiskereskedők áraiban — így a kutaknál is — némi eltérés mutatkozik, hiszen például Békéscsabán akad töltőállomás, ahol a 95-ös benzin literje 213,90, a 98-asé 222,90 forint, másiknál ugyanezekért egyaránt 211 forintot kell fizetni. A gázolaj ára 200-203 forint között mozog.

Mint megtudtuk, a Mól Rt. vevőszolgálata információs rendszert működtet, és aki hívja a 06-1-464-0999-es telefonszámot, az tájékoztatást kap az éppen aktuális üzemanyagárakról.

Ny. L.

Tenger a tengeriföldeken

(Foly tatás az 1. oldalról)

Fagyos földön vízréteg, fölötte acélos jégpáncél, azon újabb jégmező libeg, fölötte meg ott úszik, fodrozik az igazán nagy víz. A két „jégsüti” közötli tiszta vízbe egy rózsaszín gíiisztatest tekeredett. Menekült föld alatti járatából, orvul érte a halál.

— Gondolja el: Jaminában is víz van a ház körül, ráadásul csőtörés miatt tele lett a pincénk — hallom a fotelcipelőtől. Kéri, ne írjuk meg, kik ők és honnan pakolnak: félnek, hogy a sorsára hagyott tanyát fosztogatni kezdik tavollétükben. A bútorok mellett a hordókba mentett gabonát se lehet utaztatni, meg minek is?!

A konyhában még duruzsol a tűzhely. A szobában, az obsitos búbos mellett karácsonyfa.

— Itt hagyják?

— Leszedjük a díszítést, a fa meg marad — mondja az egyik idős nő. — Ki tudja, mi lesz a tanyával: nincs alapja, ha a vályogfal elázik, összedőlhet. A disznót már tegnap le kellett vágnunk, csak ácsorgóit a vízben. A baromfit meg elosztogatjuk a rokonságnak.

Ä vízkereszt ide hamar elérkezett.

— Visszajönnek még?

— Mi már soha.

— Eladják a tanyát?

— Kinek kellene ilyen? A szomszéd tanyát négy éve vették meg fiatalok, kipofozták, most nekik is menekülniük kell a kisbabával együtt.

A jaminai vő nem nyugszik:

— Halastó lesz itt. Vagy rizsföld. Tudja, ahogy Torgyán javasolta Szatmárban. Addig is adakozunk a pesti sportcsarnok újjáépítésére... Nézzen körül: víz, víz, víz, ameddig a szem ellát. Havi harmincötezer forint művelési költséget fizetünk a téesznek, a búza már sorol a víz alatt, de nem lesz belőle semmi.

Gulyás Andrásné, aki (a) hivatalból kísér, mutatja:

— Halad a víz az átemelő szivattyú felé, csak nagyon lassan. Jól látszik mozgása a vízátfolyáson. Kondoros, Szarvas a csatorna útiránya, gondozatlansága is oka lehet a víz pangásának.

Beugrunk a községházára: újabb kísérőt kapok Krajcsóné Tóth Ágnes személyében. O is a hivatal dolgozója. A folyosón egy tévés stábba botlunk. Látszik arcukon, ők is áthajtottak a vízbe veszett úton. Pedig ha tudnák, hogy hazafelé már mentőövről sem ártana gondoskodniuk!

Kétsoprony egyik utcájában egy markológép kitépi a földből a folyást már akadályozó átereszt. Az utakon vékony gumicsövek futnak keresztbe: az utca túloldalára pöködik a házakból, kertekből „nyert” vizet. Csenevész búvárszivattyúk idétlenkednek. Ez se jut mindenkinek: a fél falu a környék városaiban bóklászik, hogy szerezzen egyet magának. Félő, egyes ügyeskedők csempészhadműveletbe kezdenek, s a gyanútlanoknak az életüket kell kockáztatniuk a kényszerhelyzet miatt. Eddig is Ukrajnából, Oroszországból, Romániából érkezett a rázós megoldás.

Egy kút mélyére néznék. De ez most az udvart elárasztó vízzel színei. Akár az udvari illemhelyek „béltartalma”. Egy nagy közlekedő edény az egész vidék. A Dózsa utca egyik házában a szobában áll a víz. A falak a szigetelések fölött is átnedvesedtek. Máshol egy ház közfala omlott be, a fürdőszoba süllyedt meg. Sok ház fala megrepedt, ezekbe albérlőként beköltözött a félelem is. A község — közös pénzen — már az utolsó szalmaszálat is igyekszik megragadni: szippantó kocsik forgolódnak a porták és a faluszéli

csatorna között. Cseppeket visznek a tengerből.

Mondják, amikor a jegyzőnő megelégelte az illetékesek okoskodását, odafordult hozzájuk:

— Nő létemre kérdezhetek hülyeséget is... Egyáltalán, van hová folynia a víznek?

Kis csönd után valaki megszólalt: ott valóban gond lehet. A polgári védelem, a vízgazdálkodási társulat mindig is szívén viselte Kétsoprony sorsát, kérés nélkül is jönnek segíteni. A Kövizig azt mondja, másnap ki- küld két embert, hogy felmérjék a helyzetet. A társaságiak tisztázzák velük, ez már kevés, és elkésett lenne. Híre jön: a Dögös-kákafoki-csatoma nem tudja a Telekgerendás, Kétsoprony, Kondoros, Csabacsüd alól ömlő vizet fogadni, pedig innen csak oda szállítható a víztömeg. Visszaszólnak a Kövizig emberei: beállítanak egy provizórikus átemelőt, mellyel másodpercenként két köbméterrel több vizet tudnak az egyébként erősen áradó Körösbe juttatni. Dögös megoldás...

El a faluban egy szorgos megfigyelő, Tipi László. Mérései, feljegyzései szerint Kétsop- ronyra általában négyzetméterenként 560 milliméter csapadék hullik egy év alatt. Ám 1999 karácsonyáig már 960 milliméter hullott. Ebből novemberben 130, decemberben 110 milliméter.

A főutca piros telefonfülkéje délceg lábakon áll: ahol befolyik a víz, ott ki is jöhet. De életnek nincs nyoma benne. Hacsak Torgyán nem lehel bele... A miniszter csudás dologra készül — következtetünk abból, hogy halljuk: másnapra magához rendelte a megyei FVM-hivatalok, az ország vízgazdálkodási társulatainak vezetőit. S lön, a miniszter intézkedéseket ígért, s meg is mozdult valami: az év utolsó napjának délelőttjén különféle

intézmények képviselői járták körbe a veszélybe került településeket, Kétsopronyt is. A község vezetőivel végre komolyan tárgyaltak azok is, akiknek intézkedéseit akár hiányolhattuk is.

— Eddig is itt voltunk, most, hogy emelkedett a belvíz szintje, igyekszünk minden lehetőséget felmérni a vízelvezetésre — mondja Nánási János, a vízgazdálkodási társulat igazgatója, még szerdai látogatásunkkor. — Ha sikerül találnunk egy „láncos” kotrógépet, nyitunk egy csatornát a víz gyorsabb elvezetésére.

A jegyzőnőtől elkéri a település rétegvonalas térképét, viszi, hogy lemásoltassa Gyulán. Nagy segítség ez a segítségükhöz... Csakhogy tisztán lássunk: a belvizet, s általában a csapadékvizet a helybeli üzemi csatornáknak kell eljuttatniuk a társulati csatornákba, melyek az állami nagy csatornákig szállítják. A kétsopronyi víz most azért álldogál, mert — úgy hírlik — a vízügyi igazgatóság által kezelt csatornából nehezen jut végállomásába, a folyóba.

— Az is gond, hogy a társulatok csatornarendszerei között nincs megfelelően kiépített kapcsolat — folytatja Nánási János. — Mindönkitek csak saját csatornáink karbantartására van pénzünk. Régen egyszerűbb volt, csak egy gazdával, a téesszel álltunk kapcsolatban. Ma a földtulajdonosok közötti összhang megteremtése is nehéz. Arra gondolni sem lehet, hogy csatornát építtessenek, szivattyút vásároljanak. Azt hiszem, új országos vízgazdálkodási koncepció kellene. Hogy mi a baj Békéscsabán, Jaminában? Egyszerűen nincs hová elvezetni a vizet.

— A békéscsabaiak is panaszolják, hogy az állam nem építi meg számukra a csatornát.

— Ha már szóba került: Békéscsaba évek óta nem akar érdekeltségi díjat fizetni.

— Mennyi lenne az évente?

— Ha a város lakói nevében megfizetné a város, nem érné el az évi háromszázezret.

Ilyen nincs! — kiáltana fel az ember, ismerve a város költség- vetésének nagyságát, meg egyebeket. Meg úgy hallani, hogy e napokban a megyeszékhely naponta egymilliót áldoz a víz „keringtetésére”.

De most Kétsopronyban vagyunk, ahol az emberek elkeseredettsége a víz szintjével együtt emelkedik. Előbb a község vezetőit okolják. A polgár- mester, a képviselők ellenfelei „rá is töltenek” erre. Aztán jön a bal, a jobb, a hátsó szomszéd, akik nyilván csak azzal lehetnek elfoglalva, hogy kiöntsék házából a tehetetlenül védekezőt... Nem csak a földet, a házat rongálja az alattomosan pusztító erő, hanem a lelket is. Nem vitás, az igazán maradandó kárt éppen ebben ütheti ez a — talán az ország vezetés is észreveszi egyszer — természeti katasztrófa. Vagy jobban járnak a kétsopronyiak is, ha a tornatermük ég le?

Kiss A. János

A 44-es főútról leágazó bekötőút az egyetlen „köldökzsinór”, melyen a kétsopronyiak kijuthatnak a községből. Már ha a vízállás megengedi... fotó: such tamás