Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-21-22 / 194. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Gonzeczky Jánosról Egy mezőhegyesi pap vértanúsága a szabadságért Rejtvény Kérdésünk: 1849 nyarán melyik városba települt a kormány?----------?-----* w * A pósteleki gróf Cp^jteljÉg Nem halnak meg egészen, műveik fenntartják nevüket 7 Karriertörténet? Nem hinném, és remélem az olvasó sem fogja azt hinni a beszélgetés elolvasásának végén. A gyulai Lakatos Tibor több rangos külföldi kiállításon bizonyította már tehetségét. Szerencsés lenne? Talán abban valóban az, hogy olyan művészekkel hozta össze a sors, akik nem őrizték irigyen tudásukat, helyette a fiatal festőinast a beavatás élményében részesítették. A Mladonyiczky Béla szobrászművésszel kezdődő sor még nem teljes. Jelenleg Szász Endrével dolgozik együtt, akiről sok mindent mondtak már, de azt még nem, hogy akárkivel szóba állna... Molnár C. Pál egykori festőállványán készül a Szász—Lakatos féle műremek: Az igényes iparművesség útja fotó: such tamás — Kevermesen gyerekeskedtem. Hat éves korom óta festek, olajtechnikával. A tájképekkel, portrékkal, csendéletekkel már igen korán megpróbálkoztam. Apám szobafestő volt. A szüleim maximálisan segítettek igyekezetemben, kaptam tőlük festéket, ecseteket, mindent, ami a munkához kellett. — A mezőgazdasági szakközépiskola elvégzése után 1978-ban már Mladonyiczky Béla tanítványa volt., Békéscsabán, a Tervező Vállalatnál dolgoztam. 1978-ban Gaburek Kárakyék. zsűrizték a dolgaimat. Rá másfél- évre Battonyán a MOM-ban, ahol esztergagépen dolgoztam, mint betanított esztergályos, rendeztük meg az első kiállításomat a kultúrteremben. — Közben többször jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára... — Hétszer jelentkeztem. Púja Frigyes, akkori külügyminiszter, a körzet országgyűlési képviselője felfigyelt a képeimre. Egyszer megkérdezte, miért nem jelentkezem a főiskolára. Mondtam neki, hogy jelentkeztem, de rengeteg a felvételiző. O ajánlott be Molnár C. Pálnak, aki tanítványává fogadott. Elvittem hozzá néhány rajzomat és pár festményemet. Hemzsegtek a hibától, nem voltak anyagszerű- en kezelve a felületek. Húsz évesen még sok mindent nem tudtam. A megyei szintű művészekre nem jellemző, hogy titkokat árulnak el. Molnár C. mindig azt mondta, hülyeség titkokat tartani. Nem kell a titokra vigyázni. Én az asztalos- munkából olyan eljárásokat ismerek, hogy kétszáz évessé tudom tenni a fát. Bárki bejön megmutatom neki. — Milyen titkot osztott meg Önnel Molnár C. Pál? — Például azt, hogyan készíthető házilag festőszer. Ezt Magyarországon abban az időben hét ember tudta. A lényege: a festés előtt be kell kenni a felületet, és akkor alulról tüzesedik a kép. Mások kívülről lakkoznak. Ez a titka a Rembrandt, vagy a Rubens képek varázsának. Amikor ezt elmesélte, hozzátette, nehogy úgy járjak mint Sztálin tolmácsa, aki sokat tudott, ezért lepuffantották. Molnár C. Pál a saját fiaként szeretett. Négy évig voltam a tanítványa. Egyik karácsonyra nekem ajándékozta a festőállványát. A Mester 1984-ben meghalt, utána hazakerültem. Elvégeztem egy két éves asztalosképzést, mert úgy éreztem hogy a fában jobban tudom hasznosítani a festészetben szerzett tapasztalataimat. — Bejött az elképzelése? — Igen, különösen a tusfestéses bútoroknál. — A külföld hamarabb felfedezte... — Még Pesten, a MOM Szakasits Művelődési Házban volt egy kiállításom, amelyet látott egy NSZK-ból származó illető. Felvetette, hogy állítsak ki az NSZK-beli Reilingen- ben, amit azután három komolyabb kiállítás követett Heidelbergben a festményeimből. Aztán az olaszországi Budrióban az Olasz Szociáldemokrata párt elnöke, bizonyos Francesco Papa unszolására részt vettem egy festőversenyen. Nem úgy mentem ki, hogy festeni fogok. Papa úr vett festéket, ecseteket, farost-lemezt. Egy tájképet készítettem két óra alatt. Már itthon tudtam meg telefonon, hogy második lettem. Papa úr hatszázezer lírát küldött, ebből már levonta a festékek meg az ecsetek árát. — A mesterek sorában egy igazi világnagyság, Szász Endre következett. — Erre ő azt szokta mondani, hogy nem vagyok nagy festő, csak sok a szar körülöttem. — Könnyen elfogadta tanítványának? — Igen, 1985-ben kerestem fel először Hollóházán. Akkor jött haza Amerikából. Megvártam a szállodában. Három napig dekkoltam ott. Szerencsém volt, három nap múlva megérkezett. Megmutattam neki pár munkámat, este fél tízkor nézte meg őket. Volt köztük két Szásztechnikájú festmény is — reklámszatyron. Kérdezte, hogy tudtam a nejlonra felvinni a festéket úgy, hogy nem maszatolódott el. A titok egyszerű: a rajztábla és a reklám- szatyor közé egy fehér rajzlapot kell tenni. Azt mondta Olaszországban tanítják a hamisítást, de ahogy azokat a szemeket megrajzoltam az nem semmi. — Szász Endre milyen titkokra tanította meg? — Egy alapdologra, a szürke szín keverésére. Az egyik legfontosabb az, hogy háromféle színből keverem ki a hideg, és a meleg szürkét. A dilettánsok fehérből, és feketéből keverik ki, ami nem más mint kosz. Van hideg, és van meleg szürke. A nagyfestők ott kezdődnek, ahol a hideg, és meleg szürkéket fel lehet fedezni. Az ilyen festmények mondanak valamit. A többit ki lehet dobni. A viszonyunkra jellemző volt, hogy megkérdezte tőlem, hány éve vagyok nős. Mondtam neki, a hetedikben vagyok. „Na, az olyan fiam, mintha a saját segged fognád, de hát ezzel mindenki így van” — válaszolta. — Gyulán, a templomba járók megismerhették nagyformátumú oltárképét. — Az Apor Emlékbizottság elnöke, dr. Mányai Tibor megkeresett, hogy szeretné, ha elkészíteném az Apor Vilmos oltárt a katolikus templomban. Az oltárt az idén szentelték fel. A katolikus gimnáziumban egy nagyméretű egyházi képem látható. — Jelenleg különféle szekrények, iparművészeti remekek készülnek műhelyében Szász Endrével együttműködésben. A rajzolt technika és a tervezés közös, a bútort viszont Ön készíti. Ezek a közösen készülő bútorok Szász— Lakatos bútorok, vagy Lakatos—Szász bútorok? — Természetesen Szász—Lakatos bútorok, már csak tiszteletből is. Pánics Szabó Ferenc Szász Endre Lakatosról — Örültem ennek a srácnak, amikor hozzám került. Ma úgy látom, eredményes iparművész lesz belőle. Csak a régi mesterekre jellemző az a gondoskodás, ahogyan dolgozik. Látni a hozzáállásán, a keze nyomán a mívességet. Tiszteletre méltó tulajdonság ez. Fiatal még, van ideje, hogy igényes bútorművész legyen belőle. Bútoraiból sugárzik, hogy a lelkét teszi bele, a személyiségét. A világ a minőséget keresi. Egyre kevesebben vannak, akik ezt hozni tudják. De ez a divat is elmúlik egyszer. A semmiből nem lehet absztrahálni. Az alapokat le kell rakni. „Nem kell a titokra vigyázni...” T. J. a Vésztői Köztársaságban Épp egy hete, szombaton este nyolc és kilenc között eldőlt: T. J. mezőgazdálkodási és falufejlesztési miniszterből Magyarországon soha nem lesz köztársasági elnök. (Esetleg Botswanában, Kelet-Timorban vagy a Vésztői Köztársaságban.) A miniszter ugyanis akkor este megmutatta, mi várható el tőle. Mint ismert, szombaton ünnepelte az FTC alapításának századik évfordulóját. A Magyar Televízió 1-es csatornája adását megszakítva egyenes adásban közvetítette a „rendkívüli” eseményt, amelynek főszereplője a Fradi-elnök T. J. volt. A döntéssel az MTV (meg akik a háttérből irányítják) T. J. szereplését felemelték Gagarin űrrepülésének és a holdra szállásnak a rangjára, Kennedy elnök, Antall József és Diana halálának szintjére. Bizony, ha nem a kormány egyik miniszteréről lenne szó, azt mondanám: kulturált politikus ilyen adásmegszakítást nem kezdeményez és nem fogad el. Ha viszont a tévé hozta ebbe a helyzetbe, akkor helyében megállapítanám, hogy az MTV mamelukokkal van tele és kezdeményezném kirúgásukat a nagyhírű cégtől. A jelek szerint T. J.-t nem rendítette meg a rendkívüli adás, mi több, lubickolt vélt népszerűségében (nem úgy a ... az MTV mamelukokkal van tele. sportkör jelesei). Előbb elérzékenyülve agyba-főbe dicsérte a Fradit, a fradistákat és természetesen a fradisták atyját — T. J.-t (ugye emlékeznek még: „népünk nagy vezére, Rákosi elvtárs”, „apánk, Sztálin elvtárs”). Ám a sornak még nincs vége. Az elnöksége alatt alapított aranyéremmel kitüntette saját magát és slapaját, Sz. B. államtitkárt. Albert Flórián, Európa és a világ legjobb focistája csak utána következett a sorban — ötödikként. (Úgy kell neki, miért nem miniszter vagy államtitkár, miért csak egy világhíresség. Különben, ha már Sztálinnál tartunk, volt egy mondása, kissé átírva ide is érvényes: a miniszterek jönnek mennek, de Albert Fló- ri marad.) De ne szaporítsuk a szót, inkább képzeljük el, mi lenne itt, ha miniszterünk előlépne köztársasági elnökké. Mi lenne, ha a Magyar Televízió már a miniszter T. J. kedvéért is megszakítja adását. Hiányzik nekünk T. J., mint köztársasági elnök? S hiányzana az Orbán-kormánynak? Aligha. Mondom, szombaton este eldőlt, T. J. soha az életben nem lesz köztársasági elnök. Megmutatta: nem alkalmas rá. Árpási Zoltán Szeghalom, 1916. A Péter villa nyolcvanhárom ével ezelőtt. Talán többet nem is kell hozzá tenni. Aki ismeri, összehasonlíthatja mai állapotával, aki nem ismeri, annak meg úgyse mond semmit a kép
