Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27-28 / 277. szám
1999. november 27-28., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Häkkinen a győzelemről Akiért a finn elnök sem rest korábban fölkelni Randevú Kepes Andrással Visszavonultsága alatt sem maradt tétlen, tévés műsoraiból könyvet írt 6 Rejtvény Az utolsó kérdés: melyik versből vettük az idézetet? Lángoló érzelmekből A házasságban a nők nagy többsége a férjére (vagy az apjára) hagyja a „piszkos anyagiakat”. Ezért pénzügyi kérdésekben a válás után is bizonytalanok és járatlanok maradnak, s szólóban vagy a következő házasságban is szenvednek azoktól a problémáktól, amelyek elől válással menekültek. Pszichológusok szerint a felmerülő pénzügyi problémák kiküszöbölésére az volna a legjobb megoldás, ha azonos karakterű párok találnának egymásra. Ebből a szempontból öt alaptípust — felhalmozó, nagyvonalú, stratéga, aszkéta, lezser — különböztetnek meg, s mindegyikük esetében áll a régi mondás: „hasonló a hasonlónak örül”. Csakhogy egyéb szempontok alapján a párválasztásnál éppen az ellentétes, kiegészítő karakterű partnerek választják egymást előszeretettel, s ezzel eleve megteremtődnek a későbbi, elfajuló viták feltételei. A történet hétköznapi. Zsuzsa és Zsolt a nyolcvanas évek közepén, még a főiskolán szerettek egymásba. Később összeházasodtak, s miközben megszületett a két gyermekük, a nadrágszíjat meghúzva teremtettek maguknak tisztes polgári életet. Kiegyensúlyozott, elégedett házaspárnak ismerték őket, akik között ugyan voltak nézeteltérések, de a problémák mindig megoldódtak. A válás híre így meglepetésként érte az ismerősöket, akik értetlenül álltak az eset előtt, még akkor is, amikor külön-külön is elmesélték, mi volt az utolsó csepp a pohárban. Zsuzsa szerint férje nemcsak közömbössé vált vele szemben, de zsugoriságával valósággal terrorizálta a családját. Tizenötödik házassági évfordulójukra is mindössze egy „használt hanglemezt” kapott tőle (ékszert várt!), s idén már nyaralni sem mentek. A férje — bár jól keresett — rövid pórázon tartotta a családját, mert úgymond nem szereti a „flancolást”. Zsolt ugyanezt a történetet másképpen tálalta: hetekig kereste azt a lemezt — a Rómeó és Júlia filmzenéjét —, amelyet a kollégiumi szobában az első együttlétük alkalmával hallgattak. így akarta tudtára adni a feleségének, hogy még mindig szereti, még akkor is, ha az utóbbi időben munkahelyi elfoglaltsága miatt valóban kissé „elhanyagolta”. Igaz, Zsuzsa is furcsán viselkedett, mert az intim együttlétek helyett inkább „folyton vásárolni, utazni, költekezni szeretett volna”. Emiatt gyakran adódtak nézeteltérések, mert ő a „pénz elszórása helyett” a lakást szerette volna nagyobbra, a kocsit pedig egy újabb típusra cserélni. Titokban pedig már arra is gondolt, hogy a gyerekeknek is kellene gyűjteni egy kis pénzalapot a majdani induláshoz. Csakhogy a napi 12 óránál már nem tudott többet dolgozni, Zsuzsa pedig a gyerekek mellett nem akart munkát vállalni. így továbbra is takarékoskodniuk kellett, s emiatt — bár kifelé ez nem látszott —, lassan kihűlt a családi tűzhely. Zsuzsa az évfordulón váratlanul robbantott: „Elválok tőled!” — kiáltozta hisztizve a gyerekek előtt. Két hónappal később már ügyvédek tárKl KEZELJE A KASSZÁT? A mai, pénzcentrikus világban a házasságok szempontjából döntőfontosságú volna, ha a lángoló érzelmek, majd a dühödt indulatok mellett a házaspárok a józan ész oldaláról közelítve is megbeszélnék a dolgaikat, mindenekelőtt az anyagiakkal kapcsolatos álláspontjukat. Ki kezelje a családi kasszát? Hogyan osszák be a jövedelmeket? Mekkora legyen a szabadon elkölthető, s mekkora a befektetésre váró összeg? Ki legyen a családi pénzügyminiszter? Ki intézze a pénzügyekkel kapcsolatos dolgokat? Ilyen ügyekben nem árt a szakembert is meghallgatni. ható tapasztalatuk sincs a felmerülő problémákkal kapcsolatban.” A hagyományos házasságon belüli „megoldások” már nem működnek, és még nem alakultak ki az új helyzetnek megfelelő „válságkezelő” programok. így a legtöbb pár ösztönösen kísérletezik, s a végeredmény sok esetben válás. A gyakorlatban a pénzügyek okozta feszültségeket ritkán tisztázzák a válás felé sodródó házaspárok, mert a „piszkos anyagiakról” nem illik, nem szokás beszélni. Ez ma még a házastársak nagy többsége számára is tabutéma! A férfiak titkolóznak, a feleségek pedig már csak a bilit borítják. Ez a titkolózás, bármi is a magyarázata, vesztes stratégiát jelent, mert a válóperekből kitűnik, hogy rendszerint nemcsak a gyerekeket, de a családi kassza tartalmát is többnyire a feleség viszi el! Sebők János gyalták a válás részleteit. Zsolt ekkor véletlenül összefutott egy pszichológus ismerősével, akinek egy pohár sör mellett elsírta a bánatát. Az közölte vele, kész csoda, hogy csak most robbant a bomba, hiszen már nagyon régóta ketyegett. S ezt előzmények is megalapozták. Zsolt ugyanis tehetős, polgári család sarja, de az elmúlt évtizedekben minden örökségét (festmények, ékszerek) felélte. Az anyagi biztonság megteremtése mindennél fontosabbá vált az életében, olyan „felhalmozóvá” vált, aki igyekezett családja, s gyerekei jövőjét stabil anyagi alapokra helyezni. Zsuzsa szülei viszont szegény, vidéki „melósok” voltak, akik szűkösen, máról-holnapra éltek, ezért lányuk számára az ékszer, a szép ruha, a gépkocsi, az utazás státuszszimbólum lett. Zsolt tehát akkor érezte jól magát, ha sok pénzt keresett és spórolt, Zsuzsa pedig, ha költhetett. Az ebből adódó nézeteltéréseket, feszültségeket egy ideig a szőnyeg alá tudták söpörni, amíg végül is Zsuzsánál betelt a pohár. Az eset mégsem végződött válással, mert a férjnek hosszas könyörgésre sikerült rábeszélnie feleségét, hogy járjanak el közösen egy pszichológusA férfiak titkolóznak, a feleségek pedig már csak a bilit borítják hoz. Nekik szerencséjük volt, a pénz mégsem vert éket közéjük, egy véletlen találkozásnak köszönhetően jobban megismerték egymás személyiségét. A hasonló okok miatt veszekedő házaspárok többsége azonban eljut a válásig. „A verseny és a sikerorientált társadalmi körülmények között ugyanis minden korábbinál hevesebb harc bontakozik ki a házaspárok között a pénzügyek miatt — állítják a szociológusok —, s ennek legfőbb oka, hogy az érintetteknek szinte semmilyen hasznosít„Legfeljebb elválunk” Tíz válságba került házasságból hét esetben pénzügyi problémák miatt keresik a válóperes ügyvédet a civakodó felek. A tapasztalatok szerint különösen a nők mondják könnyebben: — „legfeljebb elválunk” —, nem is számolnak döntésük következményeivel. Fekete fehére* A TÁVOL LÉVŐK IGAZSÁGA Egyszerű matematika az egész. Ha a Békés megyei autós jövőre beül a kocsijába és felhajt szeretett fővárosunkba, az autópálya használatért fizet oda-vissza 2700 forintot. Ha oda- fönn eszébe jut, hogy ki kellene ruccanni a törökbálinti Cora áruházba vagy meg kellene látogatni a Bicskén élő nagynénit, esetleg a Gödöllőn gazdagodó nagybácsit, vásárol egy heti általános autópálya-bérletet 1300 forintért. Este akár el is dobhatja, mert aligha vezet útja egy héten belül még egyszer az Ml-es illetve az M3-as felé, ahol élvezhetné a matrica gyönyörűséges előnyeit. E vidéki emberünk tehát kiruccanása során összesen 4000 forintot perkált le csak autópályadíjra. Ezzel szemben mondjuk a győri, a salgótarjáni vagy a miskolci autós 1300 forintért megjárja Budát és Pestet, sőt akár keresztbe száguldozhatja az országot Füzesabony és Győr között. Hol itt az igazság — teszi fel a magamfajta sokadszorra a kérdést? Hol az igazság abban, hogy amíg az M5-ös autópályát igénybe vevők borsos árat fizetnek egyetlen útért (például a nagybani piacra primőrt szállító méhkerékiek), addig az M7-esen utazók ingyen döngethetnek a pályán (mondjuk a pestiek nyaranta a Balatonra víkendezni), az Ml-es és az M3-as használói pedig 1300 forintos heti, 2400 forintos havi és 22 000 forintos évi bérletért furikázhatnak föl és alá? Természetesen igazság ebben nincs sehol. Nem is ez zavar, hiszen az ember élete során ezerszer megtapasztalta, hogy igazságot nem mindig kell keresnie, hiszen az gyakran szubjektív kategória (lásd La Fontaine: „Annak van igaza mindig, aki erősebb”). Csupán azon füstölgők, hogy nem akad egyetlen politikus, képviselő sem, aki fel- állna a T. Házban és odacsapna, hogy valami itt nincs rendjén. Hogy elmondaná: az autópálya-bérlet bevezetése után az M5-ös fizetőkapuinak fenntartása tisztességtelen, mert miközben az Ml-es, az M3-as és az M7-es autópályát az egész ország — benne Békés megye — izzadta ki, addig az M5-öst lényegében most velünk akarják kifizettetni. Tisztességtelen a rendszer azért is, mert tovább mélyíti a szakadékot az Alföld és a Dunántúl között. A 18. századi Destouches, francia vígjátékírónak volt egy nagyon fontos gondolata: „A távollévőknek soha nincs igazuk.” Lehet, hogy helyesebb lett volna így fogalmaznia: „A távol lévőknek soha nincs igazuk.” Árpási Zoltán ...valami itt nincs rendjén. ÜDVÖZLET BATTÖNYÁRÓL Battonya, 1907. M. Kir. Adóhivatal. No meg — ahogy nagyítóval az épület homlokzatáról kibogarásztuk —, M. Kir. Pénzügyőrség és M. Kir. Csendőrség. A képeslappal egyébként az orosházi Hibrandt Ellus úrleányt tisztelte meg Böskéje. Kilencvenkét évvel ezelőtt.
