Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-15-16 / 112. szám
1999. május 15-16., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 __________„Szeretném tudni, hogy az új nemzedékek hogyan néznek rám, mit várnak el tőlem?”__________ Ti ni tegeződik a világgal, de van akit magáz Délelőtt tíz óra, az első percekben alig látom álmosságtól résnyire szűkült szemét. „Szia!” — mondja Bródy János, majd lecsapja kabátját, amelynek a hajtókáján kis gitár virít, és a szütyőjét, amelyet egy atomháborút ellenző, ismert kitűző díszít, aztán kér egy forró, angolosan tejes teát, hogy gyorsan felébredjen. — Ilyenkor szörnyű álmos vagyok, mert egész éjjel száguldozok az Interneten. Imádok szörfözni, mindent megtalálok. A honlapomat még bütykölik, már vannak rajta dalszövegek, de harmincvalahány év alatt annyit összeirkáltam, hogy időbe telik, amíg ráteszik. Az életutamról még nincs semmi, az „szünetel”. Viszont e-mailt a brody@mediastorm.hu címre küldhetsz. Felírtad? — Létezik a világon olyan, akit nem tegezel? — Akivel nagyon mély, mondhatnám intim a kapcsolatom, azt néhanapján magázom. Ez nem függ össze a tisztelettel, egyfajta viszonyt takar, ezért bárkivel szemben nem engedhetem meg. A nagyszüleim gyakran ma- gázódtak. Az ő kapcsolatuk életre szóló volt, amit tegeződő szüléimről már nem lehetett elmondani. Ők elváltak... — Már túlszaladtál az ötvenen, a hajad is mákos, mégis Tini maradtál. — Előbb Teenagemek hívtak, abból lett a Tini. Az angol nyelvnek köszönhető, hogy minden évtizedhez hozzáalakítható a becenevem: így voltam negyvenes „fortini”, ötvenes „fiftini” és remélem, leszek „sziksztini” is! Ez így elmehet kilencvenig. De mi lesz a századik születésnapom után? — Majd csak kitalálsz valamit. Hisz kortalan vagy... — A műfajt, amelyet művelek, zenei és irodalmi iparművészetnek hívom. Mindennapi használatra alkalmazható, a környezetünkhöz szorosan hozzá tartozó „tárgyakat”, sokszorosítható produkciókat hozunk létre. Velünk vannak, és szinte észrevétlenül meghatározzák a hangulatunkat. Néha egy-egy darabról kiderülhet, hogy tartalmas és maradandó, de ez az egészre nem jellemző. Bevallom, én azért álltam a mikrofon elé, mert a műfaj elsősorban az előadóké. A közönség sokszor a zeneszerzőt sem ismeri, a szövegírót pedig különösen nem. Csak azt, aki a dalt előadja. — A Boldogság című dalodról például, amelyet Tolnay Klári énekelt, az emberek zöme nem is tudja, hogy te írtad. Mintha nak. Ez nem baj, sőt! De hozzám in kább azok a nóták kötődnek, amelyeket magam énekelek. Azért néha visszaveszek kollégáimtól a „dalgyerekeimből”. — Legendák keringenek arról, milyen iskola mellé járó, tanárszo- morító, öntörvényű srác voltál. Ebben gyökerezik ez a csibészes, pimasz, kicsit vagy nagyon „visszabeszélő” imázs, vagy magad alakítottad így? — Nem voltam mintagyerek, de attól még lehetnék begombolkozott, nyakkendős, aktatáskás „úriember”. Sosem akartam olyan lenni. Hiszem, hogy színház az egész világ, és mindannyian szerepet játszunk benne, de különösen azok, akik bármilyen formában közszereplők. Jó esetben az ember saját magából építi fel a szere- /'■ pét, sokszor viszont a környezet alakítgatja. — Azért van skatulyád... _ / — Mit csináljak? Ha valakit megismernek, megkedvelnek, attól egy idő után elvárják: maradjon is ugyanolyan. Nem az emberre kíváncsiak, hanem arra a külsőre és magatartásra, amelyet megszoktak tőle, legyen bár az illető művész, politikus vagy sportoló. — A dalszövegeidből szerinted össze lehetne állítani az életrajzodat? — Inkább a figuráét, akit következetesen kell játszanom. A színészek minden este más szerepet alakítanak, az én műfajomban mindig ugyanazt várják. Nem panaszkodom, nincs rá okom. De az álmom egy varázsköpeny és a mesék hétmérföldes csizmája. Időnként beülök a kocsimba, és uzs- gyi, elhajtok. Minden cél nélkül, akármerre. Repülőre is felülök, ha menekülni támad kedvem, habár nem igazán rajongok a repdesésért. Ha valóban ki akarok kapcsolódni, otthon be- gubózok, elnémítom a rádiót, tévét, telefont. gek nem voltak riasztóak, mi hozzá mertünk nyúlni a technikához. Emlékszem, az egyik első felvételünkön a zenei rendező elborzadva mondta: gyerekek, ennek az elektromos gitárnak rémesen torz a hangzása! Mire kórusban bizonygattuk: igen, éppen így akarjuk, ilyen torzan!-—Régen szétvált már az utatok Szörényi Leventével, és ennek nem szakmai, inkább politikai színezetű okai vannak. Most újra együtt dolgoztok az Jstván, a király” folytatásán. Az államalapító király utolsó éveinek történelmi környezetét viszitek színre a „Veled uram” rockoperával, amelynek a bemutatója 2000. augusztus 20-án lesz a városligeti Királydombon. Hogyan lehet Levivel ilyen A közönség sokszor a zeneszerzőt sem ismeri, a szövegírót pedig különösen nem, csak azt, aki a dalt előadja FOTÓ: GORDON ESZTER egyenesen ra szabták volna azokat a sorokat: „Ne kérdezd tőlem, hisz én sem tudom, miért oly vidám az én kis dalom. Félek, kiderül, ha meggondolom, hogy nincs is rá semmi okom..." — Jó néhány ilyen „rászabott” van... A Ne várd a májust című dalomat például Zorán vitte sikerre. Cseppet sem bánom, hogy hozzá kötődik, hálás vagyok neki. Ugyanígy egyes dalaim szinte „szerves részévé” váltak Koncz Zsuzsinak vagy Halász JutkáBiztosan világgá mentem volna, ha annak idején a szüleim telenyilatkozzák rólam a lapokat Kell az a kis csend! — A srácaid tiszteletben tartják a csendedet? El- tizennégy végre Miklós Dániel már éves, Luca Sára tizenhárom, Anna Barbara pedig nyolc. Soha nem beszélsz róluk... — Kapaszkodj meg, most sem fogok! Amíg kicsik voltak, mindenhol róluk regéltem, megénekeltem őket, büszkélkedtem, hogy lám, három gyerekre is képes vagyok. Ma már tiszteletben tartom, hogy nekik is van önálló életük, saját személyiségük, vannak titkaik és barátaik. Én biztosan világgá mentem volna, ha annak idején a szüleim telenyilatkozzák rólam a lapokat. Ők nem sztárgyerekek, és nálunk otthon nyomokban sincs Bródy- kultusz. Én az apjuk vagyok, és kész! — Ne sértődj meg, de olyan mókásan hangzik, hogy Bródy apuka... — Voltam én már Bródy bácsi is! — Bácsi? Te, aki fiatal lányok szexbálványa voltál? Soha nem érezted ezt tehernek? — Álszent, aki ezt tehernek nevezi. Mint minden férfinak, nekem is nagyon fontosak a lányok. Hálásan és örömmel veszem tudomásul, hogy mind a mai napig körülöttem lebzselnek. Más kérdés, hogy sokuknak csalódást okoztam, mert nem egészen olyan vagyok, amilyennek az álmaikban elképzeltek. —Eredeti szakmád szerint villamos- mérnök vagy. Miért lett olyan sok villamosmérnökből zenész? — A hatvanas években a hangkeltés „bummját” éltük, az új technikai lehetőségekre is alapozva verbuválódtak az akkori zenekarok. A villamosmérnök- hallgatók számára az új elektromos hangszerek és a hangosítási lehetősémegromlott hangulatban együtt alkotni? — Leventével mindig jó munkatársak voltunk, sosem vontuk kétségbe egymás tehetségét. Végtére is ez a műfaj hozott össze bennünket. Nem vagyunk egyformák, de ez nem baj, a különbözőség gazdagítja együtt alkotott műveinket. Nekünk sok a közös „gyerekünk”, és remélhetőleg ezek nagy része túl is fog élni bennünket. Ezekben már örökre össze vagyunk kötve! Ha a szülők el is válnak, a gyermekeik mindig megmaradnak kapocsként. Ennyi! — Engedj egy pici rést vágni, hogy belelássak a valóságos Bródyba. Mindig olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz. Nincsenek problémáid? — Az ember akkor élhet harmonikusan, ha legalább annyi problémája van, amennyit meg tud oldani. Ha kevesebb van, unatkozik, ha több van, akkor idegeskedik. Nekem az egyik legnagyobb gondom, hogy néha már úgy érzem, mintha tárlatvezető lennék a saját múzeumomban. Pedig a régi dalok egyáltalán nem porosak! Koncz Zsuzsi mesélte, hogy mostani turnéján is mennyire fogékony a hallgatóság azokra a hajdani „kódolt” nótákra, amelyek manapság új értelmet kapnak. Azt nagyjából tudom, hogy a saját generációm mit tart rólam. De szeretném tudni, hogy az új nemzedékek hogyan néznek rám, mit várnak még el tőlem. S. Á. Ajánló Cd-Slágerlista 1. Britney Spears: ...baby one more time 2. The Cranberries: Bury the hatchet 3. Ally McBeal (filmzene) 4. Cher: Believe 5. 2Pac: Greatest hits 6. Lord of the dance: Ronan Hordiman 7. Ákos: Ismerj fel — besztof 8. Edda: Nekem nem kell más 9. Ganxta Zolee és a Kartell: Helldoraldo 10. Ámokfutók: Ezüst eső (Musicland Hanglemezbolt) Film Szerelmes Shakespeare 1593 nyarán a londoni színházi élet csillaga, az ifjú Will Shakespeare (Joseph Fiennes) írói és szerelmi válságba kerül, tervezett darabjának csak a címe biztos: a Rómeó és Etelka, a kalóz leánya. Will múzsára a színpadon talál: a fiúruhába bújt Lady Viola (Gwyneth Paltrow) személyében, akinek Erzsébet királynő döntése szerint hamarosan hozzá kell mennie a kiáll- hatatlan Lord Wessexhez. Könyv KÖZÖS A FELELŐSSÉG A Grand-kanyon az Amerikai Egyesült Államokban, a Plitvicei-tavak Horvátországban, az Iguazú-vízesésrendszer a brazil-argentin határon, a Nagy-korallzátony Ausztrália partjainál, a Kanadai Sziklás-hegység, a Hawaii vulkánok —mind olyan természeti csodák, amelyek látványa felejthetetlen, értéke felbecsülhetetlen. Földünk kincseit mégis a modem élet következményei minden korábbinál jobban veszélyeztetik. Ezzel a riasztó folyamattal igyekezett szembeszállni az 1972-es UNESCO-konferencia, amely rögzítette a világörökség, a kulturális emlékek és természeti kincsek védelmét. A Magyar Könyvklub Az emberiség kincsei sorozatának Természeti örökségünk — Tájak és természeti értékek az UNESCO védelmében című gyönyörű képesalbuma bolygónk védett, védendő nevezetességeiből ad ízelítőt. Bemutat erdőket, sivatagokat, szavannákat, jéggel borított tájakat, különleges növény- és állatfajokat, olyan világba enged betekintést, ahová személyesen csak kevesek juthatnak el. Ugyanakkor arra int, hogy a természeti kincsek megőrzése, továbbadása a jövő nemzedékeinek, közös felelősségünk. N. K. .. i m ■ MB— ——m Fogjuk egymás kezét kolléganőmmel, s imádkozunk. Nincs ellenemre a rítus — amire felszólította népes közönségét a lelkészköltő kötetének bemutatásakor — bár kicsit teátrálisnak tartom. Persze minden rítus az: tudom ministráns korom óta. Ekkortájt pap és katonatiszt akartam lenni, noha semmi hivatásom egyik pályához sem. De keresztapám tábori lelkész volt: hol reverendában, hol uniformisban mutatkozott, vagyis — az én számomra — különböző jelmezekben. Nahát, ez tetszett! A szerepjátszás! Ami ősi emberi ösztön, s minden „kis ősember”, azaz minden gyerek sajátja. Jó dolog: fantázia- s személyiségfejlesztő tevékenység. Rendszerint kinövünk belőle. Aki nem, az színész lesz vagy politikus. Az előbbieknek könnyebb: készen kapják a szöveget, s rendezők, meg más szakemberek segítenek a jellemformálásban, a szép színpadi beszéd kialakításában, az artisztikus mozgásban és így tovább. — De ki formálja meg a politikus személyiségét? Mert a kor csak megszüli. Leginkább forradalmas figurákat szül, akik szent célokért hevülnek, s akár vérüket is ontják. De nem ez a legnehezebb. Az igazi nehézségek akkor kezdődnek, mikor hüvelybe kerül a kard, mikor le kell vetni a vértet, vagy újabb időkben a farmert. Mikor már nem lehet lobogó üstökkel és borzas szakállal szaladgálni, s még attól a kis arany fülbevaló karikától is illik megválni. Mikor már nem élhet öntörvényei szerint az ember, mert maga is törvényalkotó lett — s a törvényeket be kell tartani! Megterhelő társadalmi szerepek. Sajnos, nem mindig találkozik egyéniségünk az adott (a kiérdemelt, a jutalmul kapott, a kiharcolt) szereppel. Az életben is éppen úgy van ez, mint a színházban. Csakhogy a színész saját bőrét viszi vásárra — mint ezt annyiszor halljuk. A politikus viszont a választói bőrét is. Mi hatalmaztuk föl erre — szavazatainkkal. Nagyban játszhat: történelmi partit, a történelem színpadán. Nemegyszer országnyi a tét. Igaz, bizonyos ellenzéki kontroll közepette, s a nagy nyilvánosság előtt. Szóval, az erősödő demokrácia közegében. Hazardírozni nem ajánlatos. Mégsem mindegy, hogy kivel, kikkel ülnek le választottjaink. Nem mindegy, hogy ki oszt, ki adja a bankot... De nincs baj, reméljük, nem lesz baj. Magasról nézve megvolna az ország. S újabban magasról is sokan figyelnek bennünket. De nincsenek-e túlontúl magasan — ahonnan csak térkép e táj? Mi lenn vagyunk. Politikusaink velünk — testközelben. Naponta látjuk, halljuk őket — megszólíthatók. Megannyi européer. Külsőleg mindenképpen: a piár-szakemberek derekas munkát végeztek. Nem mindennapi dolog például, ahogy egy okos asszony-ember nőként is egyre vonzóbbá válik; a szemünk láttára. Aztán megtanulták politikusaink a különböző öltönyök és öltözékek viselését is (van árvízi, van hadi viselet, mint ahogyan van reptéri és parlamenti öltöny is). Ez se lebecsülendő, nyilván gyakorolni kellett, hogy mit, hol, mikor. Most már csak a retorikát (a világos, tiszta, egyértelmű beszédet) meg a felelősség Viselését kell gyakorolni. Percről percre — mert olyan időket élünk. Mindezt egy Miatyánknyi idő alatt gondolom végig. Miközben fogom a Gabi kezét, és egyre hangosabban imádkozom: ...és szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség... Persze, segítünk mi magunkon, de azért nem árt imádkozni sem. Gyarmati Béla Ember — szerep
