Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-07 / 130. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. június 7., hétfő Üvegtörők. (1) A békés­csabai Hungarotel Rt. tett fel­jelentést ismeretlen tettesek ellen, mivel a közelmúltban észlelték, hogy a Kevermes, Dombegyház és Nagykama­rás belterületén levő nyilvá­nos távbeszélő állomások fül­kéjének üvegeit összetörték. A rendőrség rongálás vétség alapos gyanúja miatt kezdett eljárásba. Feldúlták, (r) Az egyik hajnalon feltúrták egy gyo- maendrődi ház utcai virágos­kertjét. A vandálok virágzó növényeket húzgáltak ki a fölből, s ezzel 5200 forint kárt okoztak a háziaknak. A Ró­zsahegyi Kálmán Általános Iskolának a közelmúltban a számítógépét lopták el. A na­pokban ismeretlen betörők új­ra kárt okoztak a tanintézet­nek. Ezúttal a konyhaépületbe jutottak be, s onnan 32 ezer forint értékben élelmiszert zsákmányoltak. Megzavarták, (cs) Isme­retlen tettes ablakbetörés módszerével behatolt Oroshá­zán, a Kismartoni utca egyik lakásába. Ténykedése közben megzavarták, a rendőrök pe­dig hamarosan elfogták a kétegyházi illetőt, K. G.-t, aki ellen őrizetbevétel mellett in­dítottak eljárást. Körös-vidéki Zsaru A halál oka, háztartási baleset Szomorú eseményről számoltak be a napokban a Mezőko­vácsházi Rendőrkapitányság sajtótájékoztatóján, amely egy idős ember május eleji halálozásáról szólt. Az eset Mezőhegye­sen történt, amikor B. I. helyi lakos a 8 évvel ezelőtt saját ma­ga készítette fűnyíróval igyekezett levágni a lakásán a füvet. A munka végzése közben a tulajdonost a fűnyírón keresztül megrázta az áram, melynek következtében életét vesztette. — Nem minden jó, ami olcsó — mondhatnánk azokra az eszközökre, főként elektro­mos használati tárgyakra, amelyek nem megfelelő szab­vány szerint készülnek és üze­meltetésük életveszéllyel jár. Minden évben visszatérő probléma a házilag tákolt fű­nyírók, illetve a piacon vásá­rolt és megbízhatatlan műsza­ki állapotú szivattyúk, egyéb eszközök használata, amelyek párosulva a nem megfelelő odafigyeléssel, életünket is veszélyeztetik. A tavaszi-nyá­ri munkákkal előkerülnek a házilagos kisgépek, vagy a földeken használatos mező- gazdasági eszközök, amelyek szintén óvatosságra intenek. Az áramütéssel kapcsolatban pedig még egy intelemre érde­mes odafigyelnünk — mond­ták a nyomozók. Hamarosan itt a nyári szünet, kötetleneb­bé válik a gyerekek ideje, ám figyeljünk rájuk, és ne enged­jük őket magasfeszültségű ve­zetékek, oszlopok közelében játszani. Halasi Mária Gyalog járnak, de gépkocsikra utaznak Egy pillanatra sem szabad nyitva vagy felügyelet nélkül hagy­ni gépkocsijainkat, mert néhány perc alatt is megszabadíthat­nak a benne levő értéktárgyainktól az ismeretlen „arra járók” — hívták fel a figyelmünket a rendőrség legutóbbi sajtótájé­koztatóján a nyomozók. Végegyházán, a napközikony­ha udvarán történt, hogy amíg a Szentesről érkezett utazó az ál­tala szállított árut rakodta ki az autójából, az idő alatt egy No­kia 5110 típusú Westel 900-as rádiótelefontól szabadította meg ismeretlen tettes a nyitott gépkocsiból. Hasonlóan járt az az orosházi lakos is, aki miután a mezőhegyesi Elésker-bolt ud­varán leparkolt, a nyitott teher­gépkocsiból valaki eltulajdoní­totta a személyi igazolványát, vezetői és forgalmi engedélyét, továbbá az asztmagyógyszerét, légzéssegítő sprayt és 5000 fo­rint készpénzt. Medgyesegyházán, a Virág utcában éjszakára lezárta ugyan a gazda a háza előtt parkoló Ford Transit tehergépkocsiját, ám a leleményes tolvajok an­nak önzetlenségét használták ki. Az ismeretlenek betörték a jármű jobb első szélvédőjét, majd az ablakon benyúlva, ki­emelték a benne hagyott irattár­cát, amit végül az iratokkal hát­rahagytak, de nem úgy az OTP bankkártyát. Ez utóbbival még aznap éjjel (egy pénzkiadó au­tomatából) leemeltek a tulajdo­nos folyószámlájáról 50 ezer forintot. A rendőrség lopás vét­ség, illetve bűntett alapos gya­núja miatt keresi a gépkocsik kifosztására specializálódott tolvajokat. H. M. Hatvanöt esztendeje véndiákok — Hatvanöt esztendővel ezelőtt hetvenketten hagytuk el egyszerre az alma mater padjait. Ak­kor 1933/34-et írtak. „Öreg legények vagyunk mi már. Nagyon elkop­tunk” — fogalmazott szombaton a nyolcadik X-en is túl járó főszerve­ző, a Magyar Királyi Ál­lami Polgári Fiúiskola (ma Áchim L. András Általános Iskola — a szerk.) VIII. B-s öregdi­ákja, Tóth István. — Az ötvenévesen még negyvenen voltunk, aztán ^ves munpa 1934-ből Róna Károly — az „1926. évi békésmegyei csendesen megcsappant az iparkiállításon” aranyéremmel kitüntetett —fényképészeti műter- osztálylétszám. A hatvan- méből. Az ülő sorban középen (szemüveggel) Rachl Mihály, az ak- évesen tizenhatan talál- kori VIII. A. osztályfőnöke. A középső sorban balról a kilencedik, koztunk, azóta öten örökre Zahorán György elmentek közülünk. Az osztályfőnöki óra elején egy­perces néma felállással adóz­tunk emléküknek, közös emlé­keinknek... — számolt be sze­retett osztályfőnöke, Pank- ráczné Csányi Ilona helyett a serényen körmölő krónikásnak Pista bácsi. — Szeles Istvánt, Zahorán Györgyöt, Gulyás Já­nost a neje is elkísérte. Jóma­gam, Túrák Imre, Török Sán­dor és Szlancsik Mihály egye­dül érkeztünk. Tudomásunk szerint még hét osztálytársunk életben van, nekik is küldtünk meghívót. Az idén már nem megyünk ki az A.-sok osztály­főnökéhez, Rachl Mihályhoz, a vasúti temetőbe — jegyezhet­tem. — Az osztályfőnökünk igen nagy tudású, világjárt ember volt. A matematika nem volt az erős oldalam. Bukni nem buk­tam, de a Felső-Körös sor 9. alatti lakására korrepetálásra gyakran jártam a tanár úrhoz. Olykor elkapta a hév, s félórá­kat mesélt csodálatos távoli uta­zásairól. Némán hallgattam — emlékezett néhai pedagógusára Zahorán György. Az öregdiákok a Fiumében, fehér asztal mellett folytatták a nosztalgiázást. — Both — Miniatűr textilek, (d) Pénteken délután nyüt meg a békéscsabai Munkácsy Mihály Múze­umban a Miniatűr textilek című kiállítás, amely augusztus 29-éig látható. Képünkön Antovszki János rendezi a kiállítás darabjait fotó: lehoczky Péter Pályázat népi kézműveseknek A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, a Magyar Műve­lődési Intézet, a Népművészeti Egyesület Szövetsége, a Kéz­műves Alapítvány, a Magyar Kézműves Kamara, a Pályakez­dő Fiatalok Esély Alapítványa, valamint a kézműves kategóriá­kat gondozó intézmények meg­hirdetik a III. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázatot, 11—25 éves fiataloknak. Pályázni egyéneknek 3—5 tárggyal, vagy összetartozó kol­lekcióval, illetve közösségek­nek és szakiskoláknak 5 tárgy- gyal vagy kollekcióval lehet. A beadott pályamunkákat két ka­tegóriában — 11—15 és 16— 25 évesek — értékelik. A leg­jobbaknak ítélt alkotások az ifjú kézművesek országos kiállítá­sán mutatkoznak majd be. Pályázati kategóriák: Faragás (kéreg, fa, szaru): Baranya Me­gyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ Szakiskolája, 7623 Pécs, József A. utca 10. (72/311- 036). Felelős: Nagy Andrea. Ha­táridő: 1999. szeptember 29—30. Fazekas: MMÖC Szakiskolája, 8900 Zalaegerszeg, Kisfaludy ut­ca 7—11. (92/314-580). Felelős: Prokné Timer Gyöngyi. Határ­idő: 1999. július 5—10. Fonható szálas anyagok (gyékény, szal­ma, vessző, sás, csuhé): Békés Megyei Művelődési Központ és Kézműves Szakiskola, 5600 Bé­késcsaba, Luther utca 6. (66/442- 122). Felelős: Kölesemé Balázs Mária. Határidő: 1999. július 5— 10. Szövés és nemez: Kézműves Szakiskola, 7150 Bonyhád, Szé­chenyi tér 2. (74/451-455). Fele­lős: Juhász Józsa. Határidő: 1999. szeptember 20—25. Hímzés, csipke, viselet, népi ékszer: Ba­latonalmádiért Alapítvány, 8220 Balatonalmádi, Széchényi sétány 1. (88/338-956). Felelős: C. Tóth Hajnalka. Határidő: 1999. június 23—25. Bőrműves: Gras­salkovich Művelődési Központ és Kézműves Szakiskola, 3000 Hatvan, Grassalkovich-kastély (37/346-125). Felelős: Horváth Tibor. Határidő: 1999. augusztus 30., szeptember 4.. Népi gyer­mekjáték és tojásfestés, gyer­tyaöntés, mézeskalács: Bihari Népművészeti Egyesület, 4100 Berettyóújfalu, Kossuth utca 36. (54/402-194). Felelős: Török Istvánná. Határidő: 1999. szep­tember 13—17. (y) Megkérdeztük olvasóinkat Elégedettek-e a növénytermesztési napokkal? Tóth György, 23 éves nagy­szénást mező- gazdasági tár­sas vállalkozó: — Baráti társasággal jöttem Mező­hegyesre. Na­gyon kellemes meglepetés­ben volt részünk, az itt látottak­ról csak felsőfokban szólhatok: a csodálatos zöld környezet, a kiállításrendezés színvonala, az élvonalbeli kiállítók, a lovas- és a kulturális programok sokszí­nűsége mind-mind azt bizonyít­ja, hogy Mezőhegyes tud újat mondani a térség gazdálkodói­nak. Engem elsősorban az ár­ban is elérhető erőgépek érde­keltek, főleg ezek előtt időztem. Litauszki Mi- hályné, 23 éves nagyszé- nási varrónő: — Valóban álomszép kör­nyezetben ren­dezték meg ezt a csodálatos és — amennyire én meg tudom ítélni — szakma­ilag is igényes kiállítást. Tőlem ugyan viszonylag távol áll a mezőgazdaság is, és a lovas­sport is, mégsem bántam meg, hogy eljöttünk. Kellemesen töl­töttük az időt, nagyot sétáltunk a standok előtt, megtekintettük a képző- és iparművészeti kíná­latot, gyönyörködtünk a lovak­ban és a lovasokban, no, és jó­ízűen elfogyasztottuk a rendkí­vül finom pörköltet. Eszéki András, 50 éves mező­hegyesi ács: — Nem azért mondom, mert az én munkám is benne van, de ez a mostani rendezvény a korábbiakat is fölülmúlja. Vál­lalatunk évek óta nagyszerűen megszervezi a kiállítást, a mén- és kancaversenyt meg a hozzá kapcsolódó szakmai és kulturá­lis programokat. Most ebbe a munkába bekapcsolódott a Bé­késcsabai Agroker Rt. is. Már az előkészületek során éreztük, hogy itt csak az időjárás szólhat közbe. Volt is egy vihar, kemé­nyen megdolgoztunk azért, hogy eltüntessük a nyomait. Sánta Adri­enn, 16 éves békési tanuló: — A szüle­immel és a testvéremmel keltünk útra, hogy megte­kintsük Mező­hegyest és a kiállítást. Öcsém él-hal a forgó­ért, nekünk a lovasprogram tet­szett meg a táncosok. Én sze­mély szerint a kiállított festmé­nyekre szántam a legtöbb időt, anyukám főleg az iparművésze­ti tárgyakat díjazta, apukám meg a gépeket. Ja, és el ne fe­lejtsem: mindannyiónknak tet­szett a környezet, úgyhogy való­színűleg máskor is eljövünk Mezőhegyesre. M. Gy. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Vendégmunkások érkeznek Ványára Hamarosan húsz erdélyi ven­dégmunkás dolgozik majd Dévaványán. A Ványa test­vértelepüléséről, Székelyke- resztúrról érkező személyeket egyéves időtartamra a Szigeti Topánka Bt. alkalmazza. Pap Tipor polgármester a csütör­töki képviselő-testületi ülésen el­mondta: erre a lépésre azért ke­rült sor, mert a munkára helybé­liek nem jelentkeztek. A bt. ere­detileg harminc erdélyi alkalma­zásában gondolkodott, ám a me­gyei munkaügyi központ húsz vendégmunkás foglalkoztatására adott engedélyt. A székelyke­resztúriak szerződése egy év múlva lejár, s akkor helyükbe ványaiakat vesz fel a lábbelik gyártásával foglalkozó cég. A polgármester azt is megje­gyezte: az önkormányzat azért tá­mogatja a Szigeti Topánka Bt.-t a vendégmunkások foglalkoztatá­sában, hogy a cég székhelye Dévaványán maradhasson. A cég vezetése ugyanis úgy nyilatko­zott: ha itt nem sikerül a termelés­hez megfelelő számú munkást ta­lálni, akkor székhelyüket Ványá- ról átteszik Kisvárdára. A székhelyáthelyezés hátrá­nyosan érintené a települést. Márpedig a ványai önkormány­zat mindig minden tőle telhetőt igyekszik megtenni azért, hogy a helyi termelőegységek meg­maradjanak, ne kényszerüljenek a dolgozói létszám drasztikus csökkentésére. A tavalyi évben például — a térségben egyedül­álló módon — pályázatot írtak ki Ványára települő, illetve ott már működő vállalkozások tá­mogatására. Utóbbi a munka­helymegtartást, illetve újabb vá­nyai személyek elhelyezkedését segítette. Magyari Barna Szeressék a természetet! Vannak pillanatok, amikor minden megvilágosodik az ember előtt, így történt ez velem évekkel ezelőtt, amikor a svájci Alpokban, a Mattenhorn felé autózva parkolóba parancsoltak bennünket, autó­sokat és — kénytelen — villamosvasúttal kellett folytatni utunkat. Igen, ez volt az a pillanat, amikor a környezetvédelem számunkra különlegesen szokatlan formában jelentkezett. Meg kell védeni a természetet az emberi civilizáció minden káros hatásától. A csodálatos természeti szépségeket akár ilyen módon is. Nézzen körül mindenki és válasszon magának egy képet a természet­ből. Ugye, milyen szépen van megkomponálva! A mező zöldje, a fák re­megő levelei a szélben, a színpompás virágok. Na és a hangok... a tücs­kök ciripelése, a madarak éneke, és nagy-nagy szerencsével a csend nyugalma. Mindezt próbálja kopárrá, üszkössé, aszfalttá rombolni az ember. Szemétből hegyet épít, foly ói szökés-zöldes vizét szurokfeketére festi kémiai és olajszennyével. A csendet gépeinek zakatolásával, mo­dern zenekészülékeinek 120 decibeles hangerejével széttörni. Az emberiség történetének kezdetén a homo sapiens még tisztelte a természetet, félt a természet erejétől. Mi lett ebből a természetet sze­rető lényből? Talán a legenyhébb kifejezéssel élve, szemetelő ember. Mindenki ébredjen rá, a környezetünk veszélyben van. A levegő- szennyezést leginkább a savas eső jelzi, de jelen volt életünkben már a rettegett rádioaktív eső is. Az időnkénti halpusztulás a víz, a talaj- szennyezés biztos jele. Tudom, most néhányon azt mondják, nincs is olyan nagy veszély, hogy a vészharangot kelljen megkongatni, mert az élőlények alkalmazkodóképessége a környezethez elképesztő mér­tékű. Az életminőség fontos pillére marad még azonban sokáig a tisz­ta, egészséges környezet. Remélem, utódaink nem szkafanderbe zár­va rejtik el testi szépségüket az utcán sétálva, nem tűnik számukra vágyálomnak egy üdítőfürdőzés a lassan hömpölygő folyó vizében. Ezért szeressék a természetet! Lukács Zoltán, ÁNTSZ parazitológus

Next

/
Thumbnails
Contents