Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-28 / 302. szám

A CSALÁDOK PÁRTJÁN? y. családügyi minisztériumban f % nyilvánvalóvá tették, hogy az új támogatási rendszer házasságpárti. Mint magazinunk első oldalán olvashatták, a tervezet egyik kidolgozója ágy nyilatkozott, a házasságintézményét értékesebbnek tartják, mint az együttélés egyéb formáját, lazább kötelékét. Vannak persze, akik hátrányos megkülönböztetésnek érzik ezt, és ügy vélik, szabad országban, demokráciában nem érhetihátrány azt a családot, amelynek tagjai együtt élnek, gyerekeket nevelnek, de papíron nem erősítették meg ezt az emberi i szerződést. A család intézménye biztosan jó, de mindenkinek jogában áll, hogy más együttélési formával is kísérletezzen. A demokráciában I ezt alapvető emberi szabadságjognak kell tekinteni. Ezért vált ki sok fiatalban joggal ellenérzést ez az állami „szigorítás”, jó szándékú, mégis „rendpárti” i megkülönböztetés. Ők ügy vélik, egy hivatalos papír, egy szertartás nem ébreszt nagyobb felelősséget azokban, akik nem szeretik a kötöttségeket, sőt, szaporíthatja az „érdekházasságok”, majd a válások számát. Másrészt persze az a vélekedés is igaz, mely szerint a házassági szerződés nagyobb biztonságot jelent a család együtt maradása tekintetében - gyakran persze csupán az anyagi kényszerek árán. Most legyünk okosak. Házasodjunk vagy nősüljünk? Szerződjünk - anyagi kényszerítő okokból, avagy csak éljünk együtt - vállalva az állami hitelesítés hiányának hátrányait? Kedves Állam Bácsi, ne állítson bennünket ilyen kényszerű dilemma elé. Akad más bajunk is elég... A hívók számára természetes, de a nem vallásosak között egyre többen vannak, akik úgy gondolják, hogy a házasságkötés csak templomi szentesítéssel lehet teljes érvényű. A polgári esküvő, az anyakönyvvezető aláírása, jókívánsága előtt vagy után a párok nagy része pap, lelkész áldását is kéri.- A keresztény házasság - a ka­tolikus egyház hetedik szentsé­geként - Jézus sajátos kitételét hangsúlyozva azt fejezi ki: „Amit Isten egybekötött, ember széf ne válassza” - mondta Varga János tatabánya-felsőgallai esperesplé­bános. - Ebben a szellemben a házasságkötést átgondolt előké­szítésnek, felkészülésnek kell megelőznie, azaz nem elég hoz­zá a szeretet-szerelem. Emellett ugyanolyan fontos a megfontolt­ság, a gyermekvállalás gondola­tának elfogadása, a születendő gyermek(ek) keresztény módon való nevelésének vállalása. Varga János kiemelte még: a statisztika azt mutatja, hogy az ilyen igényességgel megkötött há­zasságoknál sokkal kevesebb a vá­lás, mint a „csak” polgári esküvő­vel szentesítetteknél. A reformá­tus egyházban, mint azt Miklós Ádám, a tatabánya-bánhidai re­formátus egyházközség lelkésze is kiemelte, a házasság nem tarto­zik a szentségek közé, ami ott vá­lik érdekessé, ha felmerül a kér­dés: mi is valójában az Isten előtt kötött, Istentől való házasság.- Attól, hogy valaki templom­ban is megerősíti a házasságát, nem biztos, hogy Istentől való há­zasságot kötött - fogalmazott a fi­atal lelkész. - Ehhez a férfi és a nő teljes testi-lelki és szellemi közös­sége kell, és szerintem, ha bárme­lyik hiányzik, csak jogi értelem­ben házasság a kapcsolatuk. Azaz nem élhetik meg benne az ember­iét teljességét. Ribáry Zoltán Szerelem, esküvő, házasság, család, boldogság... Közhelyes szavak ta­lán, mégis életünk fontos pilléreit jelentik. Mindenki vágyik a boldog­ságra, mindenkire vár a párja, csak rá kell találni az igazira. Kinyílt a világ előttünk, manapság sokan nem is itthon, külföldön találják meg Páljukat, olykor álmaik szőke hercegét. Éva története is ezt hitelesíti. M ég a középiskolából is­merem. Egy suliba jár­tunk, de már csak az utolsó évben keveredtünk vélet­lenül barátságba. Éva aztán Mis­kolcra került, én pedig Szolno­kon maradtam, de a kapcsolat nem szakadt meg, leveleztünk, és szinte mindent tudtunk egy­másról. Alkalmam nyílt végigkí­sérni sorsának alakulását. Éva életében is a sikeres és re­ményvesztett időszakok követték egymást. Érzékeny, őszinte em­ber lévén azonban talán a meg­szokottnál is nehezebben viselte, hogy nem mindenki olyan, ami­lyennek az első találkozás alkal­mával mutatja magát. S bár e miatt néha fájón kellett szembe­sülnie azzal, hogy manapság már nagyon nehéz „álarc” nél­kül élni a világban, kitartott saját eszményei és álmai mellett, re­mélve, hogy talál majd olyan párt magának, akivel nem kell kompromisszumot kötnie. Egy olyan fiút, aki valóban őszinte, figyelmes, szeretetre méltó, és olyannak fogadja el őt, amilyen valójában. Illúzióink­ban élő igazit megtalálni koránt­sem egyszerű, Éva kitartását azonban a sors honorálta. Mint életünkben, párválasztásunkban gyakran van így - a véletlennek is jutott szerep ebben. Esetében a véletlent akár a sors kezének, netán égi közreműködésnek is lehetne nevezni. Hisz jól emlékezem, bő egy esztendővel ezelőtt írt arról, hogy Angliába készül, egy barát­nője esküvőjére. A házasulandó barátnő történetesen magyar volt, és eredetileg nem feleség­nek, csak bébicsősznek készült a ködös Albionba. Ám ahogy az lenni szokott, belovagolt életébe a szőke herceg egy brit fiú ké­pében, é s ha­maro­san már az esküvő időpont­ját tervezgették. Éva persze azonnal igent mondott a meghí­vásra, és elhatározta, ha már megteszi ezt a hosszú utat, akkor iparad még néhány hétig, és ő is kipróbálja magát gyermekfel­ügyelőként. Ezt követően levélváltásaink­ban szokatlanul hosszú szünet következett, majd - talán két hó­nap múlva - hallottam újra felő­le. Angliai élményeiről szóló so­rai szinte szárnyaltak a boldog lelkesedéstől. Mint kiderült, meglehetősen lehangolóan kez­dődött a látogatás, barátnőjének menyegzője ugyanis füstbe ment. A vőlegény az utolsó pilla­natban gondolta meg magát, nem kis riadalmat okozva ezzel a menyasszonynak és a készülődő násznépnek. A barátnőre tehát ráfért a lelki támasz, ám eközben Évával is történt egy és más. Megismerkedett ugyanis egy fiú­val, akit az első pil­lanatban le­nyűgö­zött m a - gyár lány „egzotikuma”. Más volt, mint azok, akik az ő környezetében élnek. Őszin­tébb, nyíltabb, vidámabb, kreati­vabb. Már az első napokban izzani kezdett körülöttük a levegő és a búcsú napjára menthetetlenül egymásba szerettek. Nagyon ne­héz volt így a hazatérés, de mind­kettőjükben élt a szent elhatáro­zás: a távolság nem választhatja el őket egymástól. Komolyan is gondolták! Eleinte mindennapos esti telefonokkal tartották egy­másban a lelket, majd amikor már nem bírták tovább, Nick - avagy Miki, ahogy Éva szólította kedvesét - felkerekedett, és meg­látogatta szerelmét. Később a lány is eltöltött né­hány hónapot választottjánál. A fiú ekkor már úgy búcsúzott el tőle, hogy magában eldöntötte, amint teheti, megkéri a kezét. Nem kel­lett sok idő, hogy a gondolatot tett kövesse. Éva szüleit persze meglep­te a váratlan lánykérés, de azt már sejtették, ez több, mint diákszere­lem. Ráadásul Mikit az első pilla­nattól elfogadták, hiszen nem lehe­tett nem szeretni azt, aki ennyire rajong a lányukért... Ami ezután következett, az pe­dig már valóban a mesék vagy inkább a lányregények koreog­ráfiáját idézte. A készülődés eu­fóriájából már csak akkor ocsú­dott fel a család, amikor a fiata­lok az oltár előtt álltak. Semmit nem bíztak a véletlenre, így mindkettejük hazájában össze­házasodtak. A magyar szertar­tást nemrégiben tartották Szol­nokon, a Metodista Imaházban, amelynek volt egy minden jelen­lévő számára feledhetetlenül megható pillanata. Az ifjú férjjelölt ugyanis a mi választékos, ám külföldiek szá­mára felettébb nyelvtörő anya­nyelvűnkön ismételte el a tiszte- letes után a házastársi eskü sza­vait, Éva biztató tekintetét figyel­ve. Mély átéléssel és dicséretes összpontosítással... Bugány János ■« ' J II □□□ ' Hivatalos statisztika nem készül ugyan, de a helyi tapaszta­latok azt jelzik, a fiatalok többsége templomi szertartáson is kimondja az életre szóló igent. A rendszerváltás óta jelentő­sen nőtt a templomi szertartások száma. A válási statisztika ennek ellenére nem javult. 1997-ben 24905, 199H-bun 25763 volt a válások száma. Becéző szavak Ne fukarkodjunk a becéző szavakkal! Ha a szerelmes levélben kevés a meghitt szó, ne reméljünk túl sokat! Ha van, az már jó jel, de még akkor sem biztos semmi sem. A grafológusok nagyítóval keresik az ilyen szavakat - tudtuk meg dr. IJpold Józsefiétől, a hazai grafoló­gia egyik megteremtőjétől. Az igazságügyi grafológus szakértő nem­csak a bűnügyekben, hanem a szívügyekben is otthonosan mozog.- Mi minden derül ki egy szerel­mes levélből?- Például az, hogy a levél va­lóban szerelmes-e. Láttam én már olyan „szerelmes levelet", amit egy hölgy csak azért írt, mert irigyelte a barátnője kedve­sét. Kiderült, hogy a fiatalember egyáltalán nem érdekelte őt, csu­pán azért akarta megszerezni, hogy bosszantsa a barátnőjét. Előfordult, hogy valaki meg­keresett: szerelmes a tanárába. Amikor megnéztem az írását, ki­derült: a fiatal egyetemista tud­ta, hogy most vált el a tanárse­géd, nem lenne rossz parti. Te­hát nem volt szerelmes. Az egy másik kérdés, hogy később még­is beleszeretett a férfiba, és még ma is boldogan élnek együtt. . - Mire érdemes figyelnünk?- Talán furcsa, de először hadd említsek egy nem grafoló­giai elemet! Ha a levélben nincs meghitt szó, mindenképpen le­gyünk gyanakvóak. Ha csak az aktuálisan divatos könnyed sza­vak - mint pl. csaó, helló - sze­repelnek az írásban, akkor ne legyenek nagy illúzióink. Az ilyen szövegek írója elsősorban testi szerelmet remél.- Ha van becéző szó a leiéi­ben, az már biztos siker?- No, ezek azok a szavak, amelyeket jó erős nagyításban néznek meg a grafológusok, hozzá nem értők tehát hiába is próbálkoznak vele.- Önhöz bizonyára sokan for­dulnak szívügyekben is.- Igen. Csak azok alkalma­sak az őszinte szeretetre, sze­relemre, akik saját magukat is tudják szeretni. Fontos, tehát, hogy tudjuk: kik is vagyunk.- Említene írásunkból né­hány árulkodó jelet?- A betűk alsó hurkai az ösz­tönéletről árulkodnak, de vi­gyázni kell, mert az anyagi javak megszerzéséről is innen kapha­tunk információkat. Talán nem véletlen a kifejezés: érzelemgaz­dagság. A kis m és n betűk arról árulkodnak, milyen az illető és környezetének viszonya: e betűk első része jelenti az „ént" a má­sodik a közösséget. Aki a t betűt magasan húzza át, általában sze­ret uralkodni. Tehát ha ilyen t- ket tartalmazó levelet kap vala­ki, arra kell számítania, hogy ne­ki kell majd engednie a vitás dol­gokban. Azok, akiknek csupa szög és sarok az írásuk, és eset­leg még boltíves is, általában magányosak, nem nyíltak, intri- kusak, erős a kritikai érzékük, bíráló hajlamuk. Ha a b és az m felül nyitott, ez a világra nyitott­ságot jelezheti. Akik így írnak, azok embereket szeretők, a tár­saság középpontjai.- Gondolom, az ilyen mélysé­gű információk összegyűjtése komoly szakértelmet igényel.- Ez pontosan így van. Hadd mondjak erre egy példát: ráné­zésre egy középen áthúzott t betű azt üzenheti: én betartom a szabályokat. Ha azonban megnézzük mondjuk többszö­rös nagyításban, és azt tapasz­taljuk, hogy az áthúzás kétszer olyan vastag mint a betű szára, akkor ez azt jelenti, hogy az il­lető csak úgy tesz, mintha tör­vénytisztelő lenne...- Szerelmi ügyekben mit mondhat el Ön a partnernek?- Semmit. El is szoktam hárí­tani az ilyen kéréseket. Gyakran jönnek hozzám nők, hogy meg­tudják: niegcsalja-e őket a férjük. Ilyenkor diplomatikusan annyit mondok, hogy változtassanak bizonyos szokásaikon, akkor biztosan a férjükkel is jobban ki­jönnek majd... Ha ragaszkod­nak a kéréshez, akkor megké­rem, hogy ketten jöjjenek el, és a férje előttem írjon néhány sort.- Mit üzenne a part kereső Ji- ataloknak?- Hallgassanak a belső hang­ra, és tudni fogják, hogy ki az igazi! Merjenek szeretni és sze­relmesnek lenni. És persze: ne feledkezzenek meg a becéző sza­vakról! Gondoljanak csak bele. milyen jó érzés egy olyan levelet kapni amelyben ez áll: tegnap a mosolyoddal aludtam el... Hangyái János Vannak még szőke hercegek...

Next

/
Thumbnails
Contents