Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-10-11 / 159. szám
6 Hétvégi magazin 1999. július 10-11., szombat-vasárnap Dévényi János ötvösművész a szakma elnehezüléséről A MŰVÉSZ DOLGA A MŰKÖDŐ ÉLET, A JÓ ÉS ROSSZ HARCÁNAK A BEMUTATÁSA” •n Egész életen át kutatni kell az anyag természetét — vallja Dévényi János kamuti születésű ötvösművész, akinek a közelmúltban volt kiállítása Békéscsabán. Készséggel kalauzolt végig bennünket a termen, majd leültünk munkái alá, s Dévényi János vallott indulásáról, pályájáról és mostaniközérzetéről. éreztem ott már nincs életterem. Negyvenöt után megszűntek a kis műhelyek, maradt az Óra- és Ékszeripari Vállalat. Oda mentem segédmunkásnak, de három hónap után to- vábbálltam. Ezüstműves lettem, mert úgy éreztem, az ezüstműves tud a legszélesebb skálában dolgozni az anyagokkal, neki van a legtöbb lehetősége, hogy megismerje a szerkezetét, és formában tudjon gondolkodni. Ezután ismerkedni kezdtem a képzőművészeti ágakkal, a rajzművészettel, a szobrászattal. Előbbit A mester mostanában ritkábban állít ki, inkább otthon pihen vagy életművét gyarapítja fotó: kovács Erzsébet Verselő Haumann Péter, a Katona József Színház művésze nagyon szereti a verseket. A Városházi Esték rendezvénysorozaton a közelmúltban megyénk közönsége is élvezhette önálló estjét a békéscsabai ifjúsági házban. Romhányi, Karinthy és Shakespeare műveiből összeállított műsora bizonyította: a versek még a mostani, túlhajszolt világban is képesek megállásra szólítani bennünket. Haumann Péter egyik legkedvesebb verse Babits Mihály Esti kérdés című alkotása. A költő azt a kérdést teszi fel, amire mindannyian tudni szeretnénk a választ: Mit keresünk és mi dolgunk ebben a világban? Babits Mihály Esti kérdés Midőn az est, e lágyan takaró fekete, sima bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatosan, hogy minden fűszál lágy leple alatt egyenesen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyű, síma, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéháznak bámészan vigyázd, hogy gyújtják sorban a napfényű gázt; vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát; ^ <,i>r. vagy épp a vízi városban, a Ríván, hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze múltba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, elmúlt korodba, mely, miként a bűvös lámpának képe, van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is: ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted: Csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis csak arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, az égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a múltak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny fűszálat, miért nő a fii, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő? — Már gyermekkorában mindenki tanúbizonyságot tesz arról, mihez van adottsága. Ezzel így voltam én is. Valamire születünk, vállalunk valamilyen életet. Már kisgyerekként faragtam, fúrtam, a környékünkön levő agyagbányában lógtam. A játékaimat is magam készítettem. Amit ajándékba kaptam, azt meg szétszedtem, mert érdekelt a működési elve és a szerkezete. Nyolcévesen gyűrűt készítettem: egy lyukas kétfillérest szög alá tettem, addig kalapáltam, amíg meg nem nagyobbodott a lyuk, aztán satuba fogtam és úgy folytattam a munkát. A végén addig políroztam száraz homokkal és zsákdarabbal, amíg csillogó fényes nem lett. Nagy fémimádó voltam. Ha megálltam egy kovácsműhely előtt, ott akartam maradni. Egyszer ötvösként is elmentem egy esztergomi kovácsmesterhez, ha jól emlékszem Cuca Istvánnak hívták, hogy vegyen fel magához. Erre azt mondta, higgyem el, ő meg ötvös szeretett volna lenni. Egy élet kevés, hogy mindkettőt kipróbálja az ember. Nem lehet olyan könnyen megismerni az anyag természetét. így maradtam „csak” ötvös. Kamutról elmentem. Kinőttem, A tudósok egy része úgy tartja, ezek a rajzok az ötödik és a tizenharmadik század közt keletkeztek, más vélemények szerint időszámításunk előtt 400 évvel. A másik probléma, hogy az akkori, huari civilizációról semmilyen írásos emlék nem maradt fenn, s ez nehezíti a kutatást. A 132 ezer négyzetkilométeren elterülő Atacama-sivatagban ötezer hatalmas rajzot fedeztek fel a kutatók. Kontúrjaikat vagy kősorok, vagy földmélyedések alkotják. Többnyire állatfigurákat (lámákat, madarakat) vagy geometriai alakzatokat (csillagok, keresztek, téglalapok) ábrázolnak. A rajzok némelyike kicsi, némelyike óriási méretű. Utóbbiak közé tartozik például az Ariquilda közelében talált úgynevezett Atacamai Óriás, amely százméteres alakot ábrázol, s valószínűleg a legnagyobb, emberkéz alkotta ábra a korból. Ezek az alakok hasonlóan rejtélyesek, mint a perui Nazcában fellelhetők, amelyekről egyesek azt tartják, hogy földön kívüli civilizációknak szánt üzenetek, esetleg valamilyen „űrszekerek” leszállópályái lehettek. A régészek azonban inkább racionális okokat Dési Huber István, utóbbit Laborcz Ferenc tanította. Jól végezhettem a dolkeresnek. A rajzok elhelyezkedéséből arra a következtetésre jutottak, hogy valamilyen fontos vallási rítus céljaira szolgálhattak. Az Atacama-sivatagban található rajzok kutatásával csak 1975-ben kezdett foglalkozni a tarapacai egyetem tanára, Luis Briones. Ez a rendkívüli ember még a szomjhalál kockázatát is gom, mert az Iparművészeti Főiskola igazgatója azt mondta a felvételin az vállalta, amikor százharminc kilométeres gyalogutat tett meg Iquique és Pica Pica város között. A rajzok nagy részét ő fedezte fel. Briones professzor sem mer egyértelmű véleményt mondani, de meggyőződése, hogy a rajzok az Andok és a Csendes-óceán közti egykori kereskedelmi utak pihenőhelyein fekszenek. Cerros Pintados közelében például, amely ötven mérföldnyire fekszik a partvidéktől, háromszázötven rajzot talált. Miért van belőlük ilyen sok egy helyen? Szinte biztosra vehető, hogy valamikor folyó folyt itt, vagy fontos forrás buzgott a földből. Valószínű, hogy település is volt errefelé. Szinte minden régi civilizáció folyók völgyében alakult ki. A vízért és a termőföldért folyó küzdelem azonban bonyolult ellenötvösmunkáim láttán, hogy kész művész vagyok, szuverén alkotó, ők már csak rontanának rajtam. Első önálló kiállításomat 1966-ban rendeztem Budapesten, s ezzel nagyon sok irigyet szereztem magamnak. Nem zavart, mert Borsos Miklós mondását vallom magaménak: a tehetségnek nincs szüksége senkire, csak önmagára és a társadalomra, ahol megvalósíthatja önmagát, kifejtheti a nézeteit. Én eszerint élek, a csabaival együtt huszonhét önálló kiállításom volt. Fontosnak tartom az élmények begyűjtését. Úgy érzem, a művész dolga a működő élet, különösen a jó és rossz harcának a bemutatása. Húszéves koromig tanyán éltem, ott megtanultam a természettel is harmóniában élni. A természetnek is szeretetre van szüksége. A Földanya kirablása elmegy egy darabig, de azután mi is pusztulunk... Sokfelé hívnak, de inkább pihenek vagy az otthoni műhelyemben dolgozom. A kincsesládát is pótolnia kell annak, aki eladni is szokott. Rézzel, ezüsttel, bronzzal, rozsdamentes acéllal egyaránt dolgozom. Sajnos a Képcsarnok boltjai megszűntek, rengeteg a bóvli. Manapság a vas-, edényboltokban teszik ki a dolgainkat. Most elég rossz a szakma helyzete, jelentősen drágultak az anyagok. Ebben a mostani átmeneti időszakban jó, ha az embernek vannak tartalékai. (Lejegyezte: Pánics Szabó Ferenc) őrzési rendszert feltételezett, s ennek megfelelő hierarchiájú társadalmat. Az akkori társadalmak felépítése piramisra emlékeztetett, melynek csúcsán az uralkodó és családja helyezkedett el. A törzsfőnök (uralkodó) kötelessége volt, hogy elnököljön a vallási szertartásokon, amelyek a társadalom egységét erősítették. Míg a hűvös európai éghajlaton katedrálisokra volt szükség, a latin-amerikai meleg éghajlaton a szabad ég alatt zajlott a vallási ceremónia. A dél-amerikai civilizációk nem építettek piramisokat és templomokat, hanem rajzokkal jelölték szent helyeiket. Elképzelhető, hogy az Ataca- mában talált rajzok egy-egy család ősi totemállatát szimbolizálták, s az sem kizárt, hogy egy-egy család a neki megfelelő rajz helyén gyülekezett a szertartás alatt. Johann Reinhard szerint a Nazcát övező hegyekből a csillagok megfigyelésével több információt lehet szerezni a csillagászati naptárról, mint maguknak a rajzoknak a vizsgálatával. A tudós azt állítja, hogy az andoki politeista vallásokban az ősök szinte istenekként ellenőrizték a hegyekből a földek és a háziállatok termékenységét. Állati alakokba öltözve (sas, kondorkeselyű), a völgyek fölött röpködve figyelték a földi halandók üzeneteit. Ezzel a hitvilággal lehetnek összefüggésben az atacamai rajzok, mivel a huari vallás teli volt elsődleges istenekkel (Nap, Hold, csillagok, állatok). (Forrás: Muy Interesante) Óriási emberi alakok — az Atacamai Óriás magassága száz méter Ősöknek készült üzenetek voltak az Atacama-sivatag óriásrajzai? A CHILEI SIVATAG TITKAI Ha a chilei Atacama-sivatagban található gigantikus rajzokat a földről szemléljük, semmi egyebet nem nézünk ki belőlük, mint kövek jelentéktelen halmazait. Madártávlatból azonban teljes terjedelmükben elénk tárulnak a rejtelmes rajzok. „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított fejtörő játékunk 32. kérdése: A tavaszi hadjárat egyik győztes csatáját Szolnoknál vívták. Ki volt a harcok vezérlő tábornoka? a) Aulich Lajos b) Damjanich János c) Klapka György Ha részt kívánnak venni a játékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezernyolcszáz- negyvennyolc, te csillag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pedig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49-es témájú könyveket, versesköteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: c) Pálffy Albert. Egy-egy tollat nyertek: Deák Andrea, Mezőko- vácsháza, Varjú József, Orosháza, Bíró Sándorné, Mezőberény. Az Aradon kivégzett 13 tábornok egyike ZENE! - ZENE! - ZENE! A LEVELEZŐLAPRA ÍRJÁTOK RÁ: ZENE! ZENE! A múlt heti rejtvény megfejtése: 1990. Nyertesek: Tóth Edit, Nagy bánhegy es, Valuk Csaba, Nagyszénás. A nyereményeket postán kiküldjük. KEDVES Fiatalok! Zenei játékunk folytatódik. A kérdésre adott helyes válasszal két darab pólót lehet nyerni, melyet a Record Express ajánlott fel. A mai kérdésre is könnyű lesz a válasz, ha olvastátok a Record Express Kiadóról szóló cikkünket. Kérdésünk: A lemezkiadáson túl mivel foglalkozik még a Record Express? a) koncertszervezéssel b) énektanítással c) üdültetéssel A helyes válasz betűjelét írjátok fel a levelezőlapra! A megfejtéseket legkésőbb július 15-én adjátok postára! Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.
