Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-09 / 132. szám
1999. június 9. JEGYZET Kitörés a szavak fogságából A nyelvet nem lehet kordában tartani, vagy ha ezt koronként meg is próbálják - és hát erre folyamatosan voltak és vannak kísérletek -, abból sok jó nem származik. Árad, hömpölyög évszázadokon át, van fősodra, és vannak benne limányok, azaz olyan részei a folyamnak, amelyek a part mentén visszafelé áramlanak. A nyelv nem eszköz, a nyelv mi vagyunk, ha elrontjuk, magunkat rontjuk el. A diktatúrák - függetlenül attól, hogy a puha vagy a kemény jelzővel illetjük őket - roncsolják a nyelvet, próbálják ellenőrizni, befolyásolni, s így a beszélőket hazugságra kényszeríteni. A magyar nyelvet az egymást követő rezsimek mindig megpróbálták a maguk képére formálni. Az "uralkodó beszéd” rátelepedett mindenre és mindenkire. Ennek azonban végzetes következményei voltak, sőt vannak, elég csak a nemzeti és egyéb létező, pontosabban létezett szocializmusokra gondolni. Meg sem érdemeljük talán, akkora kegyelem: mindig akadnak olyanok, akik nem hódolnak be, olyanok, akik nem rombolnak, hanem teremtenek. Művészek, gyerekek. A diáknyelv is művészet, hiszen a szleng is kitörés, vagy kitörési kísérlet az adottságok fogságából. Teremtés tehát, vérpezsdítő újság. A világ nincs kész - mondja Ottlik meg kell csinálni. Ezek a mai ,,nyelvcsinálók” - szerencsére - érintetlenek a múlttól, az övék lehet a jövő. Nimmerfroh „Na cső, gyerekek, mi a stájsz, hallom, hogy az a bige, akivel múltkor haraptam, a placcon beugatott nektek, amikor nyomtátok az exet a klubban, figyeljetek, bázeg, máskor nyomjátok le, mint a bélyeget.” Diáknyelv nélkül szegényebb a köznyelv A diáknyelv furcsa keveréke a hagyományos és a legspeciálisabb szlengnek. Az egyik pécsi gimnázium végzős osztályának diákjaival ültem le beszélgetni, hogy tájékozódjam a 14-18 éves korosztály szlengjéről. Beszélgetőtársaim azt kérték, fiktív neveken említsem őket, nehogy gáz legyen a cikkből. Magára a beszélgetés szóra rögtön több változatot is ajánlottak a diákok. A hagyományos nyomjuk a rizsát és dumcsizunk mellett egy viszonylag új keletű kifejezés is rögtön eszükbe jutott: ver- bálunk. Amikor megkérdeztem, hogy egymásnak hogyan köszönnek, viszonylag sok különböző üdvözlési formát említettek: Csá, Hali, Csók, Halihó, Csövi, Csűsz, Szeva. Érdekes, hogy a szlengnek ezen a területén nemigen történt változás az elmúlt években. Mostanában viszont közvetlenül a köszönés után a fiatalok jelentős része azt kérdezi a másiktól: Na, mi a stájsz? (Mi újság van?, Mi a helyzet?) Ha valami felettébb tetszik nekik, a mai fiatalok természetesen nem a Hát ez egész egyszerűen csodálatos! mondatot mondják. Tömörek, rövidek: Ez dezem, rögtön sorjáznak is a válaszok. Na ne bassz! (A Ponyvaregény című filmből származó duma), Beszarás!, Berosálok!, Bázeeeeg! (Ez utóbbi ggy durva, ám rendkívül gyakori nwgjar- szó élőbeszédben elhangzó formájának Közvetlenül a köszönés után a fiatalok jelentős része azt kérdezi a másiktól: Na, mi a stájsz? nagyon Állat! (Már nem: Állati!), Kurva jó!, Király! (mostanában az első szótagot megnyomják, a másodikat nagyon lerövidítik), Szupi, Killer, Korrekt. Lehet, hogy a társadalmi átalakulás tüntette el az egy időben nagyon népszerű Maszek kifejezést. Mit mondasz, ha meglepődsz? - kérszinte a végsőkig eltorzított változata.-)-. Sajnos, a fenyegető mondásoj^a^lTu múlt években korábban nem tapasztalt módon tobzódnak, még a legjobb barátok között is elhangzik egy-egy brutálisnak nevezhető verbális pengeváltás. A „Nyugodj már, mert kapsz egy lán- gost!” ma már a papi növendékek között sem dívik. A Lebontom a fejed, te köcsög! vagy a Megveszlek kilóra, aztán betemetlek pénzzel! sokkal gyakoribb. A diákok is megerősítik, hogy a gengszterszleng egyre általánosabbá válik. A lányok megnevezése az elmúlt évtizedekben alig bővült új elemmel: csaj, csajszi, bige, bula, bébi, maca, cica, üsző, kurva, de a fiúké sem nagyon: hapsi, csávó, hapi, faszi, de a krapek például ma már ritkán hallható. A Bele vagyok zúgva, a Beleestem, a Dúl a láv, a szédíteni és a tapadni továbbra is tartja magát. A szakításnál is megmaradtak a jól bevált, szemléletes kifejezések, de azért néhány újabb is megjelent. Elzavartak a tarcsiba, betettek a talonba, elküldték vokálba. Szórakozás címszó alatt kell tárgyalni a különböző, hazánkban hagyományos és a csak mostanság hódító tudatmódosító szerekre használt szlenget is. Beszélgetőtársaim többsége egészen természetesnek tartja, hogy néha, buli előtt vagy közben elnyom egy-egy join- tot (marihuánás cigaretta). A marihuánának egyébként sok neve van a fiatalok körében: fű, tea, zöld, cucc, a speed- re használják az anyag, szpinyó szavakat. A kábítószeres állapotba kerülőkre azt mondják: betéptek, beszívtak, halóznak. Az alkoholizálás sem ment ki a divat- f^l-.'SzqjTíbatgnfcént a krimóban, a páb- -ban«öt-£at-k#rsiS sör után csurom-, bi. ton-, sík-, hulla-, mocsok-, merev-, tájt-, atom-, matarészeggé lehet válni, és másnap így dicsekedni a haveroknak, hogy Be voltam nyomva mint a rajzszög, Bebombáztam, Beépítettem az arcomba nyóc sört, Beba.dam, .Nullára futottam, Szétcsúsz-. tam, Leborultam a nemzet nagysága előtt, aztán a következményeket ecsetelve elmon- riani, hogy kidobtam a taccsot, színeset .ásítojmj^qgo^t köptem, sugárba ke^ rültem. A diáknyelv rendkívül gazdagon tagolt tartomány. Semmivel sem alacsonyabb rendű, mint a köznyelv, amely - gyaníthatóan - a különböző szlengektől függetlenül nem is létezik. N. F. Rigó utcai államvizsgák trónfosztása Az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya által közzétett információk szerint az idei esztendő második felében hivatalosan is életbe lép az eddigi állami nyelvvizsgák „trónfosztására” készülő államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendszere. így a következő tanévtől várhatóan már az ország több vizsga- központja közül választhatják ki a nyelvi megmérettetésre készülők a számukra megfelelőt. No de kezdjük az elején. A jelenleg érvényes állami nyelvvizsga feltételeit egy 1980-as művelődési miniszteri rendelet szabja meg. Ez a budapesti „Rigó utca” becenévre keresztelt Idegennyelvi Továbbképző Központot ruházta fel az állampolgárok idegennyelv-tu- dásának minősítési jogával. Az érintettek jelentős része azonban már tíz éve felismerte a monopolhelyzetből fakadó hátrányokat és tavaly tavasszal a kormány is úgy döntött: megérett a helyzet a változtatásra. Hogy miben is különbözik az új rendszer a régitől? Míg eddig csak kétnyelvű vizsgát tehettek, addig a jövőben egynyelvűvel is próbálkozhatnak a nyelvvizsga bizonyítványra vágyók. Az államilag elismert vizsgáztatásba megfelelő engedéllyel - akkreditációval - rendelkező oktatási intézmények is bekapcsolódhatnak. Az így létrejött vizsgaközpontoknak lehetőségük van kidolgozni saját vizsgarendszerüket is. A rendszer ezáltal demokratikussá válik, ám ezzel egyidőben elveszti eddigi kiszámíthatóságát. Fontos tudni, hogy minden előny, amely az állami nyelvvizsga-bizonyítvány birtokosát megillette, a továbbiakban is érvényes marad és természetesen az új rendszerben megszerzett okmányok tulajdonosaira is átszáll. Bár a magánnyelviskolák helyzete még ma is tisztázatlan, a legjobbak várhatóan élhetnek majd az államilag elismert nyelvvizsgáztatás jogával. Az új szisztémát megalapozó kormányrendelet persze csak az első lépés volt a megvalósulás felé vezető úton. A rendszer intézményeinek, eljárásainak kialakítása hosszú időt vett és vesz még igénybe. Mindenesetre a tavaly ősszel megalakult Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület várhatóan ez év második felétől fogadja az akkreditációs kérelmeket és szeptembertől az új vizsgaközpontok is bekapcsolódhatnak a láncolatba. Az oktatási tárca idén közzéteszi ama nemzetközi vizsgák listáját is, amelyek az államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékűnek minősülnek majd. Bugány János Mi a moslék, fater? Géppisztolygolyó, gyön- gyöcske, kapszula, tari, kornya, tarkanyi. Ki gondolná, hogy ezek a szavak kedvelt, hagyományos eledelünket, a tarhonyát jelölik? A sokféle elnevezés Békés és Szolnok megyei kisdiákok ötletességét mutatja. A gyermekek alkotta szavak, az úgynevezett diákszleng adta a témáját annak a kutatásnak, amelyet a békéscsabai Körös Főiskola hallgatói végeztek két megye 14 iskolájának alsó tagozatosai körében. Hat témakörben (család; lakás, háztartás; étkezés; iskola; külső megjelenés, ruházat; szórakozás, játék) összesen 107 köznyelvi szót soroltak fel és arra kérték a gyerekeket, hogy az adott kifejezések mellé írják oda az általuk használtakat. A felmérések eredményeit a három tanítójelölt dolgozatban foglalta össze. Ebből jól látható, hogy korántsem olyan szegény a kisdiákok szókincse, mint ahogyan azt néhány éve egyre többet hangoztatják a témával foglalkozó szakemberek. A kérdőívben szereplő 107 köznyelvi szónak összesen 1710 változatát jelölték meg a gyerekek. Az egy köznyelvi szóra jutó forma 15,98, vagyis közel 16-féle módozatot ismernek és használnak az adott szó helyett a megkérdezett tanulók. Tegyük hozzá, hogy ez csupán az átlagszámítás eredményeként létrejött információ. A görkorcsolya szónak például csupán 8 változatát jelölték meg a diákok, míg a kövér szónak 36 alakját ismerik és használják. Az összes - 1710 - szóváltozatból 557 tartozik a szlengszavak közé, ez a változatok 32,57 százaléka. A vizsgált hat témakörön belül a köznyelvi szavak változataiban a legtöbb szleng kifejezést a külső megjelenés, ruházat kategóriában találták, a legkevesebbet a családban. A szlengszavakat a felmérést végzők több szempontból is elemezték, amelyek közül az egyik legtanulságosabb a stilisztikai vizsgálat. A diáknyelvi kifejezések ugyanis nagyfokú érzelmi színezetük miatt jól jellemezhetők stilisztikai minősítésekkel. Bizalmas viszonyról árulkodik a papamaci (apa) kifejezés. Tréfás stílusú a fej szösz (haj), a zsírkocka (kövér), a pityizál (iszik) és a banyaautó (seprő). Pejoratív értelmű a lepratelep (lakás). Durva a banya (nagymama), és a hánynivaló, moslék (rossz ízű étel). Baracsi Magdolna Figyelj, haver, akár hiszed, akár nem, bele vagyok zúgva a csajba!
