Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-13 / 161. szám
1999. július 13., kedd ARATÓNAP, CSORVÁS FINA Centrum a csorvási aratókért Aratóvodka fenyőízzel A csorvási aratónap egyik támogatója a belga társaság FINA Centruma volt. Az INP Csorvás Kft. ügyvezetőjével, Keresztes László Miklóssal a rendezvényen találkoztunk. A szomjoltó sátor mellett beszélgettünk arról, hogyan kapcsolódik be a vállalkozás a nagyközség közösségi életébe. — Felvállaltuk a májusi gyermeknapot, annak a sikerén felbuzdulva úgy döntöttünk, itt a helyünk az aratónapon is. Jó kezdeményezésnek tartom, hiszen Csorvás hírnevét öregbíti, ahogy a vállalkozásunkkal mi is a térség fellendítéséért fáradozunk —- nyilatkozta Keresztes László Miklós, aki nem titkolta, hogy amikor cégének helyet keresett, szándékosan választotta Csorvás határát. — Más talán kihagyta volna, én viszont úgy láttam, a falusi kutaknak van jövőjük. Ráadásul ami pluszt tud egy ilyen vállalkozás nyújtani, az is az itt élőket szolgálja. Az itteni kút komplett: a meglévő élelmiszer, presszó, cukrászda, szerviz mellett most épül a parkoló. Nem mindennapi az a játszótér sem, amit a töltőállomáson alakítottunk ki. Egyébként annak a továbbfejlesztésére éppen a gyermeknapon kaptam újabb ösztönzést és ötleteket. Most már csak a megvalósítás van hátra! (PR) Az aratónapot egy csorvási házaspár tette sokunk számára feledhetetlenné. Szatmári István és felesége, Erzsiké néni a tarló közepén fakadt dalra. — Mi vagyunk itt a hang! Vígan élünk, míg meg nem halunk! — mondta nevetve a nótafa, aki — bevallása szerint — 750 dalt képes elénekelni. S hogy honnan ez a magabiztosság? — Egy füzetben tartjuk nyilván mindegyiket — nevette el magát Erzsiké néni, látva a kétséget tekintetünkben. Néhány éve járják férjével a hasonló rendezvényeket és igyekeznek jókedvre deríteni az embereket. Kecelre is nagyon készültek, ahol a csorvásiak csapatát lelkesítették nótáikkal. A kaszakalapálás után „szaktanácsadás”, majd kezdődhet az aratás! Miféle szerszámokat visznek maguk?! És minek ennyi szalmakalap?! — érdeklődtek a vámosok a határon, amikor az uzoni aratóbrigád autójába pillantottak. Merthogy semmit nem bízott a véletlenre Csorvás testvértelepülésének, Uzonnak a delegációja. Az aratónapra saját szerszámmal „felfegyverkezve" érkezett a küldöttség. S hogy megmutassák, kik is ők valójában, nem restelltek a sepsiszentgyörgyi színháztól korabeli székely ruhákat kölcsönözni, hogy a megjelenésre se halljanak panaszt. — Látja ott azt a lelkes kaszást? Ó a református kántorunk. O fente, élezte a kaszakalapálási versenyben a szerszámokat — mutatta be a csapat egyik tagját Varga László alpolgármester, aki a jó gazda gondosságával videón örökítette meg csapatának verítékes erőfeszítéseit. A magyar paraszt, ha aratni indult, nem felejtette otthon a jó házi pálinkát. így voltak ezzel az uzoniak is: saját szeszgyáruk híres termékével, az uzoni aratóvodkával érkeztek Csorvás határába. Állítólag ettől a doppingszertől jött lendületbe minden kaszás. Az uzoniak nagyon büszkék a fenyőízű nedűjükre, a specialitásukra pedig külön felhívták a tollforgató figyelmét: a székely köményes vodka messze földön híres! Két dolog miatt is ajánlják: jót tesz a gyomornak és remek hangulatot biztosít annak, aki kortyolja! Győzelmet „arattak” Vízhordó csorvási leányok oltották az aratók szondát Jól állt a kezemben a kasza Édesapámmal és az öcséimmel gyerekként én is arattam kézi kaszával Gerendás határában. Ahány ház, annyi szokás. Mindenki másként fogja meg a munkaeszközt. Nekem jól állt a kezemben a kasza — mesélte régi, szép élményeit Gerendás polgármestere, Gajdács János, aki az aratónapon zsűritagként tette a dolgát. — Most is meg kellett mutatni, hogy kell megfogni a kaszát. Úgy látom, van, aki csak nosztalgiából nevezett. Ez nem baj! A versenyzők dolgát azonban megnehezíti a jelenlegi körülmény: néhol egyenetlen a talaj, a gabona nyers. Régen az aratáskor arra törekedtünk, minél kisebb legyen a tarló, mert akkor nagy értéke volt ám a szalmának! — De nézzenek csak oda! — mutatott a bíra egy barna korsó irányába, ami alig látszott ki a földből. — Dyen korsókban hordták a szomjoltó vizet a lányok az aratóknak és beásták a földbe, hogy tovább hideg maradjon. Most is láttam néhány eredeti darabot! Arató... Aratás: a szemes gabonát termő növényeknek letakarítását és behor- dásra készen való összerakását jelenti, míg a többi mag-, vagy gumós növények termését és a gyümölcsöket szüretelik, szedik. A learatott gabonát kévékbe kötik, csak a rövid szalmájú zabot, vagy árpát rakják helyenként petrencékbe. A kévéket szalmakötelekkel kötik át, egyedileg a tarlón hagyják, majd leginkább keresztekbe rakják. Aratóbogár: a cserebogár népies neve. Aratógazda: az aratást végző munkások vezetője, felelős felügyelője és egyúttal élelmezője. A közönséges szokás szerint az aratógazda fogadja az aratómunkásokat pénzért, vagy legtöbbször a learatandó gabona egy részéért és egyéb kialkudott bérért. Aratók: cselédi viszonyban nem álló, munkásigazolvánnyal bíró mezei munkások. Aratógépek: kalászos termékek, nevezetesen a gabonafélék letakarí- tására valók. Palladius könyve szerint a gallok már különleges szerkezeteket használtak erre a célra. A jelen század vívmányának feltalálója Bell lelkész, aki 1826-ban szerkesztette meg aratógépét, amin 13 kétélű késpenge rúdra volt erősítve és e fölött egy 12, kétélű késpengével bíró késrúd járt ide-oda mozgathatókig. A gabonaszárakat könnyű motollák hajtották a kések felé, elmetszésük után pedig vég nélküli láncokra erősített körüljáró vászonra dőltek, ami a rendeket oldalra lerakta. Bell gépénél a lovak még a gép mögé voltak fogva, s a gépet maguk előtt tolták a gabonában. Kézi kaszások aratták a búzát Jaj! De izgalmas, amikor az asszony tartalmas! Jaj! De őrjítő, amikor átjön még több nő! — harsogta a falusi rockot a zeneláda Csorvás határában az aratónapon, ahol 17 csapat a 20x20 méteres területen igyekezett időre teljesíteni a penzumot. Előtte azonban pontokat gyűjthettek a háromtagú csapatok a kaszakalapálással, és csak ezután vehette kezdetét az aratás. — Én is ebben nőttem fel, amikor már bírtam, kaszáltam — mesélte gyermekkori élményeit Szilágyi Menyhért polgármester, aki lelkes patrónusa volt a rendezvénynek. A kézi kaszás aratásra a megye több településéről (Csabaszabadi, Békéscsaba, Mezőmegyer, Gerendás, Telekgerendás, Csorvás) neveztek csapatok. Kik nosztalgiából, mások pedig megszokásból. — Még a kombájnkorszak előtt csináltuk ezt. Akkor jobban bírtuk! Most már nehezebben viselem a nehéz fizikai munkát, meg ezt a nagy hőséget — nevette el magát a marokszedő Priskinné Ica néni, aki pénztárosként vonult nyugdíjba a gerendási termelőszövetkezetből. — Ez már csak nosztalgia — állapította meg Bella Erzsébet, a csapattárs kötélfonás közben. öiílnn ! Néhány búzasorral odébb a keceli csapat izzadt, vágta a rendet, amit nagyon furcsának találtunk, hogy kizárólag férfiak szorgoskodtak. — Nálunk ez a módi! A férfiak úgy döntöttek, megkímélik az asszonyokat ebben a rekkenő hőségben! — mondta bemutatkozás helyett a Rózsabokor névre hallgató csapat egyik szurkolója. Keceli lévén azért azt is megjegyezte, hogy ezen a hétvégén saját településükön rendeztek hasonló országos versenyt, ott 30 csapatuk ragadott kaszát. Az aratóverseny győztese a csorvási Lászik Mihály és társai, 2. Döbrőköz, 3. Gerendási Szlovák Klub. A legszebb keresztet rakó csapat: Döbrőköz II. Korhű öltözetért kapott különdíjat a Kovács csapat. A legegységesebb öltözetű társaság: uzoni Aranykalász csapat. A legösszetartóbb csapat: Telekgerendási Szlovák Klub. A legidősebb csapát: Zákórszki csapat. A legfrissebb, legharcosabb csapat: Kecel-Rózsabokor. A legfiatalabb csapat: Csorvási Gazdák. A legjobb tartású kaszás: Kukla Zoltán, a legfiatalabb arató: Szívós Szabolcs, a legidősebb kaszás Lipták György, a legcsinosabb marokszedő: Krizsán Pálné, a legfiatalabb marokszedő: Priskin Jánosné, a legidősebb marokszedő: Márton Jánosné. A legfiatalabb, korhű öltözetű vízhordó: ifjú Szente Károly. Sok a kalap, meg a szerszám!
