Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04-05 / 283. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. december 4-5., szombat-vasárnap Verselő MIKULÁS Tegnap este a cipőmet Az ablakba kitettem. Szegény cipő— kettő egy pár — Didergett a hidegben. Egyik kesely, másik fakó, Mind a keltő oly kopott, Mind a kettő olyan keshedt, Oly régen talpaltatott. Az egyiknek nincsen satka, A másiknak on a nincs, Ütött kopott szegény pánik, Mind a keltő drága kincs. Együtt voltak háborúban, A békében úgyszintén, No meg a forradalomban, Ellenben is, úgy mint én. Együtt jáitak hóban, fagyban, Esőben és lucsokban, Eredménnyel vei senyeznek, Melyik rongyos még jobban ? Reggel aztán csoda történt, A két cipőt elvitték, Bizonyosan megtalpalják, Várom őket mos is még. Lesz majd bennük dió, alma. Füge, cukor, tárca is, Lisztjegy, s .énjegy. egy színházjegy S fény űzési bárra is! 1920 December 6 a S/ent Miklós ünnepe, az esztendő egyik legkedvesebb napja. Előestéjén jön a gyerekek kedvence, a Mikulás. A keleten és nyugaton egyaránt népszerű szent, Miklós életéről csak legendák maradtak fenn. A Németalföldön „Sint Claas" tisztelete egybefonódott azzal a helyi szokással, hogy ünnepén a polgárok ajándékot osztottak szét a gyerekek között. Ez a szokás idővel elterjedt az egész kontinensen. így vasárnap este a kis cipőcskék és c^izmács- kák kikerülnek az ablakokba, s kis tulajdonosaik izgatottan várják a Mikulás megérkezését. Juhász Gyula kedves fájdalmas versével őket, a puttonyos, fehér szakállas, piros köpenyes jótevőket köszöntjük. „EzernyolcszázNEGYVENNYOLC, TE CSILLAG” Az 1848 49 es forradalom és szabadságharc emlékére indított 52 hetes fejtörő játékunk végéhez ért. Legutóbbi kérdésünkre a helyes válasz: a) Magányban. Egy-egy tollat nyertek: özv. Baukó Józsefné (Békés), Hajdú Erzsébet (Nagyszénás), Tornyi Erika (Körös- nagyharsány). A végső, úgynevezett „ráadás” sorsolást — a rejtvénysorozat kezdete óta beérkezett valamennyi helyes megfejtés között — a jövő héten tartjuk, a nyertesek nevét egy hét múlva közöljük. A szerencsés megfejtők 1848-49- es témájú könyveket, versesköteteket nyernek. / Vágásiék: „Nagyon szép volt az a tizenhárom év” A Szomszédok végleg(?) elmennek Megszűnik a Szomszédok! — tette közzé a sokak számára érthetetlen hírt a sajtó. A gazdagrétiek több, mint egy évtizede rendszeres vendégeink, ennek ellenére a Magyar Televízió a magas nézettségű — az évek során népszerűségéből mit sem veszítő — saját gyártású produkcióját csak december végéig finanszírozza. Hogy mi lesz azután? Egyelőre még nem tudni. A panellakások két meghatározó lakóját, Vágási Ferencet és feleségét, civil nevükön Nemcsák Károlyt és Ivancsics Ilonát az országos ismertséget hozó családregény sorsáról kérdeztük. — Mennyire könnyíti vagy nehezíti meg munkájukat, hogy az ország a Vágási házaspárként ismerte meg önöket? — Sokan hiszik azt, hogy a valóságban is férj és feleség vagyunk — mondta Nemcsák Károly —, pedig nem vagyunk azok. Ez az ismertség bizonyos szempontból helyzeti előnyt jelent egy-egy fellépés alkalmával, hiszen már tudják, kik vagyunk. Azt érzékeljük, hogy az emberek szeretnek bennünket egyszerre látni a színpadon. Ugyanakkor most egy kicsit nehéz helyzetben is vagyunk, mert nem tudjuk, hogy a jövőnk hogyan alakul. Pályafutásunk során Szomszédok ide, Szomszédok oda, a helyzeti előny mellett is meg kell küzdenünk a mindennapjainkért, a szerepekért. Hogyan érintette önöket, hogy az MTV bejelentette: csak december végéig finanszírozza a sorozat forgató sát? — Tudomásom szerint egy előre hivatalosan még nem hangzott el, hogy vége a sorozatnak — felelte a művésznő —, de nem is foglalkozunk ezzel. — Igazából persze foglalkozunk vele — tét te hozzá Nemcsák Kár oly —, de úgy lódtunk, hogy folyamatban vannak a tárgyalások a sorozat megmentésére. — Mi történik akkor, mégsem sikerül mindez? — Akkor nagyon szép volt az a 13 év, amit a sorozatban eltöltöttünk... Banka Csaba Nemcsák Károly és Irancsics Ilona csak a filmben férj és feleség D-FOTÓ: SÁRKÖZI JÁNOS ha A KOMCSIK MEGBUKTAK, A KORMÁNY BUKDÁCSOL, A TÉVÉ MEG MAJD FOG... Hofi IDŐTLENSÉGE ÉS A MUNKAÜGYI HIVATAL ROBOTJA Időtlenség. Leginkább ez a szó jellemzi a magy arok Hofijät. Mert a Hofi jól odadörgölt már annak idején is a „komcsik” orra alá. Aztán jött a rendszerváltás)?) s bizony nem esett hasra ettől sem. Most pedig itt a Fidesz- kormány. Azt hiszik pózol nekik? Egy fenét. Ugyanúgy utálja a narancsot is, mint a piros szegfűt vagy a szolid erőt. Apropó: tudják, hogy Orbán Viktort miért nem zavarja, ha kivonul az ülésteremből az ellenzék? Mert nélkülük is lehet kormányozni. Az más kérdés, hogy Hofi szerint ezt már Rákosi Mátyás is tudta... Hofi nem nyal. Az egyetlen ember, akinek ezt nyilvánosan is megteszi, Kerényi, a színházigazgató. Munkahely ugye neki is kell. (Hosszú nyelvcsapások..) Szóval ehhez hasonló pikáns, groteszk, ironikus és néha obszcén humorral áll Hofi a színpadon és cseppet sem zavarja, ha mondjuk két cserép virág között egy órán át kell beszélnie. Van miről. Mert hogy a tévéműsor csapnivaló, a meteorológia tömény szexjelentés, a műsorvezető pösze vagy raccsol, a reklámban sugárzott vécépapírtól pedig mindenkinek kimehetnékje támad. Tehát, vécépapír. A műsorban elkel-, ne néhány tekercs. A poénok többsége ugyanis igencsak kapcsolható hozzá. De nem csak a tévéműsorokhoz kapcsolódóké. S aztán itt van a politika (na, ezt se mindenkinek veszi be a gyomra.) Hofi, az örök ellenzék. Nyomatja ám orrba- szájba a kormánynak. A törpe-támadásnak. S hogy visszasírná a régit? Nem hiszem. Ja, tudják, miért szerepel az MSZP jelképében a szegfű? Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz pedig sarló... S hogy mi lesz az adóicndőrség címere? Egy pelikán, szájában aranygyűrű. Ennyit a legújabb politikai viccekről. Szóval Hofi nyomul. S hogy van-e létjogosultsága a viccnek ma, amikor a hírek korrupciókról, botrányokról, robbantásokról szólnak? I lát persze, hogy Ugyanúgy utálja a narancsot is, mint a piros szegfűt vagy a szolid erőt van. Legfeljebb az embernek Juszt is befogják a pofáját! Avagy, ami még rosszabb, mire a humorista végigszenvedi a nyolc tévéhíradót, kitalálja az. aznapi poénját, s beér vele a színházba, addigra minden aktualitását veszti. Ilyen világban élünk. A komcsik megbuktak, a kormány bukdácsol, a tévé pedig ha így halad majd fog! Hofi ezen persze röhög és jól szórakozik. Csak egy a baj. Mindenkin lehet egyet csípni. (Rajta is...) Mert érthető, hogy a brazil sorozatokkal sokunknak tele van a hócipője. Azt sem vitatjuk, Eduscho Szilárd képtelen igazat mondani, ha az időjárásról van szó. S, hogy mindehhez kell-e trágárkodni? Döntse el mindenki önmaga. Vérmérséklet, s jó ízlés szerint. Apropó. A Hofi a múltkoriban látott egy jópofa pólót. Nagy betűvel rá volt írva: „A Fideszre szavaztam.” Alatta még nagyobbal: „Bocsánat!” Hát nem jó? Szerintem sokkal jobb, mint a káromkodni egyet... Tehát ott tartottunk, hogy Hofi kimegy a színpadra, s lenyom egy óra tömény röhögést. Formában van. Olyannak tűnik, mint akit a tévéből ismerünk. S hogy Hofi mitől A Hofi? Attól, hogy olyan gátlástalan. Hogy senki és semmi nem képes a szájára lakatot tenni. Hogy bármilyen kormány és hatalom közeledik, ő belemar. Attól, hogy megfélemlíthetetlen. S azért nem fél, mert beszél, Mindent és mindenkit kibeszél. (Legyen az néző, politikus, tévés, újságíró, meteorológus, vagy az árvíz által kiöntött szabolcsi cigány.) Szóval nagyon laza és nagyon gátlástalan. S még valamit: hallották, hogy a munkaügyi hivatalokat robotokkal szerelik fel? Kiszól a robot: kérem a következőt. Bemegy a munkanélküli sofőr. Megkérdezi tőle a robot: munkaidő alatt iszjk? Nem — feleli a részeg hang. És utána? Néha. Kérem a következőt, mondja a hang. Bemegy a fogtechnikus. Munkaidő alatt iszik? Nem lehet, feloldja a fogsoromon a ragasztót. És utána? Akkor már más szájában van. Kérem a következőt — mondja ismét a robot. Bemegy a cigány. A gép megszólal: Kérem a következőt! (szuromi) ÉLETRAJZ Név: Hofi Géza (korábban: Hoffmann Géza) Született: 1936. július 2. Pályafutása: kőbányai téglagyár (1955-60), debreceni Csokonai Színház (1960-63), parbdista (1963-69), Mikroszkóp Színpad (1969-82), Madách Színház (1983-) Ónálló estjei: Hofélia, Élelem bére Lemezsikerei: hat aranylemez Elismerései: Jászai Mari-díj (1970, 1973), érdemes művész (1977), kiváló művész (1988), Déryné-díj (1995). Gótikus erotika — rock buu a FEK-ben A diákönkormányzatok vezetőinek legutóbbi találkozójának egyik leglátogatottabb rendezvényén, a VI. DÖK-Rock fesztiválon a sztárvendég — az elsősorban a metál zene kedvelői körében ismert — Nevergreen együttes volt, de számos, szárnyait bontogató helyi banda is fellépett a csabai FEK-ben. Héttől a Carwashtagnacht és a Waga- dogu fúziójából létre jött Piaci Körséta együttes adott elő punkosított feldolgozásokat, a kis számú, de annál aktívabban pogózó közönségnek. Az érkező diákok és idősebbek'többsége egyen-feke- tébe öltözött, a lányok gusztusosán fehérek, ruhájukhoz passzoló fekete rúzzsal, amihez a fiatalok többsége „divatosan” sörösüveget szorongatott. Az értelmiségi, de kissé fülsértő zenét — nyakkendőben — játszó MZ/X színpadra cuccolása közben megérkezik a Nevergreen együttes, a hír gyorsan terjed, percek alatt ellepik őket az autogram kérők. Azért az énekes-basz- szusgitáros Bob Macura-val és Gajda Ferenc dobossal sikerült beszélgetnünk. — Mi lehet az oka, hogy még csak a harmadik lemezetek jelenik meg, mái is —főleg Pesten —; engeteg a rajongótok? — Magyar szöveggel nem énekeltek előttünk gótikus doom métáit. Újdonság amit játszunk és valóban — főleg Pesten — sokakat megérintett a zenénk — válaszol Bob Macura. — A metálos bandák olyan vadnak és elszántnak próbálnak látszani, nem lehet, hogy valójában mégis romantikus lelkek? — Szerintem nem — szólal meg végre Gajda Ferenc. — De lehet benne valami. A műfaj és a szövegek — leginkább a lassú számoknál valóban egyfajta érzékenységet sugallnak — mondja az énekes. Nekünk a következő fellépő együttesről — a black métáit játszó szegedi Ahri- man-ról — nem éppen az érzékenység jutott először eszünkbe, de a mellettünk állók szerint nagyon jó a csapat, csak most nem tud érvényesülni a „feeling”- jük: kicsi és túl evilági a színpad ahhoz, hogy a feketébe bújt, fehérre festett arcú hörgés jól érvényesülhessen. Utánuk a doom métáit játszó Dying Wish-re ugrált a közönség. Felüdülést jelentett a metál bandák után az újkígyósi Baby Bone együttes pörgős zenéje, bár rajongóikat alaposan meglepték az új albumukon kiadott, de a közönség számára még ismeretlen számokkal. Tudjuk, nem ez a lemezük fő büszkesége, de a záró dalként előadott Szerelembomba feldolgozásuk messze jobb az eredetinél. Éjfél után lépett pódiumra a sztárvendég Nevergreen zenekar, amire a folyósón székeken alvó szubkultúrájává része is feltápászkodott. Igaz, hogy a zenéjükből sütött az energia, de némely szövegük magyarul kifejezetten röhejesen veszi ki magát — például a „gótikus erotika” refrén... Utánuk már végleg feladtuk, így lehet, hogy zseniális a Worm zenekar, de akkorra már minden A Nevergreen (balról jobbra): Matlári Miklós billentyűs, Gajda Ferenc dobos, Bob Macura basszusgitáros-énekes, Glaug Iván gitáros vágyunk a csend és némi friss levegő volt — lehetőleg a hálószobában. — Frankó —
