Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-15-16 / 112. szám
1999; május 15-10., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Testvérét kereste, barátot talált Alaszkában sem helikopterről vadásznak a bamamedvére a megszállottak Woody végletes komédiája Új filmje a puritán Amerikában sokakat irritál és botrányt okoz Tini tegeződik a világgal „Szeretném tudni, hogy az új nemzedékek hogyan néznek rám, mit várnak el tőlem?” Amerika nem fogy ki semmiből... Joe Miano negyven körüli férfi. Jelenleg a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium angoltanára. Úgy ismerkedtünk meg vele, hogy levelet írt szerkesztőségünknek, melyben felajánlotta, adna némi szakértői véleményt a koszovói invázió esetén esedékes NATO-csapatmozgásokról. Joe Miano ugyanis — miután diplomát szerzett a virginiai egyetemen — elvégezte az amerikai hadsereg mérnökiskoláját. Eztán hat évig az NSZK-ban szolgált. Egy lábsérülés miatt szerelték le 1986-ban, századosként. Ezután az amerikai kormánynak dolgozott mint hírszerző. A Közel-Kelet és Európa volt a területe. 1993 őszén úgy döntött, ideje lenne váltani: a Világ orvosai nevű nemzetközi humanitárius szervezet munkatársaként dolgozott Belgrádban, és Pristinában egészen 1995 júniusáig. Két projekten ügyködtek. Az egyik egy tuberkulózis elleni kampány volt, a másik egy gyermekkórház felépítése. Joe a kórház felépítését szervezte és az orvosok mozgását biztosította az olyan szerb falvakban, ahol lezárták az utakat. Joe Miano inkább nem kommentálja a magyar politikusoknak a koszovói válsággal kapcsolatos kijelentéseit fotó: lehoczky Péter A Rózsában február 21-e óta tanít. Azt mondja, amikor otthon oktatott a középiskolában, rendőrnek érezte magát. Itt nem érzi magát annak. — Mit gondol, indít szárazföldi inváziót a NATO Jugoszlávia ellen? — Szerintem a szárazföldi invázióra nem kerül sor, mert a légicsapások- meghozzák a kívánt eredményt. Már csak azért sem kezdik el, mert az amerikai csapatok is jelentős emberveszteséget szenvednének el. Ezt pedig a vezetés nem kockáztathatja. Ez nem az iraki sivatag', ahol a statisztikák szerint egy 18- 25 év közötti néger férfi nagyobb biztonságban volt, mint a saját hazájában. Szárazföldi inváziót csak akkor tudnék elképzelni, ha valami nagyon bizarr fordulat következne be. Mondjuk Jugoszlávia elkezdené bombázni Tiranát... Úgy látom Clinton elnök nagyon keresi a légitámadások befejezésének módját. Meg a NATO prezstízse is tét. — Legutóbb a Los Angeles Times azt írta, hogy nagymértékben kiürültek az amerikai raktárak. A cirkáló rakéták száma egyharmadára csökkent, s amíg a hajóról indítható Tomahawk rakéták számát a háború kezdetekor még 2700-ra becsülték, a mai készlet kétezer lehet. Ráadásul a tengerészet egyes képviselői szerint a fegyverek legfeljebb fele alkalmas a felhasználásra. — Nézze, több millió normál bombánk van, az a fajta, amit csak úgy kidobnak a repülőből. Nem lézerirányítású rakéták, de robbanni azok is robbannak. Az a helyzet, hogy Amerika soha nem fogy ki semmiből. Vonatkozik ez az ostobaságra is. Mert sajnos abból sem fogynak ki, jelentősek a készletek. — Otthonról milyen híreket kap? Mit szól az amerikai közvélemény Jugoszlávia bombázásához? — Nem értik. Csak azt tudják, amit a tévében látnak. — Kollégáitól hallottam, hogy nagy figyelemmel kíséri a NATO akcióját. — Rendszeresen nézem a CNN, az Euro News és a francia TV5 csatornákat. Figyelemmel kísérem a magyar politikusok nyilatkozatait is. — Mi a véleménye róluk? — Inkább nem kommentálnám — nevette el magát Joe először és utoljára a beszélgetés alatt. —Levelében bőbeszédűbb volt. Nyilatkozatokban napvilágot láttak már találgatások a szárazföldi csapások lehetséges irányairól. Az egyik változatban délről, Albániából és Macedóniából indulnának a csapatok. A másikban nyugatról és északnyugatról, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Magyarország határmenti sávjából. A levelében Ön egy harmadik változatot tárt elénk. — Az első változat azért végrehajthatatlan, mert azokon a hegyeken nem tudnának átmenni a harc- köcsik. Albánián és Macedónián át tehát nem lehet menni. Négy út van, de nagyon nehezek a terepviszonyok. A másik változat egyszerűen hülyeség. Bosznián keresztül nem támadhatnak. Az most olyan, mint Ciprus. Taktikailag teljesen ésszerűtlen lenne ugyanakkor Magyarország felől támadni Szerbiát, amikor a cél a koszovói menekültek visszatérésének biztosítása. Ha a támadás iránya mégis az utóbbi lenne, akkor az akció az egész szerb népet érintené. A Magyar- ország felőli támadás esetén az utánpótlási vonalat 400 kilométer hosszon ellenséges területen kellene biztosítani, a Duna és a Száva folyókon át, és csak ezután lehetne és kellene Koszovóban a katonai feladatot végrehajtani. Koszovói kézenfekvőbb lenne tehát Macedóniából és Bulgáriából támadni. A NATO-hadtesteket is jobban lehetne ellátni, ha a támadás Skopjétól északra indulna Vranjéig, utána nyugatra fordulva Pristinát célozva támadnának végig a Binacka Morava folyó völgyében. Ezzel egy időben a NATO-csapa- tok Bulgáriából Leskovácon és Prokupljén át is támadhatnának, északi irányú visszavonulásra kényszerítve a szerbeket Kososvska Mitrovicán és Növi Pazaron át. — Ehhez már csak az kellene, hogy ehhez Bulgária is hozzájáruljon. — Ha a NATO komolyan elszánná magát, mindez csak részletkérdés lenne. De reméljük, szárazföldi akcióra sosem kerül sor. Szerintem Milosevics három héten belül beadja a derekát, és véget érnek a bombázások. Nagyon szerencsétlen és elcsigázott a belgrádi lakosság, hat hete nem aludtak, fizikai állapotuk is kezd romlani. Nincs áram és kevés az élelmiszer. — Mindezek ellenére a nyugati elemzők is elismerik, hogy Milosevics népszerűbb mint valaha. Pedig az ellenkezőjére számítottak. — Soha nem volt népszerű, de ő a főnök. A bombázások azért emeltek nagyot a népszerűségén, mert elvonják a lakosság figyelmét a valódi problémákról. — Ha valamilyen megállapodás létrejön a NATO és a szerb vezetés között a koszovói rendezés ügyében, Ön szerint az mit fog tartalmazni? — Kivonul a szerb rendőrség és katonaság, helyüket fegyveres békefenntartók veszik át. Az albánokat visszahívják, mert az albánok maguktól semmit sem csinálnak. A szerb lakosság nagy része, néhány család kivételével elhagyja a térséget, és mindenki boldogtalan lesz. Az egész helyzet engem a mitológia Pandóra szelencéjére emlékeztet. Magánemberként azt mondom: az amerikaiaknak nem kellene egyetlen európai ország belügyeibe sem beavatkozni. — Akkor miért kezdték? — Miért? Mert azt mondták, hogy megteszik... (pánics) Az amerikaiaknak nem kellene egyetlen európai ország belügyeibe sem beavatkozni Fi.hmi i i nÉiti A Szétlőtt rendőri tájékoztatás A hadnagynő előkapta pisztolyát és lőtt. Négy golyót eresztett ki fegyveréből, pontosabban négy lövedék talált. Megsebesítette a miniszterelnök feleségének rendelkezésére bocsátott Toyota terepjáró elrablóját. A hadnagynő ellen eljárás indul jogtalan fegyverhasználatért, s mert nem a kerekekre, hanem a tolvajra célzott. Nem tudom persze, Irányunknak lett volna lélekjelenléte remegő lábakkal tüzelni azt követően, hogy hasunkba nyomtak egy fegyvernek látszó tárgyat. Egyébként is az beszéljen pontos célzásról, aki lőtt már pisztollyal egyre távolodó célpontra. De hagyjuk, utólag mindenki okos, ráadásul megtanulhattuk már, hogy ebben az országban hamarabb vannak jogai a bűnözőknek, mint a rendőröknek vagy a kormányőröknek. Különben se az esetről akarok értekezni, hanem arról, miként lőtte szét a hadnagynő a rendőri tájékoztatást. Történt, hogy a lövések eldördülésének estéjén a magyar rendőrség magyar szóvivője a televízió riporterének kérdésére határozottan cáfolta, hogy a miniszterelnök feleségének bármi köze lenne a Toyotához, nem is nagyon érti, hogyan hozható összefüggésbe az eset Orbánnéval. Mondta ezt pár nappal azután, hogy egy szűk körű tanácskozáson a magyar sajtó munkatársait kioktatta hiteles tájékoztatásból, korrekt újságírásból, miegymásból. Másnapra kiderült, őt kellene inkább kioktatni, mert a lapok nálánál is többet tudtak az esetről. Megírták — ami azóta köztudott —, hogy igenis a miniszterelnökné hívására ment ki a Toyota, s vitte volna el a babysittert a gyerekeihez, hogy vigyázzon rájuk, amíg ő protokoll- kötelezettségeinek eleget tesz. Nincs ebben semmi különös, a Toyota-kirendelés is, a gyerekfelügyelet is a világon mindenütt így működik. S hogy épp a miniszterelnökné alól-elől lopnak el egy kocsit, az legfeljebb annyiban kínos, hogy már a kormánytagok és hozzátartozóik kocsijai is célkeresztbe kerültek. Nyilván attól rettent meg a rendőrszóvivő és vette palira az országot, hogy az eset „hírbe hozza” a miniszterel- nöknét és a miniszterelnököt. Úgy gondolta, ez olyan veszély, amiért szabad — sőt kell(!) — hazudni. Még azon az áron is, hogy megint gyereknek néztek bennünket. Meddig? Árpási Zoltán Már a kormánytagok és hozzátartozóik kocsijai is célkeresztbe kerültek Békés, 1934(?). Rákóczy(!) úti részlet. Abból az időből, amikor az utcában még kisvonat ballagott, s a lovak csak földúton, legfeljebb makadámúton trappoltak
