Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-28 / 302. szám

A RENDŐRÖK RAZZIÁZNAK... A lányok új trükkökkel próbálkoznak Vajon ki bírja tovább, a rendőrök vagy a futtatók? Ez a kérdés az útszéli prostitú­ció ügyében Bács-Kiskunban is: A lányokat szinte naponta beviszik a rendőrök, így dolgozni nem tudnak. A striciknek fő a fejük. Rohamosan romlik az üzlet. Razzia a főút mellett. A lányokat naponta begyűjtik, másnap visszamennek... A kéjfrontos harc a szer­vezett bűnözés elleni tör­vénycsomag szeptemberi hatálybalépése óta tart. Egy-egy „ráutaló” kéz­mozdulat is súlyos tízez­rekbe kerülhet. Kérdés az is, hogy a büntetéseket be tudják-e hajtani. A rend­őrök folyamatos ellenőr­zésekkel próbálnak csa­pást mérni az útmenti kéj­piacra. A lányok újabb és újabb trükkökkel állnak elő. Merthogy egyelőre nem tágítanak megszo­kott helyeikről. Ahogy ki­engedik őket a kapitány­ságról, azonnal újra mun­kába állnak. A megye fő közlekedé­si útjai mentén egyre gyakoribb, hogy a plac- con egy autó áll. Vendég­váró autó. Néhány strici úgy gondolta, ebbe aztán igazán nem lehet bele­kötni. A lány a volánnál ül. Aki akar valamit, az úgyis tudja, miért várako­zik a kocsiban naphosz- szat a hölgy. A fokozott rendőri el­lenőrzés ellenére nem csak a főutak mentén, de a nagyobb városokban is mutogatnak a kéjhölgyek az autósoknak. Persze amióta folyik a kiszorítós­di, sokkal visszafogottab­ban jeleznek. Sőt, Kecs­keméten új trükkökkel is találkoztunk. Van, aki egész nap egy mobiltele­font tart a füléhez. Ki, vagy mi tiltja az utcai tele­fonálást? S hogy mindig egy helyen? Mit tegyen a lány, ha ott szeret hallóz­ni. Egyre több pillangó tol babakocsit. Sőt, a ko­csiban gyakran baba is van. A rendőr mégsem zaklathat egy anyát! Nem ritka a kutyasétáltató prosti sem. Csak szegény kutyákat kell gyakran vál­tani. Egész nap ők sem bírják a vonszolást. Mindezzel együtt el­mondható, hogy a rend­őrök rendesen keresztbe tettek a striciknek. Nem hagyják a lányokat dol­gozni, a futtatók így leg­főbb jövedelemforrásukat veszítik el. Lehet, hogy a harc vége egyezség lesz. Németország egyik nagy­városában egy hasonló szigorítás után egy évig tartott a kéj háború. Aztán a futtatók küldöttsége megkereste a rendőröket, és végül szabályozták a főbb kérdéseket. Kecskemét vezetése egyébként egyelőre nem jelölt ki piroslámpás ne­gyedet. Valószínűsíthető, hogy alig lesz önkormány­zat, amely felvállal egy ilyen döntést. Hiszen bár­hol is lenne a kéjváros­rész, a környéken élők joggal tiltakoznának. Körön kívül örömködhet Mostanában nem túl sokat örömködnek az örömlányok. Először az egészségügyi szűrővizsgálat, majd hamarosan a türelmi zóna befolyá­solja az életüket, az üzletet. Komárom-Esztergom megyében, Tatabányán még nem állnak sorban a lányok a bőr- és nemibeteggon- dozóban. A türelmi zóna kialakításának sem örülnek... Az új törvény értelmében októ­bertől kötelező a prostituáltak egészségügyi szűrővizsgálata. Eltelt egy hónap, s a lányok még nem jelentkeztek a megyei bőr- és nemibeteggondozóban - tudtuk meg az intézmény fő­orvosától. A széplányok helyeslik a vizs­gálatot, ám egyáltalán nem örül­nek annak, hogy szerepelnek majd a nyilvántartásban. Éppen ezért nem név szerint, hanem TAJ-szám alapján tartják nyilván őket. Az intézmények saját ha­táskörben döntenek arról, hogy mennyi pénzt kérnek a lányoktól a havi, illetve a negyedévenkénti kötelező vizsgálatokért. Míg a fővárosban az induló vizsgálat 4 ezer, addig Tatabányán 3 ezer, a heti kontroll 2-2 ezer, a H1V- teszt a fővárosban 3, Tatabányán egyezer. A „bárcákat” a rend őrei november elejétől kérik számon. Hiánya akár 150 ezer forintos szabálysértési bírságot is maga után vonhat... A türelmi zóna kialakítása is visszhangot keltett Tatabányán. Komárom-Esztergom megyében csak a megyeszékhelyen él 50 ezernél több ember, így csak itt kell, vagy lehet kialakítani a tü­relmi zónát. Ha bebizonyosodik, hogy Tatabányán nem folyama­tos az örömlányok jelenléte, nem kell kijelölni a zónát. A Tatabányai Rendőrkapi­tányság elkészítette a prostitú­cióról és az ahhoz kapcsolódó jogsértésekről szóló értékelését. A törvény alapján kijelölték a vé­dett területeket, azokat a helye­ket a megyeszékhelyen, ahol nemcsak a prostitúció, hanem az arra utaló magatartás, felhívás, felajánlkozás is tilos. Ide tartoz­nak a törvény szerint meghatáro­zott középületek, oktatási intéz­mények, pályaudvarok, temetke­zési és kegyhelyek, valamint azok 300 méteres és a főútvona­lak 50 méteres körzete. Az 1-es út mentén ugyanak­kor 20-30 lány árulja magát. Az új törvény életbe lépése után, csaknem egy hónap alatt 54 esetben kezdeményezett a rend­őrség eljárást Tatabányán és környékén az örömlányok ellen, akik kínálták szexuális szolgál­tatásaikat az út mellett. Ők nem akarnak türelmi zónákat ma­guknak. Az üzlet az út mentén az igazi - mondják. Mennek vagy maradnak? Az önkormányzat dönti majd el. Ha nem alakítanak ki türelmi zónát a városban, akkor elvileg a védett területeken kívül, bár­hol örömködhetnek a lányok. Mondjuk - ha a közelben nincs iskola, pályaudvar... stb. - egy lakótelep kellős közepén... Sugár Gabi A melegek hevesebben tudnak A szerelem szó hallatán min­den ember különböző meghatá­rozásokat keres: a másik iránti vonzalom, tisztelet, szenvedély, bizalom. Aztán legtöbben gyor­san hozzáteszik: két különböző nemű ember között. A homoszexualitást vagyis a melegséget hazánkban még ma sem tolerálják az emberek. Hogy miért? Valójában senki sem tudja ezt megmagyarázni. Egy dolog azonban kétségtelen: megítélni valakit szexuális beál­lítottsága alapján nem lehet! Ha azonban hajlandóak va­gyunk egy kis időt arra fordí­tani, hogy megismerjük a me­leg emberek gondolkodását, életét, talán más képet ka­punk róluk. Egerben működik egy panzió, mely egy-egy hétvégére átalakul egy kis szigetté, ahol a melegek kikapcsolódhatnak, színvonalas műsoron szórakozhatnak. A Köntös Panzió vezetője, Péter, azért hozta létre ezt a helyet, mert valós igény van rá.- Már pubertás koromban, 13-14 évesen a fiúk tetszettek jobban - mondja Péter. - Ezt nem lehet elkapni valakitől, nem alakul ki csak úgy, az em­ber így születik, és előbb-utóbb előjön benne, hogy milyen a szexuális beállítottsága. Igazá­ból én ezt már korábban sem szégyelltem, vagy akartam leta­gadni, de a környezetem és szü­leim hatására megpróbáltam más lenni. Persze tudom, hogy hozzátartozóim csak jót akar­tak, segíteni szerettek volna ne­kem. Eljött azonban egy pont, amikor nem tudtam többet ha­zugságok között élni, és min­denkinek a tudtára adtam: me­leg vagyok. Ma nagyon jóleső érzés, hogy végre édesanyám is elfogadott így, ahogy vagyok, és a legtöbb barátom sem for­dult el tőlem.- Ha jól tudom, van egy kislánya.- így igaz, szerencsére vele is sikerült megértetnem a helyzetet. Sok időt tölt nálam, s elfogadja a barátaimat, az életmódomat.- Hogyan ismerkedik egy me­leg ember idegen társaságban? Ki tudják szűrni, ki a hasonló ér­deklődésű? szeretni- Arra, hogyan lehet észre­venni, ki meleg és ki nem, nincs recept. Ezt meg kell érez­ni. Egyébként vannak apróbb jelek, amelyek egyértelművé te­hetik a dolgot. A pillantás, egy mosoly minden nyelven egyet jelent.- Vagyis hasonlóan megy, ez mint a heteroszexuálisoknál?- Nemcsak hogy hasonlóan, de ugyanúgy. Azzal a különb­séggel, hogy nekünk, melegek­nek nehezebb megtalálnunk az igazi partnert. Sem érzelmileg, sem pedig szexuálisan nincs kü­lönbség. Bár azt hiszem, hogy a melegek még hevesebben tud­nak szeretni.- Ön már megtalálta az igazit?- Igen, de el is veszítettem, erről nem szeretnék beszélni.- Ismerkedni vagy szórakozni jönnek az emberek a klubba?- Mindkettő jellemző. A ven­dégek egy része partnert keres, a többiek csak együtt szeretné­nek mulatni társaikkal, egy olyan helyen, ahol azonos a társaság, kellemes, felengedett a légkör, és felhőtlenül szóra­kozhatnak, táncolhatnak. A show-műsorok tele vannak hu­morral, vidámsággal, s ha kell komolyak. Sajnos ugyanis van­nak dolgok, amelyekről muszáj beszélni, főleg a felelőtlen fia­talok előtt, ilyen például az AIDS, amit nem lehet senki­nek figyelmen kívül hagyni. Annak ellenére egyébként, hogy a közönség nagyobb része fiatal, érdekes, hogy élvezik a klasszikus műsorszámokat is. Operettrészletek, áriák, hang­zanak el, sikere van a hatvanas évek könnyűzenéjének is...- Ön szerint mennyi időnek kell még eltelnie, hogy hazánkban elfogadják a meleg társadalmai?- Azt hiszem, legalább még egy generációnak fel kell nő­nie, hogy a melegség elfogadott legyen. Mi is ugyanolyan nor­mális emberek vagyunk, mint a heteroszexuálisok, csak egy ki­csit mások. Ám érzékenyebbek és sérülékenyebbek vagyunk, sokkal jobban igényeljük a sze- retetet, a barátságot, a törő­dést. Van, amikor ezt sokáig kell keresnünk, de általában megtaláljuk. Elek Eszter A masszázsszalonban - Ha azt kívánja, hogy őszintén szeressem, az plusz ötezer forint. Amióta életbe lépett a prostituál­tak működését térben behatároló törvény, semmi nem változott. Az örömlányok ma is az utcán vívják piaci harcukat, és az országutak mentén sem szűnt meg a szerel­mi szolgáltatások kínálata. Az önkormányzatok nemigen akar­nak türelmi zónákat kijelölni, egyelőre megelégszenek a tilal­mak hangoztatásával. A szervezett bűnözés és az azzal összefüggő egyes jelenségek elle­ni fellépésről szóló törvény már szeptember eleje óta hatályos, benne a prostitúcióra vonatkozó rendelkezésekkel. Ám még most is nagy az értetlenség önkor­mányzati körökben és még na­gyobb a felháborodás a szerelmi szolgáltatásokból élők között. Dr. Kántás Péter, a Belügymi­nisztérium jogi főosztályának szakmai tanácsadója szerint a tör­vény világosan fogalmaz, egyér­telműen rendelkezik, de azt ta­pasztalja, hogy sok a bizonytalan­ság és félreértés. Ennek legfőbb Türelmi zóna és védett övezet kötelező jelleggel Örömlányok boldogtalan hónapjai oka a szakember szerint az, hogy a törvény 2000. március 1-jéig „türelmi időt” ad az önkormány­zatoknak azoknak a területeknek a kijelölésére, ahol bájaikat árul­hatják, kínálhatják a prostituál­tak. Ugyanakkor az úgynevezett védett övezetből máris távozniuk kellett. Vagyis a tiltás azonnali, a megengedés pedig még távoli és egyben bizonytalan is. — Minden önkormányzat úgy érti a törvényt, ahogy kedve tartja és természetesen többnyire úgy gondolják, most itt az alkalom, hogy megszabaduljanak a prosti­túciótól. Vagyis nem óhajtanak türelmi zónát és vigalmi negyedet. — Ez egyáltalán nem kívánság­hangverseny — szögezi le dr. Kántás Péter. — A törvény egyér­telműen kimondja, hogy ahol a prostitúció tömeges megjelenésé­re lehet számítani és a település lé- lekszám eléri az ötvenezret, ott kötelező a türelmi zóna kijelölése. Bonyolítja a helyzetet, hogy az iskolák, templomok, középü­letek környéke védett övezetnek minősül, 300 méteres körze­tünkben nem folytatható az üz­letszerű prostitúció. — Több városunk, például Sió­fok vezetői eleve kijelentették, hogy náluk nem lesz kijelölt zó­na. Megengedhető ez? — Természetesen nem, hiszen a törvény mindenütt érvényes. Városaink kénytelenek lesz­nek alkalmazkodni és vállalni a törvényből rájuk háruló felada­tokat. Itt ugyanis nem a prostitú­ció megszüntetéséről és betiltá­sáról van szó, csupán elfogadha­tó keretek közé szorításáról. — Mi a helyzet az országút mel­letti felkínálkozással? Lehet-e az or­szágút türelmi, netán vigalmi zóna ? — Egyértelműen „nem” a válasz. Az országúti prostitúció a most ho­zott törvény értelmében ellehetet­lenül, mivel a főútvonalaktól és au­tópályáktól 100 méteres távolság­ban tiltott. Stoppolni sem szabad. — Történelmi példák igazolják, hogy tiltással soha nem sikerült megszüntetni, kiirtani a prostitú­ciót sem itt, sem másutt. Most mi­re számítanak a jogalkotók? — Most sem vagyunk biztosak abban, hogy bemennek-e majd a lányok és a kliensek a kijelölt tü­. relmi zónákba, elfogadja-e a kli­entúra a törvény által kínált, il­letve elfogadott lehetőségeket. Ha nem, akkor a törvény ereje, léte kérdőjeleződik meg. Mindig és minden kritikus helyet nem őrizhet rendőr. Tudjuk, a prosti­tuáltak máris keresik a kiskapu­kat, lázonganak, fenyegetnek, petíciókat gyártanak, magukat civilnek álcázva folytatják tevé­kenységüket a meg nem engedett helyeken, gyerekkocsit tolva, ku­tyát sétáltatva, bevásárlószatyor­ral fogják a vevőket. Tudomásul kell venni, hogy a szexipar léte­zik, működik és érdekek ütköz­nek, sérülnek a szigorítások kö­vetkeztében, amibe az érdekeltek nem könnyen nyugszanak bele. — Sokak szerint a bordélyházak engedélyezése, a prostitúció hiva­talos vállalkozásként, adófizető, tb-s lerovó foglalkozásként történő elismerése vezetne eredményre. — Ez nem jöhet szóba, mivel Magyarország már 44 évvel ez­előtt csatlakozott az 1950-ben szü­letett New-York-i egyezményhez, ami a szexuális kizsákmányolás el­len küzd. Nem állíthatjuk vissza a bordélyházakat, hiszen ez az egyezmény érvényben van. Más­részt a bordély és szálloda, a masz- százsszalon más kategória, az ut­cai prostitúciót nem szüntetné meg, mert az más „árut” kínál és más szolgáltatást nyújt. Ezért csak arra lehet törekedni, hogy védett körülmények között, ne közfelhá­borodást keltve űzzék ezt az ipart. A prostituáltak nem fognak il­legalitásba vonulni, bár sokan át­teszik működési területüket eset­leg más országokba. A törvény törekvése, hogy koncentráltan, ellenőrizhetően, korlátok közé szorítva működjön az utcai szex­ipar. És ebben az önkormányzat­oknak segíteniük kell, hiszen a következő választásokon szem­besülnek a lakossággal. Ha nem tesznek eleget a törvény szabta kötelezettségeiknek, számon fog­ják kérni rajtuk. L. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents