Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-15 / 241. szám
o 1999. október 15., péntek KULTÚRA CM jjfj . ürV Harminc éve énekmondó népdalos... Tolcsvay Béla és együttese a könyvtárban Sokan voltak kíváncsiak a megyei könyvtárban Tolcsvayék zenéjére fotó: lehoczky Péter A keddi koncert nézői megsejthették a titkot, milyen életfelfogással, zenével lehet harminc éven keresztül — politikai- gazdasági-kulturális rendszerváltozást túlélve — egy művészeti irányzatot színvonalasan művelni. Természet és hagyománytiszteleti bölcseletből is ízelítőt kaphatott a publikum a megyei könyvtárban, Békéscsabán. — Művész úr! Említette a koncerten, hogy ezzel a zenei műfajjal nem lehet stadionokat telezsúfolni, de már a 90-es években történt, hogy itt, Békéscsabán a sportcsarnokot mégis sikerült megtölteniük nézőkkel — kezdtük a beszélgetést Tolcsvay Bélával. —Ez az utalásom inkább arra vonatkozott, hogy mostanában ritkábban fordul elő, hogy ilyen méretű vállalkozásba kezdünk. Valóban volt ilyen is, de akkor még az öttagú zenekarral, nagy hangfalakkal, kamionokkal jártuk az országot — ma már nem tesszük. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem szeretem az arctalan tömeget. Egy ehhez hasonló kisebb nézőtéren azonnal látom az emberek reakcióját, belenézhetek a szemükbe — van szellemi, érzelmi kapcsolat. — A 60-as évek vége óta több arcú Tolcsvay együttest is megismerhetett az ország. Most milyen formációt láthattunk? — Igen, az eredeti triót a testvéremmel Lászlóval és Balázs Gábor bőgőssel alapítottuk '68-ban, azután volt egy öttagú együttesünk '73-ig, majd a Fonográf következett, ami mellett én továbbra is trióztam. A mellettem zenélő srácok állandóan változtak — mert ebből a zenélésből nem lehet Mercedest venni —, a mai koncerten Cippó Tibor basszusgitározott és Egri László játszott szólógitáron. — Rendszeresen turnéznak a mai napig? — Bejárjuk az egész országot, minden meghívásnak eleget teszünk, de többnyire csak vidéken, mert Budapestet nem szeretem. A testvérem az, aki — bár vidékre, Tahiba költözött —- inkább ezt a budapesti színházi vonalat követi, én népdalosabb, „énekmondó” vagyolc. .persze néni olyan értelemben, ahogy azt az úgynevezett polbeatesek csinálták, vagyis aktuálpolitikáról egy szál gitárral énekeltek — az olyat sosem szerettem... — Örülök, hogy a politika szóba jött. Hogyan alakult a múlt rendszerben és manapság viszonyuk a politikával — önöket nem üldözték? — Nem, nem... — nevetve válaszol. — Habár az ember, ha az elmúlt rendszerben ilyesmivel foglalkozott, automatikusan beleütközött bizonyos korlátokba, amelyeket a hatalom szabott. A politikával mindig alapjaiban volt bajom: az egyéneket — a több milliárd egyedi csodát — kategóriákba akarja betuszkolni és ez nem megy. Nem szeretem a mondvacsinált feszültségeket, azokat a dolgokat, amik összeug- rasztják az embereket. Én alapvetően pacifista beállítottságú, békés természetű vagyok. — Valószínűleg érdekli a zenéjükkel kortárs generáció: találkozik néha az évtizedek óta csúcson lévőkkel — például Koncz Zsuzsával? — Sajnos keveset találkozom a régi barátaimmal, Zsuzsát is régen láttam már. Elköltöztem abból a házból, amiről a dal is szól: „felépül végül a házunk...”. Sokan nem tudják, de ez a valóságban is így volt: tényleg építettünk egy közös házat. Szóval, sokkal kevesebbet találkozunk... — Azt állította a színpadon, hogy 30 éve ugyanazt játszzák: hogyan lehet ezt megtenni? — A mű ott és akkor teremtődik meg a pódiumon, még ha azt 30 éve játszuk, akkor is. Ha verset mond valaki, ha énekel, a világ egy kicsi pontján rendet teremt. Ez a legnagyobb csoda, amiben az embernek része van — annak idején Latinovits Zoltántól tanultam ezt a gondolatot és megtanultam megélni. Állandó értékeknek a szolgálatába álltam és az emberek — még ha csodálkoznak is eleinte azon, hogy erősebben érvelek a megszokottnál a régi öregek bölcsessége mellett — szeretnék bizakodó életszemléletet tapasztalni a mai kiábrándult, borongásra hajlamos korban. Én a harmóniát hirdetem. Vandlik János Nem tétlenkedett a TIT A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Körösök Vidéke Egyesületénél a nyár sem zajlott eseménytelenül, hiszen folyamatosan tartották a több száz órás nyelv- tanfolyam foglalkozásait. — Szeptemberben indítottuk angol—német—olasz nyelvből kezdő és haladó képzéseinket, szerencsére hatalmas az érdeklődés, s most érzékelhető igazán az egymásra épülő nyelv- tanfolyamok jelentősége — mondja Pelle Tamásné irodavezető. — Nemcsak tanulhatnak, hanem itt is nyelvvizsgázhatnak a jelentkezők, a novemberi vizsgára körülbelül hatszáz résztvevőt várunk. Decemberben tervezzük a következőt, s megrendezzük idén is az állami középfokú nyelvvizsgára felkészítő képzésünket is. Januárban 60 órás kezdő és haladó tanfolyamot indítunk újra, érezzük, hogy folyamatosan meg kell újulnunk, követnünk kell a változásokat. November Pelle Tamásné, az ismeretek terjesztője (archív felvétel) elsején és másodikén rendezzük meg a tudomány napját, ahol előadásokat tartunk a nemzeti értékek fejlesztésére irányuló kutatásokról, a Kárpát-medence különleges tájértékeiről, s a megye természeti és távlati kérdéseiről. Folytatódik a Haán Lajos Szabadegyetem földrajzi és csillagászati tagozata is, s a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolával közösen főiskolai matematika felkészítő tanfolyamot szervezünk szombatonként, októbertől áprilisig. Ugyancsak volna igény középiskolai matematika felkészítőre, ennek indítását novemberre vagy decemberre tervezzük. Továbbra is szervezzük a tehetséggondozó levelező, illetve az országos és megyei szintű tanulmányi versenyeket. Január 13-án a svéd ABF főtitkára, Ulf Lundgren beszél az európai uniós csatlakozás várható következményeiről, s tavasszal képzőművészeti kiállítás-sorozatunkat is folytatjuk. Áprilisban ismét lesz magyar nyelv hete, s a cégeknek igény szerint folyamatosan szakmai tanfolyamok szervezését is vállaljuk. Tovább működik fordítóirodánk, ahol a hiteles és hivatalos fordítások mellett tolmácsolást is vállalunk. B. P. A. Ami a föld alatt fekszik, az biztonságban van A koponya szkjában pénzt találtak Félmillió forintot nyertek egy pályázaton a nagyszénásiak egy újabb ásatásra. 1994-ben ugyanis feltárták a nagyközség határában, a Cifra-majorban a település középkori előzményét, majd a Dózsa-erdőben tett terepbejáráson is felleltek néhány érdekes dolgot a régészek. Ráadásul a hetvenes években már találtak ott téglákat, koponyákat fakitermelés közben. — Erre volt elég a pénz — mutat körbe a feltárt „kincses gödrök” szélén kalauzunk, dr. Szatmári Imre megyei múzeumi gaz - gató-helyettes, régész. — Az volt a célunk ezzel a munkával, hogy többet tudhassunk meg a község múltjáról. Megtaláltuk a középkori templomot, mellette a temetőt. All méter hosszú, 6 méter széles építmény négy- szögletes szentélyét is feltártuk. A templom hajója, a hívek helye ugyan elpusztult, ám falainak helyén újkori beásásokat fedeztünk fel. A templom déli bővítményére, a sekrestye- szerű építményre is fény derült, ami az Alföldön ritka — mutatta az egyhónapos munka eredményét az ásatás vezetője, majd a sírokhoz invitált. — Jelenleg 25 sírról tudok beszámolni. Ezekben S-végű hajkarikákat találtunk, amiket az 1100-as évek után már nem használtak eleink. Két korabeli, névtelen, feliratot nem tartalmazó pénzre is rábukkantunk. Ezek a típusú érmék III. Béla, Imre, illetve II. Endre királyok korában, 1172—1235 között voltak használatosak. Az egyik sírban a koponya szájában volt a pénz, az akkori hiedelem szerint a túlvilágtól az e világot egy folyó választotta el, amin a ladikos, Kháon vitte át a holtat. Ezért kellett a pénzzel együtt eltemetni. Feltételezéseink szerint itt a XII. században temetkeztek a nagyszénásiak elődei. Az akkori településnek a nevére azonban nem derült még fény. Dr. Szatmári Imre arról is beszélt, mi lesz a leletek további sorsa, folytatják-e a munkát. — Nincs feltárva az egész terület. Nem tudjuk, összesen hány sír van még itt. Lenne még teendőnk. Érdemes volt eljönnünk, hiszen a felszíni nyomok után az ásatással megbizonyosodtunk arról, hogy itt is volt egy középkori település. Újabb Árpád-kori templom alaprajzát és alapozástechnikáját ismertük meg. A sírokból előkerült leletek restaurátorhoz kerülnek, majd az orosházi múzeumba. Bízom abban, hogy jövőre kiállítási anyag készül majd ezekből. A gödröket visz- szatemetjük, mert a föld alatt van biztonságban minden. Annak pedig külön örülök, hogy sikerült felkelteni a figyelmet a múlt iránt, hiszen sok iskolás látogatott meg bennünket munka közben. Csete Ilona Ketten is dolgoznak az érdekes ásatáson, balról Szatmári Imre régész és Kulcsár László tanár fotó: lehoczky Péter November 3.: a magyar tudomány napja Első ízen 1997-ben szerveztek a Magyar Tudományos Akadémia alapításának évfordulójához kapcsblódva egész hetes rendezvénysorozatban ünnepségeket, díjátadásokat, megemlékezéseket, konferenciákat, akadémiai kutatóintézeti és egyetemi nyílt napokat, ismeretterjesztő foglalkozásokat, iskolai szakköröket, rendkívüli múzeumi nyitva tartásokat. Mindezek széles körű elismerést keltettek a magyar közvéleményben, fokozták a nemzet önbecsülését, emelték a magyar tudományosság rangját. Bebizonyosodtak Széchenyi István naplójának szavai: „Erős erővel meggyőzni nem mindég lehet — hanem a böltsesség győz mindenütt”. Az idén, 1999-ben az is növeli az ünnepségek fényét, hogy az UNESCO és az ICSU világra szóló rendezvényét, a tudomány világkonferenciáját első ízben éppen hazánkban tartották június 26—július 1. között, ami a magyar tudomány eddigi és várható eredményeinek meggyőző elismerése. Az idén november 1—6. között kerül sor az ünnepi rendezvényekre. A szervezők Széchenyi szellemében újra felhívnak mindenkit, aki a tudományok művelője vagy használója, akárhol tevékenykedik is, hogy vegye ki részét a magyar tudomány napjának méltó megünnepléséből. Oktatók, diákok, kutatók, a mesterségek gyakorlati művelői, a tudomány és a technológia vívmányait hasznosító szakemberek és állampolgárok országszerte fejezzék ki megbecsülésüket a magyar tudományosság nagyszerű hagyományai, világraszóló eredményei és jelenbeli erőfeszítései iránt, és fogalmazzák meg igényeiket a magyar tudomány továbbfejlesztése ügyében. Váljék újra nyilvánvalóvá: a tudomány megbecsülése, támogatása a boldogabb, biztosabb magyar jövőnek elengedhetetlen feltétele és záloga. (z) Scott-ereklyék Polgári kör a megyeszékhely szakmai fejlődéséért A felfedezések történetének egyik legnagyobb vesztese Robert Scott angol hajóskapitány volt. Első akart lenni a Déli Sarkon, de amikor 1912 január 18-án iszonyatos erőfeszítések után odaért, megtudta, hogy a norvég Roald Amundsen négy héttel megelőzte őt. Ennek a szomorú expedíciónak összesen 130 darab, azóta más kutatók által hazaszállított tárgyai kerülnek kalapács alá a híres londoni Christie's aukciós házban. Ott lesz a kapitány speciális sarki iránytűje, napszemüvege, több pipája, a teteme mellett meglelt naplófüzete és számos egyéb relikvia, amit sokan nemzeti ereklyének tartanak. Ezért mind a Christie's-t, mind az értékesítő örökösöket komoly bírálat éri, szentségtörést emlegetnek és azt hangoztatják, valamennyi kiállított tárgynak országos múzeumban lenne a helye, nem gazdag vevő szekrényeiben. FEB A Körös-vidéki Polgári Kör 1999 februári megalakulásakor a sajtóbemutatkozáson jelezte: szívesen vállal szakmai háttérmunkát a városért, megyéért ténykedő politikusok számára. A polgári jobbközép-gondolkodású tagok számára megtisztelő volt, hogy rendezvényeiken meghívásukra mindig jelen volt és aktívan részt vett Pap János polgármester és Tóth Károly MSZP-s országgyűlési képviselő. A kör kifejezte azon szándékát, hogy különösen a körzet egyéni országgyűlési képviselőjét támogatná kezdeményezéseiben, ezt egyeztető beszélgetések követték: miben és hogyan tudna a kör közreműködni. Az októberi ülés vendége, Végh László honatya elmondta, hogy a Fidesz társadalmi beágyazottságának mélyítésében nagy szerepe van a polgári civil kezdeményezéseknek. Különösen az értelmiség összefogására van nagy szükség Békéscsabán és a megyében, hiszen a tervek, elképzelések megvalósítása a szakma nélkül nem megy. A polgári kör műhelymunkára, vélemények ütköztetésére adna teret, szeretné bevonni az oktatási intézmények, különösen a főiskola közjó iránt elkötelezett szakembereit. Szó volt néhány konkrét projektről is, amit a polgári kör a város érdekében megvalósíthat. Ezek további megvitatást, egyeztetést igényelnek, az viszont eldőlt, hogy a továbbiakban a kör és Végh László szorosan együttműködik. Mivel a kör tagságának majdnem fele vidéki, keresik a közös munka lehetőségét más települések politikusaival, önkormányzati frakcióival is. (z)
