Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04-05 / 283. szám
1999. december 1—5., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete A Szomszédok elmennek? Vágásiék: „Nagyon szép volt az a tizenhárom év” Hofi időtlensége A Szindbádról utólag Kulisszatitkok három évtized múltán Huszárik filmjéről A komcsik megbuktak a kormány bukdácsol, a tévé meg majd fog.. Szobalányok Rambo Sylvester Stallone-t 500 ezer dollárra perük volt alkalmazottai. A szobalányok szerint a sztár zsarnok és csaló. A feljelentésből az is kiderül, hogy Stallone az otthonában „őrült uralkodóként” viselkedik. A szupersztár ordítozott az alkalmazottakkal, s a konyhalányhoz vágta az ételt A pert Miami egyik legnagyobb jogi tekintélye, Ellis Rubin vezeti. A tanú- vallomások szerint a sztár az alkalmazottainak még azt is megtiltotta, hogy ránézzenek. Ha a háziúr belépett a szobába, pillanatokon belül el kellett tűnniük a színről. Ha csak véletlenül is találkozott a tekintetük, máris új állás után nézhettek. Maria Vivanco, aki háztartási alkalmazottakat foglalkoztató ügynökségét vezeti, keserűen gondol a Miamiban álló Stallone-ház hangulatára: — Néhány nap után rájöttem, mi a titok nyitja. Én magam másfél méter magas . vagyok. Észrevettem, hogy Stallone csupán néhány centivel magasabb nálam. Ráadásul magasított cipőket hord. Biztosan azt szeretné, hogy mindenki igazi akcióhősnek lássa. Maria Vivanco azzal vádolja a sztárt, hogy a napi nyolc óra helyett sokszor 16 vagy 18 órát dolgoztatta alkalmazottait, az extra órákért pedig soha nem fizetett. A perben Vivanco mellett a többi vádló is tanúsítja, hogy Stallone közönségesen beszélt velük, kiabált és ordítozott. Ha az étellel esetleg nem volt megelégedve, hozzávágta a konyhalányoldioz. Az alkalmazottak úgy érezték, a kivert kutyának is jobb dolga van, mint nekik. El kellett tűrniük, hogy valahányszor beléptek a házba, átkutatták a zsebeiket, és akkor is szabályos motozás várt rájuk, amikor elhagyták a sztár otthonát. Ételt, italt csak a mosókonyhában vagy a házon kívül fogyaszthattak. A sztárnak a hatalmas, huszonnégy személyes arany ebédlőasztalon tálaltak. Amikor vége volt a lakomának, a főnök arra kényszerítette alkalmazottait, hogy végignézzék, amint német juhász kutyája felfalja a maradékot. Az egyik szobalánynak azért kellett elhagynia a sztár otthonát, mert a házban fogyasztott el egy szelet kenyeret. — A házban mindenfelé Sylvester Stallone-képek és poszterek voltak. A konditeremben a Rocky című film jelenetei díszítették a falakat. Vacsoravendégeit a házimozijában órákig a saját filmjeinek részleteivel untatta — mondja Victoria Flock szobalány. Stallone felesége, Jennifer Flavin egy barna bőrkabátot vett karácsonyra a színész édesanyjának. A házban lezajlott veszekedés után inkább visszavitte az áruházba. Jenniferrel sem volt könnyű: a ház úrnője egyáltalán nem örült, amikor anyósa egy fiatal férfival érkezett a karácsonyi vacsorára. A házaspár a konyhában akarta leültetni a vendéget. Rövid vita után azonban őt is odaengedték az ünnepi asztalhoz. A partira csaknem húszán voltak hivatalosak, köztük a színész édesapjának fiatal barátnője és annak fia — ez ellen senkinek nem volt kifogása. Névjegy Név: Stallone, Sylvester (Gardenzio, Sylvester) Született: New York, 1946. július 6. Családi állapota: elvált Felesége: Sasha Czach (1974- 1985), Brigitte Nielsen (1985-87) Gyermekei: két fiú, egy lány Elismerései: Oscar-díj (1976), Do- natello-díj (1976) Jelentősebb szerepei: Az ügynök halála, Rocky I-V., Menekülés a győzelembe, Rambo I-III., Életben maradni, Kobra, A bosszú börtönében, Cliffhanger — Függő játszma, Dredd bíró, Bérgyilkosok, Alagút a halálba, Zsaruvidék, A vadász. NYOMÁBAN A szobalányoknak át kellett kutatniuk a távozó vendégek csomagjait. Stallone felesége ugyanis attól tartott, hogy a vendégek elviszik a törülközőket. Más sztároknál nem volt részük efféle megalázó helyzetben. Az ügynökség vezetője azóta is csodálkozik, hogy a Stallone-házban ez megtörténhetett... — Sok helyen még karácsonyi ajándékkal is megleptek. Éppen ezért nagyon feldobott, hogy Gloria Estefan Sylvester Stallone-nak ajánlott engem és az alkalma- zottaimat. Mindannyian izgatottak voltunk, és nagyon vártuk a találkozást. Én pedig úgy döntöttem, a munka után mindenkit meghívok a Disney Worldbe nyaralni. A Stallone-ház kis titkai és szigorú szabályai rémálommá változtatták a valóságot. Még a sztár édesanyjához sem szólhattunk, mivel Stallone felesége szerint anyósa minden lében kanál. Az igazság viszont az, hogy a hölgy maga volt a kedvesség. Mindig megdicsérte az ételt és a munkánkat is. Karácsonykor mindannyiunknak kis angyalt ábrázoló tollal kedveskedett. A toll nem volt igazán értékes, ennek ellenére az ajtónál álló biztonsági őr a legtöbbünktől elvette és az esetet jelentette a Stallone házaspárnak. Ezek után Jennifer felhívott, és kijelentette, hogy megszegtük a ház szabályait, mert szóba álltunk az anyósával. Még azt is be akarta beszélni, hogy a tollakat elloptuk. Majd közölte, hogy ki vagyunk rúgva és letette a telefont. Másnap én hívtam fel Jennifert, mert néhány felszerelésünk még a házban maradt, és persze a Stallone pár a számlát sem egyenlítette ki. Jennifer átirányított valakihez és megtiltotta, hogy többet zavarjam. Megfenyegetett, hogy ha szólok a sajtónak, tönkretesz. A felszerelésünket és személyes holmijainkat soha nem kaptuk vissza. Amikor Maria Vivanco benyújtotta a számlát a szupersztárnak, Stallone darabokra tépte a hivatalos papírt. A per tanúsága szerint Stallone édesanyja kedvelte a háztartási alkalmazottakat és bátorította őket, hogy a bíróságot hívják segítségül. A történet négy évvel ezelőtt zajlott a multimilliomos miami házában. A mozisztár azóta túladott az épületen, mivel a környék lakói nem egyeztek bele, hogy magas kerítésekkel elszigetelt szállodává alakítsa. Maria csak a közelmúltban fordult bírósághoz: — Tartottam Sylvester Stallone-tól, végül is szupersztár. Az alkalmazottai- mat viszont kifizettem, így anyagilag nagyon nehéz helyzetbe kerültem. A húgom állandóan mondogatta,Jiogy ne hagyjam magam becsapni. O sajnos októberben meghalt, és utolsó perceiben megígértette velem, hogy a végére járok a dolognak. Az ügyész hamarosan kihallgatja a szupersztárt, akit most már hamis tanúzással is vádolnak. Az eset mindenképpen kellemetlen Stallone számára, hiszen nemcsak, az ügynökség vezetője, hanem a hét alkalmazott is beperelte. Szöveg és kép: Ron Laytner Stallone darabokra tépte a Maria Vivanco által benyújtott számlát mKKmmmmmmmmmmmmmm i apwsrefW! '-*''** * *■ hbhhkih A SZŐNYEGKERESKEDŐK ERKÖLCSE Azt mondja az államtitkár, a nemzetbiztonsági, hogy megkereste őt az ellenzék politikusa és arra kérte, egyik elvtár- sáról hozzanak nyilvánosságra hitelrontó megfigyelési adatokat. Közelgett a kongresszus, nyilván jól jött volna néhány kompromittáló hír az újjáválasztásra esélyes alelnökről. Az eset több mint egy éve történt, de az ügy tanulsága ma is figyelemre méltó: az ellenzékiek már nem csak a kormánypárti politikusokat figyeltetik meg, hanem saját párttársukat is. Az embernek első hallásra kinyílik a bicska a zsebében és kedve lenne azt mondani: a mocskok. Ám egy pillanat múlva beugrik a kérdés, ha mindaz igaz, amit az államtitkár mondott, akkor miért nem kérte ki magának azonnal a bizalmas adatok nyilvánosságra hozására szóló felkérést? Miért nem rúgta ki az illetőt a Nemzetbiztonsági Hivatal akárhányadik emeletéről? S ha már nem tette, de most kedve szottyant beszélni róla — nyilván a megfigyelési ügy fiaskójának ellensúlyozására — ugyan miért várt a leleplezéssel idáig? Miért nem állt fel a T. Ház következő — eset utáni — ülésén ugyanekkora hévvel és indulattal? De ne gondolkodjunk mindjárt politikusi fejjel, ne kérjünk számon az államtitkáron civil mentalitást. Megszokhattuk, a politikában néha a kannibálok, máskor az arab szőnyegkereskedők erkölcse érvényesül. Induljunk ki inkább abból, hogy vannak normák, amelyek úriemberek számára az erkölcsi minimumot jelentik. Ilyen például az, hogy úriember a hálószoba titkait, illetve a nőügyeit nem fecsegi ki, s az adott szót becsületbeli ügynek tekinti. Visszatérve az államtitkári bejelentésre, ha az ellenzéki politikus valóban előterjesztette az említett kérést a nemzetbiztonsági halljakendnél, szavait minden bizonnyal így kezdte: „Kedves Pistám, Jóskám, Gézám ugye köztünk marad...”. Ha Pistám, Jóskám, Gézám nem rázta tagadólag a fejét, mi több, esetleg el is ká- vézgatott vele, a találkozó úriemberek közötti beszélgetés szintjére emelkedett, s annak szabályait bármelyik fél csak saját erkölcsi kopása árán hághatja át. Ez megtörtént, ám erkölcsi kopásnak nyomát se látni. A bejelentő épp az ellenkezőjére számít: babérokra. Itt tartunk most, s a történteken akár fel is háborodhatnánk. Felesleges. A magyar politikai életben a szőnyegkereskedők erkölcse egyelőre erősen tartja magát. Az úriemberekre még várni kell. Árpási Zoltán ( arpasiz@bekes.hungary.net ) Az úriemberekre még várni kell. Mezőhegyes, 1904. A Birtok lovardája és a parancsnokság épülete. Az elmúlt közel száz év alig változtatott valamit rajtuk — szerencsére. Amit évtizedek rontottak, azt a közelmúlt helyreállította. Az épületek, a környék ugyanolyan szép, mint valaha — ha nem szebb
