Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-19-20 / 141. szám

8 Hétvégi magazin 1999. június 19-20., szombat-vasárnap Szász János rendező téli elemózsiája a kőszínházi hideg napokra Ki tudja, mennyi pokoli megrázkódtatás... A tavalyi Baal előadásnál is feifokozottabb várakozások előzik meg a Gyulai Várszínház augusztus 5—9. közötti Marat/Sade bemutatóját. Szász János és csapata tavaly minden zavaró körülmény ellenére rendkívüli élményben ré­szesítette a közönséget. A rendezőnek még a próbák előtt elmondott szavai arra engednek következtetni, hogy idén is hasonlóra számíthatunk. Verselő A héten lapunk külső munkatár­sa, L. Házi Mag­dolna mutatja be kedvenc versét. — Az iroda­lom birodalom volt mindig szá­momra. így ter­mészetes, hogy legelőször a ver­sek kerültek közel hozzám, a rit­musukkal, szépségükkel, világlá­tásukkal magukkal ragadtak és egy új világot teremtettek nekem. Magam is írtam és írok verseket. Egy hangulat, egy szín, egy moz­dulat, egy érzés versritmust kelt bennem és ezeket leírom. Van egy mondás: „minden nap csak egy embernek okozol örömet, boldog leszel”. Módosítanám, szabadon fogalmazva: minden nap olvass el egy verset, örömet okoz és lassan hiányozni fog, mert megszereted! A magyar irodalom remekírói közül Weöres Sándor egyik szép költeményét ajánlom, a címe: Ének a teremtésről. Amikor Isten a világot szülte, a mindenség az ujjára fagyott. Hogy a föld, hogy a víz fölmelegülne, föléjük gyújtotta fönn a Napot. Recsegtek a jegek, amint a tűz-gyerek fölfelé tört. S éledt a föld. A lánggömb kék útján végiggurult, aztán a tükröző mélységbe hullt: habokra ráhajult, szikrázva fuldokolt, pirosán elhasadt, mint aki sugarat többé se hint — de reggel visszatér az égre megint. És ahogy a Nap a hevét kifújta, a színekbe-bomlott világra újra árnyék hajolt. S fölkelt a Hold. Ujjason elomló éjszakai fény, szelíd helytartó a király helyén. Míg hajnal előtt szunnyad a színek csokra, fehér legyezőt terít a habokra. Az örök szerelmet példázza ő: dagad és apad, de mindig visszajő. S hogy fény legyen itt lenn, ha a Hold kiapadt: kigyújtotta Isten a csillagokat. Nem-változók, aprók, kemények: örök szerétéiről beszélnek. S ha burkot vonnak az égre a rémek: eltűnnek, aztán megint visszatérnek. A világ világolt élettelen. Hiányzott mindenből az értelem. Hogy legyen, aki épít, rombol, ember készült hóból és koromból: szájában édesség, fejében fényesség, szívében lüktet a vér s mindegy, hogy mi neve, boldog-e, szíves-e, kinek a kedvese: elmegy és vissza se tér. —Peter Weiss műve a francia forrada­lom kapcsán olyan általános érvényű kérdéseket feszeget, amelyeknek a da­rab megírása idején (1964) konkrét po­litikai jelentései is voltak. Ön eddigi műveivel nem igazán politizált, megke- rülhető-e ez jelen esetben, s ha igen, miért fontos az Ön számára az évezred- forduló küszöbén a darab bemutatása? — Most sem jut eszembe, hogy a politika lenne a darabban a legfonto­sabb. A fasizmus, a diktatúra örök mindenütt, ez mára közhellyé silányo- dott, de hiszem, hogy nem lehet eleget beszélni arról, hogy a történelem már megint csak ismétli önmagát. Sok min­den változott, de sok minden újjászüle­tett. Ám nem ez a legfontosabb, engem a színészet izgat most legfőképpen, az a fajta színészi munka, amely talán egészen más, merész, újszerű felfedező út lehet. Egy elmegyógyintézet lakóit a hírhedt márki de Sade betanítja egy előadásra. Bolond itt mindenki, beteg. Megsebzett lelkű emberek találkozása a drámával, egy előadás létrehozása, megszülése, akár egy pszichodráma, ki tudja, mennyi pokoli megrázkódtatás­— Apám kereskedő volt, a bátyám or­vos lett. A legjobb barátnőm, Telkesi Gábor lánya volt az, aki a gyógyszertár csendjével, varázsával megismertetett. Hálás vagyok a sorsnak, hogy így ala­kult az életem. Az egyetemi évek alatt már bejáratos voltam Telkesiék gyönyö­rű, hófehér patikájába, a Fehér Kígyóba. A diploma megszerzésekor honvéd­gyógyszerésznek jelöltek, de nem vállal­tam ezt a munkát, ezért Vésztőre helyez­tek, onnan vissza Orosházára, majd Me­zőtúr következett, 1969-től pedig a szen­tesi kórházban dolgoztam. Az ott eltöl­tött 21 évből 18-on át voltam a kórház főgyógyszerésze — mesélte Zsuzsa asszony azon az ünnepségen, ahol jelen­legi munkáltatója, dr. Herczegfalvi Lászlóné gyógyszertár-tulajdonos, vala­mint munkatársai, továbbá dr. Szilágyi Erzsébet megyei főgyógyszerész és Melczer Mária Ágnes, a megyei gyógy­szerészkamara elnöke köszöntötték. — Hajdanán milyen légkör jelle­mezte a gyógyszerész munkáját a pati­kában? — Ma is fülembe csengenek azok a neszek, halk zörejek, a mérlegen a sú­lyok csengése, ami akkor volt természe­tes. Fantasztikus csend uralkodott a pari­sai a játszó elmebajos személyek szá­mára, és ki tudja, mekkora megrázkód­tatás lesz ez a színészek számára, aki­ket szívből szeretek, s akik legfonto­sabb alkotói ennek az előadásnak. Ok mindannyian nagyszerű, merész színé­szek. És én tőlük nyerem az összes bá­torságomat. kákban. Ki is volt írva: Csendet kérünk! Most egy gyógyszertár laborja felér egy kisüzemmel. Időközben eltelt ötven év, mi, emberek is és a munkakörülménye­ink is megváltoztak. Szívesebben dolgo­zom már hátul a laborban, mint az ügy­féltérben. Én régi rendszerű gyógysze­rész vagyok. Ha elöl lennék, az ismerő­sökkel elbeszélgetnék, de sajnálnám a munkaidőmet ilyesmivel tölteni. — A drámának különböző, akár egy­mással ellentétes interpretációi léteznek, maga Weiss is változtatta nézeteit a da­rab értelmezési lehetőségeit illetően. Ön­höz melyik koncepció áll legközelebb? — Engem a kísérlet érdekel, a kí­sérlet egy fogyatékos, szellemileg sé­rült embereken végzett kísérlet. — Különleges helyszínt választottak az előadáshoz, a volt vízgépészeti vál­lalat szerelőcsarnokát. Mit kínál ez a helyszín, mennyiben ad több és adekvá- tabb lehetőséget a darab megjeleníté­sére, mint a hagyományos színházi tér? — A szentesi kórház gyógyszertára egy volt kápolna épülete. Milyen érzés volt ilyen környezetben dolgozni? — Felszentelt helyen leélni életünk jelentős részét fantasztikus dolog. Úgy fogtam fel a munkámat, mint aki fehér köpenyes szolgaként végzi feladatát. Azt hiszem nem kell sorolnom, mit je­lentett ott dolgozni, amikor szabadon egy imát sem mondhattál el. Én vi­szont nem tudtam kibújni a bőrömből. Szakmai hitem van azóta is: hiszek a jó gyógyszerekben, a jó szó erejében. Megtapasztaltam, ez így, együtt képes felgyógyítani beteg embereket. — Hogyan került Orosházára? — A tér a kísérlet adekvát helyszí­ne, de a kedves nézőknek sok minden­re kell felkészülniük, leginkább arra, hogy ez egy vándorló, állandóan höm­pölygő, több helyszínes előadás lesz, ami némi kényelmetlenséget okoz, s amiért most bocsánatukat kérem, de ta­lán megéri a kemény ülőalkalmatossá­gokon az ülés. Remélem, hogy képe­sek leszünk a nézőknek valami újat, ta­lán valami sokkolót megmutatni. —Általában a korábbi alkotásaiban már kipróbált munkatársakkal, színé­szekkel dolgozik, a Marat/Sade főbb szerepeit is a tavalyi Baal előadás szí­nészei formálják meg, kiegészülve a gyulai Kovács Lajossal. Lassan talán már egy gyulai csapatról beszélhe­tünk? Milyen élményeket, emlékeket őriz a tavalyi Baalról ? — A legjobbakat. A tavalyi előadás, annak létrehozása életemben csoda­számba ment, olyan közösség született Gyulai Éjszakai Színház álnéven, ami­lyenről csak álmodni lehet, és meg kell mondanom, hogy Gedeon József sze­mélyében a legjobb, legsegítőkészebb partnert találtuk, aki velünk együtt kockáztatott. Ez a csapat vágyott arra, hogy megszakadjon, belehaljon a mun­kába, nem afféle nyári muri volt ez, ha­nem sokunknak téli elemózsiát jelen­tett a kőszínházi hideg napokra az itt töltött hetek élménye. Elek Tibor — Egy véletlennek köszönhetem. Dr. Herczegfalvi Lászlóné nyugdíjazá­som után akkor keresett meg, amikor beteg édesanyámat ápoltam. Elvesztése után elfogadtam a felkérést és 1992. áp­rilis 14-én jöttem a Fehér Kígyóba dol­gozni hihetetlen szeretettel, ambícióval a szakma és az emberek, főként a bete­gek iránt. Egész életemet a gyógyszer- tárban töltöttem, most is ezért csinálom. —Nem fárasztó a napi átjárás Szen­tesről? — Az utazást is haszonnal töltöm. Nem merengek a tovatűnő tájon, hi­szen sokszor láttam már, inkább olva­sok. Ha valami elkeserít, akkor olvas­mányélményeim segítenek összerakni a széthullott köveket. Mire a munkahe­lyemre érek, már senki nem vesz észre rajtam semmit. —A fiatalokat is tanítja Orosházán, szeretettel beszél róluk... — Mindig mondom nekik, tanulja­tok, lássatok, szeressétek a hivatásoto­kat. Én is nagyszerű emberektől tanul­hattam, akik a mai napig példaképeim. Vallom, ha az embernek deres is a ha­ja, hajlott a háta, legyen igénye az újra. Bennem még él az értékkeresés és te­remtés vágya! — Meddig vállalja a mindennapi munkát? — A családom nem örvend, hogy mindig dolgozom, de nem akarom még levetni a fehér köpenyt. Ez számomra az éltető erő! Csete Ilona Szász János (képünkön Hámori Gabriella színművésszel): „ez a csapat vágyott arra, hogy megszakadjon, belehaljon a munkába” Olvasmányai segítenek összerakni a széthullott köveket Fehér köpenyes szolgálat a betegekért Hetvenedik születésnapján ismertük meg dr. Bőd Péterné Zsuzsa asszonyt, az orosházi Fehér Kígyó Gyógyszertár gyógyszerészét, aki hivatásának alap­jaival az akkori (a Csillag Áruház helyén állt) Fehér Kígyó patikában ismer­kedett meg. Orvos szeretett volna lenni, de a vér látványát nem tudta meg­szokni. Hogy sorsa így alakult, ma sem bánja. EJIVENY „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indí­tott fejtörő játékunk 29. kérdé­se: Egy lengyel származású szabadságharcos katonatiszt betöltötte a magyar honvédse­reg fó'vezéri tisztét. Ki volt ó'? a) Bem b) Dembinszki c) Wysoczki Ha részt kívánnak venni a játékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy an­nak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezemyolc- száznegyvennyolc, te csillag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorso­lunk ki, a rejtvénysorozat vé­gén pedig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49- es témájú könyveket, verses- köteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: c) Pfiffner Pau­lina. Egy-egy tollat nyertek: Petries János (Mezőberény), Püski Júlia (Békéscsaba), Egy ideig betöltötte a magyar Szabó Jánosné (Gyula). honvédsereg fővezéri tisztét ■ Kedvezőbb áron, hatékonyabb apróhirdetési lehetőséget ajánlunk Önnek Haza msocx nőn Június 15-étől azon ügyfeleink, akik legalább két alkalommal megrendelik apróhirdetésük (*) megjelentetését a Békés Megyei Hírlapba, a harmadik hirdetést terjedelem től függetlenül bruttó (^500 Ft-ér^megjelentetjük. * A kedvezmény három azonos szövegű és terjedelmű hirdetésre vonatkozik. Zsuzsa asszonyt (képünk jobb oldalán) hetvenedik születésnapján dr. Szilágyi Erzsébet megyei főgyógyszerész is köszöntötte FOTÓ: SUCH TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents