Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-15-16 / 112. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. május 15-16., szombat-vasárnap Verselő A héten a Békéscsabán élő Sze- reday Ilona festőművész mutatja be kedvenc versét. — Szeretem a, szép verseket! Többnyire a klasszikusok, preklasszikusok és romantikus költők lírai versei hatnak rám igazán, melyek a mély emberi érzésekről és értékekről vallanak. Nagyra értékelem a magyar és az európai költészet kimagasló személyeit. A huszadik századi líra gyöngyszemei is nagy hatással vannak rám. Ady, József Attila, Babits, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós közismert és kevéssé ismert verseit is szeretem. Illyés Gyula, Nagy László költészete is tetszik. A ma élők közül is lehetne jó néhányat felsorolni. Alkalmi versválasztásom most Sárközi György egyik szerelmes versére esett. Virágok beszélgetése a címe. Ez a vers két ember — férfi és nő — meghitt, igaz kapcsolatát fejezi ki számomra aforisztikus formában. Virágnyelve, folyondárszerű hosszú sorai az arab költészetre is emlékeztetnek. Amikor például — többek között — virágcsendéleteket álmodok olajba vagy pasztellbe, hasonló érzelmek és gondolatok lengnek körül. Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzámhajoltál. Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen, Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében. T, Külön indákon tekeregve . . voltam, bús virág•.Ital,. >;x;; c Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál. Már-már sírásán becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként, S lelked telkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként. Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok. Kergetőzve s összeborúlva, mint tengeren játszó sirályok, Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkbén, Idegenül tán mindörökké. De mindöröktől ismerősen. Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok, Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok, S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan, Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban. Alaszkában sem helikopterről vadásznak a barnamedvére Testvérét kereste - barátot talált A világhálón az interneten sok honfitársunk kalandozik. így tesz a békéscsabai Hankó András is, aki az alaszkai Hankó Lászlónak, mint névrokonnak írt vissza, miután megfejtette e-mail címét. Hankó László csodálkozott is, miért nem kap soha választ. A titokra Békéscsabán derült fény, amikor — miután meglátogatta a Tiszavasvári mellett élő öccsét — felkereste a békési megyeszékhelyen lakó internetes barátját... kötetet keresek nagyon, amely Szabolcs megyéről szól, hiszen én oda való vagyok. — Miről leveleznek? — Mindenről, politikáról, a konyháról, legutóbb például arról, hogy milyen a jó töltött káposzta. De sokszor „csak” fölé, aztán természetesen gyalog, egy társammal folytatom, vezető nélkül. Á környezetünkben ilyenkor harmincezer négyzetméteren nincs ember. Ha valamit elejtek egyedül, meg sem tudnám nyúzni. — A vadászatról könyvet is írt... Hankó András a békéscsabai vízművállalat mérnöke. Két és fél éve kalandozik a virtuális óceánon. A késő esti órákban, ha nem is naponta, de gyakran szétnéz, hogy mi újság a nagyvilágban. Két óvodáskorú gyermekük van. Hankó László az egyesült államokbeli Alaszka Kodiak nevű 13 ezer lakosú városkájában él. Az ottani vízerőmű diszpécsere immáron huszonhatodik éve. Nagyjából egy időben, két éve vették meg mindketten a számítógépüket. László azt tervezi, hogy felkutatja a Hankó nevűeket a világban. Sok Hankó él az Egyesült Államokban, de még Japánban is talált egy festőt, akit így hívnak: Han-ko. A név egyébként a finn nyelvben azt jelenti: táncos lábú. László és András ez ügyben alapítottak egy genealógiai (származásiam) társaságot, amelybe szívesen várnak minden névrokont. Máris sokan kapcsolódnak hozzájuk, akik e nevet viselik. Mindezeket Andrástól tudjuk meg, aki a beszélgetésre hozzánk kalauzolta be barátját, azt követően, hogy megmutatta neki a megyeszékhely látnivalóit. Lászlót először arról kérdeztük, hogy és mikor került a világ távoli pontjára. — 1956 után mentem ki. Tizenhat éves voltam akkor. Nem vettem részt a forradalomban, de az akkori Magyar- országon semmi perspektívát nem láttam a magam számára. Nagyon el voltam keseredve. Nem bántam meg, hogy úgy döntöttem. 1963-ban kaptam állampolgárságot. Katona is voltam, az volt a szerencsém, hogy leszereltek, mielőtt a vietnami háború kitört. 1965-ben jöttem először haza. Szegény édesanyám sokat sírt utánam, rá is ment az egészsége. Apám híres zenetanár volt, róla nevezték el a tiszavasvári iskolát. Nem régen emlékeztek meg halálának harmincadik évfordulójáról. Létrehoztam egy alapítványt az abban az iskolában tanuló tehetséges, de szegény gyerekek számára. — Kodiakban, ahol lakik, élnek magyarok? — Tizenkét éve nincs más magyar. Egy békéscsabai fiú lakott ott egy ideig, Hettman Karcsinak hívták. Én egy holland lányt, Jane-t, vettem el feleségül. Két lányunk van, sajnos nem tudnak magyarul, csak anyjuk nyelvét beszélik, meg az angolt. Portlandban élnek, Oregon államban. Azért kezdtem az interneten levelezni, hogy gyakoroljam a nyelvet. A könyveimnek csak húsz százaléka magyar, az öcsém elküldte a Magyar Remekírók sorozatot, főleg Jókait forgatom rendszeresen. Most, hogy itthon vagyok, szét akarok nézni a könyvesboltokban is. Különösen egy Krúdyaz időjárásról. Alaszka nem olyan hideg, ahogy az a köztudatban él. Á tél rövid, az eső viszont nagyon sokat esik. Kodiakban van a világ legnagyobb bar- namedve-tenyészete, háromezer-ötszáz medvéből áll az állomány. — András szerint Ön híres vadász. — A budapesti világkiállításon 1971-ben első díjat nyert egy barna- medvém. — Hogyan vadászik Kodiakban? — Helikopterrel megyünk a terület — Nemcsak vadász, de szenvedélyes horgász is vagyok. A könyv, melyet számítógépen írtam, vadász- és horgászélményeimről szól. Az alaszkai vadászatokról eddig egy könyv született, gróf Széchenyi Zsigmond tollából, még 1935-ben. De ő vezetővel vadászott. — Hol tervezi könyve megjelentetését? — Természetesen Magyarországon. Pánics Szabó Ferenc Hankók ha találkoznak latfelvétel követte András és László internetes ismeretségét személyes kapcsoFOTÓ: SUCH TAMÁS .laátui jjv.’ygr. VÉGLETES KOMÉDIÁJA Woody Allen igen ritkán nyilatkozik, Híresség című legutóbbi filmje kapcsán azonban megosztotta gondolatait az újságírókkal és rajongóival. A film a rendező szerint „eltúlzott és végletes komédia”: a páros élet válságaival, a hűtlenséggel és az ezt kísérő bűntudattal foglalkozik. A Hírességben nem ő játssza a főszerepet. Választása Kenneth Branaghra esett, aki Melanie Griffith-szel, Winona Rydérrel és Leonardo Di Caprióval együtt játssza el a merész ágyjeleneteket. — Nem számít, hogy valaki sztár vagy ismeretlen, azt keresem, aki a legjobban megfelel a figurának — mondta Woody. — Az amerikai mozi számítógépes effektusokra, gépkocsis üldözésekre, idióta komédiákra épül. Én kihasználom ezt a helyzetet, értelmes szerepeket adok. Biztos vagyok abban, hogy új filmem az USA-ban, ahol nagyon puritán a társadalom, sokakat irritál majd, botrányt okoz. Nem érdekel! Lesznek, akiknek tetszeni fog: a szexuálisan nyitott embereknek, akik egymás között nyíltan beszélnek a szexről. Az évek múlásával az egyetlen dolog, amit megtanul az ember: úgy élni, hogy minél kevesebb kárt okozzon magának. De léteznek olyan problémák, amiket nem lehet megoldani, és minFölöttem nincs már se igazgató, se miniszter, csak Isten! denkinek kárt okoznak. A hűtlenség ilyen. A hímév az én hazámban kulturális jelenség — tette hozzá Woody —, és nem tudom, hogy sími kell-e ezen vagy nevetni. Mindenki hajt rá, aztán begörcsöl az ismertségtől. Végül önnön válságairól Woody Allen bevallotta: — A filmrendezés továbbra is a legjobb gyógyír a saját válságaimra. Van egy jó feleségem, vannak nagyon jó barátaim, akikhez fordulhatok. De a félelmeim és problémáim ugyanazok, mint a világ többi emberéé. Csak a mozi képes elterelni róluk a figyelmemet, mert tudom, hogy ezekre nincs válasz, (avar) ,A filmrendezés továbbra is a legjobb gyógyír a saját válságaimra” FOTÓ: FKB/SHOOTING STAR „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított fejtörő játékunk 24. kérdése: Milyen műhelyt ábrázol a fenti kép? a) Fegyverkovács műhely b) Ágyúöntő műhely c) Javítóműhely Ha részt kívánnak venni a játékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezemyolc- száznegyvennyolc, te csillag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pedig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49-es témájú könyveket, versesköteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: c) Debrecen. Tollat nyertek: Miklós Dóra (Gyula), Szabóné Szűcs Mariann (Szeghalom), Szombati László (Mezőberény) Gábor Áron műhelye Búcsú Tímár Mátétól (1922-1999) Tímár Máté 1942-ben érettségizett a Református Péter András Gimnáziumban. Sok élményt nyújtott számára az itt eltöltött nyolc év, és ezeket később írásaiba is beépítette. A szeghalmi évek ihlették egyik nagy regényét, mely az „...és a Berettyó folyik tovább” .fodroz az Ölyvös s a Berettyó zuborogva marja a gátat, Várhelynél az órjási felhők Fokköz fölött Mágornak szállnak. Fatornyocska harangja kondul búcsúztat sok-sok szép diákot. Kötelére markoltam én is címet kapta. Többször visszajött egykori iskolájába találkozni a mai fiatalokkal. A szeghalmi diákok baráti körében is köztiszteletnek örvendett. Ezekből a találkozásokból alakult ki baráti kapcsolatunk, amelyet sok-sok levélváltás követett. Az április 12-én nekem küldött utolsó levelét már a végső búcsúzás hangulata hatja át. Az e levélben küldött versével búcsúzik a Péter András Gimnázium tanártestülete, ifjúsága és az öregdiákok baráti köre Tímár Mátétól: egykor a tündér ifjúságot... Ótvenhét éve... Fiúk-lányok, leljétek meg a boldogságot... S reád tápláló iskolánk csak a nap süssön, mint reánk: áldassál százszor Szeghalom, minden álmom rád hagyom!” Vaszkó Tamás
