Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-15-16 / 112. szám

1999. május 15-16., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 __________„Szeretném tudni, hogy az új nemzedékek hogyan néznek rám, mit várnak el tőlem?”__________ Ti ni tegeződik a világgal, de van akit magáz Délelőtt tíz óra, az első percekben alig látom álmosságtól résnyire szűkült szemét. „Szia!” — mondja Bródy János, majd lecsapja kabátját, amelynek a hajtókáján kis gitár virít, és a szütyőjét, amelyet egy atomháborút ellenző, is­mert kitűző díszít, aztán kér egy forró, angolosan tejes teát, hogy gyorsan fel­ébredjen. — Ilyenkor szörnyű álmos vagyok, mert egész éjjel száguldozok az Interneten. Imádok szörfözni, mindent megtalálok. A honlapomat még büty­kölik, már vannak rajta dalszövegek, de harmincvalahány év alatt annyit összeirkáltam, hogy időbe telik, amíg ráteszik. Az életutamról még nincs semmi, az „szünetel”. Viszont e-mailt a brody@mediastorm.hu címre küld­hetsz. Felírtad? — Létezik a világon olyan, akit nem tegezel? — Akivel nagyon mély, mondhat­nám intim a kapcsolatom, azt néhanap­ján magázom. Ez nem függ össze a tisztelettel, egyfajta viszonyt takar, ezért bárkivel szemben nem engedhe­tem meg. A nagyszüleim gyakran ma- gázódtak. Az ő kapcsolatuk életre szó­ló volt, amit tegeződő szüléimről már nem lehetett elmondani. Ők elváltak... — Már túlszaladtál az ötvenen, a hajad is mákos, mégis Tini maradtál. — Előbb Teenagemek hívtak, abból lett a Tini. Az angol nyelvnek köszön­hető, hogy minden évtizedhez hozzá­alakítható a becenevem: így voltam negyvenes „fortini”, ötvenes „fiftini” és remélem, leszek „sziksztini” is! Ez így elmehet kilencvenig. De mi lesz a századik születésnapom után? — Majd csak kitalálsz valamit. Hisz kortalan vagy... — A műfajt, amelyet művelek, ze­nei és irodalmi iparművészetnek hí­vom. Mindennapi használatra alkal­mazható, a környezetünkhöz szorosan hozzá tartozó „tárgyakat”, sokszorosít­ható produkciókat hozunk létre. Ve­lünk vannak, és szinte észrevétlenül meghatározzák a hangulatunkat. Néha egy-egy darabról kiderülhet, hogy tar­talmas és maradandó, de ez az egészre nem jellemző. Bevallom, én azért áll­tam a mikrofon elé, mert a műfaj első­sorban az előadóké. A közönség sok­szor a zeneszerzőt sem ismeri, a szö­vegírót pedig különösen nem. Csak azt, aki a dalt előadja. — A Boldogság című dalodról pél­dául, amelyet Tolnay Klári énekelt, az emberek zöme nem is tudja, hogy te ír­tad. Mintha nak. Ez nem baj, sőt! De hozzám in kább azok a nóták kötődnek, amelye­ket magam énekelek. Azért néha visszaveszek kollégáimtól a „dalgyerekeimből”. — Legendák keringenek arról, milyen iskola mellé járó, tanárszo- morító, öntörvényű srác voltál. Eb­ben gyökerezik ez a csibészes, pimasz, kicsit vagy nagyon „visszabeszélő” imázs, vagy magad alakítottad így? — Nem voltam mintagyerek, de at­tól még lehetnék begombolkozott, nyakkendős, aktatáskás „úriember”. Sosem akartam olyan lenni. Hiszem, hogy színház az egész világ, és mind­annyian szerepet játszunk benne, de különösen azok, akik bármilyen formában közszereplők. Jó esetben az ember saját magából építi fel a szere- /'■ pét, sokszor viszont a környezet alakítgatja. — Azért van skatu­lyád... _ / — Mit csináljak? Ha valakit megismernek, megkedvelnek, attól egy idő után elvárják: marad­jon is ugyanolyan. Nem az emberre kíváncsiak, hanem arra a külsőre és magatartásra, amelyet megszoktak tőle, legyen bár az illető művész, po­litikus vagy sportoló. — A dalszövegeidből szerinted össze lehetne állítani az életrajzodat? — Inkább a figuráét, akit követke­zetesen kell játszanom. A színészek minden este más szerepet alakítanak, az én műfajomban mindig ugyanazt várják. Nem panaszkodom, nincs rá okom. De az álmom egy varázsköpeny és a mesék hétmérföldes csizmája. Időnként beülök a kocsimba, és uzs- gyi, elhajtok. Minden cél nélkül, akár­merre. Repülőre is felülök, ha mene­külni támad kedvem, habár nem iga­zán rajongok a repdesésért. Ha való­ban ki akarok kapcsolódni, otthon be- gubózok, elnémítom a rádiót, tévét, te­lefont. gek nem voltak riasztóak, mi hozzá mertünk nyúlni a technikához. Emlék­szem, az egyik első felvételünkön a ze­nei rendező elborzadva mondta: gyere­kek, ennek az elektromos gitárnak ré­mesen torz a hangzása! Mire kórusban bizonygattuk: igen, éppen így akarjuk, ilyen torzan!-—Régen szétvált már az utatok Szö­rényi Leventével, és ennek nem szak­mai, inkább politikai színezetű okai vannak. Most újra együtt dolgoztok az Jstván, a király” folytatásán. Az ál­lamalapító király utolsó éveinek törté­nelmi környezetét viszitek színre a „Veled uram” rockoperával, amelynek a bemutatója 2000. augusztus 20-án lesz a vá­rosligeti Királydom­bon. Hogyan lehet Levivel ilyen A közönség sokszor a zeneszerzőt sem ismeri, a szövegírót pedig különö­sen nem, csak azt, aki a dalt előadja FOTÓ: GORDON ESZTER egyenesen ra szabták volna azokat a soro­kat: „Ne kérdezd tőlem, hisz én sem tudom, mi­ért oly vidám az én kis dalom. Félek, kiderül, ha meggondolom, hogy nincs is rá semmi okom..." — Jó néhány ilyen „rászabott” van... A Ne várd a májust című dalo­mat például Zorán vitte sikerre. Csep­pet sem bánom, hogy hozzá kötődik, hálás vagyok neki. Ugyanígy egyes da­laim szinte „szerves részévé” váltak Koncz Zsuzsinak vagy Halász Jutká­Biztosan világgá mentem volna, ha annak idején a szüleim telenyilatkozzák rólam a lapokat Kell az a kis csend! — A srácaid tisztelet­ben tartják a csende­det? El- tizennégy végre Miklós Dániel már éves, Luca Sára tizenhárom, Anna Barbara pedig nyolc. Soha nem be­szélsz róluk... — Kapaszkodj meg, most sem fo­gok! Amíg kicsik voltak, mindenhol róluk regéltem, megénekeltem őket, büszkélkedtem, hogy lám, három gye­rekre is képes vagyok. Ma már tisz­teletben tartom, hogy nekik is van önálló életük, saját személyiségük, vannak titkaik és barátaik. Én biztosan világgá mentem volna, ha annak idején a szüleim telenyilatkozzák rólam a la­pokat. Ők nem sztárgyerekek, és ná­lunk otthon nyomokban sincs Bródy- kultusz. Én az apjuk vagyok, és kész! — Ne sértődj meg, de olyan móká­san hangzik, hogy Bródy apuka... — Voltam én már Bródy bácsi is! — Bácsi? Te, aki fiatal lányok szexbálványa voltál? Soha nem érezted ezt tehernek? — Álszent, aki ezt tehernek nevezi. Mint minden férfinak, nekem is na­gyon fontosak a lányok. Hálásan és örömmel veszem tudomásul, hogy mind a mai napig körülöttem lebzsel­nek. Más kérdés, hogy sokuknak csaló­dást okoztam, mert nem egészen olyan vagyok, amilyennek az álmaikban el­képzeltek. —Eredeti szakmád szerint villamos- mérnök vagy. Miért lett olyan sok vil­lamosmérnökből zenész? — A hatvanas években a hangkeltés „bummját” éltük, az új technikai lehe­tőségekre is alapozva verbuválódtak az akkori zenekarok. A villamosmérnök- hallgatók számára az új elektromos hangszerek és a hangosítási lehetősé­meg­romlott hangulat­ban együtt alkot­ni? — Leventé­vel mindig jó munkatársak voltunk, so­sem von­tuk két­ségbe egy­más te­hetsé­gét. Végtére is ez a műfaj hozott össze bennünket. Nem va­gyunk egyformák, de ez nem baj, a kü­lönbözőség gazdagítja együtt alkotott műveinket. Nekünk sok a közös „gyerekünk”, és remélhetőleg ezek nagy része túl is fog élni bennünket. Ezekben már örökre össze vagyunk kötve! Ha a szülők el is válnak, a gyer­mekeik mindig megmaradnak kapocs­ként. Ennyi! — Engedj egy pici rést vágni, hogy belelássak a valóságos Bródyba. Min­dig olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz. Nincsenek problémáid? — Az ember akkor élhet harmoni­kusan, ha legalább annyi problémája van, amennyit meg tud oldani. Ha ke­vesebb van, unatkozik, ha több van, akkor idegeskedik. Nekem az egyik legnagyobb gondom, hogy néha már úgy érzem, mintha tárlatvezető lennék a saját múzeumomban. Pedig a régi dalok egyáltalán nem porosak! Koncz Zsuzsi mesélte, hogy mostani turnéján is mennyire fogékony a hallgatóság azokra a hajdani „kódolt” nótákra, amelyek manapság új értelmet kap­nak. Azt nagyjából tudom, hogy a sa­ját generációm mit tart rólam. De sze­retném tudni, hogy az új nemzedékek hogyan néznek rám, mit várnak még el tőlem. S. Á. Ajánló Cd-Slágerlista 1. Britney Spears: ...baby one more time 2. The Cranberries: Bury the hatchet 3. Ally McBeal (filmzene) 4. Cher: Believe 5. 2Pac: Greatest hits 6. Lord of the dance: Ronan Hordiman 7. Ákos: Ismerj fel — besztof 8. Edda: Nekem nem kell más 9. Ganxta Zolee és a Kartell: Helldoraldo 10. Ámokfutók: Ezüst eső (Musicland Hanglemezbolt) Film Szerelmes Shakespeare 1593 nyarán a londoni színházi élet csillaga, az ifjú Will Shakespeare (Joseph Fiennes) írói és szerelmi vál­ságba kerül, tervezett darabjának csak a címe biztos: a Rómeó és Etelka, a kalóz leánya. Will múzsára a színpa­don talál: a fiúruhába bújt Lady Viola (Gwyneth Paltrow) személyében, aki­nek Erzsébet királynő döntése szerint hamarosan hozzá kell mennie a kiáll- hatatlan Lord Wessexhez. Könyv KÖZÖS A FELELŐSSÉG A Grand-kanyon az Amerikai Egyesült Államokban, a Plitvicei-tavak Horvát­országban, az Iguazú-vízesésrendszer a brazil-argentin határon, a Nagy-ko­rallzátony Ausztrália partjainál, a Ka­nadai Sziklás-hegység, a Hawaii vul­kánok —mind olyan természeti cso­dák, amelyek látványa felejthetetlen, értéke felbecsülhetetlen. Földünk kin­cseit mégis a modem élet következmé­nyei minden korábbinál jobban veszé­lyeztetik. Ezzel a riasztó folyamattal igyekezett szembeszállni az 1972-es UNESCO-konferencia, amely rögzítet­te a világörökség, a kulturális emlékek és természeti kincsek védelmét. A Ma­gyar Könyvklub Az emberiség kincsei sorozatának Természeti örökségünk — Tájak és természeti értékek az UNESCO védelmében című gyönyörű képesalbuma bolygónk védett, véden­dő nevezetességeiből ad ízelítőt. Be­mutat erdőket, sivatagokat, szavanná­kat, jéggel borított tájakat, különleges növény- és állatfajokat, olyan világba enged betekintést, ahová személyesen csak kevesek juthatnak el. Ugyanakkor arra int, hogy a természeti kincsek megőrzése, továbbadása a jövő nemze­dékeinek, közös felelősségünk. N. K. .. i m ■ MB— ——m Fogjuk egymás kezét kolléganőmmel, s imádkozunk. Nincs elle­nemre a rítus — amire felszólította népes közönségét a lelkész­költő kötetének bemutatásakor — bár kicsit teátrálisnak tartom. Persze minden rítus az: tudom ministráns korom óta. Ekkortájt pap és katonatiszt akartam lenni, noha semmi hivatásom egyik pályához sem. De keresztapám tábori lelkész volt: hol reve­rendában, hol uniformisban mutatkozott, vagyis — az én számomra — különböző jelmezekben. Nahát, ez tetszett! A szerepjátszás! Ami ősi emberi ösztön, s minden „kis ősem­ber”, azaz minden gyerek sajátja. Jó dolog: fantázia- s személyiségfejlesztő tevékenység. Rendszerint kinövünk belőle. Aki nem, az színész lesz vagy politikus. Az előbbieknek könnyebb: készen kapják a szöveget, s rendezők, meg más szakemberek segítenek a jellemformálásban, a szép színpadi beszéd kialakításában, az artisztikus mozgásban és így tovább. — De ki formálja meg a politikus személyiségét? Mert a kor csak megszüli. Leginkább forradalmas figurákat szül, akik szent célokért hevülnek, s akár vérüket is ontják. De nem ez a legnehezebb. Az igazi nehézségek akkor kezdőd­nek, mikor hüvelybe kerül a kard, mikor le kell vetni a vértet, vagy újabb időkben a farmert. Mikor már nem lehet lobogó üs­tökkel és borzas szakállal szaladgálni, s még attól a kis arany fül­bevaló karikától is illik megválni. Mikor már nem élhet öntörvé­nyei szerint az ember, mert maga is törvényalkotó lett — s a tör­vényeket be kell tartani! Megterhelő társadalmi szerepek. Sajnos, nem mindig találko­zik egyéniségünk az adott (a kiérdemelt, a jutalmul kapott, a ki­harcolt) szereppel. Az életben is éppen úgy van ez, mint a szín­házban. Csakhogy a színész saját bőrét viszi vásárra — mint ezt annyiszor halljuk. A politikus viszont a választói bőrét is. Mi ha­talmaztuk föl erre — szavazatainkkal. Nagyban játszhat: történel­mi partit, a történelem színpadán. Nemegyszer országnyi a tét. Igaz, bizonyos ellenzéki kontroll közepette, s a nagy nyilvánosság előtt. Szóval, az erősödő demokrácia közegében. Hazardírozni nem ajánlatos. Mégsem mindegy, hogy kivel, kikkel ülnek le vá­lasztottjaink. Nem mindegy, hogy ki oszt, ki adja a bankot... De nincs baj, reméljük, nem lesz baj. Magasról nézve megvol­na az ország. S újabban magasról is sokan figyelnek bennünket. De nincsenek-e túlontúl magasan — ahonnan csak térkép e táj? Mi lenn vagyunk. Politikusaink velünk — testközelben. Naponta látjuk, halljuk őket — megszólíthatók. Megannyi européer. Külsőleg mindenképpen: a piár-szakemberek derekas munkát végeztek. Nem mindennapi dolog példá­ul, ahogy egy okos asszony-ember nőként is egyre von­zóbbá válik; a szemünk láttára. Aztán megtanulták politi­kusaink a különböző öltönyök és öltözékek viselését is (van árvízi, van hadi viselet, mint ahogyan van reptéri és parlamen­ti öltöny is). Ez se lebecsülendő, nyilván gyakorolni kellett, hogy mit, hol, mikor. Most már csak a retorikát (a világos, tiszta, egyér­telmű beszédet) meg a felelősség Viselését kell gyakorolni. Percről percre — mert olyan időket élünk. Mindezt egy Miatyánknyi idő alatt gondolom végig. Miközben fogom a Gabi kezét, és egyre hangosabban imádkozom: ...és szaba­díts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség... Persze, segítünk mi magunkon, de azért nem árt imádkozni sem. Gyarmati Béla Ember — szerep

Next

/
Thumbnails
Contents