Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-18 / 192. szám

1 HÍRLAP KÖRKÉP 1999. augusztus 18., szerda Szerelmi követelési?) verőlegényekkel A vásárhelyi rabszökés áldozatai Lőtt, majd röpült a tótkomlósi rendőr Július 15-én, csütörtökön egy vásárhelyi rendőr csak pisztolylö­vésekkel tudta megállásra bírni azt a rabot, aki szökni próbált, miután a városi bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Az ül­dözés során két figyelmeztető, egy vétlen és egy szerencsétlen célzott lövés dördült. Ez utóbbi gellert kapott a Zrínyi utca egyik házának falán, s eltalált a vállán egy, a másfél éves uno­kahúgát védő, 13 éves fiút. A megsérült Légrádi Zoli sebe szé­pen gyógyul, ám a történtek minden érintettet megviseltek. Rácz László, az üldöző, s fegyverét használó rendőr pedig arra ocsúdott, hogy nem sokkal a történtek után búcsút mondhatott az egyenruhának. Azóta az igazát keresi. Augusztus 10-én öt verőle­gény jelent meg Muronyban egy családi ház előtt, s tízezer USA-dollárt követeltek a ház román állampolgárságú — le­telepedési engedéllyel rendel­kező — urától. A férfit egyébként július 12-én — két évi időtartamra — a Szombathelyi Határőr Igazga­tóság munkatársai kiutasították Magyarországról, így a békési rendőrök jogellenes belföldi tartózkodás alapos gyanúja mi­att indítottak eljárást ellene. A már magyar állampolgárként hazánkban élő feleség elmondá­sa szerint a verőlegényeket a férj testvére küldte, mivel ő an­nak határozott kérésére sem lett a szeretője. A békési rendőrjárőr augusz­tus 10-én egy kivilágítatlanul Évekkel ezelőtt a pusztaföld­vári művelődési ház kezdemé­nyezésére jótékonysági hang­versenyen gyűjtöttek pénzt a helyi evangélikus templom ér­dekében. Két évvel ezelőtt egy beteg asszony műtétje való­sulhatott meg az adományok jóvoltából, tavaly pedig a sé­rült fiatalok klubja kapott a hangversenyen összejött fo­rintokból. — A hagyományos hangverse­nyünket az idén az augusztus 20-ai programsorozat nyitányá­nak is tekintjük. Az evangélikus templomban szervezzük au­gusztus!, 19-én 18 óra 30 perces kezdettel. Ezt előzi meg az az ökumenikus istentisztelet, ahol az orosházi Sági Endre refor­mátus lelkész hirdet igét, de az imádságon részt vesz a házigaz­Nagyszénáson hónapokkal ez­előtt alakult át az a kistérségi társulás, aminek a pontos neve: Orosházi Kistérségi Önkor­mányzatok Területfejlesztési Társulása. A képzeletbeli i-re a pontot azonban a legutóbbi polgármesterek találkozóján tették fel az érintett települések vezetői Csanádapácán. Napi­renden szerepelt ugyanis az alapító okirat megvitatása és elfogadása. Abban is egységes álláspontra jutottak a résztve­Zárt lakópark több alternatí- vás tervét készítette el a Gyulabau Kft. A jelentkezé­sek és igények számbavétele után szeptemberben már in­dulnak a munkálatok, és elő­reláthatólag tavasszal szerke­zetkész a 14 láncház a fürdő­város Toldi utcáján. A közelmúltban költözött a Gyulabau Kft. a Nagyváradi út és Toldi utca által határolt új te­lephelyére. A tulajdonviszony­ok rendezése és a terület rend­betétele után felmerült a kér­dés, hogy a kéthektáros terüle­tet miképpen lehet hasznosíta­ni. így vetődött fel láncházak építésének a gondolata. Az el­képzelések szerint tíz méter széles és 25 méter hosszú önál­ló telkeken, kétszer hetes elren­dezésben épülnének a házak, a megrendelő igénye szerint — tudtuk meg Baumann Ferenc ügyvezető igazgatótól. A je­lentkezők többféle tervből vá­közlekedő zöld Ladára lett fi­gyelmes, s megpróbálta igazol­tatni a benne utazókat. Az autó­ban ülők azonban, mint ördög a templomból, úgy menekültek a szélrózsa minden irányába. Az egyenruhásoknak sikerült „nyelvet fogniuk”. Az öt fiatal férfiből egy rendőrkézre került, s nem sokkal utána fény derült a kereket oldott társak kilétére és a sietség okára is. A helyszínre visszatérő rendőrök a Ladában kalapáccsal és árral elkábított, összeszurkált két ötven kiló kö­rüli hízóra bukkantak. A befo­gott jómadarak „énekeltek” és a portéka származási helyén, a szociális otthon szarvasi telep­helyén újabb „elhalkított” mos­lékpusztítóra bukkantak a zsa­ruk. A 18—23 év közötti elkö­vetők tettükkel 30 ezer forintos kárt okoztak. — Both — da, Lászlóné Házi Magdolna evangélikus lelkész és a katoli­kus plébános is, Varga Attila — tájékoztatta lapunkat László Je­nő Csaba, a szervező bizottság tagja és a fellépő fiatalok egyi­ke. Az idei jótékony adomá­nyokból sürgős, „forintosított” segítséget kell nyújtani a pusz­taföldvári katolikus templom­nak, hiszen az egyik oldalfala hamarosan kidől. A csütörtöki hangversenyen egyébként fellép az orosházi Szabó Csaba (gitár), a puszta­földvári Jankó Zita (brácsa), Tóth Nikolett (ének), a csanádapácai plébános, Varga Attila (ének), a szarvasi evan­gélikus lelkész, Demján Sándor (orgona) és a vendéglátók kép­viseletében László Jenő Csaba (orgona). (esete) vők, hogy ki legyen az oroshá­zi Fetser János vezette társulás alelnöke. Tótkomlós polgár- mesterére, Juhász Pálra esett a választás. A találkozón pénzügyi kér­dések is felmerültek: az 1996- ban megállapított tagdíj mér­tékét módosították. Az eddigi lakosonkénti öt forint helyett 25 forintot kell a társulás pénztárába befizetniük a tele­püléseknek. (cs) laszthatnak a 150 négyzetméte­res összhasznosítású házak kö­zül, így például lehet földszin­tes vagy tetőtérbeépítéses, a ga­rázs az épület mellé vagy a földszintbe épített. Akik szeret­nek barkácsolni, kérhetik szerkezetkészre, de kulcsraké­szen is átvehető. Felhasználha­tó szociálpolitikai kedvez­mény, igényelhető az áfa-visz- szatérítés és a kormány által hamarosan elfogadott lakástá­mogatási lehetőségek is igény­be vehetők A szerkezetkész há­zak — alap, lábazat, főfalak, koszorú, födém, tető- és bádog- szerkezet — ára négymillió fo­rint. Természetesen a vásárló kérheti egyéni igények szerint a további munkálatokat. A je­lentkezéseket követően szep­temberben, a szerződések meg­kötése után elkezdődik a beru­házás. A távlatokban szerepel további 14 láncház építése a te­lep körgát felé eső oldalán. B. G. Július 15-én, egy szökött rab ül­dözése közben, négy lövés is dördült a vásárhelyi belváros­ban. Az egyik lövedék gellert kapott egy ház falán, s vállon talált egy 13 éves kisfiút. A fiú azóta is rémálmokat lát, s a fegyverét használó Rácz László pedig — úgy tűnik — végleg „kilőtte” magát a rendőrségtől. — Azon a napon nyolc órára mentem dolgozni, s nem sokkal ezután kaptam az utasítást a pa­rancsnoktól, hogy másodma- gammal menjek át a bíróságra, ahol az egyik tárgyaláson kellett rendfenntartó szerepet ellátnunk — idézi fel azt a bizonyos, szá­mára sorsdöntő csütörtököt Rácz László, aki július 15-én reggel még nem sejtette, hogy aznap kénytelen lesz három lövést is le­adni, s egyszer véletlenül süti majd el a fegyverét. — Egy rend­őrhallgatóval mentem át a bíró­ságra azzal, hogy ha a tizenkét vádlottas tárgyalás során rend­bontás történne, a fegyelmezet- lenkedőt kivezetjük a teremből. Az ítélethirdetéskor a bírónő két vádlottat, egy férfit és egy nőt előzetes letartóztatásba helye­zett, s kérte tőlünk, hogy azonnal vigyük el őket. Kiderült, azért bennünket kért fel, mert már nem volt hely a büntetés-végrehajtó­sok gépkocsijában. így előrebi- lincseltük a két elítélt kezét, s mi­közben azok a folyosón búcsúz- kodtak vagy ötven rokonuktól, segítséget próbáltam kérni a rádi­ómon, de sikertelenül, mint ké­sőbb kiderült, azért, mert el volt állítódva... Végül kollégám ve­zetni kezdte a hölgyet, én pedig a férfit, mégpedig úgy, hogy a gu­mibotot és a rádiót a bal kezem­ben tartottam, míg a jobbal a kar­ját fogtam. Nem kellett erősen tartanom, jött velem engedelme­sen, de amikor a kapunál a kocsi­kulcsért nyúltam, elszaladt. Ro­hantam utána, de mert erősebb fizikumú, s fiatalabb volt nálam, reménytelennek láttam, hogy utolérem. Ezért felszólítottam, hogy álljon meg, figyelmeztet­tem, hogy fegyvert fogok hasz­nálni, de nem érdekelte, futott to­vább. Eldördültek a lövések A Kossuth téren adtam le a le­vegőbe az első figyelmeztető lövést, mely átment a Fekete Sas Szálló üvegportálján. A fér­fi közben a valamikori ipartes­tületi székháznál átszaladt a túl­oldalra. Éppen akkor, amikor a büntetés-végrehajtás autója a helyszínre érkezett, s megpró­bálta megállítani. Sikertelenül. A menekülő visszafordult a Kossuth térre, már a másik ol­dalon. Akkor lőttem a második figyelmeztetőt, amikor én is át­szaladtam az úton. A túlsó olda­li bokros részhez érve azonban megbotlottam, s véletlenül el­sült a fegyverem, ám a lövedék szerencsére a földbe fúródott. Amikor láttam, hogy a szöke­vény ismét egérutat nyer, és senki sincs a környéken, a lábá­ra célozva tüzeltem. Ez a lövés gellert kapott az egyik házfalon. A rab ekkor megadta magát. Betettük a gépkocsiba, s ekkor kezdett kiáltozni egy hölgy, hogy eltalálták a testvérét. Hogy honnét kerültek elő, azt máig sem tudom, hiszen nem láttam őket. A kisfiút én kísér­tem be a rendelőbe az orvoshoz majd visszamentem a kapitány­ságra. Aláírt leszerelési kérelem A rendőrségen alkoholszondába kellett fújnom nekem és a rendőr­hallgatónak is, mely kimutatta, hogy nem ittunk semmit. Ezután leadtam a fegyveremet, s vissza­mentem a helyszíni szemlére. Ott megmutattam, elmondtam, hol, mi történt. Még nem volt vége a helyszíni szemlének, már ott is voltak a megyei vezetők, s ismét be kellett mennem a rendőrségre, ahol vért vettek mindkettőnktől, tőlem és a társamtól is. Ezután kezdtem el diktálni a jelentése­met. Még el sem készültem azzal, amikor hívattak a kapitányságve­zető irodájába, ahol öt parancs­nok úr várt rám. Hogy mit mond­tak, azt nem árulhatom el, mert aláírtam a titoktartási fogadalmat, de elérték azt, hogy azonnali ha­tállyal, önként felmondjak. Azzal az indoklással, hogy idegileg na­gyon kiborultam, s nem tudom tovább végezni ezt a munkát. Amikor hazamentem, csak any- nyit mondtam a feleségemnek: eddig tartott egy pályafutás. Később, ahogy tisztultak az emlékeim, azt gondoltam: nem létezik, hogy a történtek miatt fel kellene mondanom. Másnap, egy másik üggyel kapcsolatban be­jött a rendőrségre dr. Erdélyi Miklós ügyvéd úr, aki azt mond­ta nekem: feltétlenül keressem meg, mert elvállalja az ügyet. Mint mondta, nem úgy áll a hely­zet, ahogy azt a rendőrség állítja. Reménytelen helyzetben — Jelenleg táppénzen vagyok, a feleségem munkanélküli, s itt állunk ebben a helyzetben, a há­rom gyerekkel. Tamás fiam 17, Mónika 15, Kata pedig 9 éves — sorolja Rácz László. Ráczék az egyik vásárhelyi panelház hetedik emeleti laká­sában élnek, melyet február óta szeretnének megvásárolni az önkormányzattól, de az árát még nem ismerik. Ha a vásár­helyi lakást nem tudják meg­venni, akkor nem marad más: visszaköltöznek Tótkomlósra. — A lakásvásárlásra félretett pénzünkből törlesztettük a komlósi házra felvett hitelt, amit, amikor megemelték a hi­telkamatokat, nem tudtunk tör­leszteni — szólt közbe Rácz Lászlóné. — Már a végrehajtási szakban voltunk — bontotta ki a hitelügyet értetlenkedésemre Rácz úr —, így még a végrehaj­tót is nekünk kellett kifizetnünk. Rácz László nem kezdő a pá­lyán, hiszen 1984. április 1-jén szerelt fel rendőrnek a vásárhe­lyi kapitányságon, majd 1990. január 1-jétől átkerült Orosházá­ra, ahonnét nem sokkal később Tótkomlósra helyezték körzeti megbízottnak. 1994. április 1-je óta teljesít ismét szolgálatot Vá­sárhelyen. Egy ideig Tótkomlós­ról járt be, s mivel a szolgálati beosztását ez némileg megnehe­zítette, felettesei többször is ja­vasolták: adja el a házát, s ve­gyen egyet Vásárhelyen. Rácz László esetét, s munka- viszonya megszűnésének külö­nös körülményét hamar felfe­dezte a média, s az ex-rendőr az­óta több tévécsatornának is nyi­latkozott. A múltkor éppen ezért kérték parancsnokai arra, hogy fáradjon be a kapitányságra, ahol — Rácz úr. szerint — azt mondták: annak ellenére, hogy jobbra-balra nyilatkozgat, segí­tenek neki a lakás megvásárlásá­ban, s szereznek neki munkát is. — Tavaly júniusig főállású anya voltam — vázolta helyzetét Rácz László felesége. — Ami­kor az lejárt, elindultam munkát keresni. Szívesen dolgoznék az élelmiszer-eladói szakmámban, de a tíz-tizenkét óra állást, meg a pakolgatást nem bírja se a lá­bam, se a derekam.Nem tudom, meddig elég a lakásvásárlásra félretett pénzünk, de az biztos, hogy nem sokáig. A tótkomlósi házat meg hiába hirdetjük. Ráczék azt is elmondták, hogy a történtek napján sorra látogatták őket a férj kollégái, a legutolsó után éjféltájban csuk­ták be az ajtót. A két nagyobbik gyerek hamar tudomásul vette, hogy a papa nem dolgozik, de a kisebb azóta nyugtalanul alszik. Az igazság oldalai Rácz László még aznap meglá­togatta a kórházban a sérült fiút. Amikor hetekkel később az ut­cán találkozott vele, a gyerek meg sem ismerte őt. Az ex- rendőr azt mondta: úgy gondol­ja, hogy jogszerűen intézkedett, ám azt álmában sem képzelte volna, hogy felettesei így viszo­nyulnak hozzá. A fegyverhasz­nálatot a vásárhelyi kapitányság ítélte jogszerűtlennek, ami ellen a megyei rendőr-főkapitányság­hoz fellebbezett. A kollégái nap mint nap megállítják ma is az utcán, hogy mi van vele. — Hogy most mi lesz? — tárta szét a karját Rácz László. — Megkeresem az igazamat, s kerítek valami munkát. Abban azonban biztos vagyok, hogy többet, míg ez a vezetés dolgo­zik Vásárhelyen, addig nem le­szek rendőr. — Úgy érzem, sokat segítet­tem rajta eddig is — mondta la­punknak dr. Bende István alez­redes, városi rendőrkapitány, aki nem kívánt bővebben vála­szolni kérdésünkre, csak annyit tett hozzá mondandójához: — Megígértem Rácz Lászlónak, segítek abban, hogy megvásá­rolhassa a lakást, melyben él, s munkahelyet is szereztem neki az egyik őrző-védő kft.-nél. Dr. Erdélyi Miklós ügyvéd szerint Rácz László nem követett el semmilyen bűncselekményt azzal, hogy a fegyverét használ­ta. A vásárhelyi kapitányság ugyan feljelentést tett védence ellen, kötelességszegés szolgá­latban vétség és más bűncselek­mények miatt, ám a megyei ka­tonai ügyészség a feljelentett meghallgatása nélkül eldöntötte: nem illetékes az ügyben, s áttette a feljelentést az ügyészségi nyo­mozóhivatalhoz. A munkavi­szony megszüntetése pedig olyan körülmények között tör­tént — hangsúlyozta az ügyvéd —, mely nemigen tekinthető kö­zös megegyezésnek. Hiszen Rácz László olyan lelkiállapot­ban volt, hogy nem tudta világo­san átlátni helyzetét, s saját el­mondása szerint nyomást gyako­roltak rá. Dr. Erdélyi Miklós azt is hangsúlyozta, hogy ügyfele megtámadta a munkaviszonyá­nak megszüntetéséhez vezető nyilatkozatát, s a kapitányság ve­zetőjének egyéb intézkedéseit is. Az ügyvéd szerint az ügy al­fája és ómegája az, hogy jogos vagy jogtalan volt-e a fegyver- használat. Az eddigi adatok alapján az a rendőrségi törvény­nek megfelelt, de a szolgálati szabályzatnak nem. Márpedig — hívta fel rá a figyelmet — a törvény az erősebb jogforrás. Dr. Erdélyi Miklós szerint nem várható el egy intézkedő rendőr­től, hogy elkezdjen gondolkozni a jogszabályok ellentmondásos voltán, mert ha intézkedés köz­ben ezt teszi, akkor tényleg kö­telességszegéssel lehet vádolni. Amiért a rendőrségi törvény szerint járt el, azt nem a terhére kellene írni, hanem a javára. Ép­pen úgy, ahogy azt a rendőrnőt is előléptették, aki a közelmúlt­ban fegyverhasználattal akadá­lyozott meg egy tolvajt, hogy el- lopjá a nemzetbiztonsági szol­gálat egyik kocsiját. Zoli rémálmai A rab üldözése közben megse­besült 13 éves Légrádi Zoli édesanyjának, Légrádi Sándor- nénak azon a napon a lánya te­lefonált azzal, meglőtték a fiát. — Nem is tudom elmondani, hogy mi játszódott le bennem az alatt a fél óra alatt, míg beértem a kórterembe — mondta az édes­anya, s elfúl a hangja, könnyek csillannak meg a szemében, ahogy visszagondol a történtek­re. — Lőttek a nyaralásának, nem tudott edzőtáborba menni Zoli — sorolja az édesanyja a következményeket —, mert ke­zelésre kellett járnia. Haragszom a rendőrre, persze, hiszen min­den szülő így érezne a helyem­ben. Nem tudom, mi történt vol­na, ha a fiam nem fordul a más­fél éves kis unokám, Szilvia felé, hogy megvédje. Ha nem így tesz, akkor nem a vállán, hanem a mellén találja el a golyó? — Mentünk az utcán a nővé­remmel a Hódi Pál utca felé — mesélte el a történteket Zoli, amúgy gyerekes szűkszavúság­gal — amikor meghallottuk a felszólítást, majd a lövéseket. Magunk közé vettük a kislányt, s megfordultam felé, amikor egy ütést éreztem a vállamon. Odanéztem, megláttam a lyukat a pólómon, s azt hogy vérzek. Azonnal tudtam, hogy eltalál­tak, mondta, majd néhány má­sodperces gondolkodás után hozzátette: nem tudom, hogy haragszom-e arra a rendőrre, aki lőtt. A Központi Általános Iskolá­ba járó fiú, akit jó néhány osz­tálytársa meglátogatott a kór­házban, úszik, vízipólózik és rendkívül szeret horgászni. Há­rom megyére szól a horgászen­gedélye, de mint mondta, a leg­nagyobb keszegeket idehaza, a Hódtói-csatornában fogta. Az­tán elárulta, hogy éjszakánként újra és újra azt álmodja, hogy hallja a pisztolydörrenést, majd érzi, ahogy a lövedék a vállába fúródik... Korom András Sürgős segítséget várnak A földvári katolikus templom felújítására gyűjtenek Lakosonként huszonöt forint Lakópark épül egyéni igények figyelembevételével Szerkezet- vagy kulcsrakész?

Next

/
Thumbnails
Contents