Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-21 / 142. szám
EMKLEKEZES 1999. június 21., hétfő Adventista imaház Az óvoda tízéves A kripta és a kápolna Az új gyógyszertár Világháborús emlékmű Népszerű a nyomós kút Szabadkígyós születésének nagy pillanatai Töredékek Tamás Andrásné Dajka Rozália helytörténeti naplójából A kastély, előtte a gyönyörű, ápolt park rőt és répaszeletet adott a Sarkadi Cukorgyár. A hatszáz négyszögöl nagyságú telek konyhakert kialakítását tette lehetővé. Itt zöldségféléket termeltek, amiből bőven jutott a békéscsabai piacra is. Ekkor már a volt gazdasági kisvasút csakúgy, mint a személyvonat, keresztülment a településen! 1950-ben, mikor a falu felvette a Szabadkígyós nevet (a szájhagyomány szerint a Szabadságfalu elnevezésből), a község kérte, hogy a személyvonatnak is legyen állomása a község területén. így 1951-től Szabadkígyós-Alsón is megállt a személyvonat... A nagy gyepen Az itteni embereknek a szorgalmukon kívül szinte semmijük sem volt. Munkalehetőség nem lévén csak a föld vagy a közeli városokba való bejárás jelenthetett jövedelemforrást. Az itthon maradó asszonyokra ilyenkor még több munka hárult. Sokan jártak ki a „nagy gyepre” székfűvirágot szedni. Volt, aki napszámra kényszerült, mert nem tudott mivel fizetni a földje felszántásáért. Gyakori volt a tehenes szántás és fuvarozás. Ruházkodásra nemigen telt. Egy-egy új darab csak lakodalomra vagy búcsúra került a ruhatárba. A szülésznő Az Újosztás több szempontból is sokáig ellátatlan volt. Hiányoztak a középületek, a szolgáltatások. Bábaasszony sem volt a faluban. Éjnek idején, hófúvásban kellett bábáért kutyagolni a szomszédos Újkígyósra. Se telefon, se autó, se lovas kocsi. Az ötvenes években került csak szülésznő a községbe, az is a majorban telepedett le. Később a gyulai kórházba jártak az asszonyok szülni. Ettől kezdve alig akadt valaki, akinél a születési hely rovatnál a Szabadkígyós szerepelt volna. Pusztító tűz Az ötvenes években fejlődésnek indult a falu. Persze rengeteg volt még a hiányosság. Ivóvízért még mindig a kastély parkjába kellett járni. Nagymosáshoz esővizet vagy hólevet használtak az asszonyok. A piactéren lévő fúrott, kerekes kutat tűz esetén használhatták. Mivel otthon, az udvarokban álltak az asztagok, szalmakazlak, gyakori volt a tűz. Az emberek több száz méteres láncot alkotva adagolták a vödröket az oltáshoz. A postahivatal kilométerekre volt, így mire a tűzoltókat értesíteni tudták, még nagyobb károk keletkeztek. Iskolaépítés A községben egyre több ház épült, egyre több lett az iskoláskorú gyermekek száma. Felmerült az iskolaépítés gondolata. A jelenlegi iskolaépület egyhar- mada az ötvenes évek közepén épült. Az alsó tagozatos gyerekek már idejártak, a felsősök még jó ideig a majori iskolába. Közben volt egy időszak, amikor az egész felső tagozat kis- vonattal az újkígyósi iskolába járt át. A szabadkígyósi iskola elkészülése után már mindenki itt tanult. Zöldkereszt Mivel orvosi rendelő csak a majorban volt, így szükségessé vált az Újosztáson is egy új rendelő és lakás építése. Ez a gond egy félkész épület megvásárlásával oldódott meg, ahol a Zöldkereszt (egészségház) is helyet kapott. Lassan-lassan sok áldozat és társadalmi munka árán kezdett kialakulni a község központja, ahol még egy templom helyét is kijelölték. Az állami gazdaságban dolgozók részére a gazdaság típusházakat építtetett, ahol már nem kellett sárral és lótrágyával mázolni, hiszen a konyha köves, a szoba padlós volt. Szócsaták A villanyhálózat kiépítése nagyon lassan haladt. Minél távolabb lakott valaki a központtól, annál hosszabb ideig tartott, amíg bármi is elért odáig, így volt ez az árammal is. Sok vita és szócsata kísérte a hálózat kiépítését. (1966-ban még csak a Táncsics utcáig volt villanyvezeték.) A gépkocsiforgalom növekedése miatt a községen átvezető kövesúton egyre veszélyesebb lett a gyalogos közlekedés. Ekkor épült ki egysoros cementlapok lerakásával a járda. A Földműves Szövetkezet jóvoltából a hatvanas években megnyílt a háztartási és ruházati bolt, valamint a presszó. Vöröshagyma A be nem épített házhelyek sorsa is megpecsételődött. Gyakran vették bérbe azokat termelés céljára. A Földműves Szövetkezet szerződéseket kötött a termelőkkel, de távolabbi értékesítés is előfordult. Megjelent a faluban a Budapesti Nagy Vásártelep is, mint vöröshagyma-felvásárló. Ezt a lehetőséget egyre többen vették igénybe, később már szakcsoport alakult, és más terményt, illetve kisállatot is szállítottak a fővárosba. Hidroforral A hatvanas évektől már szigorúbb feltételekhez kötötték az építkezést. Az építkezéseket engedélyhez kötötték, hogy a házak ne összevissza (egyik az utcafrontra, a másik beljebb és így tovább) épüljön. Volt, aki inkább vállalta a feltételek megszegéséért járó büntetés megfizetését, mert más elképzelése volt, mint a községi rend. Az építkezéshez a fizetésből élők hosszú lejáratú kölcsönt kaptak az OTP-tői. Két kezes kellett hozzá, egy munkahelyi ajánlás és tervrajz. Előírták a felelős szakember irányítását is. Vízvezeték még ekkor sem volt. A tehetősebbek fúrattak kutat, hidrofort szereltettek fel, így működtették a fürdőszobát. A bojlerek általában fatüzelésűek voltak. A tapasztást felváltotta a nemes vakolat. A vízvezeték hiánya miatt azonban ekkor még csak udvari WC-ket használtak. Hamarosan elterjedt a betonból és vasból készült utcai kerítés. (Korábban nem voltak zárható utcaajtók, de létét nem is indokolta semmi, hiszen a közbiztonság szilárd volt.) A nyárfasor Közismert, hogy a Szabadkígyóson átfutó kövesút mellett jobbról és balról is igen széles sáv húzódik, majd csak ezután következnek a házak. Feltehetően az egyik oldalon a vasút miatt, a másik oldalon pedig a szimmetria miatt maradt ilyen széles az út. Mindenesetre ezáltal szerencsés helyzetbe került a település. Igaz, az 50-es években azért még korántsem úgy nézett ki az út és az azt szegélyező zöld sáv, mint ma. 1968- ban a fásítási hónap keretein belül az út egyik oldalán egy sor nyárfát ültettek, melyek az évek során megerősödtek, s szép képet nyújtottak. Jó két évtized múlva derült ki, hogy viráguk allergiát okoz, ezért kivágták őket... Temetés A szabadkígyósi temető a volt Ókígyósi temetőnek a folytatása. Sok régi, múlt századi síremlék található itt. A grófi uradalom alkalmazottjainak, cselédjeinek nyugvóhelyei. A kastély építőjének síremlékét néhány éve emléktáblával látták el. Pár évtizeddel ezelőtt a község lakosságának többsége fiatal volt, így a temetés ritka eseménynek számított. A különböző felekezetekhez tartozóknak egy temető lévén, ugyanabban a temetőben kellett temetkezniük-. Sokáig szokás volt, hogy a római katolikusokat a bejárattól jobbra, az egyéb val- lásúakat pedig balra helyezték örök nyugalomra. Ha egy házaspár vegyes vallású volt, egyikük az egyik, a másikuk a másik oldalon kapott helyet. Természetesen ez ma már nincs így, hiszen mind szokásokban, mind kinézetben nagyon sokat fejlődött a temető. Szabadkígyós fiatal település. Kétezerben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Persze csak hivatalosan, hiszen Ókígyós néven már korábban is létezett. Az egykori grófi uradalom, majorokkal, gazdasági épületekkel 1950-ig közigazgatásilag Újkígyóshoz tartozott. Tamás Andrásné ugyan nem a szóban forgó település szülötte, viszont Szabadkígyóst születésétől fogva ismeri és vigyázza... A 72 esztendős asszony naplója a negyvenes évektől őrzi a falu változásainak, fejlődésének mozzanatait. E napló lapjaiból válogattuk most össze azokat a feljegyzéseket, melyek az elmúlt 50—60 esztendő történéseit, s ebből is inkább a községgé alakulás történelmi pillanatait taglalják. A kastély Az Ybl Miklós által tervezett kastély 365 ablakával, 52 szárnyas ajtajával, 12 bejáratával a naptári év számait idézi. Parkja olyan fa- és növényritkaságokkal volt betelepítve, amelyről már sokszor írtak az itt megforduló turisták, látogatók. A kastély az uradalmi épületekkel a Wenckheim grófok tulajdona volt. Ők építették egy domb tetején a ma is meglévő templomot a majorok között, a tornyán 1844-es felirattal. A hozzáépített kriptában a grófi család tagjai és egyes alkalmazottjai bronzkoporsókban nyugszanak... Földosztás Szabadkígyós község kialakulását elősegítette, hogy az 1945- ös földosztás után Újkígyóstól a Gyula—Békéscsaba felé vezető kövesút két oldalán mintegy két kilométer hosszan 600 négyszögöles házhelyeket parcelláztak. Megkezdődött az építkezés. Újkígyós lakossága igen szapora, lévén sok fiatal igyekezett új otthont teremteni magának. Sokan itt próbáltak szerencsét. Kezdetleges, többnyire vert falból készült, általában szigetelés nélküli szoba-konyhás házakat építettek. Az első évben három ház épült. A településen korábban nemigen ismerték a saját lakás kényelmét, hiszen az egykori majori házakban a több szoba, közös konyhán akár négy család is együtt élt. Sorshúzás Az új részen kezdetben nem volt villanyhálózat, ivóvíz, iskola, óvoda, orvosi rendelő. Minden ilyesmi a majori épületekben kapott helyet, ami több mint 2 kilométernyire volt ettől az úgynevezett Újosztás nevű területtől. A telkek kiosztása sorshúzással történt, így nem sorházak épültek, hanem itt-ott egy-egy kisebb-nagyobb épület, kinek hogy futotta anyagilag. A lakosság mintegy 60 százaléka Újkígyósról települt át, magukkal hozva az ottani szokásokat. Például a búcsút, a búcsúi nagy- takarítást és általában a szép környezet kialakítását. Szabadságfalu Aki részesült a földosztásból, előnyhöz jutott. A megtermelt búza kenyeret jelentett a családnak, a kukorica állattartást tett lehetővé, a cukorrépa után cukAz épülő katolikus templom Lejegyezte: Magyar Mária Fotók: Kovács Erzsébet
