Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-28 / 302. szám

1999. december 28., kedd ötödik oldal Leánykérés régen és ma Annak idején a leánykérésnek, mint a házassághoz fűződő többi cere­móniának is, a falvakban megvolt a maga „koreográfiája”. Nagyjából egyforma volt ez mindenütt az ország falvaiban, hasonló mint itt, Tol­na megyében, a Sárközben. Mivel a fiatalok ismerkedésének meghatározott fórumai voltak - a vasárnap délutáni séta, a fonó, a bálok, illetve a nagy közös munkák, mint a szüret és az ara­tás - általában nem maradt titok­ban, melyik fiú melyik lánynak udvarol. Amikor a dolog komollyá vált, szigorú szabályok szerint zajlot­tak a „hivatalos” találkák. Nem voltak ezek kőbe vésett szabályok, mégis mindenki be­tartotta őket, mert a faluközös­ség normáihoz illett igazodni. A legény tehát eljárogatott a lányos házhoz,'ahol illendően megkínálták borral, sütemény­nyel. Megismerkedhetett jöven­dőbelije családjával, s óvatosan, vagy kevésbé óvatosan már a kö­zös életük alapjait tervezgették. Ha mindkét család elfogadta a kapcsolatot, következett a leány­kérés. A legény és az édesapja ­ha nem volt édes­apa, akkor a kereszt­apa, nagy­bácsi, vagy idősebb fiútestvér - állított be a lányos házhoz, s a ház urától illendő módon a leány zét. Ilyen­kor felvo­nult az egész ház­nép, kellő­en izgatot­tan és meghatottan, s mikor az apa igent mondott a kérelemre, mindjárt áldomást is ittak. A következő lépés az eljegyzés volt, ami a kellemes eszem-iszom mellett alkalom volt arra is, hogy a két csa­ládfő meg­beszélje a h o z o - mányt, a lakodal­mat. A fia­talokat az­tán kihir­dették a templom­ban, s kö­vetkezhe­tett a lako- dalom, amikor is a menyasz- szony és vőlegény egész élet­re szóló - akkoriban másmilyet elképzelni sem tudtak - házassága megköt­tetett. Nagy dolog volt ez, s kellő­en meg is adták a módját a lagzi­A házasság egykoron egy életre szólt nak. Merthogy, mint egy régi vő­félybeszéd is mondja: „Tisztelt vendégsereg egy kis csendet kérek / Néhány szót in­dítok kedveset és szépet. / Egy­más iránt való igaz szeretetre / Isten s ember előtt való szép élet­re, / Tesz ma fogadalmat meny­asszonyunk s párja / Aki az indu­lást már régóta várja.” Manapság ennél sokkal válto­zatosabb és jóval egyszerűbb a leánykérés. Sőt, valahogy már nincs is rá szükség. A fiatal pá­rok nagy része - már aki megte­heti - minden hivatalos ceremó­nia, leánykérés, stb. nélkül össze­költözik. Hivatalossá legtöbb­ször akkor válik a kapcsolat, amikor gyermeket szeretnének, vagy már éppen úton is van a ba­ba. Több oka is van ennek. Egyrészt ma már sokkal kö­tetlenebb, szabadabb szellem­ben nevelkednek a fiatalok, másrészt a maguk urai, a kap­csolatokat nem a szigorú közös­ségi etikett és a családi vagyoni viszonyok - földbirtok, hozo­mány - befolyásolja. (venter) Amikor a tanárom a párom Ellopott pillanatok, biztató mosolyok, titkolt csókok, ölelések. Na­ponta több száz ember előtt elrejtett érzések, nehogy valaki is meg­tudja, tanár-diák szerelmi kapcsolatról van szó. Mondják, a szerelem kölcsönös vonzalom, megértés, tisztelet. Nincs életkorhoz kötve. A sze­relmes ember vak, nincs tekin­tettel semmire és senkire. Van­nak azonban olyan párok, akik­nek titkolniuk kell mások előtt érzéseiket, kapcsolatukat. A tanár-diák szerelmet, házas­ságot a társadalom nehezen fo­gadja el. József István pszicholó­gus szerint főiskolán, egyete­men, de a középiskolában is gyakran előfordul a diák-diák szerelem. Leggyakrabban a lá­nyok figyelnek fel férfi tanáruk­ra, és esnek szerelembe. Ennek magyarázata: a lányok megélhe­tésük, jövőjük miatt jobban vágynak az idősebb, tapasztal­tabb férfiakra, mint a korban hozzájuk illő fiúkra. Sőt, egyre többen jelentik ki, nem tudnak szellemileg semmit kezdeni kor­társaikkal, és kevés lány érzi magát biztonságban a mai hu­szonéves fiúk mellett. Egy diák a nap folyamán leg­többet tanárával találkozik. Ha­mar feléledhet a biztonságot nyújtó érzés, amelyből persze lehet néhány hónapos kapcso­lat, együttélés vagy házasság is. Ám veszélyei, következményei is vannak. A tanárt kikezdhetik munkatársai, visszaélhet hivatá­sával, sőt, az intézmény szelle­miségének is árthat. S egyálta­lán nem biztos, noha felnőtt emberekről van szó, hogy erköl­csileg helyes-e az ilyen kapcso­lat. Van, aki az első pillanattól kezdve felvállalja kapcsolatát, van, aki bele sem bonyolódik, és van, aki türelmesen kivárja az iskola befejezését. Bánkúti Gabriella és Szabó László kapcsolata már az ele­jén komolynak indult. László ugyan nem tanította Gabriel­lát, mégis ő diáklány volt a sok közül. Háromévi udvarlás után a lány 19. születésnapján össze­házasodtak. Kapcsolatuk nem volt zökkenőmentes.- Titokban vittem Gabit mozi­ba, kávéházba - mondta Szabó László. - Volt úgy, hogy akkor mentünk be az előadásra, ami­kor már lekapcsolták a világítást. Az iskolában is kerültük egy­mást. Aztán mégis kiderült kap­csolatunk, és tucatnyi célzást, rosszindulatú megjegyzést kellett lenyelnünk nap mint nap. Az érettséginél én is a bizottság tag­ja voltam. Jobban izgultam, mint kedvesem. Varga Laura és Kosa Károly szerelme egy vidéki főiskolán kezdődött. Laura 17 évvel fiata­labb Károlynál. Mikor kapcsola­tuk komollyá vált, a férfi kérte áthelyezését egy másik osztály­ba. Viszonyukat ezután az intéz­ményen belül sem titkolták. Igaz, érte is őket emiatt kelle­metlenség. Sőt a lányt apa- komplexussal is vádolták. A pszichológus szerint nagy­anyáink idejében sem azonos ko­rúak kötöttek házasságot. Leg­alább 10-15 év korkülönbség volt a nő és a férfi között. Mindez az anyagi és az érzelmi biztonság miatt. Ma sok esetben apa-, vagy anyakomplexussal illetik azt a fi­atalt, aki nála jóval idősebbel él. Azonban nem mindig van erről szó, mert lehet, hogy egy ko­moly, szellemi társra találtak egymásban. József István szerint e problémával ritkán keresik fel a pszichológust. Baráti társaság­ban, vagy egymás között beszél­nek erről. Még ha vállalják is kapcsolatukat, sok mindenről le kell mondaniuk addig, amíg ta­nár-diák szerepben vannak. Kovács Gabriella Leila M inden este tízkor menet­rend szerint felbolydul az élet a sarki bárban. Ilyentájt Leila libben be, majd kissé sietős tempóban odalépdel sorjában az összes asztalhoz. Leila nem arab táncosnő egy rég elfeledett Rejtő-regényből. Még csak nem is éjszakás pincérnő, a garatmagyarok istápolója. Leila virágot árul. Ez a munkája. Nagy a konkurencia, sietnie kell... Virágot kapni jó. Adni is, főleg egy romantikus vacsora közben, gáláns gesztusként az imádott hölgy meghódítására. Erre a ki­veszőfélben lévő, de azért pislá­kolva még fel-fellobbanó férfiúi lovagiasságra, hódítási vágyra építenek a virágárusító szolgála­tok. Dél-Dunántúl hat megyéjé­ben árusít a pécsi központú Red Roses Virágfutár. Bánáti Csaba cégvezető fájlalja, hogy a közvé­lemény rossz véleménnyel van a piros ruhás lányokról. Azt mond­ja, ideje helyre tenni a dolgokat. Ezeket a lányokat nem kell, és nem is lehet összemosni holmi könnyű vérű nőcskékkel. Több­ségük egyetemre, főiskolára jár, kiváló keresetkiegészítés szá­mukra ez a hétvégi elfoglaltság. A cég alkalmazásában áll ősz óta Halász Enikő is, aki a kapos­vári Csokonai Vitéz Mihály Taní­tóképző Főiskola harmadévese. Levelezőn végzi a szakot, igy hét­végenként autóba ülhet barátnői­vel, és irány valamelyik dunántú­li nagyváros. Ahogy meséli, a so­főrök már tudják a frekventált helyeket. Amire megérkeznek, a menetrend készen áll. Előbb az éttermek, klubok, pubok, majd a diszkók és bárok közönsége előtt jelennek meg a vörös ró­zsákat kínáló kosa­rakkal. Ha egy lány ügyes, ak­kor 5-6000 ezer forin­tot is meg­keres egy pénteki és szom­bati túra alatt. Arra a kérdésre, hogy nem ve- szélyes-e egy fia­tal lánynak az éjsza­kai klubok világa, megle­pő Enikő válasza. A lányok ta­pasztalata az, hogy a night klu­bokban igazán gálánsak a kun­csaftok, míg a diszkókban néha szükség van a kidobók hathatós segítségére is egy-egy túlfűtött de­likvens leállításához. A leggyako­ribb beszólások a tinik részéről érkeznek. A „Köszönjük, már va­csoráztunk”, vagy a „Virágot nem kérek, de a többit kifizetem” kije­lentések még a legenyhébbek kö­zé tartoznak. Előfordult már olyan is, hogy egy diszkóba lépve összetörték, majd visszaadták a rózsákat a lányoknak. Persze akadnak vidámabb tör­ténetek is. Rita meséli, hogy nemrég egy háttal ülő, hosz- szú hajú fiút lánynak né­zett. A fél- r e é r t é s után az­tán jöhe­tett a ma­gyarázko­dás. Más­kor egy-egy jó buliba csöppenve nemcsak a virá­gokat veszik meg mind egy szálig, hanem még marasztalják is őket. Leg­utóbb egy lakodalomban kötöt­tek ki, s ha már invitálták őket, táncoltak is hajnalig. Az is előfordul, hogy a virág­árus lányt lepik meg egy szál ró­zsával, vagy az egész kosarat megveszik. Ehhez persze jó adag szerencse is kell, jó időben, jó helyen kell lenni - véli Leila, Somogyország fővárosának örö­kös rózsaárusítója. Több mint tíz éve van a szakmában, ezért ala­posan ismeri Kaposvár éjszakai életének jellegzetes arcait. Ami­kor romantikus történetekről, különleges kalandokról fagga­tom, nem igazán akar kötélnek állni. Inkább panaszkodik.- Cseppet sem romantikus, hogy egyéni vállalkozóként áru­lom a szerelem virágait - mond­ja. - Gyerekeim vannak, akiket valahogy el kell tartanom, de eb­ből egyre kevésbé lehet - teszi hozzá kisvártatva. Hiába, egyre több konkurens cég tűnik fel, a magányos árusoknak kevesebb lehetőség jut. Leila annyit azért elárul, hogy a közhiedelemmel ellentétben a „taszári amerikai­ak” nem annyira rózsalovagok, mint ahogy anyagi lehetőségeik alapján gondolják róluk. Alku­doznak, válogatnak, gyakran nem vesznek egy szál virágot sem. Ha néha egy szülinapi, név­napi buliba, esetleg osztálytalál­kozóba csöppen, akkor viszont szépen fogynak a 450 forintos rózsák. Ilyen este viszonylag rit­kán jön össze, s ennek nem csak a pénztárcák apadása az oka. Az örökös virágárusnő szerint az a legnagyobb baj, hogy a romanti­ka is kiveszőfélben van az egyre önzőbbé váló világból. Azt mondja, a mai napig imád virá­got kapni. Mert ugye virágot ad­ni jó, de azért kapni mégiscsak a legjobb. Takács Zoltán Ha hozzámész, kitagadlak! Megtaláltam az igazit! - jelen­tem be szüleimnek félévente leg­alább háromszor. Aztán kiderül: a szőke herceg nem is olyan dél­ceg, a fehér ló is csak egy kivén- hedt gebe. Szüleim csendes bele­törődéssel szemlélik az esemé­nyeket, és várják az ideális vöt. Vannak azonban szülők, akik nem ilyen türelmesek, és lépten- nyomon gyermekük fejére olvas­sák választottjának gyári hibáit. Legrosszabb eset: a teljes tilalmi rendelet. Ha nem szakítasz vele, kitagadlak! Ez a mondat egy szá­zad közepén játszódó rózsaszí­nes, csöpögős, love storys film­ben nem keltett volna olyan nagy döbbenetét. Történetünk hőse azonban nagyon meglepő­dött, amikor szülei döntés elé ál­lították: vagy Ő vagy ők.- Lehetetlen a választás. Bár­melyiket is lépném, mindegyik fájna. Szeretem és tisztelem a szüléimét, ugyanígy a barátomat is. De néhány hónapos kapcso­latunk után nem akarok sem összeköltözni vele, sem férjhez menni hozzá. A szüleim tudják, hogy főiskolásként nem tudnék önálló életet kezdeni. Az egyet­len kifogás, ami a párom ellen le­het, hogy már túlesett egy házas­ságon, és van két gyereke. Ezért szinte nem is állnak szóba ve­lem, és a család szégyenének ti­tulálnak. Valóban az lennék?? Molnár Bálintné tipikus mo­dern anyuka. Maga is fiatal, nemrég még saját bőrén érezte ugyanazokat a problémákat, amelyeket a húszéves fia.- Azt mondják, a fiús szülők szükségszerűen felvilágosultab­bak. Hogyan is működik ez? Az embernek születik egy fia, hirte­len modern lesz, ha lánya, rög­tön konzervatívvá válik? Igaz azonban, s ezt egy jó isme­rősöm mondta: a fiúk általában ritkán esnek teherbe. Ügy nevel­tem a fiamat, hogy teljesen meg­bízzon bennem, és bármi rosszat csinált is, merje bevallani. Már ki­csi korától teljesen önálló volt. A magánéletébe soha nem mertem beleszólni. Pedig voltak miatta igen rossz hónapjaim is. A szüle­im és az ismerősök féltek attól, hogy a kamaszkor kezdetén meg- részegül a nagy szabadságtól, és kezelhetetlenné válik. Ennek elle­nére máig beavat minden titkába. A barátnőjével több mint fél éve együtt élnek. A múlt hónapban volt az eljegyzésük. Dr. József István pszichológus szerint a párválasztást ne a szü­lő döntse el, hiszen a gyerek is­meri a választottját, ő kötődik érzelmileg hozzá. Tanácsokkal lehet segíteni, de választás elé ál­lítani a gyereket semmiképpen.- A szülők csupán féltésből, olykor féltékenységből vagy ön­zésből néha rossz döntéseket hoznak. Abból kell kiindulni, hogy mindig jót akarnak, csak a maguk módján akarnak jót. Ám ezzel a szülők csak ártanak a gyereküknek. Már kiskortól úgy kellene ne­velni a gyereket, hogy önállóan tudjon dönteni, és a döntése kö­vetkezményeit tudja vállalni - mondja József István. A pszicholó­gus tapasztala­ta az, hogy az elkapkodott há­zasságokat azért kötik meg, mert a gyerek menekül az ottho­ni légkör elől. Véleménye szerint az igazi társválasztás kora 19-21 évre tehető. Ekkor kell komo­lyan utánanéznie a fiatalnak, hogy kivel élné le az életét. Saj­nos, a 23-24 éves lányok bepánikolnak, és az első „jött- menthez” hozzámennek. Bár­mennyire is biztosnak tűnik a gyerek kapcsolata, a szülői ellen­szenv valamilyen szinten meg: mételyezi ezt. S ha a fiatal nem elég erős a választáshoz, ráme­het a kapcsolata. Egy házasságban mindig első a házastárs, második a gyerekek, csak ezután jöhet a többi. Min­den kapcsolatot az első pillana­tától kezdve kölcsönös kompro­misszumokra kell építeni. Tisz­ta, világos célokat és elvárásokat kell megfogalmazni. Ha ehhez tartják magukat, kö­zösen le tudják győzni a konflik­tusokat. A zord szülő pedig előbb-utóbb megenyhül. Andrics Lívia 08 Békéscsaba, Baross u. 10. Szeged, Párizsi körút 8—12. Orosháza, Kossuth u. 4. Mezőberény, Kossuth tér 2. ____Gyula. Városház u. 12. Békés. Széchenyi tér 2. A z Elektroházban 00-ig más és más termékek árából 10—50% árengedményt adunk!

Next

/
Thumbnails
Contents