Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-19-20 / 141. szám
1999. június 19-20., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 ,,Hirtelen minden lángba borult előttünk, kibírhatatlan hőség zúdult ránk” Pokoli alagút Ausztria és Olaszország határán Az utazót akarva-akaratlanui félelem vagy legalábbis rossz érzés keríti hatalmába, ha behatol a hegybe vájt, végtelennek tűnő alagútba, s kocsisor közé „szorítva” száguld a sötétségben. Nem alaptalan ez a félelem, ez a szorongás, ez a rossz érzés. — Hirtelen minden lángba borult előttünk, fojtogató füst, kibírhatatlan hőség zúdult ránk. Féljem kirángatott az autóból, húzott maga után, és állandóan csak azt kiabálta: fussunk, fussunk. Észrevettem egy kisfiút — úgy 12 éves lehetett —, kiszállt az autóból, s épp a pulóverét húzta a szájára, orrára, amikor egy idős hölgy hátulról görcsösen belékapaszko- dott. A fiú cibálta, vonszolta az asszonyt kifelé. Aztán már semmit sem láttam, csak rohantam — emlékezik vissza egy túlélő, egy bajor asszony, aki május 29- én férjével együtt az ausztriai Tauem- alagúton át autózott Olaszország felé. Hajnali öt óra lehetett, amikor a 6,4 kilométer hosszú alagútban, mintegy 600 méterre az északi bejárattól egy kamion lefékezett az útjavítás miatt felállított, pirosat jelző lámpa előtt. Az utána érkező személyautó még idejében megállt, ám a mögötte robogó teherautó már nem tudott lefékezni, belerohant a személygépkocsiba, és szinte begyűrte a kamion alá. Mindhárom autó azonnal kigyulladt, s a lángok pillanatok alatt átteijedtek a mögöttük karambolozó kocsisorra. Robbanások rázták meg az alagutat, belőle sűrű, fekete füstfelhők gomolyogtak kifelé. Örökkévalóságnak tűnő percek után koszos, kormos, ijedt emberek kezdtek kitámolyogni a sötét csőből. — Előbb csak álltam abban a hatalmas izzó csőben, éreztem, minden olvad körülöttem, hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Egy mélyedést találtam, egy óvóhelyet a falban, beálltam oda, és vártam, reméltem, hogy valaki eljön értem. Tizenhét óráig pusztított a tűz, 24 kocsi teljesen kiégett, hamu, korom és a mennyezetről komló törmelék lepett be mindent: utat, kocsironcsot, állatot, embert. Nyolcvanhatan kijöttek a pokolból, a 47 sebesült többségét a mentőosztagok tagjai vagy a tűzoltók hozták ki. Öt emberen már senki sem tudott segítem. Az áldozatok egyike Thomas Bernhard hesseni teherautósofőr. Az első robbanás után még mobiltelefonon jelentkezik hesseni cégénél, mond pár mondatot, aztán hirtelen megszakad a vonal. Társa, Anatoli Ziegler kiszáll az autóból, menekülni próbál, nem figyeli telefonáló kollégáját, akit később holtan hoznak ki az alagútból. Mi történt a 27 éves fiatalemberrel? Pánikba esett, rossz irányba indult? Vagy segíteni próbált másokon, s ezért életével fizetett? Mentősök, tűzoltók, orvosok, egészségügyi dolgozók — összesen négyszázan — érkeztek az alagúthoz, a sűrű, mérgező füst, a tűz, a mintegy 1000 °C-os hőség miatt azonban csak a távolabbi, déli bejárat felől lehetett némiképp megközelíteni a szerencsétlenség helyszínét. A tűzoltók be-beme- részkedtek a füstölgő csőbe, de nekik is menekülniük kellett, mivel több helyen is leomlott a megolvadt mennyezet. Órákig lényegében csak várakozni tudtak. Szinte tehetetlenek voltak, csakúgy, mint két és fél hónappal azelőtt francia kollégáik. Akkor a Mont Blanc- alagútban egy, margarint és lisztet szállító kamion gyulladt ki, 40 ember vesztette életét a tűzben, füstben. Ilyesmi bármikor, bármelyik alagútban előfordulhat? Mennyire biztonságosak az alagutak? Ki tudja, hányán és hányszor tették fel ezt a kérdést az utóbbi hónapokban? Az osztrákok a franciaországi tragédiából csak szervezési következtetéseket vontak le: sikeresnek mondott tűzvédelmi gyakorlatot tartottak a Tauem-alagútban. Konkrét intézkedéseket azonban a környezetvédők tiltakozására hivatkozva senki sem tett. Egy újabb tragédia kellett, hogy az illetékesek komoly következtetéseket vonjanak le. Johann Famleitner osztrák gazdasági miniszter televíziós nyilatkozatában megígérte, hogy átépítik az egycsöves Tauem-alagutat: a másik csövet számításai szerint két-három év múlva meg lehetne nyitni. Mint mondta, fokozatosan az autópályák vonalán fekvő összes ausztriai alagutat kibővítik, a veszélyes anyagokat szállító kamionokat, tehergépkocsikat pedig „száműzik” a vasútra. Egyelőre a helyreállítási munkák kezdődtek meg, melyek három-négy hónapot vesznek majd igénybe. Ezzel a Brenner-autópálya mellett legfontosabbnak számító észak—déli közúti összeköttetés éppen a nyári szabadságok idejére esik ki. (Külföldi források nyomán) A mintegy 1000 °C-os hőség miatt csak a távolabbi, déli bejárat felől lehetett némiképp megközelíteni a szerencsétlenség helyszínét Kétrészes semmiség, amely atombombaként robbant A FELTÁRT KÖLDÖK FORRADALMA Nem divatcézár ötlete volt, hanem egy racionális gondolkodású mérnökemberé, Louis Réard-é, aki úgy érezte, ideje megmutatni, amit addig a mítosz és az erotika félhomálya fedett: a női melltartót és bugyit. Sőt, nemcsak megmutatni, mert ahhoz talán ő maga is prűd volt, hanem társasági öltözéket csinálni belőle, természetesen ott, ahol az ilyesmi éppen megfelel, a tengerparton, a strandokon. Az ötlet bombaként robbant és nem is csodálkozhatunk azon, hogy a neve az lett, ami. Egy hónappal az új fürdőruha- modell megjelenése előtt robbantották fel a második világháború utáni első kísérleti atombombát a Bikini-szigeteken. Az új divatkreáció sem robbant kisebbet, s el is nevezték rögtön bikininek. Az új fürdőruha-divat nagyobb társadalmi vitát váltott ki, mint az atomkísérletek. Ellenzőinek legenyhébb ellenérve az volt, hogy illetlen. Ezen nincs mit csodálkozni. Addig csak a keleti hastáncosnők mutogatták a nyilvánosság előtt köldöküket. Az ötlet pártolói viszont lelkesedtek, és az emberiség megújhodásának kezdetét látták az új öltözékben, már amennyire öltözéknek mondható az, ami inkább vetkőzésnek minősül. Mai szemmel nézve azt hihetnénk, hogy gyors sikere lehetett, de ez egyáltalán nincs így. Tizenegy évvel a bemutató után, 1957-ben a Modem Girl magazin például így ír: „Fölösleges szót vesztegetni az úgynevezett bikinire, hiszen elképzelhetetlen, hogy egy tisztességes lány valami ilyesmit hordjon”. Hogy mégis mennyire elképzelhető, azt láthatjuk ma. Réard mérnök pedig milliomosként halt meg. Beszélhettek az erkölcscsőszök, amennyit akartak, a bikini szerencsés csillagzat alatt született. Az új divat terjesztői Franciaországban a leghatékonyabb fegyvert vetették be, Brigitte Bardot-t. A sztár Az isten megteremtette a nőt című filmben bikiniben mutatkozott. A franciáktól az amerikaiak vették át a stafétabotot. Kalifornia akkor kezdett a napfény országa lenni, ahol az erős, kisportolt, lebarnult és persze bikinire vetkőzött szép női test lett a legfőbb esztétikai érték. Megszületett a bikini filozófiája is, mégpedig egy spanyol író és pszichiáter, Jose Carlos Somosa gondolatai nyomán. Ő mondja, hogy a bikini ma, ötven évvel „kitalálása” után, válságban van. Ma ugyanis olyan természetességgel mutatnak meg mindent a hölgyek, hogy elvész a bikini varázsa. Pedig a bikini néha többet mutat a nőből, mintha nem volna rajta semmi. Somosa szerint azért, mert a bikini nem eltakar (már amit), hanem leleplez és emiatt többet feltár, mint a meztelenség. Még tömörebben szólva, a bikini kihangsúlyozza a tabut és éppen ebben rejlik a varázsa. S hogy varázsa van, azt bizonyítja az út is, amit a bikini megtett Marilyn Monroe-tól Pamela Andersonig. Állandóan változott a nagysága, szabása, de nem fejlődött. Bikini maradt. Éppen a varázsának köszönhetően lépett át a tengerpartról a reklám világába. Marilyn Monroe még megkérdezte, hogy miért kell bikiniben lennie akkor is, amikor fogpasztát vagy karórát reklámoz. Nemhogy választ nem kapott, de a kérdésen is elcsodálkoztak. Ma már ilyen kérdések fel sem merülnek. Mint minden találmány, a bikini eredete is vitatott. Vannak, akik úgy vélik, hogy a franciáknak semmi közük a bikinihez, hiszen azt már 1935ben felfedezte Hollywood. Ott fényképeztek le először egy hölgyet, aki kétrészes fürdőruhában vízisízett. Sőt, messzebbre is vissza lehet menni. A pompeji ásatások során előkerült egy freskó, amelyen egy hölgy kétrészes fürdőruhára emlékeztető valamit visel. Ha ez így megy tovább, lassan minden komák köze lesz a bikinihez. Ajánló CD-Slágerlista 1. Sterbinszky: egy nyár a flörtben... 2. In Da House 5. 3. Mellow Trax: Techno Vibes 4. Spike: The Album 5. Dr. Bombay: Rice & curry 6. DJ Budai: The DJ Mix vol. 2 7. House Attack 5. 8. Santana: Supernatural 9. Whitesnake: Starkers in Tokyo 10. Fresh: Boogie nights (Rock Island) Filmajánló Tökéletes gyilkosság A New York-i milliomos (Michael Duglas) minden jót megkapott az élettől: szerencsét a tőzsdén, pénzt, hatalmat — és egy gyönyörű feleséget (Gwyneth Paltrow), akit nem elégít ki a tudat, hogy csupán egy mutatós égkő lehet férje gyűjteményében. A férj rájön, hogy felszarvazták és hidegvérrel kiterveli a „tökéletes gyilkosságot”. A megvalósításba azonban hiba csúszik... Könyv Ismét egy könyv a Habsburgokról. Ezúttal egy jó humorú pszichiáter, a St. Pölten-i kórház igazgatója, dr. Hans Banki tűzi tolla hegyére — természetesen hivatása szempontjai szerint — Ausztria kedvenc családját. A sor elején a szélhámos IV. Rudolf és egy világtör- ténelmileg ismert betűrejtvény kiagyalója, III. Frigyes áll. Tőlük jutunk el Mária Terézia családi viszontagságain és menye, Pármai Izabella erotikus kalandjain át Ferenc József szőrszálhasogató pedantériájához és Rudolf trónörökös tragikus történetéhez. A könyv végén pedig az utolsó magyar királyról, IV. Károlyról és a Habsburg-ház összeomlásáról olvashatunk. A szerző rövid történeteken és tömör portrékon, csípős anekdotákon és megjegyzésre érdemes idézeteken át rajzol rendhagyó, kissé tiszteletlen, mégis gyengéd színezetű képet egy családról — vagy ahogy a szerző írja: családi vállalkozásról (amely hétszáz évig működött) —, amelynek sorsa ma is érdekli, és olykor meg is indítja a közvéleményt. Értékek és választások Gyulán a könyvhét egyik különleges figyelemmel kísért eseménye Elek Tibor Értékválasztás című kötetének megjelenése volt. A kritikusként és szerkesztőként ismert irodalmárnak a Tevan Kiadó által megjelentetett könyve három nagyobb részre tagolódik: a Modell értékű kisváros? című fejezet a gyulai helyi politikával kapcsolatos írásokat tartalmazza. Ez a rész az 1989. március 15-én elmondott ünnepi beszéddel kezdődik, majd sorjáznak a gyulai és megyei lapokban megjelent terjedelmesebb elemzések. Olvashatunk áttekintést a rendszerváltás utáni első esztendő legfontosabb helyi eseményeiről s nyomukban kirajzolódó folyamatokról, találunk választási elemzéseket és ' a gyulai közélet allergikus kérdéseit vizs1 gáló írásokat. Az írások közös jellemzője, hogy a szerző az ok-okozati összefüggések pontos megragadására törekszik s az elemzések során igyekszik egy-egy kérdéskör minden lényeges elemét számba venni. S van még egy fontos jegye e publicisztikáknak: Elek ELEK TIBOR Értékválasztás Tibor a helyi nyilvánosságban ma már szinte szokatlanul világosan és élesen fogalmazza meg véleményét a városi közélet meghatározó szereplőiről. A második részben — Ünnepeljünk? fejezetcím alatt — konkrét politikai eseményekhez kevéssé kapcsolódó, de a politikum világát nagyon is erőteljesen befolyásoló értékekről szóló kisesszéket olvashatunk. A rendszerváltozás utáni évek fontos kérdései fogalmazódnak meg a cikkekben: mit kezd a magyar társadalom a szabadsággal, formáló erővé válik-e az új világban a tolerancia, milyen szerepet vállalnak magukra az írástudók? Az Értékválasztás című harmadik fejezet országos napilapokban megjelent elemzéseket és publicisztikákat tartalmaz. Az ide sorolt írások tanúsága szerint két eseménysor, az MDF 1992—1993-as válsága, majd az 1998-as választás különösen megragadta Elek Tibor figyelmét, e témaköröknek több cikket is szentelt. A kötet címe is Értékválasztás, azaz a szerző különösen fontosságot tulajdonít e fejezetnek. Az írások különös erővel hangsúlyozzák, hogy a szerző számára fundamentális érték a szabadság. Az individuum belső szabadságát éppolyan fontosnak tartja, mint ázt, hogy olyan politikai berendezkedés valósuljon meg, amely a társadalom minden tagjának a legnagyobb szabadságot adja. Ugyanakkor az egyes embert magától értetődően különféle közösségek tagjának tekinti. Elek Tibor nem hagy kétséget afelől, hogy véleménye szerint a közösségekhez tartozás jogok mellett kötelezettségekkel is jár. Ebben az értékrendben fontos szerep jut a hagyományoknak, a tradíciókhoz való tudatos alkalmazkodásnak. Elek írásainak hangneme akkor válik legélesebbé, amikor úgy érzi, hogy ezt az értékrendet, vagy ennek valamelyik elemét veszélyeztetik. A tíz esztendő alatt megjelent publicisztikák így együtt kirajzolják a rendszerváltozás óta sok entellektüel által bejárt politikai utat is. Ez az út a centrumtól a politikai mező külső széléig vezetett. 1989. március 15-én az akkor 26 éves Elek Tibor a szó szoros értelmében a középpontban állt: Gyula egyik belső terén hatalmas tömeg előtt mondta el mesterien felépített, tettekre szólító beszédét. Egy-két év elteltével — saját szavait idézve — „a cselekvő befolyás igényével” írta cikkeit, majd a későbbiekben a politikai élet szemlélőjeként, értelmezőjeként. Látszólag ez a politikából való kiszorulás/kivonulás folyamata, valójában egy természetes elkülönülés zajlott le: a rendszerváltozást elindító csoportok köreiből egyesek politikai pályára léptek, mások visszatértek eredeti szakmájukhoz. Elek Tibor is visszatért a könyvek világához, de az elemzés, a közügyekhez való hozzászólás jogát megtartotta. S ez messze nem személyes ügy, egy közösség, egy város csak akkor remélheti, hogy a fontos pillanatokban a döntéshozók megtalálják a jó megoldásokat, ha az adott közösségnek van szellemi ereje a folyamatos diskurzushoz. Erdész Ádám A bikini ellenzőinek legenyhébb ellenérve az volt, hogy illetlen
