Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-09-10 / 236. szám
12 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. október 9-10., szombat-vasárnap Verselő A héten Zerinváry Lajos békéscsabai tanár mutatja be kedvenc versét. — Többször feltettem magamnak a kérdést, hogy igazán ki is a legkedvesebb költőm? A bőség zavara vagy saját ítéletemben való kétkedés miatt, vagy ízlésem változása az oka, hogy csak kedvenc verseimről szeretek nyilatkozni. Van úgy, hogy csak töredék az, mellyel azonosulni tudok, máskor egy-egy verset olvasva felmerül bennem, ezt másnak is meg kellene mutatni. Az iskolai kötelező olvasmányok közül Kölcsey Ferenc örök értékű prózája, a Parainesis könnyen hozzáférhető, jó tanácsait az ifjúság ma is fenntartás nélkül elfogadhatja -— sajnos, átgondolására kevés időt szakíthat olvasója. Ezért most gyermekkorunk íróját, Rudyard Kiplinget, Maugli megteremtőjét ajánlom az olvasónak. A következő vers talán Maug- linak, talán a XX. századi civilizációs dzsungel jó tanácsot elfogadó ifjúságának szólhat. Számomra optimizmust, a fel nem adás gondolatát sugallja, olvasása biztatás számomra, erőt gyűjtök belőle, és meghajlok Szabó Lőrinc előtt, aki e verset többek mellett számomra a legkedvesebben magyarította. Ha... Ha nem vesztedfejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, _ - de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, . és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcskegyes gálád, ha álmodol — s nem zsarnokod az álmod, gondolkodói — s becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állód, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok, ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: ,,Kitartani", ha szólsz a néphez s tiszteség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked, s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta,' és—ami több — ember leszel, fiam. Marlon Brando mellett még inas is lett volna Alain Delon mindent odaadott magából A jeges tekintetű, jóképű vidéki fiú otthagyta az iskolát, elszegődött a haditengerészethez, aztán ejtőernyősként részt vett a Dien Bien Phu-i csatában, majd negyven évig „elátkozott angyalként” uralkodott a francia filmvilágban. Alain Delon — akit 1956-ban fedezett fel Yves Allegret — első szerepét az Amikor a nő beavatkozik című filmben játszotta. Pályája ettől kezdve meredeken ívelt felfelé. Olyan mesterei voltak, mint Visconti, René Clément, Antonioni, Joseph Losey, Melville. A 63 éves élő legendával — aki két éve hagyta el a pályát — a Corriere della Sera készített interjút. — Valóban befejezte? — Visszavonultam, a közönség iránti tiszteletből — mondja a színész. — Több mint negyvenévi munka során mindent odaadtam magamból, amit csak lehetett. Most már nincs semmim, amit adhatnék, amit mondhatnék. Immár a múlthoz tartozom, pályám szempontjából halott vagyok, bár szerencsére sok ember emlékezetében még élek. Nem akarom ezt az emléket szétrombolni azzal, hogy eggyel több filmet forgatok. Egyik-másik kollégámnak, aki még mindig túl sokat sürgölődik, azt mondom: vegye észre, hogy ő is halott, és álljon félre! — A régi szép emlékek éltetik? — Olaszországnak köszönhetem egész karrieremet. A legszebb pillanatokat ott éltem át olasz színésznőkkel, akikkel együtt dolgoztam, akikkel máig barátok maradtunk. Például Adriana Astival, akivel együtt játszottunk a Rocco és fivéreiben. Claudia Cardinalét a Párduc forgatásán ismertem meg. Vele gyakran találkozom Párizsban. — Mit tud az új filmes generációról? — Arról, ami ma a film világában történik, nem is akarok semmit tudni. A mozi haldoklik. Csak akkor térnék vissza, ha Spielberg vagy Luc Besson hívna egy rám szabott szerepre. Boldogan és békében élek a feleségemmel és a gyermekeimmel, a kilencéves Anouchkával és az ötéves Fábiánnál. — Tavaly megtiltotta egy önről szóló életrajz megjelentetését, ami elég botrányízűnek ígérkezett... — Á hódítás számomra csak szerep volt, egyáltalán nem azonosulok vele. A külsőmet, megjelenésemet gyakran hangsúlyozzák, pedig én jelentős filmeket készítettem, nagy rendezőkkel. — Delon „meghalt" anélkül, hogy művészi utódai lennének? — így van! Nekem kivételes sors adatott meg. Szerencsés voltam, mert a munkám során úgy érezhettem, mintha örökösen vakáción lennék. Csak azt sajnálom, hogy nem játszhattam el Camus Közönyét, mert problémáim voltak Dino De Laurentiis producerrel, és kár, hogy nem állhattam a gép elé Marion Brandóval legalább egyszer. Mellette még egy inas szerepet is elvállaltam volna. — Gondol néha az igazi elmúlásra? — Miért éppen én ne gondolnék? Szeretnék hinni a túlvilágban, a lélek továbbélésében, de ateista vagyok, és úgy tudom, hogy visszatérünk a földbe. A fizikai halál nem magam miatt nyugtalanít, inkább a gyerekeim jövője aggaszt, akik még kicsik. Nekik szükségük van még rám, és én értük élek. Az alkony útján járok, de nem vagyok válságban. Derűs emberként élek, csak kérem Szűz Máriát, adjon erőt ahhoz, hogy még felnevelhessem a gyerekeimet. Tiszta Amerika — tengerentúli tapasztalatok nélkül Havonta egyszer megszólal Békéscsabán a Colt Amerika ugyan soha nem volt közel hozzánk, de azért az ottani népzenének, a countrynak mindig is voltak jelentős hazai képviselői, mint a Fonográf, a Bojtorján, vagy a gyerekeknek is játszó 100 Folk Celsius. A műfaj Békéscsabán sem ismeretlen. Petii Lászlóval, a megyeszékhelyen négy éve működő Colt — néha Colt bandnek nevezik magukat — együttes szóvivőjével beszélgettünk. — Hol próbálnak ? — A dobosunk. Patai Attila lakásának raktárában. Itt jövünk össze a többiekkel, Nagy Endrével, aki akusztikus gitáron játszik, Bodrogközy Ritával, aki énekel és gitározik, Tiszai Józseffel, aki szólógitáron, stílgitáron és bendzsón muzsikál. Jómagam basszusozom. — Miért pont countryzenét játszanak? — A két őstagunk, Tiszai József és Nagy Endre már a nyolcvanas években Westem-lánc néven blue-grass zenét játszott, mely akusztikus countryzene. A hetvenes években olyan színvonalas zenekarok kedveltették meg velünk ezt az irányzatot Magyarországon, mint a Fonográf vagy a Bojtorján. — Ma már ezek a zenekarok nem működnek, Amerika meg messze van. Honnan szerzik be a lemezeket, amelyekből tanulhatnak az irányzat nagy- jaitól? — A fő lemezforrásaink azok az ismerőseink, akik külföldön járnak. Általában lemezekkel, kazettákkal térnek haza. Amíg fogható volt, rendszeresen néztük a CMT, a Country Music Tv adásait. Ezeken rengeteg élvonalbeli sztárt lehetett látni. A legnagyobb hatással Alan Jackson volt ránk. — Saját dalaik is vannak vagy megelégedték a feldolgozásokkal? — Az amerikai klasszikusokat is magyarul adtuk elő. A sikereken felbuzdulva írtunk saját számokat is. Dalainkban az élet derűsebb oldalát próbáljuk megmutatni. Ilyenek például a Vidám az élet vagy a Leveszem a léviszem. De megihletett bennünket a motorozás is. Van egy dalunk, amelyikben a kilencvenes évek hazai változásait énekeljük meg Tiszta Amerika címmel. — A család mit szól a szép, de felettébb időigényes elfoglaltsághoz? — Rita kivételével valamennyien hosszabb ideje zenélünk, és feleségeinknek ez nem okoz problémát. Látják igyekezetünk értelmét, és érzelmileg is támogatnak bennünket. — Hanghordozón is megörökítették dalaikat? — Tavaly egy negyvenperces demokazettát készítettünk, zömében saját számokkal. Ezt még kizárólag a barátainknak, ismerőseinknek szántuk. Most októberben nívósabb anyagot készítünk. A felvételek saját stúdiónkban folynak: majd, angol és magyar nyelven. Ezt a hanganyagot szélesebb körben kívánjuk terjeszteni. —A többi countryzenésszel milyen a kapcsolatuk? Szakmai szempontból. — Ugyancsak a tavalyi évben történt, hogy sikerrel léptünk fel a Gárdonyban megrendezett countryfeszti- válon. Nagyon sokan gratuláltak a mostani generációból. A régi nagyokba Fonográf néhány tagja is jelen volt. Ok No comment néven léptek fel. — Úgy hallom, hegedűst keresnek. Azért is örült annyira a hívásomnak. Én ugyan nem tudok hegedülni, de azért kíváncsi vagyok, mit kell tudni egy hegedűsnek, ha a Colt tagja akar lenni? — Tudjon kotta nélkül játszani, csak a fülére hagyatkozzon, és bírja a próbákat. No és legyen társasági ember. —Jártak már a műfaj hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban? — Még nem. De van rá ígéretünk. — A közönség hol láthatja Önöket legközelebb? — Novembertől havonta egyszer a csabai Helyőrségi Klubban lépünk fel. Mostani zenénk a Fleetwood Mac második korszakához, illetve az Eaglesé- hez hasonlítható. Pánics Szabó Ferenc Az Eagles és a Fleetwood Mac nyomdokain keresik a közönség kegyeit „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított fejtörő játékunk 45. kérdése: A későbbi 13 aradi vértanú közül tízen tették le személyi fegyverüket az orosz csapatok előtt. Melyik napon? a) 1849. augusztus 13. b) 1849. augusztus 20. c) 1849. augusztus 23. Ha részt kívánnak venni a játékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezemyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pedig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49-es témájú könyveket, versesköteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: b) Damjanich János és Lahner György. Egy-egy tollat nyertek: Fabisz Mihályné (Gyula), Szakái Károly (Békéscsaba), Vinkó Beáta (Füzesgyarmat). A gyulai vár és a Wenckheim kastély közötti téren tették le a fegyvert az oroszok előtt a magyar tisztek ATV nézés a programválasztásnál kezdődik. Válasszon a legjobb helyről! Áttekinthető műsorismertető, legtöbb háttérinformáció a Tvr-hét-ben.
