Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27-28 / 277. szám
6 Hétvégi magazin 1999. november 27-28., szombat-vasárnap Verselő Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot S amit a: élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorúan nézek, A kis Jézuska irt van a közelben, Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen S ne csak ígv decemberben. 1902 Holnap advent első vasárnapja. Advent az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészületek négyhetes időszaka. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, s eleinte heti három napos böjttel volt összekötve. A vallási előkészületeket a böjtön kívül a hajnali misék, a roráték jelentik. Ebben az időszakban nem tartottak lakodalmakat és zajos mulatságokat. Juhász Gyula versével a kará- csony-várás hangulatához szeretnénk hozzájárulni VlSSZAYONULTSÁGA ALATT SEM MARADT TÉTLEN, TÉVÉS MŰSORAIBÓL KÖNYVE1 Falusi randevú Kepes Andrássá A távolban a pilisi hegyek párát pipálnak, a mezőn lovak legelésznek... A Hogy vagy? kérdésre Kepes András rávágja: „Már jól. Látszik is, nem?” Tavaly november 30-án — éppen András-napon — volt az első műtétje, amelyet egy második követett. Kepes ma ismét sportol, úszik, konditerembe jár. Már túl vagyunk Kepes András új könyvének bemutatóján és dedikálásán, ott mindenki a saját szemével győződhetett meg róla, hogy meggyógyult. Amikor beteg lett, önként vonult vissza, mert nem akart senkit a nyavalyájával traktálni, és azt sem szerette volna, ha sajnálják. Még a barátai elől is elbújt... Kepes nem babonás, de még ma is óvatosan csak annyit mond: talán már túl van rajta, talán szerencséje volt! Orvosai biztosan megértik, amikor azt hangoztatja: az ő tudásuk mellett valami másnak is tulajdonítja felépülését: augusztus 27-én megszületett a „megváltója”, vagyis négy lánya után, Bori révén az első unokája, aki fiú, tehát vele eztán csak jó dolgok történhetnek. Nem a betegsége miatt költöztek a faluba. Amikor még az eredeti, lerobbant és olcsó anyagokból összehordott, félig kész házat építész barátjuknak megmutatták, ránézett és azt mondta: ,jieo- brutál” stílus! A házból — ahol Kepesre rátaláltunk, könnyed és mediterrán hangulatú — az élethez is kedvet csináló otthont varázsoltak. A Pozsonyi út eleje is, ahol eddig laktak, olyan volt, mint egy falu: mindenki ismert mindenkit. Talán ezért sem volt nehéz beilleszkedniük, at őslakosok gyorsan befogadták őket. Lilivel, a feleségével András mindennap innen viszi, ide hozza Rozikát, aki változatlanul a budapesti Áldás utcai iskolába jár. Katával, a legkisebb lányukkal alig lehet végigmenni a falun, any- nyira imádják. Kikapják Lili kezéből, beviszik a házba lovat, malackát, tyúkot nézni, és süteménnyel, gyümölcscsel kínálgatják. Már vannak új barátaik. A Takátstestvérek, vagyis a helyi asztalos- mester és a kovács, egyik szomszédjuk pedig Lukáts Andor színművész... Hol itt, hol ott jönnek össze, egy-egy pohár bor mellett nagyokat beszélgetnek. Igaz hogy kényszerűségből rótta ki magára a szilenciumot, de visszavonultsága alatt sem maradt tétlen: a számítógépnél ülve írta Nem babonás, de még ma is óvatosan csak annyit mond: talán szerencséié volt! Részletek a Kepes Krónikából Kern András: A Szelistyei asszonyok háromrészes televíziós változatát csinálta a Sándor Pali. Egyszer éjjel fél kettőkor azt mondták, hogy menjek be lóval a Vajdahunyad- várba, a bálterembe. Na most, a ló a következőket nem szereti: ha valaki nem tud lovagolni (én nem tudtam), ha be kell menni külsőből belsőbe, ha lépcsőn kell menni, ha fáklyák vannak vele szemben, valamint a filmezést sem szereti. Ennek ellenére Sándor Pali nagyon nyugodt volt: „Andriskám, tessék!” Fölültem egy lóra, és úgy ahogy volt, az egész stábot fölrúgtam egy pillanat alatt... Moldova György: Az irodalomban én sosem voltam benne. „Moldova, az iparos.” Érted? Klasszikus dolog volt, hogy Bajor Nagy Ernő bement egy könyvesboltba, és kérdezte, hogy megvan-e Az Orség panasza, vagy már nem tudom, melyik könyvem. És azt mondta a kiszolgáló hölgy, hogy: „Moldovánk kérem nincsen, de ha tetszene valami irodalmat..." Lehoczky Zsuzsa: Soha nem jártam futballmeccsre, csak egyszer-egy- szer. Megbeszéltük Tichyvel, ha a tizenegyesen belül felvágják, és kamu a dolog, hogy én ne kapjak szívbajt, felemeli a jobb kezét. Egyszer-kétszer felemelte a jobb kezét, megítélték a tizenegyest, virgoncán fölállt és berúgta. Szaladt tovább. Egyszer borzalmasan fölvágták, annyira, hogy látványnak is szörnyű volt. De felemelte a jobb kezét! Hát én szépen megnyugodtam, hogy nincsen semmi baj, kamu volt az egész. Aztán elvitte a mentő, méghozzá a rohammentő. Mikor magához tért, elmondta, azért emelte fel a kezét, hogy jöjjön már az orvos, mert most rögtön meghal. meg a napokban megjelent könyvét, a Kepes Krónika első kötetét, aminek Beszélgetések az alcíme. Képes Krónika helyett Kepes Krónika? Szójátéknak is találó cím... Éppen ezt akarta, hiszen a tévé képernyőjéről „vette le” a szöveget. A hetven-nyolc- van Desszertből és Kepes- műsorból huszonötöt választott ki, ezekből is a legérdekesebb részeket foglalta könyvébe. A második kötetét tavaszra tervezi, Történetek alcímmel. Az Apropó! című műsorából válogat ki riportokat. Somos Ágnes Hol van a magyar Anna Karenina A NÉMETEKNEK MÁR SEMMI SEM SZENT A FRANKFURTI VÁSÁR UTÁN Goethe vibrátor lett Korunk magyar irodalmát a világra való nyitottság, a humor, s a férfiuralom jellemzi — állapította meg Gashe Zsuzsanna, a Svájcban élő magyar írófordító a Frankfurti Könyvvásár után, a német Der Spiegel magazinban. A mai magyar irodalomban talán nincsenek hangsúlyos, erőteljes női egyéniségek — írja a német hetilap. Az érdekes megállapítás után a cikk megemlíti Esterházy Pétéi' Egy nő című könyvét, melynek 97 hölgye nyugtalan, s alig alkotnánk képet jellemükről, máris elbizonytalanodunk. A portré kövér, sovány, gyengéd, parancsoló, hűséges és minden hájjal megkent asszonyai elválaszthatatlanok, s egyikük sem más, mint az író önmaga. Esterházy műve után a cikk Garaczi László új könyvére, a Csodálatos buszozás-ra, s annak anya alakjára tér át. A könyv egy fiú huncut és okos visz- szapillantása egykori fiatal anyjára. A sorban Dalos György Olgá-ja következik, mely tárgyilagos életrajz ugyan, ám minden hiába, e mű sem kínál a cikk írója szerint hangsúlyos női egyéniséget, egy magyar Anna Kareninát... S hol vannak azok a magyar nők, akik férfitársaikhoz hasonló makacssággal és öntudatossággal regényeket és elbeszéléseket írnak — kérdezhetnék a magyar irodalommal ismerkedő külföldiek. Jóllehet, a gyengébb nem lírikusai nem ismeretlenek a német közönség előtt: Rakovszky Zsuzsa, Bállá Zsófia, Erdős Virág nevével találkozhatott már az olvasó. A magazin hiányolja a német nyelvű magyar folyóiratok jelenlétét a könyvvásáron, hiszen azok segítségével közelebb kerülhetett volna a német közönség a magyar regények és versek világához, s a lapok fórumot adhattak volna a mai aktuális témáknak. A magyar írók közül többeket a viszontlátás örömével üdvözölt a kinti olvasótábor, hiszen Konrád György, Esterházy Péter, Kertész Imre, Eörsi István, Dalos György és Földényi László műveit már forgathatták kezükben a német irodalom-kedvelők. A valaha nomád életmódot folytató magyarok ismét úton vannak a világban — állapítja meg a Der Spiegelben megjelent sorok írója. Az alkotók utaznak, témáikat a távolban keresik. „A messzeségbe menni, s ott halni meg” — nevezi az ősi magyar irodalom mottójának az újságíró. A Der Spiegelből „ollózta" B. Párkányi Adrienn Augusztusban ünneplte Németország Johann Wolfgang Goethe, a nagy költő 250. születésnapját. A jubileummal pontosan egy időben dobta piacra a 30 éves, weimari Marianne Buttstadt a titkos tanácsost vibrátor formájában! Nekünk már semmi sem szent? — teszi fel a kérdést a németországi BILD. A „fekete Johann” névre keresztelt szerkezet egy 19 centiméter hosszú Goethe-szobor, amely 4 centiméter vastag és két elemmel működik. A fekete szilikonbevonat, illetve -burkolat a költő arcvonásait viseli. Rá jellemző testtartásban áll Goethe: házikabátban, a keze a háta mögött keresztbe fonva. Marianne Buttstadt férjnél van, saját bevallása szerint vibrátort sosem használt. „Azért szereztem be egy Quelle- katalógust, mert két oldalt szentel a vibrátoroknak. Ezután minden létező Goe- the-szobrot alaposan tanulmányoztam. Gyermekgyurmából készítettem el a saját verziómat.” Marianne Buttstadtnak nem volt nehéz dolga, mivel a Weimari Művészeti Akadémia végzős növendéke. A művésznő nem fél a haragtól: „Goethe szerette a nőket. A vibrátor ellen nem lenne semmi kifogása.” Egy brémai gyártó először csak 50 darabot készített a vibrátorból. A termék ára 99 német márka, szlogenje: „Az első kielégítő Goethe-szuvenír.” Arra a kérdésre, hogyan fogadták a vibrátort a Goethe-hagyaték gondozói, dr. Petra Oberhäuser, a weimari Goethe Társaság 38 éves irodavezetője így válaszolt: „Bárcsak kívánhattam volna magamnak, hogy az orgazmus előtt elmond egy verset. Annyi hülyeséggel találkozik az ember, hogy ez már igazán semmiség.” Konrad Paul, a weimari Goethe Intézet 58 éves vezetője kevésbé lazán látja a témát: „Őrültek. Ha van 50 perverz, aki ilyesmit használ, hát nagyon tudom sajnálni őket.” A művésznő nem fél a haragtól: „Goethe szerette a nőket. A vibrátor ellen nem lenne semmi kifogása” A FÜLÜNKBE MÁSZNAK A MELÓDIÁK „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848-49-es forradalom és szabadságban emlékére indított fejtörő játékunk 52. kérdése: Egy 19. századi költő 1861. áprilisában így igyekszik ébren tartani a szabadságharc emlékét, és összegezni értékeit, leghíresebb verseink egyikét, a Szózatot idézve: „Az nem lehet, hogy milliók fohásza I Örökké viss/amálljon rólad, ég! / És annyi vér - a szabadság kovásza - / Posvány maradjon, hol elönteték.” Mi a vers címe? a) Magányban. b) Rendületlenül. c) Nemzetőr-dal. Ha részt kívánnak venni a játékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pedig „ráadás" húzást tartunk, amelyen 1848-49-es témájú könyveket, versesköteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: a) 1867. Egy-egy tollat nyertek:. Juhász Györgyné (Gyula), Patkás Irén (Sarkadkeresztúr), Vinko- vics Norbert (Gyomaendrőd). Bodrogi: én vagyok Seress Bodrogi Gyula, a Vidám Színpad igazgatója az előző évadban színészként is nagy sikert aratott Müller Péter Szomorú vasárnap című kamaramusicaljének főszerepében. Az öngyilkosok dalaként világhírűvé lett sláger legendás komponistájáról, Seress Rezsőről szóló darabot ebben a szezonban is játsszák Garas Dezsővel és Voith Ágival a Révay utcai teátrumban. Arany János, a vers szerzője — Garas Dezső szerint Bodrogi Gyula kiköpött Seress Rezső... — Bejártunk hozzá a Kispi- pa Vendéglőbe. Nagyon kedves, jellegzetesen pesti kisember volt. Színésznek készült, szeretett is játszani, de aztán egyedülálló bárzongorista lett belőle. Elsősorban miatta jártak oda az emberek. Annak, aki utánozni tud másokat, biztosan jól jön, ha ismeri a szerep „eredetijét”. Én azonban senkit sem tudok utánozni, ezért inkább az segített, hogy a darab és a róla szerzett személyes élményeim összecsengenek. Olyannyira, hogy játék közben gyakran már magam is azt hiszem, hogy én vagyok Seress. — Mitől népszerűek ma is a Seress-slágerek? — Száz emberből kilencvenkilenc biztosan ismeri a Fizetek, főúr vagy a Szeressük egymást, gyerekek kezdetű nótát. Egy-egy ilyen slágert hatvan-' ezerszer lead a tévé és a rádió. „Játék közben gyakran már magam is azt hiszem, hogy én vagyok Seress...” A fülünkbe másznak a melódiák. Modem népdaloknak nevezném őket. Ilollósi Zsolt
