Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24-26 / 300. szám
18 Karácsony 1999. december 24—26, péntek—vasárnap [!(& Egy királyné ellopatta, egy király csaknem elvesztette, zsaroltak vele és gyilkoltak érte A MAGYAR SZENT KORONA VIHAROS TÖRTÉNETE „Koronánk története teli van kalanddal. Egy királyné ellopatta, egy másik király csaknem elvesztette, zsaroltak vele és gyilkoltak érte. Őrizték idegen udvarokban, földbe ásták vasládában és olajoshordóban, de bármerre sodorta is a történelem, a magyarság számára mindig nemzeti létének szimbóluma, legdrágább ereklyeje maradt.” Legutóbb 22 éve került ekkora reflektorfénybe a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények: akkor szállították haza őket az Egyesült Államokból. A felbecsülhetetlen értékű ereklyék azóta a Nemzeti Múzeumban láthatók, de már nem sokáig. A kormány azt szeretné, ha a palást kivételével a korona és a jelvények a millenniumi ünnepségek jegyében 2000. január elsejétől az Országházba költöznének. A javaslat nagy port kavart. Az ellenzéki pártok ezt a lépést nem tartják összeegyeztethetőnek a köztársasági államformával, másrészt sem jogi, sem történelmi, sem pedig praktikus megfontolásokból nem értenek egyet az elképzeléssel. A Szent Korona történelmi vándorlásai Az évszázadok során a Szent Korona bejárta a Kárpát-medencét, sőt a világháború után az Egyesült Államokban kötött ki. A középkorban Székesfehérváron, Visegrádon, majd a budai Várban őrizték, de voltak esztendők, amikor Esztergomban helyezték el. Megfordult Bécsben, Bécsújhelyen, Pozsonyban, Linzben, Kassán, Eperjesen és az erdélyi városokban is. 1791-től az 1848-as forradalom leveréséig a budai Várban volt a helye, onnan Debrecenbe, Szegedre, Nagyváradra, Aradra, Lúgosra, Karánsebesre vitték. 1849 augusztusában Szemere Bertalan elásatta Orsován. 1853-ban találták meg, először Budára, majd Bécsbe került, onnan vitték vissza Budára. Itt tárolták a második világháborúig. 1944-ben Pannonhalmára menekítették, utána Veszprémbe, majd Kőszegre, illetve Velembe vitték, 1945 márciusában vissza Kőszegre. Igazi hányattatása ezután következett: a közelgő front elől Mariazellbe hurcolták, majd Mattseeben ismét elásták. 1945 júliusában találták meg, és Augsburg, valamint Frankfurt után 1951-ben az amerikai Fort Knoxba került. 1977-ben az USA felajánlotta, hogy visszaadja a koronázási jelvényeket. 1978. január 6-án különrepülőgépen érkezett haza a szállítmány. Azóta a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. Az utolsó szemtanú vallomása Kocsis József egyike volt azoknak a koronaőröknek, akik a második világháború végén a korona nyugatra hurcolá- sában részt vett. 1977-ben emlékeit filmre vették, s nyilatkozott a Hétfői Hírek 1978. január 16-ai számában is. O mesélte el, hogy a negyvenes években a koronát a budai Vár nyugati szárnyában, a második emeleten, a bejárattól számított hetedik ablak mögött őrizték. Ám az „ablak” csak kívülről látszott ablaknak, belülről be volt falazva, páncélszoba volt. Huszonnégy órás szolgálatban mindig hárman őrködtek a helyiség előtt, ahová a koronaőrökön kívül csak a mindenkori miniszter-elnök léphetett be. Még a nyilas hatalomátvétel előtt a kormányzó a Váralja út 14-be vitette a koronát két koronaőr kíséretében, ahonnan úgy kellett visszalopni később, amikor Szálasi felesküdött rá. 1944. november 20-án kapták a koronaőrök a parancsot, hogy Pannonhalmára kell szállítaniuk az ereklyét. Onnan került Veszprémbe, a Nemzeti Bank sziklabarlangjába, ahonnan később egy négytonnás teherautóval vitték Kőszegre. A városban ideiglenesen a leánygimnáziumban helyezték el, ám egyre többet bombáztak, ezért Velem községben egy speciális bunkert építettek a korona számára. 1945. március 28-án újabb parancsot kaptak: a korona nyugatra megy! Kocsis azt nyilatkozta, sokáig tanakodtak, hogy mitévők legyenek, hiszen a koronaőrök arra esküdtek fel, hogy a becses tárgy nem hagyhatja el az országot. Végül a koronaőrség parancsnokának határozott utasítására hatan gépkocsira szálltak és felpakolták az ereklyéket is. Mattseebe vezetett az útjuk, de végig attól tartottak, hogy a menekülő nyilasok elkobozzák a szállítmányt. Ezért a palástot és a Szent Jobbot a falu plébánosának gondjaira bízták, a tó partján pedig a koronát és a jelvényeket lepedőbe csavarták, majd egy benzineshordóba helyezték, s így ásták el a föld alá. A koronaőrök itt fogságba estek, majd Augsburgba kerültek. Többen megszöktek, és visszamentek Mattseebe, ahol egyenesen a tó partjára vezetett az útjuk. Akkor még érintetlen volt az árok, ám másnapra valaki kiásta a koronát... Törvény az államalapításról és a koronáról A kormány Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról kíván az Országgyűléssel törvényt alkotni. A jogszabály preambuluma szerint a hazánk címerét is díszítő Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyetárgyként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban. A törvény- javaslat kidolgozói szerint a köztársasági államforma és a hatalomgyakorlás demokratikus módja nem változtat azon a tényen, hogy a Szent Korona ma is a magyar állam egységét testesíti meg. E történelmi jelképünk annak bizonyítéka, hogy az ország minden polgára részese a közhatalomnak. Á törvényjavaslat rögzíti, hogy a Szent Koronához tartozó jelvény a királyi jogar, a koronázási palást, az országalma és a koronázási kard. Ezeket az Országgyűlés épületében őrzik majd, kivéve a palástot, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban marad, hiszen rossz állapota miatt nem szállítható. A kormány úgy véli, ha a koronázási jelvények a jelenlegi helyükön, a Nemzeti Múzeumban maradnának, akkor csak pusztán múzeumi tárgyként tekinthetnénk rájuk. Azzal, hogy ezek az ereklyék átkerülnek az Országházba, túl azon, hogy a gesztus megjeleníti a képviselők Szent Korona iránti tiszteletét is, a törvényhozás utal arra, hogy a koronára - mint az elmúlt évszázadokban megalkotott sarkalatos törvényekben megnyilvánult történeti alkotmányosság megtestesülésére - tekint a nemzet. A történelmi ereklyéket a parlament látogatási rendjének megfelelően bárki megtekinthetné, nemzeti ünnepeinken ingyenessé tennék a belépést. Szent Korona-tan Jóval István megkoronázása után, a későbbi századokban alakult ki a Szent Koronának az a sajátos közjogi funkciója, amelyet a társadalomtudósok Szent Korona-tannak neveznek. E tan szerint az ereklyében nyilvánul meg a történelmi alkotmányosság, az alkotmányos államhatalom. A mindenkori király a koronázással ismerte el magára nézve kötelezőnek mindazokat a sarkalatos törvényeket, amelyeket egyes jogtudósok Magyarország történeti alkotmányaként írnak le. A koronázási jelvények védelme, megóvása, a velük kapcsolatos intézkedések megtétele a Szent Korona Testületnek kötelessége lenne, amelyet a legfőbb közjogi méltóságok alkotnak majd. E testület tagjai - a mindenkori köztársasági elnök, a kormányfő, a házelnök, az Alkotmánybíróság, valamint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke - szakértők bevonásával dönt a tárgyak őrzési helyéről, ha annak szükségessége felmerül, kezdeményezi a megóvásukhoz, helyreállításukhoz szükséges intézkedéseket az arra jogosult hatóságnál. Ellenőrzi a megóvásukra vonatkozó előírások folyamatos megtartását, hozzájárulást ad a korona és a jelvények hiteles másolatának készítéséhez, esetleges tudományos vizsgálatához. A héten megkezdődött a törvény- javaslat vitája, s a korábbi tervekkel ellentétben még az idén megalkotják a jogszabályt. 2000. január elsején a t. Ház ünnepséget tart, s ekkor fogadják az ereklyéket az Országházban. 120 millióba kerül az átszállítás Természetesen már gőzerővel folynak az ereklyék átszállításával és biztonságos őrzésével kapcsolatos előkészítő munkálatok. Több minisztérium és az Országgyűlés hivatala munkálkodik azon, hogy a váltás zökkenőmentes legyen, de ennél több konkrétumot senki sem hajlandó az ügyben elárulni. Az azonban biztos, hogy a koronát eddig is a Köztársasági Őrezred őrizte, s így lesz az új helyén is. Almási B. Csaba Ellenzéki ELLENVÉLEMÉNY Az SZDSZ és az MSZP támogatja, hogy az államalapítás 1000. évfordulóját hatpárti konszenzussal elfogadandó emléktörvénnyel köszöntse az ország, azzal azonban nem értenek egyet, hogy ugyanez a törvény rendelkezzen a Szent Korona jogállásáról, illetve annak elhelyezéséről. Az ellenzéki politikusok szerint a kormány napi politikai célokra akarja felhasználni a történelmi ereklyéket, s nem fogadják el, hogy a korona a köz- társasági közjogi berendezkedés részévé váljék, ez ugyanis - felfogásuk szerint - ellentétes a magyar alkotmányos felfogással. Szerintük a Szent Korona-tan történelmi szerepének értékelése nem törvényalkotási, sokkal inkább tudományos feladat. Mindkét párt ellenzi, hogy a korona és a jelvények átkerüljenek az Országházba. Ugyanakkor épp a palást - a jelvények közül az egyetlen, amely valóban az első magyar király tulajdona lehetett - maradna a mostani helyszínen. A közjogi aggályokon túl praktikus megfontolások is amellett szólnak, hogy maradjanak a múzeumban - állítják. Az ellenzéki párt érvei közé egy praktikus szempontot is felsorakoztat: azért is észszerűden javaslat a költöztetés, mert a korona látogatói vagy a parlament munkáját akadályoznák, vagy erre való hivatkozással őket zárnák el az ereklyétől. Az MSZP még azt is hozzáteszi: Magyarországon a köztársasági elnök testesíti meg a nemzet egységét. A népszuverenitás elvére épülő demokratikus államberendezkedést elméletileg sem lehet közös nevezőre hozni a Szent Korona-eszmével. A KORONÁZÁSI JELVÉNYEGYÜTTES A koronázási jelvényeket törvényesen utódára IV. Károly király viselte A király hatalmát jelképező tárgyak területenként és koronként változtak: a trón, a sisak, a korona, a lándzsa, a jogar, az országalma, a kard, a perecek, netán a gyűrű fejezte ki az uralkodó jogait. Közülük kétségtelenül a koronáé volt az elsőség, noha az ezredforduló körül, majd all. században a lándzsának is fontos szerep jutott. E kor legmegbízhatóbb tanúi a fennmaradt királyi pecsétek, amelyek ábrázolása szerint all. században hazánkban is a korona, a jogar és az országalma jelképezte a királyi hatalmat, a lándzsa ekkorra már eltűnt a jelvények közül. Az Árpádok idején a korona, a jogar, a kard és feltehetőleg az országalma használata állandósult, míg a koronázási viselethez a palást kapcsolódott, magyar- országi jellegzetességként a koronázási ornátus állandó részévé vált. A Szent Korona elnevezés egy 1256-ban kelt oklevél óta használatos a magyar királyok fejékére, de túlmutat a hatalmi szimbólumon, mert a történelem során kialakult körülötte egy elvont fogalom: a Szent Korona-tan. Ez fejezte ki lényegében, hogy a korona egyet jelent a hatalom birtoklásával. A korona származása, készítési műhelye és ideje ma is vita tárgya. Egyes tudósok kétségbe vonják, hogy valójában ezzel koronázták-e meg államalapító királyunkat, azzal azonban mindenki egyetért, hogy mint műkincs párját ritkító érték. A 27 zománcképpel díszített korona egy alsó abroncsra épül, amely szokatlanul nagyméretű, kissé aszimmetrikusan álló pártázattal ékesített. Anyaga arany, sok ezüsttel ötvözve, hogy tartása megfelelő legyen. Oromdísze kilenc, átvilágítható zománc lap, amelyhez csüngök kapcsolódnak. Az abroncson szerepel Dukász Mihály görög császár, Géza király és Konstantin császár. Ebből lehet arra következtetni, hogy az 1074 és 1077 között uralkodott Géza kapta az abroncsot Dukász és Konstantin társcsászártól. A korona felső részét a keresztpánt alkotja. Anyaga vékonyabb és tisztább aranyból készült. A pántot nyolc apostolkép díszíti. A görögkereszt forma közepén Krisztus látható keleti típusú életfával, két oldalán a Nap és a Hold a kilenc csillag jelképével magát az Atyát, a Világmindenség urát szimbolizálja. Köldökéből nőtt ki a későbbi sérülés következtében elferdült aranykereszt. A keresztpántok szárain apostolok képei láthatók. A keresztpánt 1020-30 táján készült. A koronázási jogar csaknem 30 centi hosszú, fém borítású mogyorófa nyélre húzott, aranypántokkal díszített, átfúrt kristálygömb. A gömböt - bizonyos források szerint - II. Henrik német-római császár ajándékozta Istvánnak, de az is lehet, hogy már jogarként kapta István a sógorától. Az országalma aranyozott ezüstből készült, 8,9 centi átmérőjű, 7,9 centi magas. Két félgömbből illesztették össze, és a tetejére kettős keresztet, oldalára címerpajzsot illesztettek. Teljes magassága így 16 centi. Feltehetően Károly Róbert uralkodása (1310-1342) kezdetén készült. A kard hossza 98, a penge szélessége 6,5 centiméter. Nagyméretű markolatgombja van, felületét ma már alig látható növényi motívumok díszítik. A penge markolat felüli végének mindkét oldalán vésett technikával két-két turbá- nos török és két-két huszár arcképe látható. A koronázási jelvényegyüttesben a kard a legfiatalabb tárgy: a XV. század második felének terméke, észak-itáliai eredetű. A palást eredetileg miseruhának készült, felületét az aranyhímzés szinte teljesen beborítja. Alapszövete bizánci selyem. Hatvanegy kisebb-nagyobb alak, 52 kis mellkép, madarak, és négylábú állatok díszítik, az ábrák a kúppalást felületén egymás alatt négy sávban különülnek el. A palástot történelmi források szerint 1030-ban szőtték.
