Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-07 / 130. szám
1999. június 7., hétfő RIPORT Vörös fény a lombok között Hunya: A torony bármelyik pillanatban ledőlhet Még vasárnap reggel is füstöt pipáltak a hunyai templom elszenesedett gerendái. A kertkaput lelakatolták, hogy a kíváncsiskodók még véletlen se közelíthessék meg a romot. A belvíztől amúgy is megroggyant tornyon péntek óta karvastagságú a repedés. Bármelyik pillanatban ledőlhet. Tekintettel a veszélyre, éjjel két polgárőr, napközben „civil” őrzi a füsttől üszkös romot. Reggel hétkor egy középkorú férfit találok ott. Hatkor kezdett, délre várja a váltást. A tető, a torony faszerkezete a tűz martaléka lett. Bekukkantani nem enged, annyit azonban a járdáról is látni, a templom belseje teljesen kiégett. Az oltár fölött a talapzat üres, Szent László faszobrát felemésztették a lángok. Megsemmisültek a padok, a képek, a harmonium, az oltár, a szobrok, a szőnyegek. Június 4-én a két házzal arréb lakó Fekécsék disznót vágtak. Még sötétedés után is kint dolgoztak az udvaron, szalonnát sütöttek le zsírnak. Elment az áram, így Fekécs András kinézett az utcára, vajon a szomszédok ablakai is sötétek-e. A templom irányába pillantva látta meg, hogy a földtől egy méternyire szikrát vet a villámhárító drótja. — Mintha hegesztettek volna. Mindezt hatalmas csattanás kísérte — mesélte tegnap. Mivel mást nem tapasztalt, visszament és folytatta a munkát. Negyedóra elteltével lett figyelmes a templomi fák lombja közt a vörös fényre. Akkor már úgy öt négyzetméteres területen izzott a tető. Mivel nyomban nem kaptak telefonvonalat, a szomszédhoz futottak, hogy hívják a tűzoltókat. Percek alatt előkerítették a kulcsot őrző gondnokot, s a férfiak közös erővel, amit tudtak, kimentettek a sekrestyéből. Az Oltáriszentséget Soczó Géza hitoktató hozta ki. — Recsegteg-ropogtak a gerendák. Még hallani is félelmetes volt. Megpróbáltuk lebeszélni Gézát, de nem tudtuk visszatartani. Bement és kihozta az Oltáriszentséget. Ezt írja meg, mert igazán megérdemli az a fiatalember! — mondja Fekécs András. Szombat hajnal, 3 óra 19 perc Iványi László endrődi plébános hazaérkezik Huny áról. A fáradt plébános úr a számítógéphez megy, és megírja rövid levelét: „Leégett a hunyai templom.” Rákattint az „ünezet mindenkinek” jelzésre, és 3 óra 19 perckor sokan szerte a világban értesülnek e természeti csapásról. Plébános úr, ha segíteni kell a templom újjáépítésében, mi is ilyen gyorsak leszünk. Vaszkó Tamás, aki megkapta az üzenetet Villámcsapás következtében pénteken éjjel leégett a torony és a tetőszerkezet is A hunyai templomról idén márciusban készült felvételünk. Azóta a vizsgálatok igazolták, hogy tornyának megdőlését az épület alatti talaj laza szerkezete okozta Órákon át küzdöttek a lángokkal A sors furcsa fintora, hogy június 4-én éjszaka a Szarvasi Tűzoltó-parancsnokságnak éppen az a szolgálati csoportja volt az ügyeletes, amely néhány hete a hunyai templomban helyismereti foglalkozáson vett részt. Az épület sajátosságait mérték fel, hogy ha baj van, gyorsan és hatékonyan cselekedhessenek. Azt azonban álmukban sem gondolták, hogy nem sokkal utána immár élesben vonulnak a helyszínre. Azon az éjszakán négy tűzoltókocsi, s annak mintegy huszonnégyfős legénysége küzdött a lángokkal. A Szarvasi Tűzoltó-parancsnokságot 22.48-kor riasztották, két kocsijuk 23.21-kor már a helyszínen volt. A mezőtúri tűzoltók egy kocsival, a békéscsabaiak egy fecskendős és egy létrás kocsival vonultak Hunyára. A létrás kocsinak a torony oltásában vették volna hasznát a lánglovagok. Ám a létrát nem tudták felállítani, mert előtte áramtalanítani kellett volna az ott futó elektromos légvezetéket. A templom áramtalanítása ugyancsak indokolt volt. Információink szerint a tűzoltók illetékese a helyszínre érkezéskor mindjárt intézkedést kért a Démász-tól. A áram- szolgáltató szakembere szombaton hajnali 1 órakor ért a helyszínre, s végezte el az áramtalanítást. A tűzoltók ez idő alatt is végezték az oltást, locsolták vízzel az áram alatt lévő templomot. Annak belsejébe nem tudtak bemenni, mert a toronyból a két harang lezuhant a karzatra, amely bármelyik pillanatban leszakadással fenyegetett. A szétégett gerendák miatt hasonlóképpen kockázatos lett volna a behatolás. A szarvasi tűzoltók szombaton reggel nyolcig oltották, hűtötték a tűz martalékává lett épületet. A tűzoltóság illetékese úgy tájékoztatott, a szemtanúk egyértelmű elmondása szerint villámcsapás okozta a tüzet. A templom villámvédelmi rendszere ki volt építve. Mint megtudtuk, a villámvédelmi rendszer karbantartása a fenntartó felelőssége. A rendszer felülvizsgálatának gyakoriságára külön szabály van, azt erre jogosult villamos szakemberek végzik. Azt, hogy legutóbb mikor vizsgálták felül a védelmi rendszert, még nem tudni. Az erről szóló okmányt a fenntartó Szeged-csanádi püspökségtől kérik meg. A tűz körülményeinek vizsgálata még tart, így arra, hogy milyen állapotban volt a védelmi rendszer, a tűzoltóság egyelőre nem tudott választ adni. Az égő templomból helybéli férfiak mentették ki a liturgikus ruhákat, misekönyveket, a Mária szobrot és az Oltáriszentséget „Erősítsük lelkünket, szükségünk van rá!” Végigkönnyezték a szertartást Vasárnap reggel megteltek a széksorok a művelődési ház nagytermében. Iványi László plébános az úrnapi szentmisét a hunyai hívekért ajánlotta fel. Sokan végigkönnyezték a szertartást. — Egyházközségünk lelki édesanyját, a templomot gyászoljuk. Ott részesültünk a keresztség szentségében, oda kötnek a családi emlékeink. Szomorúságunkban sokan osztoznak velünk — fogalmazott a plébános, aki tolmácsolta egyik vidéki plébánostársa üzenetét: „Akit nagyon szeret az Isten, azt meg is próbálja”. Telefonon és az Interneten sorra érkeznek az együttérző üzenetek. Ebből és az ünnep fényéből meríthetik most a legtöbb erőt a hívek: az űrnapján, arra az Útjézusra gondolva, aki az Oltáriszentségben itt maradt közöttük. — Erősítsük lelkünket, szükségünk van rá! A hitünk fog erőt adni az újrakezdéshez, ahhoz, hogy új templomot építsünk, mint az őseink 102 évvel ezelőtt — mondotta a plébános. A templom újraépítéséig a parókiával szomszédos iskola termét rendezik be kápolnának. A gyűjtést még nagyobb erővel kell folytatni. Elhangzott, egy vidéki család szombat este egymillió forintot ajánlott fel a templom javára. A kár nagyságáról még nincsenek adatok. Iványi László a szentmise előtt elmondta, még ezután leltároznak majd. Ä szakértői véleményig döntés ugyan nem születik, ám egyre erősebb a gondolat: új templomot kell építeni. — Bennem már az is felmerült, hogy nem is pontosan a régi helyén kell újat emelni. A felújításhoz korábban felkért szakember néhány hete meg is jegyezte: a laza talajszerkezet miatt kicsit odébb kellett volna építeni a templomot — mondotta a plébános. Kimentette az Oltáriszentséget Hunyán mindenki elismeréssel szól azokról a férfiakról, akik a liturgikus ruhák, misekönyvek mentésénél segédkeztek. Soczó Géza az életét kockáztatta péntek éjjel. — Nem félt bemenni a tűzbe? — kérdeztük a parókián a hitoktatót, aki a világ legtermészetesebb hangján válaszolt: ha baj van, minden keresztény legelső kötelessége, hogy az Oltáriszentséget mentse. Már amikor eljöttem otthonról, csak az volt a gondolatomban, hogy ki kell hoznunk az Urjé- zust — mondta. A férfiak már akkor kockáztattak, amikor kinyitották a sekrestyéből templomba nyíló ajtót. Bent minden égett, látni nem lehetett a füsttől. Soczó Géza először a közvetlenül ajtó mellett lévő hordozható Mária szobrot hozta ki, majd magához véve az oltári- szekrény kulcsát, visszament, s a tabernákulumból kihozta az Oltáriszentséget. Ezt most a parókián őrzik, csakúgy mint a sekrestyéből kimentett tárgyakat. Az oldalt írta Csath Róza. A fotókat Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter készítette A hívek összefogtak a templomért Az adományok összege meghaladja az egymillió forintot Hunyán a belvíz a lakóépületek után a templomot is kikezdte. Januárban megrepedtek a falak, süllyedni kezdtek a torony tartóoszlopai. A június 4-én éjjel bekövetkező tragédiát nem is sejtvén, a hívek gyűjtést indítottak a templom megmentésére. A helybéliek, s a településhez kötődők eddig több mint egymillió forintot fizettek be. Hasonló összefogásra utoljára a templomépítés idején volt példa a faluban, amely akkor még a Kondorostanya nevet viselte. A falubéliek még ma is szívesen emlékeznek vissza arra az időre. A most 91 éves Fülöp Menyhért nagyapja, Farkas István is ott volt a templomépítők között. Menyhért bácsinak ő mesélt a jómódú földbirtokosról, Hunya Józsefről, aki telket ajándékozott a templomépítéshez. Fülöp Menyhért a szomszédos Endrődön született, ma már azonban igazi hunyainak vallja magát: — A szüleim Endrődön adtak fel iskolába. Vadóc tanyai gyerek voltam, az endrődi diáktársaim sokat csúfoltak. Addig huncutkodtak, hogy édesanyám átíratott ide iskolába — emlékezett Fülöp Menyhért, aki meghatározó személyisége volt annak a mozgalomnak, amely eredményeként az akkor még Endrődszentlászló nevű endrődi közigazgatású település 1946-ban Hunya néven önálló lett. O írta meg azt a kérvényt, amelyet Vaszkó Mihály Endrőd nemzetgyűlési képviselője vitt fel a minisztériumba. Az írásban az állt, hogy kapjon önállóságot a falu, továbbá engedélyezzék azt is’ hogy felvehesse a Hunya nevet. Fülöp Menyhért nagyszülei és szülei templomba járó, katolikus emberek voltak. O maga is e szerint élt, s a gyermekeit is így nevelte. Kisebbik fia a papi hivatást választotta, Mindszenten plébános. Hunyán talán nincs is olyan lakos, akinek őse ne segítette volna pénzzel, vagy kétkezi munkával a templom felépítését. Most az utódokon a sor, hogy megmentsék a templomot. És segítenek mások is, akik valamiképpen kötődnek a településhez. Iványi László plébános május végén a hunyai Szent László Plébánián arról számolt be lapunknak, hogy az adományok összege meghaladja az egymillió forintot. — Amikor év elején észrevettük, hogy gond van, ki sem ejtettem a számon, hogy gyűjt- sünk. Tudtam, hogy a hívek maguk is bajban vannak, a belvíz sokak házában kárt tett. A gyűjtést maguk kezdeményezték. Nekem a templomban csak hétről hétre megköszönnöm kell a segítséget — mondotta Iványi László, aki 1996 óta szolgál Hunyán. A települést Endrődről látja el. A közelmúltban készült el az a talajmechanikai szakvélemény, amely alapján pontos terv készülhetett volna a felújításra, s a munkák költségére. A vélemény megerősítette a sejtést: a süllyedést a templom alatti talaj laza szerkezete okozza. Május végi látogatásunk ideje alatt ketten is érdeklődtek a befizetés módjáról. Az egyik hölgy elmesélte, endrődi származású barátnője a fővárosból százezer forintot küldött, s kérte, hogy fizesse be a templom javára. Ok a férjével negyvenezer forintot ajánlottak fel. — Minden vasárnap ott vagyunk a misén, szívügyünk, hogy segítsünk — mondta. Nem titkolta, maguk is belvíz- károsultak, alighanem alá kell falazni a házukat. A másik hölgynek az édesapja halt meg. A temetésre félretett pénzéből megmaradt tízezer forintot fizette most be a felújításra. — A testvéremmel úgy döntöttünk, befizetjük a templom javára — mondta, majd hozzátette: Tudom, az édesapám is így tartaná jónak. *• * * Aki támogatni kívánja a templom újraépítését, a felajánlott összeget az anyaegyház alapítványára fizetheti be: Endrődi Szent Imre Egyházközségért Közhasznú Alapítvány, számlaszám: Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet 53200015 - 10003231. A csekkre írják rá: „A hunyai templom javára”.
