Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-26 / 172. szám

1999. július 26., hétfő VENDÉGSÉGBEN Sarkad és Snagov egymásra talált A két településnek közös a küldetése, a polgármesterek aláírták a szerződést Huszonhárom fős delegáció indult július 19-én Sarkadról a romániai, Kárpátokon túli Snagovba, testvértelepülési együtt­működési szerződés aláírására. A 650 km távolság megtétele mintegy tizennégy órá­ig tartott. A háromnapos látogatás során a két település képviselői találkoztak egy­mással, Bukarestben emléktáblát avattak a sarkadi születésű Veress Sándor tiszte­letére, koszorút helyeztek el sírhelyén, va­lamint a Nagy Imre emlékére állított snagovi obeliszken. A Snagovi-tó partján fekvő szálláshelyről hajóval utazott a delegáció a díszünnepség helyszínére. A sarkadi és a snagovi településvezetőkön kí­vül képviselő-testületi tagok, megyei küldöttek és egyházi képviselők, valamint a gazda­ság szereplői — többek között a MÓL és a Rába romániai ügyvezetői — vettek részt a ta­lálkozón, ahol Martyin Tiva­dar és Csepregi Ferenc tolmá­csok segítették a román és ma­gyar nyelvű eszmecsere létre­jöttét. A himnuszok elhangzása után Niculae Marian Mari- nescu, Snagov polgármestere köszöntötte a résztvevőket. — Sarkad és Snagov barátsá­ga két ember barátságából in­dult. Az egymásra találást meg­könnyítette a közös pontok fel­derítése, így például a sarkadi születésű Veress Sándor, akit Romániában a földmérés és a vasútépítés úttörőjeként tarta­nak számon. Jó volna, ha a ba­ráti kapcsolat nem állna meg a település vezetőinek együttmű­ködésében, hanem kiterjedne a lakosságra is, a kultúra, a sport, az idegenforgalom és a gazda­ság területére — fogalmazott Snagov vezetője. Tóth Imre, Sarkad polgár- mestere kiemelte: — A Kárpátok hegyvonula­ta és több mint hatszáz kilomé­ter van közöttünk, és egy kér­dés. Mégpedig az, hogyan tud­juk szorosra fűzni kapcsolata­inkat. A történelmi múltunk és a földrajzi adottságaink köte­leznek bennünket arra, hogy jó szomszédságban legyünk egy­mással. Hiszen küldetésünk közös: Magyarország és Ro­mánia is az egységesülő Euró­pa része kell legyen. Snagov és Sarkad önkormányzata megta­lálta az egymáshoz vezető utat, ezen az úton most már a civil szervezetek és a gazdaság sze­replői is elindulhatnak. A dol­gok mindig emberi kapcsola­tokban dőlnek el. A makro- politika nem sokat ér, ha mű­ködésének eredménye a min­dennapokban nem hasznosítha­tó. Az Európai Unió felzárkóz­tatási programjaira, a nemzet­közi forrásokra együtt sikere­sebben pályázhatunk — mond­ta Tóth Imre. A polgármesterek köszöntő­jét követően Sipos Lajos, Sar­kad jegyzője és Cristina Bugean, Snagov alpolgármester asszonya olvasta fel az együtt­működési szerződést, melyet az aláírás és a dokumentumok ki­cserélése követett. — Reméljük, hogy a szerző­dés aláírása hosszú távon is mindkét félnek hasznot hoz, és kívánjuk azt, hogy a Magyaror­szágon élő román anyanyelvűek és a romániai magyarok egy­aránt jól érezzék magukat — hangsúlyozta felszólalásában Marcsó János, a sarkadi képvi­selő-testület tagja. Tóth Imre sarkadi és Niculae Marian Marinescu snagovi polgármester kézfogása az aláírást követően Veress Sándor örökében A bukaresti Coltea utca egyik házfalán elhelyezett márvány­tábla őrzi ezentúl Veress Sándor emlékét számát 25 ezerre teszem, a hiva­talos statisztikák eltérőek e tekin­tetben. Az sajnos általános jelen­ség, hogy a temetések száma több a keresztelőknél. Én 1982-ben Erdélyből kerültem ide, gyer­mekkoromtól kezdve két nyelven beszélek. Példát vehetünk Veress Sándorról, aki kisebbségi létében képes volt olyan munkát végezni, amely óriási jelentőségű Romá­nia szemszögéből. A Sarkadtól Snagovig megtett több mint 600 km bizonyítja, hogy az utódok Veress Sándor nyomában kíván­nak járni — fogalmazott Bányai Lajos. A román fővárosban a dele­gáció tagjai megkoszorúzták a szépen rendben tartott sírt, majd a Coltea utcában emléktáblát helyeztek el Veress Sándor tisz­teletére. Az 1828-ban Sarkadon született Veress Sándor az egyik legfonto­sabb összekötő kapocs Snagov és Sarkad között. Az 1848—49- es szabadságharcot Bem katoná­jaként végigküzdő Veress Sán­dor a szabadságharc leverését követően emigrációba kénysze­rült, harmincöt évig Romániá­ban, ebből huszonöt évig Buka­restben élt. A hat nyelven beszé­lő férfi a földmérés alapjait Pá­rizsban sajátította el, a vasútépí­tés tudományát Londonban sze­rezte meg. Romániában az ő ne­véhez fűződik a vasútépítés meg­teremtése, a modem földmérés bevezetése. Az 1884-ben elhunyt mérnök sírhelye Bukarestben ta­lálható. A sírt a helyi magyar re­formátus egyház gondozza. Bá­nyai Lajos lelkész elmondása szerint Érdélyből két protestáns felekezet települt Bukarestbe, a szász evangélikusok és a magyar reformátusok. Kezdetben együtt­működtek, majd 1848-ban szét­váltak. — A Bukarestben élők Az oldalt írta: Váradi Krisz­tina. Fotók: Fazekas László •ittímfúce' ‘ Vlfces Snagov Öt falu és az erdők együttese Snagov Bukarest és Ploiesti között, a Snagovi- tó partján — mely 17 km hosszú és 200-800 m széles — fekszik, a két nagyváros pihenőöveze­te. A település öt faluból áll, környékén 1700 hektár erdővel. A síkvidéki adottságból eredően a község mezőgazdasági jellegű, de sokan jár­nak be Bukarestbe dolgozni. Állandó lakóinak száma nyolcezer, további ezerötszázan üdülőtu­lajdonosok. A Snagovi-tó közepén található szi­geten Tepes vajda — akit a népi mondák Drakula néven emlegetnek — építtetett kolos­tort 1462-ben. Fontos cél a tó környezetének védelme, melyre létrehozták az ECO Snagov alapítványt. Az 1956-os forradalom leverését követően az egyik nyaralóban tartották fogva Nagy Imre miniszterelnököt, akinek emlékére 1997-ben obeliszket állítottak. A magyar delegáció tag­jai látogatásukkor megkoszorúzták az emlék­művet. 650 kilométert utaztak a Kárpátokon túlra Tíz évvel ezelőtt hihetetlennek tűnt Antal Miklós, a bukaresti egyetem jogi tanszéké­nek tanára: — Az együttműködési szerződés aláírásával a gyakorlatiasság kerül előtérbe. Sajnos a közélet szereplői nemegyszer elvesznek a politikában, ami hátráltatja az előrelépés lehetőségét. Az ön- kormányzást, a helyi lakosság döntésekbe való beleszólását kell erősíteni. Az effajta találkozá­sok alkalmával mindig meg kell oldani egy-egy konkrét feladatot, így tehető szorosabbá és tartó- sabbá a most elindult kapcsolat. Nicolae Radu, az Ilfov megyei tanács elnöke: — Örülök a két település, illetve a két megye között kialakított kapcsolatnak. Bízzunk benne, hogy más megyék is felismerik ennek jelentősé­gét és követik példánkat, hiszen más választásunk nincs, csak egy közös Európában élhetünk. A de­mokráciának fontos eleme a helyi autonómia megteremtése, a kisebbségi kérdések rendezése. Mindig szeretettel várjuk a Békés megyeieket, akárhányszor jönnek el hozzánk. Dr. Jeszenszky Géza, a Békés Megyei Közgyű­lés alelnöke: — Békés megye képviselő-testületének nevé­ben elismeréssel szólok arról a példaértékű kap­csolatról, amely Sarkad és Snagov között jött lét­re és amely Békés és Ilfov megye egymásra talá­lását is elősegítette. Július 30-án Ilfov megye kül­döttségét várjuk Békés megyébe a testvérmegyei együttműködés aláírására. A két térségnek a kata­lizátor szerepét kell betöltenie a gazdasági kap­csolatok elindításában. Emil Manciu, Snagov képviselő-testületi tag­ja, a helyi iskola igazgatója: — Azért vagyunk itt, hogy hidat verjünk egy­más felé. Tíz évvel ezelőtt nem hittem volna ab­ban, ami most itt megvalósult. Elképzelhetetlen­nek tűnt ilyen nagy létszámú magyar delegáció fogadása azokban az időkben, amikor ennek még a gondolatát is tiltották. Kívánom, hogy augusz­tus 11-én a háromperces sötétség világosítsa meg mindenki elméjét, lehetőséget teremtve arra, hogy legalább ezer évig barátságban élhessünk. Argyelán György, a Magyar Köztársaság kül­gazdasági attaséja: — Sarkad és Snagov települések közeledésével elsőként jött létre a Kárpátokon túli kapcsolatfel­vétel, és ez máris együttműködésre serkent két megyét. Örülök e kettős kapcsolatnak és jómagam is azon leszek, hogy a jelenlegi munkakörömben mindent megtegyek, segítve a szálak mind szoro­sabbra fűzését. Bízom benne, hogy a gazdasági együttműködés is minél gyorsabban megindul. Andrei Bogdan Tarnea, a Román Külügymi­nisztérium képviselője: — Hiszem azt, hogy nem elég a politikusoknak párbeszédet folytatni egymással. Aradi származá­sú vagyok, ezért magyarul is beszélek, nagyon fontosnak tartom az emberi kapcsolatok kialakí­tását gazdasági, kulturális és egyházi tekintetben is. A nagypolitika szereplőinek tevékenységén túl a hétköznapok világában kell megtalálni az utat egymáshoz, mert igazában ez utóbbi vezet ered­ményre. Barátságból indult Papp Károly és Virgil Olarescu barátsága teljesedett ki akkor, amikor a két település vezetői megállapodtak a testvértele­pülési kapcsolat létrehozásá­ról. — Nyolc éve ismertem meg Virgil Ólarescut (aki az út so­rán két mobiltelefonnal a kezé­ben intézkedett, lótott-futott azért, hogy minden gördüléke­nyen mehessen, és akit a ma­gyar delegáció tagjai csak Gyu­rinak szólítottak — a szerk.). Az előző cégem bukaresti üz­letkötője volt — emlékezett a kezdetekre Papp Károly sarkadi vállalkozó. — Amikor Karcsi idejött, nem tudott románul. Mondtam neki, hogy nyelvismeret nélkül üzletelni veszélyes, hiszen könnyen becsapják az embert. Apám magyar származású, ezért beszélek én is magyarul. Segítettem a tolmácsolásban, így született a barátságunk — mondta Virgil Olarescu. — Nagyon elégedett va­gyok Sarkad város vezetésé­vel, hiszen fogékonyak voltak a kapcsolatteremtésre, pozitív hozzáállásukkal segítették e nemes cél elérését. Szerintem történelmet írtunk a román— magyar párbeszéd elősegítésé­ben — vélekedett Papp Ká­roly. Papp Károly és Virgil Olarescu: „Történelmet írtunk...”

Next

/
Thumbnails
Contents